Sziasztok! Itt is a folytatás. Annyit elárulok, hogy bármennyire szurkoltok az egyik vagy másik férfinak, a történeteimet úgy kezdem el írni, hogy már előre megvan, hogy ki lesz, aki a szerelmi szálban főszerepet kap.
És egy rossz hír: mivel rengeteg az elfoglaltságom, ezért a folytatások már csak 3 naponta jönnek majd, valamint a Love from the past-ból csak egy rész egy héten. Nem haladok olyan jól, mint szeretnék, bocsánat! :$
WE CAN BE TOGETHER
-Van kedved sétálni?-
vetette fel ebéd után Kimi.
-Hová?- kérdeztem
vissza gyanakodva.
-A városba. Bárhová
elmehetünk, ahová szeretnél. Csak mozdulj ki!- jelentette ki és
felhúzott a kényelmes fotelből.
-Miért is nem elég, ha
az udvarra megyünk?- érdeklődtem.
-Mert az udvar a kicsi,
zárt világod pereme- felelte. - Én pedig a peremen túlra is el
akarlak vinni. Tetszeni fog, ígérem!
-Legyen igazad!-
szorítottam meg a kezét.
Fél órával később
eléggé bizonytalan voltam, amikor bezárta mögöttünk a kaput.
Mit keresek én egy svájci kisváros utcáin egy teljesen idegen
férfi oldalán? Nem veszélyes ez ráám nézve? És miért is lenne
más ez a világ, mint az udvar? Ezek a kérdések mind a fejemben
zajongtak, de igyekeztem tudomást sem venni róluk. Inkább arra
figyeltem, ahogy a velem lévő férfi megfogta a kezem,
összekulcsolta az ujjainkat és magabiztosan elindult.
Kellemes sétatempót
vett fel, hogy nekem se kelljen rohannom. Az első néhány utcát
remegve tettem meg, még éltek bennem anyáék túlzottan féltő
megnyilvánulásai. De kezdtem belátni, hogy nem olyan veszélyes és
vészes a helyzet, mint ahogyan ők felvázolták. Kifejezetten jól
éreztem magam, főleg abban a tudatban, hogy emberek között
lehetek. Az autózaj, a lépések és a mindenfelől érkező emberi
hangok biztosítottak arról, hogy ez a valóság.
-Gyere, ezt a helyet
imádni fogod!- húzott hirtelen jobbra.
-Legközelebb ne ennyire
drasztikusan rohanjunk, rendben?- kértem, mikor már megint
egyenesen mentünk.
-Igyekszem- válaszolt és
a hangja vidáman csengett.
Az autók zaja egyre
csendesebb lett, a levegő pedig mintha sokkal frissebb és élettel
telibb lett volna. A lépéseink nyomán halk, recsegő hangot
hallatott az út, mintha murván lépdelnénk. A szellő a fejünk
felett hatalmas lombú fák leveleit rezegtette. A környezet megtelt
vidám madárcsicsergéssel, ami valahogy feldobta a hangulatomat.
-Ez valami parkféle?-
kérdeztem meg.
-Igen- kaptam meg a
válaszomat. - Csak sétáljunk, vagy elvigyelek a kis tóhoz is?
Szerintem elég meleg van ahhoz, hogy a lábunkat kicsit
belelógathassuk.
-Nem hangzik rosszul...-
bólintottam. Még soha ezelőtt nem csináltam ilyesmit.
Néhány perc után
gyerekzsivajt hallottam, ami minden lépéssel hangosabb lett. Néhány
kutya is ugatott ott, ahová mentünk. Ez lehetett a hely központi
része, ahol megfordulnak a családok is. A fém nyikorgó hangjából
mertem arra következtetni, hogy játszótér is lehetett a
környéken. Valamint nem maradhatott el a víz csobogó hangja,
ahogy egymást fröcskölik az emberek, vagy amint az állatok
ugranak bele, hogy visszaszerezzék a játékaikat.
Kimi figyelmeztetett,
amikor a stégre léptünk. Kissé bizonytalan voltam, ezért inkább
átkarolt. Segített leülni, majd levettem a vékony tavaszi cipőmet
és a lábamat a kissé hideg, fodrozódó vízbe dugtam. Úgy
éreztem, hogy a mennyekbe jutottam. Az arcomat melegítette a
kellemes napsugár, a lábam körül játszadozott a víz, a hajamat
pedig a lány szellő táncoltatta.
-Tetszik?- hallottam meg
a halk suttogást a fülem mellett.
-Habár nem látom, de
valószínűleg olyan gyönyörű minden, ahogy elképzelem-
mosolyodtam el.
-És a hely ékköve itt
csillog a karjaim között- ölelt át. Szorosan mögöttem ült,
ezért nekidőltem a mellkasának.
-Szerintem tévedsz-
motyogtam magam elé, mert éreztem, hogy teljesen elpirultam.
-Miért is? Gyönyörű
vagy- felelte nevetve.
-Te remekül szórakozol,
ugye?- sóhajtottam fel.
-Nem vagyok hozzászokva,
hogy ha bókolok egy nőnek, akkor ő elpirul és szabadkozik-
simogatta meg az arcom. - A nők általában ilyenkor kérnek arra,
hogy hagyjunk abba mindent, mert az ágyamban akarnak heverni.
-Nekem meg nem szoktak
bókolni- feleltem.
-Én azért próbálkozom
továbbra is rendületlenül, jó?- kuncogott.
-Ha így gondolod-
hagytam rá.
Órákon keresztül
ültünk ugyanott. Körülöttünk zajlott az élet, amiről Kimi be
is számolt nekem. Mindig arról beszélt, ami éppen a legérdekesebb
volt. Hol a gyerekek, hol az állatok, de még néhány amatőr
vitorlásmakett is szóba került. Szavakkal rajzolta meg nekem azt,
amit nem láthattam. Előtte ilyet csak egy embernek sikerült:
Sebnek. Mindenki próbálkozott, persze, de senkinek nem sikerült
olyan tökéletesen, olyan élethűen, mint nekik. Mondhatni, hogy
ennek köszönhetően én is látó ember lettem.
-Talán ideje lenne
mennünk- simogatta meg a karom, majd szorosabban ölelt. - Kezd
hűlni az idő, meg a végén megfázol.
-Menjünk, igazad van-
kezdtem el mocorogni.
Más útvonalon mentünk
hazafelé, de csak néhány utcával arrébb. Azt mondta, hogy itt
elég csendes a forgalom, ezért el is engedte a kezem. Mivel nem
voltam hajlandó használni a fehér botot, kértem, hogy
folyamatosan beszéljen hozzám, mert a hangját tudom csak követni.
Nevetve közölte, hogy a mai nap alatt valószínűleg annyit
beszélt velem, mint máskor egy egész hét alatt. De nem zavarta,
végig magyarázott valamiről.
Engem lepett meg a
legjobban, hogy 4-5 utcát mentem egyedül és mindenféle botlás
nélkül jutottam be a kapu mögé. Sértetlen voltam és szabad
egész délután. Talán ezért is mertem bátran elindulni az udvar
felé, hogy még ne érjen véget ez a nap. Valamilyen régi emlékem
még volt arról, hogy merre is kell mennem, így követtem a
megérzéseimet.
A hátsó teraszra érve
szereztem néhány kisebb foltot, mivel a bátyám átrendezte az
asztalokat és a székeket, ami ott ki volt pakolva, de végül
megtaláltam a hintaágyat, amit annyira szerettem. Oda ültem le és
felhúztam a lábaimat. Percekkel később egy puha és meleg plédet
kaptam a hátamra, valamint egy némán mellettem ülő férfit.
Mikor elég bátornak éreztem magam, mozdultam felé, pont annyit,
hogy hozzá bújhassak. Úgy éreztem a napunk után, hogy bármit is
akar tőlem az élet, már szükségem van Kimire is ahhoz, hogy
túléljem.
úúú :D
VálaszTörlésEz olyan romantikus részecske lett, nagyon tetszett ám :))
én mindenesetre továbbra is nagyon szurkolok Kiminek :D
Jó volt, hogy ennyire idillire sikerült ez a nap, és hogy végre Nikkit is láthatjuk egyre jobban kibontakozni :)
puszi
Nagyon jó lehetett az egész nap Nikkinek! Szerintem mind a kettőjüknek sok bátorság kellett ahhoz, hogy elmenjenek sétálni, Nikkinek az érthető okok miatt, Kiminek meg nagy a felelősség, hogy most ő vigyáz rá.
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész, jó érzés volt olvasni!:)
Az érzéseim kettősek. Nem is annyira a jelennel, mint a jövővel kapcsolatban. Tudom, neked már konkrét elképzelésen van Nikki szerelmi életére. Érzem kettőjük között a vonzalmat, de nem teljesen értem. Vagyis persze Nikkit több, mint valószínű elvarázsolta az a bánásmód ahogy Kimi bánt vele és ezt nem is csodálom, szerintem a legtöbb emberrel ez lett volna. De Kimi. Találkozik egy lánnyal, persze Nikki szép lány meg minden, és rögtön ennyire megnyílik előtte és úgy látom közeledni is akar. Jó mondjuk ebben is van ráció. Kíváncsi vagyok hogyan fejlődik tovább kettejük kapcsolata, mert nem gondolom, hogy mostantól innen minden simán és gördülőmentesen megy majd tovább.
VálaszTörlésKíváncsian várom a folytatást,akármikor is jön majd. :)
Puszii.:)
nagyon jó volt ez a rész!
VálaszTörlésde a fenti szöveg megilyesztett.....most Kimi és Nikki nem lesznek együtt? :(((
Szia!!
VálaszTörlésNagyon tetszezt ismét a rész!
Kimi és Nikki kapcsolata egyre inkább alakul, aminek nagyon örülök, mert nagyon aranyosak együtt!
Kimi ahogy vigyáz rá és Nikkinek sem lehet egyszerű, de mégis megbízik benne annyira, hogy elmenjen vele sétálni...
Kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban, mit fog szólni a család Kimihez, illetve tovább alakulnak e a dolgok köztük!!
Puszi, Andika
Szia!
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy Nikki és Kimi közelebb kerültek egymáshoz.
Egyet értek Dorkával azzal kapcsolatban, hogy vonzódnak egymáshoz, de szerintem Sebnek nem nagyon fog tetszeni ez a kibontakozó románc, egyrészt azért mert Nikki a testvére, és Kimi nem épp azaz otthon ülő típus. Szerintem Seb nem épp Kimit képzelte el ideális partnernek a testvére mellé.