Somewhere I belong

Sziasztok! Bocsánat a késésért, azt hiszem, valaki kilyukasztotta az energialufimat. :/ Nagy nehezen csak sikerült valamit összehozni, azért remélem, hogy tetszeni fog. :)

FEEL SOMETHING...

-Igen?- vettem fel a telefont a harmadik nap délutánján.

-Már vagy ezerszer kerestelek- hallottam meg Sebastian ideges hangját. - Hol voltál?

-Az udvaron a medencében- feleltem nyugodtan.

-Mi? Ott? Hogy kerültél te oda?- váltott át aggódóba azonnal.

-Ne kapj idegbajt, jó?- kértem tőle. - Kimentünk úszni Kimivel.

-Nyomatékosan megmondtam neki, hogy nem csinálhattok semmi veszélyeset- morgott.

-Nem volt veszélyes- tiltakoztam azonnal. - Figyel rám pont annyira, amennyire szükségem van rá.

-Vagyis benne vagytok mindenben, ami alatt megsérülhetsz- folytatta a duzzogást.

-Sebastian, hagyd abba!- csattant a hangom. Összébb fogtam magamon a törölközőt, mert majdnem lecsúszott. - Tökéletesen érzem magam, egy hajam szála sem görbült és nem is fog. Élem az életem, ahogyan eddig is.

-Én csak...- habogott.

-Majd később beszélünk! Szia!- ráztam le és letettem. A túlzott védelem, amit ő a szüleink szemére olvasott, most belőle jött elő.

-Minden rendben?- ölelte át a derekam egy erős kar.

-Csak félt még a szellőtől is- sóhajtottam fel.

-Nem véletlen- bújt szorosan a hátamhoz. - Egy ilyen csodát én is óvnék mindentől.

-Megteszed és mégis úgy érzem, hogy melletted sokkal szabadabb vagyok. Hogy élek és nem vagyok ketrecbe zárva.

-Örülök neki- suttogta.

Ott álltunk a nappaliban, egymást ölelésében és béke honolt a lelkemben. Valószínűleg megbántottam a testvéremet, de nem akartam emiatt aggódni addig, amíg nincs velem. Pontosan tudtam, hogy le kell ülnünk megbeszélni és erre addig nincs esély, amíg haza nem jönnek. Én pedig élvezni akartam minden pillanatot, amit a szabad életemben tölthetek.

-Gyümölcsöket szeretnék enni egy pléden ülve úgy, hogy te adod nekem őket- mondtam ki a vágyamat hangosan, magabiztosan. Az arcom már amúgy sem lehet annál vörösebb, mint amilyen a gondolattól lett.

-Csábító- cirógatta végig az orrával a nyakam. - Rendben, már tudom is, hogy hol és miképpen lehet ezt megoldani. Öltözz fel, gyönyörűm valamibe, amiben nem fogsz fázni- nyomott egy puszit az arcomra.

Kibontakoztam az öleléséből és elindultam a szobám felé. Ott először levettem a még vizes fürdőruhát, majd beiktattam egy frissítő zuhanyt. Utána megszárítottam a hajam és összekötöttem, hogy ne lógjon a szemembe. Végül a szekrényből kirángattam egy farmert, egy vékony pólót és egy szintén vékonyabb pulóvert. Életemben először női praktikákon gondolkoztam, amiket Hanna osztott meg velem. Reméltem, hogy jól döntöttem, de azért előkerestem a telefonom. Szerencsére olyan volt, hogy hanggal kereshettem, így azonnal hívhattam barátnőmet.

-Baj van?- vette fel szinte azonnal.

-Tanácsra van szükségem pasifronton- jelentettem ki.

-Egy pillanat!- mondta, majd hallottam, ahogy Sebnek ecseteli, hogy munkával és anyagokkal kapcsolatos, de csak két perc. - Miről maradok én le itt, Saint-Tropez-ban?- kuncogott, mikor újra a vonalba került.

-Kimi- leheltem a férfinevet a telefonba.

-Reméltem is- vágta rá Hanna. - Ha akkor nem jön magától, én rángattam volna át.

-Te, mint kerítőnő... ez eddig még működött- gondolkoztam el, hiszen a nővéreim kapcsolataiban is nyakig benne volt.

-És most is fog- csilingelte. Utána adott időt, hogy ecseteljen, mit is akarok tenni, majd helyeselt. - Azért valahogy majd jelezd, hogy mi lett az estétek vége, jó? Kíváncsi vagyok!

-Igyekszem és még egyszer köszönöm!- hálálkodtam.

-Két nap múlva megyünk! Szia!- búcsúzott.

-Szia!- nyomtam ki a készüléket. Még egyszer megigazítottam a hajam és kimentem. - Kimi?- lassítottam le tétovázva.

-Már jövök is- szállt felém a hangja balról, majd néhány lépéssel később a keze a derekamra csúszott. - A kissé korai vacsoránk előállt.

Kivezetett az udvarra és egy hatalmas, puha plédre ültetett le. Éreztem a lemenő nap sugarait, ahogy az arcomat simogatják, valamint éreztem azt is, ahogy a mellém telepedő férfi tétován megérinti a kezem. Felsóhajtottam vágyakozva és arra csúsztam, amerre őt tudtam. Addig-addig fészkelődtem, amíg nem kerültem az ölelésébe.

-Ennek most olyan randi szaga van- jegyezte meg Kimi.

-Randi?- kérdeztem vissza. - Nem is rossz meghatározás...- hagytam annyiban a mondatát. Az ölünkbe vette a tálat és kezdődhetett a közös evés is.