Ismeretlen ismerős -39-42. rész

Sziasztok! Igen, élek még, csak egy kicsit húzós hetem volt. Nem tudom, emlékeztek-e még, de tart a novellaíró pályázat: még van időtök március 30-ig. (http://icemanfanfic.blogspot.com/2012/03/novellairo-palyazat.html) Ha a helyzet úgy marad, ahogyan most, akkor - kicsit szomorúan, mert nem nagyon volt, aki írt- április 1-jével elkezdem az új történetet. Ha lesz még több írás éd szükség lesz zsűrizésre, akkor is elkezdem legkésőbb április 3-án. :) Jó olvasást!

39. rész

Szép lassan eljött a délután és az időmérő kezdete. Én pedig éppen a Red Bull boxában voltam.

-Seb, nagyon szeretnélek az első 3 között látni.- néztem a srácra.

-Én is nagyon szeretnék oda kerülni.- mosolygott rám.

-Mark, azért ezt te is magadra veheted.- szóltam nevetve a másik pilótának. Csak egy bólintás volt a válasza. Kissé zavarta, hogy a fiatal csapattársa eddig minden edzésen előtte végzett. Még adtam egy puszit Sebinek, majd elindultam vissza a mi boxunkba. Útközben viszont összefutottam a húgommal.

-Kimi már nagyon hiányol.- mosolygott. Ő eddig a Ferrarinál vendégeskedett.

-Sebastiannak is szüksége van rád.- mosolyogtam és elindultunk, de azért még utána kiabáltam.- Este együtt vacsizunk?

-7-kor lenn, az étteremben.- kiáltott vissza és mindketten siettünk a pilótánkhoz. Mire visszaértem a felségterületemre, Kimster már az autóban ült. Szerencsére a sisak még nem volt rajta.

-Azt hittem, nem is szándékozol visszajönni.- nézett rám a férfi, mikor leguggoltam az autó mellé.

-Ugyan! Csak biztattam egy kicsit a másik csapatom kedvencét. De azt akarom, hogy te indulj a pole-ból.- pillantottam rá szigorúan.

-Csak egy esetben fog sikerülni…- mosolygott sunyin. Természetesen megkapta a biztató csókját, amire annyira vágyott. Jó néhány szerelő és velük együtt Felipe is csak sasolt, hogy mi is történik köztünk.

-Nem hagyod, hogy csalódjak, ugye?- álltam fel.

-Egy pillanatra sem!- vigyorgott, majd a fejére húzta a sisakot és kihajtott a pályára. Az edzés első etapjából már eltelt 8 perc. És nagy örömömre a kedvenc németem vezetett. De amint Kimi megfutotta a gyors körét, átvette a vezetést. És a második etapban is ugyanez lett. Ekkor kaptam egy sms-t: „Azt hiszem, hogy megvan az idei világbajnokunk. Jó befektetés volt! :D” Hát igen, Leena igazán pozitívan tudja nézni az életet, de abban egyetértettem, hogy ha így halad a pilótám, akkor nagyon nagy esélye van arra, hogy visszavegye a vb-címet. Szép lassan eljött az időmérő utolsó szakasza. Stefano rám nézett, majd maga mellé mutatott. Odamentem, leültem, a szemem a monitorokra szegeztem és a fejhallgatót is a fejemre raktam. Hallgattam, ahogy magyaráznak Kiminek, és ahogy ő válaszol. A győzelemért viszont nagyobb lett a harc, mint amilyenre számoltunk. 6 pilóta volt 2 tizeden belül. Végül Felipe lett a 6., Fernando az 5., Heikki lecsúszott a dobogóról (emiatt én eléggé elszomorodtam, a csapat egy része pedig megbámult, hogy miért sajnálom a legnagyobb ellenségünket), a kismajom lett a 3, Seb a 2. és Kimi nyert.

-Gratulálok, Kimi, megvan az idei első pole. A csapat büszke rád!- mondta a mérnöke.

-Köszönöm. És az új tulajdonosunknak mi a véleménye?- kérdezte kíváncsian.

-Csak annyi, hogy ezt a formát szeretném egész évben látni, különben meggondolom a kedves versenyző pozícióját.- nevettem.

-Megígérhetem, hogy nem fog csalódni.- mosolyodott el ő is. Szép lassan begurultak a mérlegelésre. Nem mentem oda, mert úgy beszéltük, hogy úgysem engednének a közelébe. Csak ültem a homeban, ahová azóta átmentem és néztem a képernyőt. Levette a sisakját és a legnagyobb meglepetésemre hatalmas mosoly terült szét az arcán. Majd leparkolt mellé egy Red Bull és kiszállt a legfiatalabb német. Ahogy levette a bukót, neki is levakarhatatlan volt a mosolya. Odament finn társához és megölelgették egymást. Ezután bementek mérlegelni, majd az interjúkon dicsérték a csapatot és köszönetet mondtak az új tulajdonosoknak a beléjük vetett bizalomba. Mivel tisztában voltam azzal, hogy Kiminek még válaszolnia kell pár újságíró kérdésére, ezért beültem a szobájába és átnéztem néhány papírt, ami a Ferrari elmúlt években elért jövedelmeit mutatta. Nem nagyon volt hozzá kedvem, de azért jó tisztában lenni azzal, hogy mibe is fektetett az ember. Miután ezzel készen lettem, ránéztem az órámra és úgy számoltam, hogy körülbelül végezhetett a drágám, ezért elindultam megkeresni. A paddockban sétálgatva viszont összefutottam valakivel, akiről nem hittem, hogy itt van. Arra pedig végképp nem számítottam, ahogy viselkedett.

40. rész

Nicole jött velem szemben (Hami barátnője). Még soha az életben nem találkoztam, de most amint meglátott, elkezdett integetni nekem. Próbáltam kikerülni, de lehetetlen volt.

-Szia!- kiabált 50 méterről kivágva a magas c-t. Persze mindenki rá figyelt.

-Ismerlek?- néztem rá meglepve.

-Én vagyok Lewis barátnője, engem mindenki ismer.- ért oda mellém és megölelgetett.

-Vagy nem.- morogtam az orrom alatt.

-Biztos vagyok benne, hogy mi leszünk a világ legjobb barátnői!- ragadott karon és elkezdett húzni arra, amerről jöttem.

-Először is: nem akarok a barátnőd lenni. Másodszor: Kimi a paddock másik oldalán tartózkodik, úgyhogy oda kellene mennem.- nyögtem ki nagy nehezen, miközben maga után rángatott.

-Jajj, a fiúkák meglesznek egyedül, majd az én szívdöglesztően tökéletes bajnokom szórakoztatja őket.- legyintett és tovább ráncigált.

-Nicole, hagyd már békén szegény lányt!- szólt mögülünk egy női hang. Erre megállt és megfordultunk. Több pilótafeleség, menyasszony és barátnő állt velünk szemben. Név szerint Leena, Catherine, Raffaella és a szószóló, Raquel.

-Mi lenne, ha csak akkor szólnál, ha már tudsz énekelni?- kérdezte a cicababa.

-Vitatkozhatnánk, hogy Raquel miért jobb énekesnő.- húzta el a száját Raffaella.

-Most viszont mennünk kell. Elengednéd a nővéremet?- lépett felénk Leena.

-De mi most el akartunk menni egy kicsit.

-Dehogy akartunk!- kiáltottam fel. Szerencsére ez annyira meglepte a nőt, hogy elengedett és gyorsan el is tudtunk menni.

-Itt az ideje, hogy kiszabadítsátok a fiúkat az újságírók fogságából.- nézett rám és húgomra Cathy.

-Megoldjuk.- indultam el előre. Nem sokkal később meg is pillantottam egy rakás embert egy hatalmas körben. Nagy nehezen utat törtem magamnak, és meg is láttam a keresett pilótákat. Gyorsan bementem a kör közepére és beszélni kezdtem úgy, hogy mindenki hallja.- Elnézést, uraim, de el kell rabolnom valamennyi interjúalanyukat, mert ma még rengeteg dolguk van.

-És megmondaná, hogy maga ki?- szólt az egyik riporter gorombán.

-A Ferrari és a Red Bull egyik új résztulajdonosa, valamint Heikki Kovalainen unokahúga. És térjünk vissza a problémánkhoz.

-Ki hatalmazta fel, hogy megszakítsa az interjúinkat?- jött a kérdés egy másiktól.

-Én magam!- szólt valahonnan egy férfihang, majd megjelent Bernie.- Kisasszony, kérem, folytassa!- nézett rám.

-Fernando, kérlek, menj a Renault home-ba, már várnak, Flavio üzent.- füllentettem. A spanyol hálásan nézett és távozott is.- Kimi, Felipe, mindjárt kezdődik a csapatértekezlet.- pillantottam a mi fiainkra, akik azonnal el is tűntek.- Sebastian, Leena már vár, mert lenne néhány változtatás.- mutattam a húgom felé. A srác már repült is hozzá.- És végül Heikki.- néztem unokatesómra. Mellette ott ácsorgott a világbajnok is. Azt lesheti, hogy én innen megmentem.- Gyere, mert most hívott a bátyám, komoly családi válság van.- fogtam meg a kezét és szélsebesen el is indultunk. Útközben csatlakozott hozzánk Catherine is és nagy nehezen leráztuk az összes firkászt.

-Ha nem gond, meghívtam estére Fernandóékat is.- nézett rám a lány.

-Semmi baj, de megyek, mert már várnak rám.- mosolyogtam és a saját home-unk felé vettem az irányt. Már vágytam Kimi közelségére. De nem kellett sokáig, mert ahogy beléptem, meg is pillantottam az egyik fotelban ülni. Egyből odamentem hozzá és leültem mellé.

-Azt hittem, sosem szabadulok.- nézett rám és megfogta a kezem.

-Én meg azt, hogy mire te letudod a sajtót, addigra belőlem Nicole Scherzinger 2 lesz.- fintorogtam és elmeséltem a találkozásomat a nővel.

-Nyugodj meg, lesznek melletted, akik helyre teszik. És legalább lesznek az F-1-en belül is barátnőid.- mosolygott és meg akart csókolni, mikor megszólalt mellettünk a nagyfőnök.

-Bocsánat, hogy megzavarom a turbékolást, de még nem volt alkalmam beszélni a kisasszonnyal azóta, mióta résztulajdonosa lett a Ferrarinak.- állt meg előttünk Bernie. Kimi kissé csalódva hellyel is kínálta és beszélgetni kezdtünk.

41. rész

Délután 5 óra. A Ferrari home-ban ülünk és Bernie csak beszél. Másfél óra múlva a szálloda halljában kellene lennünk a megbeszélt vacsorán, de jelenleg fogalmam sincs, hogy odaérünk-e egyáltalán. Már azt sem nagyon tudtam, hogy hol tartunk a beszélgetésben. Ekkor szólalt meg Kimi.

-Hannah, jól vagy?- érintette meg a kezem. Csak rá emeltem a tekintetem.

-Kisasszony, maga igazán el van sápadva.- szólt Mr. Ecclestone is.- Kimi! Vigye vissza a hölgyet a szállodába és vigyázzon rá!

-Ebben biztos lehet.- felelte a pilóta és segített kimenni az autóhoz. Amint beültünk, ismét rám nézett.- Máris jobban nézel ki.

-Attól a kölnitől majdnem kidobtam a taccsot.- fintorogtam.

-Akkor minden rendben?- simogatta meg az arcom. Bólintottam. Elindultunk vissza a szállodába, és közben jutott eszembe, hogy a drága még nem is tud a vacsoráról.

-Fél 7-kor le kellene mennünk az étterembe.- említettem meg.

-Mit szerveztél?- nézett rám kissé mérgesen.

-Csak megbeszéltük Leenával, hogy együtt eszünk, majd szóltunk Heikkinek és Catherine-nek és utána ők mondták Fernando-nak és Raquel-nek.

-Nem is rossz a társaság. De Nando és Raqu?- kérdezte meglepve.

-Igen. Ők is. A mai nap szerintem bebizonyították, hogy számíthatunk rájuk, mert ők is a talpnyaló ellen vannak. És mindketten jó fejek.

-Nem kell magyarázkodni, csak kissé szokatlan, hogy velük több időt töltök.- állította le a kocsi motorját a szálloda parkolójában. Felmentünk a szobánkba és ledobáltuk a cuccainkat. Gyorsan letusoltunk, majd elkezdtük összeszedni magunkat. Kimi egy farmert vett fel és egy fehér inget, én egy nyári hosszú szoknyát és egy topot. A hajammal nem vacakoltam sokat, csak kiengedtem.- Csodaszép vagy.- lépett mellém Kimi és egy lány csókot nyomott a nyakamra.

-Azért te sem panaszkodhatsz.- fordultam meg az ölelésében és megsimítottam az arcát.

-Maradjunk itt, kettesben.- húzott magához még közelebb és lassan csókolt.

-Ne csináld, kérlek!- súgtam halkan. Lehajtotta a fejét és kissé hátrébb lépett.- Ígérem, nem kell már sokat várnod rám, de hidd el, van ennél sokkal alkalmasabb pillanat is.

-Tudod, hogy érted bármire képes vagyok. És ha azt kéred, hogy várjak, megteszem.- mosolyodott el.

-Köszönöm.- pusziltam meg az ajkait, majd elindultunk le, a hallba. Ott egyből össze is futottunk Sebastiannal és Leenával.

-Sziasztok!- köszöntünk mosolyogva, majd üdvözöltük egymást és gratuláltam a srácnak a délutáni eredményhez. Majd megjöttek Heikkiék és Fernandoék is, így bementünk és leültünk egy asztalhoz. Mindenki rendelt magának, majd beszélgetni kezdtünk. A témák pedig teljesen hétköznapiak voltak: család, barátok, na meg persze a történetem. Majd miután elfogyasztottuk a vacsit, szóba került az F-1.

-Ígérem, hogy pillanatok alatt átgázolok Ron Dennis kedvencén.- fogadkozott Fernando.

-Csak előbb engedd meg, hogy én alázzam porig, jó?- szólt unokatesóm.

-Ez csak természetes.- mosolygott a spanyol. Ezután jöhetett az esélylatolgatás, de közben mi, csajok inkább kivonultunk a mosdóba.

-Örülök, hogy találkoztam veletek.- nézett ránk Raquel.- Most már nem leszek annyira egyedül, ha Nando nem ér rá.

-Ebben biztos lehetsz.- nevettem. Visszamentünk a srácokhoz, majd 9 óra után jött a pincér is. A vacsoránkat a Ferrari számlájához írattuk. Megbeszéltük, hogy ha netán emiatt valaki problémázna, majd én elintézem az ügyet. A hotel halljában elbúcsúztunk egymástól, majd mindenki ment vissza a saját lakosztályába, hogy eltegye magát a verseny napjára.

42. rész

Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy reggel jóval idegesebb voltam, mint Kimi. Ahelyett, hogy én osztogattam volna neki a jó tanácsokat, ő volt a legnyugodtabb.

-Miattam nem kell aggódni, gond nélkül fogok nyerni.- ölelte át a vállam a paddockban.

-De én akkor is aggódom, mondhatsz bármit.- bújtam oda hozzá. Már meg sem lepett, hogy egy halom újságíró tapadt ránk. Persze az új szenzáció az volt, hogy a világbajnok finn összejött a Ferrari új résztulajdonosával, pedig közben házas. És természetesen velem csak azért van együtt, mert a Jennivel való válása minden pénz felemészt. Ezek csak részletek a ma megjelent újságokból.

-Jó reggelt, fiatalság!- jött elénk Stefano, amint beléptünk a Ferrari motorhome-jába.

-Szebb lenne, ha nem lenne ennyi idegesítő firkász.- morgott Kimi.

-Ugyan, nem kell velük foglalkozni.- veregette hátba pilótáját a csapatfőnök.- Tőled viszont győzelmet várok.

-Muszáj lesz, mert az új főnökasszony ultimátumot adott.- mosolygott rám.

-Pontosan, úgyhogy nem elrontani semmit.- fenyegettem meg játékosan. A délelőtt nagyon gyorsan eltelt, és már csak azon kaptam magam, hogy a boxból bámulom a pilótaparádét. Persze többek számára meglepetést okozott, hogy a két finnhez csatlakozott Sebi és Fernando is. A barátságuk pedig igazán jó irányba alakult, mivel végignevették az egészet. Utána Kimi visszajött és kezdett emelkedni az adrenalin szintje.

-Hannah, ne aggódj már!- szólt rám Mark is.

-„Csak” 300-zal repesztek, az meg nem sok.- mosolygott rám a drága.

-Nem szeretném, ha emiatt a betonfalból kellene összekaparnom téged.- feleltem kissé bosszúsan. Nem nagyon tetszett, hogy ennyire komolytalanul fogja fel az egészet. Aztán fél 2-kor beszállt a kocsiba és kigurult a pályára. Ahogy kifelé mentem, csatlakozott hozzám Andrea is és időjárás-jelentést tartott.

-Nem kell aggódni, az aszfalt hőmérséklete tökéletes, a levegőé is, a páratartalom nem olyan magas, hogy megviselje a pilótákat. Eső nem várható…

-Még legalább 3 hétig, nem?- szakítottam meg a gépies szövegelését.

-Azt nem tudom megmondani, hogy akkor mi lesz, de a verseny ideje alatt kizárt az eső.- pillantott rám. Szerencsémre nem sokkal később meg is érkeztünk az első rajtkockához, ahová akkor tolták be a Ferrarit. Kimi kipattant belőle, levette a sisakját, integetett egyet a nézőknek, majd velem együtt a fal mellé húzódott. Még egyszer átbeszélték a taktikát, majd szép lassan el is érkezett a verseny ideje.

-Megígéred, hogy semmi bajod nem lesz?- tettem a kezem a mellkasára.

-Biztos lehetsz benne. Ugyanúgy szállok ki a kocsiból, ahogy most látsz, csak a mosolyom lesz sokkal szexibb.- nevetett. Erre a kis mondatra nekem is muszáj volt elmosolyodnom.

-Mindenki szurkol neked otthon is.- léptem még közelebb. Én voltam, aki beszélt Paulával és Mattival, mert ő azt mondta, hogy kizökkenne, ha hallaná a szüleit, de nem lennének itt mellette.

-Tudom. És holnap, indulás előtt még vennünk kell valamit a fiúknak.- adott egy puszit a homlokomra.

-Szeretlek!- bújtam hozzá egy pillanatra, majd el is engedtem.

-Ha nem gond, én ezt most nem mondom.- pillantott rám, miközben már a sisakját vette.

-Miért?- kérdeztem ijedten.

-Mert ez a biztosíték, hogy nem lesz bajom. Tartozok neked egy efféle vallomással és majd akkor megadom.- ült bele a kocsijába. Csak álltam a fal mellé lapulva és néztem, ahogy a szerelők az utolsó pillanatba leveszik a gumimelegítő paplant, majd a mezőny elindult a felvezető körre. Természetesen miután mindenki elindult, fejvesztve rohantunk vissza a boxba. Ott szép kényelmesen leültem Stefano mellé és a fejemre vettem a fejhallgatót. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, annyira izgultam érte és persze másokért is (egy valakit mindenféleképpen kizárhatunk ebből a körből). Körülöttem viszont mindenki teljesen nyugodt volt. A két mérnök éppen arról értekezett a pilótákkal, hogy megfelelőek-e a fékek és a gumik hőmérséklete. Ahogy kivettem a szavaikból, Felipének volt egy kis problémája a gumikkal, de nem olyan vészes, Kimi viszont úgy tűnt, tökéletes verseny elé néz. Elértek a felvezető kör végére és jöhetett az a néhány idegölő másodperc, amíg a piros lámpák ki nem alszanak.