Love from the past

Sziasztok! Nem tudom, hogy kinél mi a helyzet, de nálam meg lehet sülni, annyira meleg van. Így még írni sincs kedvem, pedig ötletek lennének. :) Mindegy, majd lesz valahogyan, nem igaz? ;) Minél több komment, annál hamarabb hozok folytatást. ;)

15. rész

Reggel az ágyamban ébredtem, amit nem értettem. Az utolsó emlékem az volt, hogy a kanapén ülök és gondolkozom. Ahogy megmozdultam, velem együtt mozdult egy másik test is. Kaisa bújt hozzám szorosan. Kicsit megemeltem a fejem és egy mosolygó finnt láttam meg az ágy másik oldalán. 

-Éjszaka megjelent nálam, hogy téged keres- suttogta és megsimogatta a lány fejét. - A nappaliban leltem rád. Csak velünk akart aludni. 

-Össze tudjuk mi szedni őt holnapig?- öleltem át a lányomat. 

-Mindent megteszünk- bólintott és hozzánk bújt. - Senkinek nem hagyom, hogy lerombolja a hercegnőm álmait. 

***

Jasmine mellett álltam az uszodánk ajtajában és néztem, hogy öt fürdőnadrágos férfi igyekszik a medencébe csábítani a lányom. Persze, mind tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy rámegy egy délelőttünk és a délutánunk egy része is. 3 óra volt és még mindig semmi haladás. 

-Na jó, elég!- mászott ki Mark a vízből. - Ide figyelj, Räikkönen!- állt meg a lány előtt dühösen. - Két választásod van. Fogod magad, felmászol a szobádba és öt perc múlva itt vagy, hogy megcsináld az utolsó edzésed a holnapi első versenyed előtt. Ha nem, akkor esküszöm, hogy úgy hajítalak a vízbe most azonnal, ahogy vagy. 

-Nem hiszem!- rántotta meg a vállát Kaisa. 

-Nem?- kérdezte Mark. Felkapta a lányt és valóban beledobta a medencébe úgy, ahogy volt. 

-Mark!- kiáltottam ijedten. 

-Majd levezeti a feszültséget rajtam- nézett hátra vigyorogva. - De utána majd úszik. 

-Ezt nem úszod meg!- jelent meg a gyerekfej a víz felett. Az arca pont olyan maszkba volt forrasztva, amilyenbe Kimi szokta. Meglepetten néztem a lányomat, mert még soha nem láttam tőle ilyet. - Hogy képzelted? Mi van, ha rosszul esek? Vagy ha megcsúszol? Vagy ha...? 

És így ment ez perceken keresztül. Kaisa a medencében taposva olvasott mindent a fiúk fejére. Mert egyiküket sem kímélte. Néha láttam, hogy egyik-másik srác szája megrezzen az elfojtott nevetéstől, míg mellettem Jazzy inkább visszavonult, hogy nyíltan kiadhassa a jókedvét. Én csak annyira mentem ki, amíg összeszedtem a lány úszáshoz szükséges dolgait, majd visszaléptem hozzájuk. 

-Kidühöngted magad?- kérdeztem hangosan, mire mindenki rám pillantott. - Mert ha még nem, akkor megyek, kitalálunk valamit Jasmine-nal. 

-De anyu...- kezdte volna, én azonban csak megráztam a fejem. - Jövök- morgott. Odaadtam a cuccait, ő pedig bement a lenti fürdőbe. 

-Azt hittem, hogy soha nem hagyja abba- dőlt hátra Tommi. - Szerintem már a világ létrejötte is a mi hibánk volt. 

-Igen, bátyus, ebben egyet kell értenem- kuncogott mellettem Jazz. - Meg mindennel, amit a fejedre olvasott. 

-Na, most ezt meg fogod bánni, te lány- indult felénk a medencéből, csak arra nem számított, hogy Sebastian hátulról támad majd rá. 

-Köszönöm, édes!- intett a lány mellettem. 

-Seb, neked annyi- ült ki a medence szélére Kimi. - A volt edződet nyomtad le, aki a jelenlegi edződ legjobb haverja. 

-De a barátnőmet megmentettem, majd ő kárpótol- kacsintott a mellettem állóra a német. 

-Most mit kell csinálnom?- trappolt vissza Kaisa még mindig fújtatva. Itt láttuk jobbnak magára hagyni őket.

***

-Ez megint csúnya vereség lesz- sóhajtott mosolyogva mellettem Jasmine. Este volt, lenn ültünk az alagsori tornateremben és néztük a tollasmeccset. 

-Mint már annyiszor- próbáltam rejteni a mosolyom, mert Seb velem szemben volt. 

-Még mindig nem jegyezte meg, amit mondtam neki- huppant le mellénk Tommi is. 

-Miért, ki lehet ismerni aput?- pislogott rá Kaisa álmosan. 

-Egy-két dolgát igen- bólogatott a srác. - Már Heikki is lát dolgokat. 

-De nem szól, mert ő a bíró- bújt hozzám a lány és nagyot ásított. 

-És ha megkéred, még csal is a kedvedért- súgta oda neki Jazz. 

-Nem kell, mert apu nyer- csukta be a szemeit. 

-Ahogyan te is holnap- simogattam a fejét, miközben néztem, ahogyan Kimi ki tudja, hogy hányadik alkalommal nyer fölényesen tollasban. 

Mikor megunták, vagyis Sebi unta meg, hogy nem sikerül fölénybe kerülni, mindenki úgy döntött, hogy ideje lesz elmenni aludni, mert reggel már korán indulnunk kell Helsinkibe a versenyre. A fiúk szerint a motivációja még nem a régi a hercegnőmnek, de csak ennyi kell, hogy rendben legyen és akkor holnap majd pisloghat mindenki. Szerencsére Mark már jóval korábban be lett jelentve, mint felkészítő, így ő majd ott lehet mellette a színfalak mögött is, ahová mi már nem mehetünk be. 

Az éjszakám nem sikerült túl fényesre. Egymást váltották az alvással töltött és éber pillanatok. Végül hajnali fél 5-kor untam meg a dolgot, keltem fel és indultam neki a napnak. Reggel 7-re mindenki készen volt, akkor indultunk Helsinkibe. Kaisa, Mark és Kimi volt a társaságom a kocsiban, míg a másikkal jött Jasmine, Sebastian, Heikki és Tommi. Ők vállalták, hogy már jönnek akkor, amikor nekünk kell menni. Ramiék valamint Paula csak 10-re jönnek, amikor is elkezdődik a komoly verseny. 

A lányunk és Mark 8-kor besétáltak az uszodába, hogy bejelentkezzenek a versenyzői pultnál, valamint, hogy a verseny előtti bemelegítést megejtsék, mi pedig elmentünk reggelizni egy kávézóba. Ideges voltam és folyton a telefonomra pillantgattam, hogy mikor fog megcsörrenni. Még mindig aggódtam és tudtam, hogy addig nem is nyugszom meg, amíg nem látom a saját szememmel, hogy rendben vannak a dolgok. 

Az uszodába a nézők pontban fél 10-kor indulhattak a helyük felé. Itt még nem volt akkora az érdeklődés, mint egy-egy felnőtt versenyen, de nekünk számított. Azonnal el is helyezkedtünk ott, ahová még hónapokkal korábban a jegyeinket megvettük és vártuk. A hely izgatott morajlással telt meg és én is úgy éreztem magam, hogy kiugrik a szívem. A család másik fele alig néhány perccel a kezdés előtt futott be. 

-Nézd, keresztanyu!- rohant hozzám Juustu és Titus a kezükben egy nagy anyagdarabbal. Széthajtották és láthattam rajta a feliratot: KAISA TE VAGY A LEGJOBB! Színes volt, néhol kifutott az előre felrajzolt vonalon kívülre a festék, innen tudtam, hogy tényleg ők csinálták. 

-Nagyon fog neki tetszeni- nyomtam egy-egy puszit a két kópé fejére. - Nagyon ügyesek vagytok, fiúk! 

-Nem lehetett őket erről lebeszélni- hallottam Kriisti hangját, ahogy Kiminek magyaráz. - Meghallották, ahogy Rami mesél nekem és azt mondták, hogy ők majd elmondják mindenkinek, hogy a nővérük a legjobb. 

-Ha más nem is segít, ez fog- sóhajtottam, majd újra figyelni kezdtem. 

Két napos versenyen voltunk. Délelőtt úszták az előfutamokat, majd délután a döntőket. A mi érdekeltségünk az 50m, 100m, 200m gyorsúszás, valamint a 200 m vegyes úszás volt. Azok, ahol a húgom volt a finn bajnok. Nem szóltam semmit, tudtam, hogy kemény küzdelem ez egy 14 éves kislánynak. Főleg a tudat, hogy az olimpiára is kijuthat, ha elég jól úszik. 

Döbbenten és félelemmel átitatott szívvel fordultam Kimi felé két órával később. Hozzá voltunk szokva, hogy már ilyenkor megmutatja mindenkinek a lányunk, mit is tud, most azonban csak a 4. illetve a 6. idővel került be a döntőbe. Ő sem volt éppen nyugodt, amikor ránéztem. Összefűzte az ujjainkat és lementünk oda, ahol várhatjuk a lányunkat. 10 perc ideges topogás után láttam meg őt az oldalán Markkal. 

-Nyugalom!- lépett mellénk az edző azonnal. - Így beszéltük meg. Nincsen semmi baj. 

-Könnyű volt!- ugrott mellénk Kaisa. - Nagyon könnyű- nevetett. 

-Akkor most el fogunk rabolni- ölelte át Kimi. - Itt a kulcs, jövünk 4-re- adta át a kocsi kulcsát Marknak, majd hármasban indultunk kifelé. 

Elmentünk ebédelni, majd az egyik szállodába, ahol már előre volt foglalva egy szoba, hogy Kaisa délután alhasson. Addig mi beszélgettünk, az emlékeinket idéztük fel. Voltak dolgok, amiket én felejtettem el, volt, amire ő nem emlékezett. De örültem, hogy nem csak nekem vannak boldog pillanatok, amiket őrizgetek. Őszintén mondta el, hogy mit jelent neki egy-egy együtt töltött perc emléke. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire sokat. 

4-re pontosan ott álltunk, ahonnan elindultunk. Még egy utolsó biztató puszi és ölelés után indultunk el a helyünkre. Nem csalódtunk, a csapatunk már ott volt, a két kicsi fiú teljesen felpörgött. Nem győztük kapkodni a fejünket, hogy megértsük a csacsogásukat, felfogjuk és válaszolni is tudjunk. Mosolyt csaltak az arcomra, mert eszembe juttatták azt a Kaisát, aki a saját apja futamait nézte meg így, pedig kicsit sem érdekelte az autóverseny. De pörölni azt tudott, amikor nem volt elégszer a képen a finn. 5-kor kezdődtek a döntők. Mindig találtunk valakit, akit buzdítottunk, főleg olyanokat, akiket már megismertünk, mivel Kaisa barátai voltak. Egész jól szerepelt a kis csapat, a gyerekek remek időt úsztak és néhányan egészen közel voltak egy-egy olyan időhöz, ami a felnőtt mezőnyben is döntőt ért volna. Majd eljött a 200 vegyes ideje. A 6-os pályán volt a lány. Láttam, ahogy felénk pillantott a rajtkőre lépés előtt. Az unokaöccsei vadul rázták a saját transzparensüket. Láttam egy mosolyt a szája szegletében, majd minden energiámmal a versenyre koncentráltam. 

Hangosan, minden energiámat beleadva kiabáltam, hogy Kaisa minél előrébb kerüljön. Alig 20 métert úszhatott, amikor megfogtam Kimi kezét, hogy azt szorongassam és azon vezessem le a feszültségemet. De ő sem volt rest, ugyanúgy éreztem, hogy mekkora erő van benne. Egymást túlharsogtuk, hogy utána fellélegezzünk egy kicsit, amikor láttuk a fölényét. Féltettem, hogy talán a mellúszásnál bajok lesznek, mert nem az erőssége, de nem közeledtek a lányok. Az utolsó ötven miatt már nem aggódtunk, hiszen az egyik fő száma is gyorsúszás volt. Egyedül az óra volt az ellenfele. 

-Ez... ez...- kezdtem el azonnal a táskámban kutakodni, amikor megláttam az eredményét. Kihúztam egy papírt, végigfuttattam az ujjam rajta, majd Kimi nyakába ugrottam. - Olimpiai A-szint!- sikítottam teljes kábulatban. 

-Úristen!- suttogta és még jobban szorított. - Akkor azt hiszem, hogy van egy felesleges jegyünk- engedett el és nevetett. Rápillantottam és láttam, hogy könnyesek a szemei. - Köszönöm!- húzott magához újra, hogy utána együtt integethessünk Kaisa felé. 

-Mégis mit?- kérdeztem nevetve. 

-Hogy egy ilyen csodálatos gyermekkel ajándékoztál meg- súgta a fülembe.

 Az eredményhirdetés alatt már az én könnyeim potyogtak, hiszen büszkén húzhattam ki magam, hogy az én lányom áll a dobogó tetején. Ünnepelni még nem kezdhettünk, hiszen hátra volt még ma egy verseny, valamint a holnapi kettő, de sokkal vidámabban néztünk a jövőbe. A 200 m gyorsnál meg kellett állapítanom, hogy rengeteget fejlődött a reakcióideje, ami briliáns volt. Halkan kuncogva jegyezte meg Kimi, hogy a közös szárazföldi edzéseken vele versenyzett a lányunk. Végül bronzérmet szerzett, aminek ugyanúgy tudott örülni. Máskor nem volt ilyen boldog, de most nagy befolyással lehetett rá a tudat, hogy kinn van az olimpián. 

Attól a pillanattól kezdve úgy tűnt, hogy minden rendbe jött. Kaisa csacsogott, viccelődött, mindenre reagált. Visszatért hozzánk az a lány, aki mindig a miénk volt. Még az sem befolyásolta, hogy mit is mondott neki Hanna-Maria. És mi ennek örültünk a legjobban. Úgy állt neki a következő napnak és a versenynek, hogy sikerülni fog. És ez volt a legfontosabb: nem veszítette el a hitét. A másnap mondhatni, ugyanúgy telt el. Talán annyi a különbség, hogy 2 aranyéremmel távoztunk a nap végén, valamint egy újabb olimpiai kvótával 100 m gyorson. Abban a két számban úszta meg a legjobb időt, ahol a húgom is ott lesz. Mondhatni egymás ellen fognak harcolni. És hogy Kaisa nem fogja elfelejteni, amit a fejéhez vágott a keresztanyja, az is biztos.