Ismeretlen ismerős - 21-22. rész

Sziasztok! Meglett az 5 komment, itt is a két rész. :) Nem vagytok ám elfelejtve. :) Holnap délelőtt kiteszem a novellaíró pályázat részleteit is. :)

És akkor egy válasz Bimbicsinek: Igen, még "anno" fenn volt ez a történet a gportal-os oldalon, onnan lehet ismerős. :)

---------------------------------------------------------------------------------

21. rész

Szép lassan teltek a napok és már csak azt vettem észre, hogy december közepe van és egy hónapja vagyok otthon. Leenával szinte elválaszthatatlanok vagyunk, mindent együtt csinálunk. Tobias és Sonja is állandó vendégek a két kicsivel együtt, akiket imádok. Heikki és Chaterine is jól megvannak, és sikerült összebarátkoznom a lánnyal. Sebastian pedig néhány napja hazautazott a családjához, úgyhogy ő a kis csapatunk hiányzója. Kimiről mindösszesen annyit tudok, amennyit Heikki szokott mondani, miután beszélnek. Jól van, él még, Mark is szuperül van, stb. Karácsony előtt egy héttel, egy szerdai napon unokatesóm reggel 7-kor a legnagyobb zajt csapva ébresztett.

-Ki az ágyból, Hannah!- húzta szét a függönyöket, majd elkezdett kihámozni a takarómból, amit a fejemre húztam.

-Hagyjál már! Aludni akarok!- nyafogtam és küzdöttem a takaróért. Végül csak ő győzött.

-Gyere reggelizni, mert fél óra múlva itt lesz Leena is.- ment ki. A fürdőben letusoltam, majd felöltöztem és lementem a konyhába enni. Mikor húgom is befutott, Heikki hajlandó volt tájékoztatni minket arról, hogy mi a program.- A gokartpályán verseny lesz és oda megyünk, mert meg vagyok hívva. De lassan indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni.

Gyorsan összeszedtük magunkat, majd irány a pálya, ahol találkoztunk Sonjával és Tobias-szal. Együtt mentünk be. Hatalmas tömeg volt már ekkor, fél 9-kor is.

-Ez szuper!- lelkesedtem. Nagyon tetszett, hogy ennyi ember jött el.

-És versenyezni nincs kedved?- kérdezte valaki mögöttem.

-Fredrik! Te mit keresel itt?- lepődtem meg és megöleltem a férfit.

-Gondoltam, itt megtalállak. Régen láttalak.- adott egy puszit.- És nem tudom, hogy hogyan álltok a „nagy szerelemmel”.

-Nem nagyon tudok róla semmit.- rántottam meg a vállam.

-Nekem mindegy. És mit szólsz ahhoz, hogy versenyezz?- tett elém egy jelentkezési lapot.

-Ez egy jó ötlet. Ha megverted Hamiltont, ez semmi lesz neked.- nézett rám Leena.

-Nem is tudom…- hezitáltam.

-Akkor minek hoztad magaddal az overálodat?- kérdezte meglepve Sonja.

-Jól van. Ha mindenki ennyire akarja.- adtam be a derekam és gyorsan kitöltöttem a papírt.

-Megyek, leadom a nevezést, addig öltözz át.- mosolygott rám Fred és eltűnt a tömegben. Én meg elmentem öltözni, amivel gyorsan meg is voltam. Mire visszaértem, még többen lettek az emberek. És nekünk is voltak új vendégeink.

-Toni! Atte!- örültem meg a két ismerősnek.

-Megint a pályán?- kérdezte Atte nevetve.

-Csakis.- öleltem meg őket. És akkor vettem észre 2 közeledő alakot.- Ő is itt?- néztem gyanúsan Heikkire.

-Nem említettem?- vágott ártatlan képet. Mark és Kimi pedig egyre közelebb ért.

-Nagy a szerelem, ugye, Mark?- kérdezte a srác egy hatalmas mosollyal az arcán.- Akkor hol van az állítólagos barát?

-Biztos itt lézeng valahol.- felelt Mark, miközben körbenézett.

-Nem tudsz meglenni nélkülem, bajnok?- kérdeztem kihívóan.

-Tudod, annyira ellenállhatatlan vagy.- felelt ő is merészen.- Úgy hallottam, hogy találtál magadnak valakit.

-Nem is akármilyen pasim van.- léptem hozzá közelebb.

-És merre járkál a te tökéletes férfid?- kérdezte gúnyosan és körülnézett.

-Hannah!- jött felénk az említett.- Itt hagylak fél pillanatra és máris egy halom pasi vesz körül?- kérdezte és megállt Kimi mellett.

-Ugyan, szivi. Tudod, hogy téged senki nem körözhet le.- mosolyogtam a férfire, aki odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tiltakoztam ellene, mert biztos voltam benne, hogy a pilóta, akire szükségem van, halálosan féltékeny. És nem is tévedtem. Mikor szétváltak az ajkaink, rápillantottam a Jégemberre, aki nem is volt annyira hideg. Az arca kipirosodott, a szeme izzott a dühtől és látszott rajta, hogy szíve szerint minimum betörné Fredrik orrát.

22. rész

A tervem most kezdett csak életbe lépni. Kimi féltékenysége igazán nem lepett meg, de az, hogy nem tudta elrejteni, az igen. Pár pillanatig farkasszemet néztünk egymással, végül elkapta a tekintetét.

-Jól vagy?- kérdezte Fredrik. Csak én hallottam őt.

-Nem annyira. De majd túllépek rajta.- léptem oda a betonfalhoz. Éppen akkor hoztak ki néhány gokartot. Különlegesek lehettek.

-Hölgyeim és uraim!- szólt a bemondó.- A mai nap 3 különleges versenyző gokartja is rajthoz áll egy-egy pilótával önök közül. Megkérem a tulajdonosokat, hogy fáradjanak ide mellém!

Kimi, Heikki és Toni egy emberként indult el a pályára. Közben nagyon tanakodtak valamin, de ez csak akkor derült ki, mikor odaértek a bemondó mellé. Mondtak valamit a bemondónak, majd mosolyogva álltak mellette.

-A döntés megszületett. A McLaren-Mercedes versenyzőjének, Heikki Kovalainennek a gokartját ma Atte Mustonen vezetheti… -itt mindenki ujjongott,- Toni Vilander GT 2-es pilóta gépét Tobias Swan irányítja…- megint egy kis hangzavar,- a világbajnok Kimi Räikkönen pedig egy meglepő döntést hozott, egy fiatal hölgynek, Lewis Hamilton legyőzőjének, Hannah Voulera-nak adja át mára az autóját.

Egy pillanatig döbbent csend volt, majd mindenki kiabálni kezdett. Én csak néztem. Kimi pillantása tele volt reménnyel, szeretettel, bosszúvággyal és féltéssel. Lassan elkezdtek közeledni felénk, majd a Jégember a kezembe nyomta a mai nap programját. Csak egy óra múlva lesz az első versenyem.

-Miért?- néztem rá, miközben a kis csapat elindult a büfé felé.

-Te is tudod.- nézett rám és megsimogatta az arcom.

-Nem. Már nem tudom, hogy tényleg azért tetted-e ezt, amire gondolok. Már nem vagyok biztos benned.- gyorsítottam volna fel a lépteimet, de ő gyorsabb volt nálam. Elkapta a karom és maga felé fordított.

-Ne kételkedj, kérlek!- húzott közel magához.

-Nem tehetek mást. Emlékezz csak az utolsó találkozásunkra. Nem feleltél és ezzel annyi megválaszolatlan kérdést hagytál magad mögött, hogy muszáj kételkednem.- feleltem. Csak nézett rám, de álltam a tekintetét, bár nehezen.

-Tetszik a tetkó a nyakadon.- váltott csevegő hangra.

-Ennek semmi köze kettőnkhöz.- pillantottam rá mérgesen és faképnél hagytam.

-Hannah, várj már! Sajnálom!- jött utánam.

-Hagyj már békén! Nem érdekel, hogy mit akarsz!- kiabáltam.

-Minden rendben?- kérdezte Fredrik.

-Ehhez neked semmi közöd, úgyhogy ne szólj bele!- mondta neki Kimi.

-Már bocs, de a barátnőmről beszélünk.- csattant fel a férfi.

-Soha nem volt a tiéd és nem is lesz.- felelt gúnyosan a Száguldó Finn.

-A tiéd még inkább nem lesz, hiszen nem vagy képes magad mellett tartani egy nőt sem.- adta meg a kegyelemdöfést Fred. Indulni készültünk, de ez nem ment olyan egyszerűen. Kimi odaugrott elénk és behúzott a pasimnak. Bár az orrát nem törte el, a szája azért felrepedt és csúnyán vérzett.

-Normális vagy?- üvöltöttem le a fejét, majd leguggoltam.- Fred? Ugye nincs semmi komoly bajod?

-Nem hinném, csak felrepedt az ajka.- mondta Mark a szokásos, nyugodt hangon.

-Te meg tanulj meg viselkedni. És addig ne is gyere a közelembe, amíg nem vagy képes kulturált emberként megjelenni.- szóltam oda a Jégembernek, majd elkísértem a férfit az orvosi szobába.

-Tényleg ennyire durva volt, amit tettem?- nézett végig Kimster a jelenlévőkön.

-Csak annak tűnt, de megérdemelte.- felelte neki Leena.- Szerintem inkább csak rosszul esett a nővéremnek, hogy kitérsz a válaszadás elől és nem hagyod azt, akivel kicsit boldog lehet.

-Kicsit?- kérdezte a férfi és kishúgomra emelte a tekintetét. Választ nem kapott, de sejtette, hogy az van a dolog háta mögött, ami miatt megütötte Fredriket.