Sziasztok! Tudom-tudom, tegnap kellett volna jönnöm :$ Ki lehet titeket engesztelni mondjuk +1 résszel? :$ :)
--------------------------------------------------------------------------
23.
rész
A
verseny első 3 fordulója nem nagyon viselt meg, fényévekkel
nyertem és sikeresen bejutottam a legjobb nyolcba, ahol
természetesen ott volt Tobias és Atte is. Majd jött a sorsolás,
hogy ki kivel mérkőzik. Éppen Markkal beszélgettem, mikor odaért
mellénk Atte egy papírral.
-Nagylány!
Nem lesz egyszerű a folytatás.-
nyújtotta felém a lapot. Megnéztem, hogy ki lesz az ellenfelem.
Jordan Smith.
-Ki
a fene ez a pasas?-
kérdeztem tőlük, mert fogalmam sem volt.
-Az,
ott.-
termett mellettem Kimi és egy bizonyos pontba mutatott. Ott
álldogált egy 20 év körüli srác.
-Gyakran
versenyeztem ellene, nagyon erőszakos a stílusa és bármire képes
a győzelemért.-
nézett rám a srác.
-Ne
aggódjatok, megoldom.-
pillantottam körbe, majd irány a pálya. Beszálltam a Kimi
gokartjába és megtettem a felvezető körömet. Megálltam a
rajt-cél egyenesnél, és vártam a jelzést, ami a verseny
indulását jelenti. Majd amint a lámpák elaludtak, beletapostam a
gázba. Atténak igaza volt, körönként legalább kétszer
koccantunk. Élet-halál harcot vívtunk és nem lehetett tudni, hogy
ki nyer. Az utolsó kör végén én voltam elöl és sikeresen nekem
koccant hátulról úgy, hogy majdnem a betonfalban álltam meg.
Miközben kiszálltam, a srácok egyre közeledtek. Kimi és Heikki
ért oda először.
-Minden
rendben, hugi?-
kérdezte unokatesóm, míg barátja a sisakot szedte le a fejemről.
-Nem
éppen, iszonyatosan fáj a nyakam.-
néztem rájuk könnyes szemekkel. Ekkor ért oda hozzánk Mark.
-Hannah,
mi a baj?-
riadt meg.
-Ugyanaz,
mint nekem Monzában tavaly. És nincs egy napod, hogy orvosold a
bajt.-
pillantott rá a pilóta.
-Akkor
menjünk valami nyugodt helyre!-
indult el nevelőapám és jött velünk Kimi is.
-Tobias,
Atte, sok sikert!-
mondtam nekik, de nem mertem hátra fordulni. Végül az orvosi
szobában kötöttünk ki, ahol Mark egyből elkezdte masszírozni a
nyakam, miközben a Jégember beavatott abba, hogy milyen
mozdulatokkal vigyázzak.- És
mi lesz a kocsival? Így nem tudom vezetni.-
pillantottam a férfire, aki előttem guggolt. Válaszra nyitotta a
száját, de ekkor kopogtak, majd egy ismeretlen férfi nyitott be.
-Kimi!
Beállítottuk a másik gokartot is ugyanúgy, már használatra
készen.
-És
ez még javítható?-
fordult oda.
-Persze,
csak kell egy kis idő.-
felelt az idegen.
-Köszi,
Bo! Sokat segített!-
intett neki Kimster, majd a pasas távozott is.- Ennyi
volt az egész. A szerelőm elintézte, nem lesz gond.
-Hol
van Fredrik?-
néztem mélyen a férfi szemébe.
-Mit
érdekel az téged?-
állt fel mérgesen a finn.
-Csak
azt gondoltam, hogy itt a helye mellettem, mert mégiscsak a
barátom.-
mérgelődtem.
-Nem
engedtem be. Nem akarom a közeledben látni. Nekem nagyon gyanús az
a pasi.-
fordult el tőlem.
-Nem
érdekel, hogy mit gondolsz, most azonnal látni akarom őt.-
kiabáltam és 2 perc múlva meg is jelent előttem Fred kissé
feldagadt szájjal. Megölelt, adott egy csókot és el sem mozdult
mellőlem. Fél óra múlva pedig befutott Leena.
-Nagyon
nagy elődöntők és döntők lesznek.-
lépett oda Kimi mellé.- Atte
és Tobias simán nyertek, a negyedik, aki benn van, egy 16 éves
Hannes nevű fiú. Hannah, neked Tobival kell küzdened.
-Tobival???-
kerekedtek el a szemeim.-
Nem akarok ellene menni!
-Hugi!
Nem lesz baj, én örülök, ha te leszel a legyőzőm.-
lépett be a bátyám is.
-Tudom,
de ez akkor is,…… abszurd.-
álltam fel és óvatosan megmozgattam a nyakam. Kifejezetten jobb
volt.-
Köszi, Mark!
-Nincs
nyafogás, csak verseny! És gyere, mert csak 10 percünk maradt!
Mindannyian
kimentünk és ahogy eltelt az a 10 perc, ismét a pályán kellett
lennem. És ahogy azt a többiek megjósolták, Tobias alul maradt
velem szemben. Utána azért szurkoltam, hogy ne Atte legyen az
ellenfelem, mert nem akarok még egy olyan ember ellen küzdeni,
akivel jóban vagyok. Ez nem jött be, az ellenfelem Atte Mustonen
volt. Ekkor volt a legnagyobb szükségem egy barátra vagy egy
segítő kézre. És ez ismét Kimi volt, aki a rajt előtt megjelent
egy sisakkal a kezében. Odaléptem hozzá. A minta ugyanaz volt,
mint a múltkor, de a bukó új.
-Sok
sikert! A tiéd!-
adta oda és egy puszit nyomott az arcomra. Egy kicsit több erővel
álltam oda a rajthoz és vártam, hogy megkezdődjön az utolsó
nagy verseny egy vérbeli pilóta ellen.
24.
rész
Életem
egyik leghosszabb 20 percét éltem át. Már az elején
pillanatonként előzgettük egymást, majd később már körökig
mentünk egymás mellett. Közben a koncentrációm is egyre csökkent
a nyakamat hasogató fájdalom miatt- hiába mondta Kimi, hogy mit ne
csináljak, nem volt erőm emlékezni rá és egyre nagyobb volt a
terhelés. Az ájulás szélén álltam, mikor elértünk az utolsó
körbe. Még volt annyi erőm, hogy utoljára rálépjek a
gázpedálra, elhúzzak Atte mellett és nyerjek. De ez volt az
utolsó, amire emlékszem. Ahogy beértem, a gokart felett
elvesztettem az irányítást és beleálltam a falba. Atte fékezve
állt meg mellettem és szállt is ki, mert látta, hogy baj van.
Közben Kimi sem tétlenkedett, már a fal tetején volt, hogy ott
lehessen mellettem. Közös erővel szedtek ki az autóból.
-Hannah!
Kicsim! Kérlek, szólalj meg!-
könyörgött Kimi, miközben a bukómból hámozott ki.
-Toni!
Hívjatok mentőt!-
kiabált Atte a többiek felé.
-Mark!
Gyere gyorsan! Kellessz!-
kiáltott a Jégember is, miközben már a pulcsiját hámozta le
magáról, hogy a fejemen lévő vérző sebre tegye. Közben
nevelőapám is odaért.
-A
lába megsérült. És ugyanott, ahol nyolc éve!-
esett kétségbe, mikor meglátta a bal lábamat véresen. Gyorsan
elszorította, hogy ne legyen nagy a vérveszteségem, majd megjött
a mentő is és azonnal kórházba szállítottak. Persze mindenki
utánam akart jönni.
-Nem
mehetünk mindannyian, túl sokan lennénk.-
mondta Toni, aki a leginkább tisztán tudott gondolkozni.- Azt
mondom, hogy menjen Mark és Leena, és ők majd szólnak, hogy mi
van.
-Toni!
Könyörgöm, te is nagyon jól tudod, hogy…-
kezdte Kimi, de barátja leintette.
-Tudom,
de most rájuk van szüksége. Hidd el, nem lesz baja. Gyere!-
indult el. Mindenki belátta, hogy a férfinek igaza van, így
kétfelé váltak. A testvérem és a nevelőapám a kórházba, a
többiek Heikki-hez mentek. Eközben engem már be is vittek a
műtőbe, hogy rendbe hozzák a sérüléseimet. Az orvos, aki
műtött, akkor még nem tudott sokat rólam, csak hogy a
gokartversenyen sérültem meg. Mindössze csak egy órát voltam a
műtőben, utána be is vittek egy kórterembe. Az orvosom pedig
elment megkeresni a hozzátartozóimat. Ekkor futott össze Markkal.
-Kaarlo
Oramo? Tényleg te vagy az?-
lepődött meg nevelőapám.
-Mark?
Te mit keresel itt? Ugye, nincs semmi gond?-
állt meg egy pillanatra a férfi.
-A
nevelt lányomat hozták be. Gokartversenyen…
-Ne
is mondd tovább!-
szólt közbe Kaarlo.- Most
hozták ki a műtőből, minden rendben ment, de ha a lábán lévő
sebből kiszedjük a varratokat, akkor legalább 3 hét a
rehabilitációs folyamat.
-Tudom,
egyszer már végigcsináltuk együtt.-
hajtotta le a fejét.- Megtennél
valamit? Felhívnád Kimit, hogy megnyugtasd, nagyon aggódik Hannah
miatt.
-Persze,
ez egyértelmű.-
bólintott az orvos, majd elment az irodájába, ahonnan fel is hívta
a régi jó ismerőst. Hallotta, hogy barátja mennyire aggódik a
lány miatt, de nem kérdezett rá az okára. Előbb vagy utóbb
úgyis kiderül.
-Mondd
már, mi van!-
sürgette Kimit Sonja.
-Az
orvosa hívott, Kaarlo. Egy régi jó ismerősöm, és azt mondta,
hogy nem lesz baj, rendbe fog jönni.-
ült le a kanapéra és az arcát a kezébe temette.
-Kimi,
én sajnálom.-
ült le mellé Atte.
-Ugyan
már, ne hülyéskedj! Neked ehhez semmi közöd! Ezt a fájdalom
okozta. Inkább nekem nem lett volna szabad hagyni, hogy
versenyezzen.
-Elég
legyen!-
szólalt meg Heikki, először, mióta hazaértek.- Senki
nem hibás. A dolgok csak megtörténtek, és most az a dolgunk, hogy
mellette legyünk.-
állt fel.
-Fredrik!-
szólalt meg Tobias.- Ez
rád nem vonatkozik. Hagyd Hannah-t, jobb neki nélküled.-
nézett rá a bátyám az említettre.
-Ezt
majd ő eldönti.-
szállt be a vitába a férfi.
-Nem.
Ezt neki nem kell eldöntenie, mert nem szeret.-
mondta Catherine.
-Miért
nem hagytok békén?-
ugrott fel a fotelból.
-Túlságosan
rámásztál Hannah-ra. Ő maga mondta, hogy elege van belőled. És
erről ennyit. Többé ne gyere ide, mert nem engedlek be!-
nyitotta ki az ajtót Heikki. Fredrik még szétnézett egyszer, majd
duzzogva távozott.
25.
rész
Egy
fehér, félhomályos szobában ébredtem. Először azt sem tudtam,
hogy mi történt velem, majd szép lassan tisztulni kezdett a kép.
Eszembe jutott a verseny, a fájdalom és az ütközés. Nem tudtam,
hogy miként jutottam oda, ahol voltam, de tovább nem tudtam
gondolni a dolgot, mert éles fájdalom hasított a lábamba. Nem
akartam elhinni, hogy ismét az vár rám, ami 8 éve. Ekkor
hallottam meg egy hangot.
-Tudom,
de rendben lesz, hidd el……… Nem kell jönnöd……… Mark is
mondta, hogy…… Jó, akkor majd találkozunk. Szia!-
sóhajtott a kishúgom.
-Leena.-
mondtam ki halkan a nevét.
-Hannah!
Annyira jó, hogy felébredtél.-
lépett egyből mellém.
-Hol
vannak a többiek?-
kérdeztem erőtlenül.
-Mindenki
otthon van. Nem jöttek be, mert túl sokan lettünk volna. Mark itt
volt melletted végig, de hazaküldtem, mert nagyon megviselte, ami
történt.-
ült le mellém.
-Miért?
Mi a baj?-
kezdtem aggódni.
-A
bal lábad… megint végig kell csinálnod a rehabilitációt.
-Nem.
Azt nem bírom ki még egyszer. Az a fájdalom elviselhetetlen.
-Muszáj
lesz megcsinálnia, kisasszony, ha ismét lábra akar állni.-
lépett be egy orvos.- Kaarlo
Oramo vagyok, a kezelőorvosa. Örömmel látom, hogy felébredt.
-Képtelen
vagyok rá.-
ültem fel könnyes szemekkel.
-Hannah!
Küzdenie kell! Az életéért!-
vette a kezébe a kórlapot.- Holnap
elvégzünk még néhány rutinvizsgálatot, utána hazamehet.-
mondta és otthagyott minket.
-Mark
ezért ment el, igaz?-
törölgettem a szemem.
-Mikor
megtudta, hogy pont ugyanaz a sérülésed, ami a balesetetek után,
teljesen összetört. Megszólalni sem tudott percekig és utána is
csak azt hajtogatta, hogy ő sem lesz képes végigcsinálni, mert
tudja még egyszer végignézni ugyanazt a szenvedést.-
hallgatott el.- Nézd,
én nem tudom, hogy mit éltél át. De abban biztos vagyok, hogy nem
adhatod fel. Harcolnod kell a visszakapott életedért, a
családodért, a szerelemért és önmagadért.
-Tudom…-
csuklott el a hangom. Vettem néhány mély levegőt, hogy
visszatartsam a könnyeimet.- Beszéljünk
valami másról, kérlek!
-Ahogy
gondolod.-
egyezett bele Leena.
-Volt
valami otthon?-
pengettem meg egy nyugodtabb témát.
-Heikki
kidobta Fredriket a házból és megmondta neki, hogy már te sem
bírod őt.-
felelte csevegő hangon kishúgom.
-És
erre mi volt a válasza?-
érdeklődtem.
-Pattogott,
hogy neked kellene ezt elmondanod, de azt hiszem, hogy miután Kimi
elintézte őt, nem fogja megkockáztatni. A szája eléggé csúnyán
nézett ki, mikor utoljára láttam.
-Végre
valami jó. Kezdtem tényleg unni. Főleg, mióta szakított a
barátnőjével. Azóta nagyon rám mászott. Pedig nagyon jól
tudta, hogy nekem nem kell. Nem ő kell.-
sóhajtottam és ránéztem a karomra. Szerencsére a kórházi
pizsama hosszú ujja takarta a tetoválásaimat. És amint felnéztem,
kinyílt az ajtó.
-Kicsim!
Végre ébren vagy! Én annyira aggódtam érted!-
rohant oda hozzám Kimi. Csak néztem nagy szemekkel Leenára. Majd
észrevettem a Jégember kezében lévő kocsikulcsot.
-Hogy
kerül hozzád a Ferrarim?-
döbbentem meg és kivettem a kezéből a kulcsot.
-Mark
adta oda.-
rántotta meg a vállát.- Nyugi,
nem hajtottam meg nagyon.-
mosolyodott el.
-Felejtsd
el, hogy még egyszer vezeted a közeljövőben.
-De,
Hannah, te sem…-
kezdett bele óvatosan Leena.
-Tudom.-
kiáltottam fel elkeseredetten. Ismét eszembe jutott a bajom.
-Hannah!
Nem adhatod fel! Újra végig fogod csinálni.-
nézett rám Kimi.-
És én végig melletted leszek, egy pillanatra sem hagylak majd
magadra.-
hajolt közelebb és megcsókolt.
Igen, abszolúte ki lehet engesztelni:) Bár nem is haragudtam, hiszen egyáltalán nem 'kötelességed' felrakni részeket!
VálaszTörlésNagyon tetszett! Örülök, hogy Kimi végre észhez tért! Remélem segít Hannahnak újra lábra állni, mert szerintem ő az egyetlen, akinek a kedvéért végigcsinálná újra.
Viszont nekem van egy rossz érzésem Federickkel kapcsolatban. Remélem nem fogja megbosszulni, hogy kihasználták, hiszen beleegyezett.
Nagyon tetszett!!
Puszi
Jó verseny volt, és jó lett a 3 rész, meg tudnám szokni.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon jó lett :D Bár itt a vége, remélem Hannah küzdeni fog és végre Kimi mellette lesz. Federick meg nekem unszimpatikus szóval büszkén olvasgattam azt a részt, amikor kidobták :D
Várom a folytatást!
puszi
Jó lett, várom a következőt
VálaszTörléslainie
Nagyon jó lett, én is várom a következőt és rem. Hannah újra megbirkózik a terhekkel, legalább Kimi-ért.
VálaszTörléspuszi