Happy Birthday to you!

Sziasztok! Kicsit el voltam veszve, tudom, de nem örökre tűntem el. :))

Az első fontos dolog: ne feledkezzetek meg a novellaíró pályázatról! Kezdek elkeseredni, mert eddig csak 2 történetet kaptam. :/

És a másik fontos, ami ma a legfontosabb nekem: 2 ÉVES A BLOG!!!  Köszönet, hogy még mindig velem vagytok és olvassátok a butaságaimat! :) Egy kis szösszenetet hoztam ma nektek ennek alkalmából.

U.i.: Ne feledjétek, 2.30-kor éjjel megkezdődik a száguldás! :))

Álom

Zihálva feküdtem a puha ágyban. Éreztem, ahogy a vékony takaró a testemre tapad, a szívem ki akar törni a helyéről, a hajam teljesen hozzám ragadt. Életem legpazarabb éjszakájának a vége felé jártam. Tudtam, hogy a mellettem fekvő férfi figyel, de még nem voltam hozzá elég erős, hogy a szemébe nézzek. Mert akkor vége ennek az éjjelnek és elfelejtjük egymást... örökre.

Végül felé fordultam és ránéztem. Szinte azonnal megcsókolt, ami felkorbácsolta minden érzékemet. Újra hagytam neki, hogy fölém gördüljön és elkápráztasson. Egy olyan világba vezetett be újra, amit mással nem ismerhettem volna meg. Az előszobájában már jártam a korábbi férfiakkal, akik az életemben, de a kapun nem jutottam be... eddig. Ő segített nekem.

Odakinn már a napsugarak fényében úszott a környék, mikor magamra húztam a ruháimat. Csak ült az ágy szélén és nézett engem.

-Kár, hogy vége- súgta, amikor a cipőm is a lábamon volt.

-Részben igen- helyeseltem, mire meglepetten nézett rám. - A beszélgetéseink ráébresztettek arra, hogy az álmaimat nem szabad elfelejtenem.

-És ezzel most mit kezdesz?- sétált oda a fotelhez, ahová a nadrágját hajítottuk.

-Senki nem kötelez arra, hogy escort lány legyek- jelentettem ki. - Itt hagyom az egészet, elindulok és igyekszem megvalósítani az álmaimat.

-Ki lehet szállni?- állt meg előttem.

-A főnökömnek kifizetted az áramat- állítottam és ezt egy bólintással igazolta. - Te voltál az első, akinek az ágyába bebújtam. És az utolsó is. Inkább maradjunk annyiban, hogy volt egy éjszakánk, amin engedtünk a vágyainknak- vettem ki a kezéből a tárcáját és elhajítottam.

-Tudom, hogy bunkóság megkérdezni egy nőt, hány éves, de elárulod nekem, Daisy?- ölelte át a derekam.

-Csak ha megmondod, hogy mi késztetett arra, hogy ezt kérdezd tőlem- simítottam végig a meztelen mellkason.

-Mert akárhányszor rád pillantok, egy törékeny porcelánbaba jut eszembe. Az arcodban van valami gyermeki. De megszólalsz és olyan, mintha egy hosszú és keserves életet végigélt asszony bölcsessége lenne benned- tűrte a hajam a fülem mögé.

-Nem éltem még sokat a magam kis 20 évével- mosolyogtam rá. - De életemben nem éreztem magam még olyan jól, mint veled.

-Habár alig ismerlek, hiányozni fogsz- követett az ajtóhoz. - Megígérnél nekem valamit?

-Csak akkor, ha te is- tettem a kezem a kilincsre.

-Rendben- bólintott. - Megkeresel, amikor elérted az álmodat?

-Megígéred, hogy nem mondasz le a világbajnoki álmaidról?- kérdeztem vissza.

Nem válaszolt, csak megcsókolt. Megremegtek a térdeim, ahogy érintette az ajkaimat. Néma beleegyezés volt ez mindkettőnk részéről. Egy mosollyal az arcomon tudtam magára hagyni.

***

2012-t írtunk. Hogy mi is a helyzet velem? Boldogan és sikeresen sétálhatok a júliusi Angliában. Kivételesen egészen jó idő van és a környéken esőfelhő sehol nincs. Ez azt jelenti, hogy a Forma-1 időmérő edzése száraz körülmények között fog lezajlani. Nem is bántam, hiszen 5 év után megint betehettem a lábamat ebbe a szentélybe.

Megígértem neki, hogy visszajövök, ha az álmaim beteljesültek. Elmondhattam magamról, hogy a Dolce&Gabbana divatház fiatal tervezője vagyok, akinek megvolt az első saját bemutatója. Mindenki imádta, engem pedig a fellegekig repített a tudat, hogy megérte évekig mocskot takarítani az undorító kocsmákban annyi pénzért, amiből csak nehezen lehetett megélni. Most sikeres voltam és kérhettem bármit a két mentoromtól. Mondták, hogy nem tudok olyat kérni, amit ne vennének meg nekem, lehet az luxuslakás, luxuskocsi, luxusút. Nekem mindösszesen egy belépő kellett a futamra, amivel bemehetek a Lotushoz. És egy hotelszoba abban a szállodában, ahol 5 éve találkoztunk. Csodálkoztak is, de nekem elég volt ennyi.

Sokan rácsodálkoztak, hogy itt jelentem meg és nem Monacóban. Akkor még volt néhány hetem a bemutatóig, ezért nem mentem el. Most is a saját tervezésű ruhám volt rajtam, az arcomat egy hatalmas napszemüveg takarta el. Azóta már megtanultam magas sarkú cipőben járni, de még így sem lehettem magasabb Nála. Valószínűleg túl pici vagyok, de nem aggódtam emiatt. Ő már ismert engem.

Besétáltam a csapathoz, ahová érkeztem, rendeltem egy kávét és vártam. Sehol nem voltak a főnökök és a pilóták. Néhány benn lézengő újságíró igyekezett volna megközelíteni, de nem hagytam nekik. Semmi kedvem nem volt még nyilatkozni is.

20 perc várakozás telt el néma csendben, mikor elkezdtek szállingózni az emberek. Láttam a mérnököket, a csapatfőnököt, a tervezőt, majd megjelentek a pilóták is egymással diskurálva. Levettem a napszemüvegem és Őt kezdtem követni a szememmel. Körbepillantott és a tekintete elsiklott felettem, míg magyarázott. Utána azonban megtorpant és úgy nézett rám, mintha szellemet látna. A szája némán formálta a nevem. Rábólintottam, mikor értettem, hogy a „Daisy?!” nekem szól. Hátrafelé biccentett a fejével, majd elindult abba az irányba. Követtem, amíg be nem értünk a saját kis birodalmába.

-Daisy?- kérdezte most a hangját is megtalálva.

-Azt hiszem- mosolyogtam rá.

-Alig ismertelek meg- lépett közelebb, majd egy szoros öleléssel üdvözölt. - Milyen csinos vagy!

-Köszönöm- simítottam végig a ruhámon. - Reméltem, hogy tetszeni fogok.

-Mindig tetszettél, kicsi lány!- forgatott meg. - Tudod jól, hogy 5 éve is a bűvkörödbe kerültem.

-5 év hosszú idő- sétáltam beljebb és leültem az ágy szélére.

-Betartottam az ígéretem még akkor- guggolt le elém és a térdeimen támaszkodott.

-Éppen azon vagyok, hogy betartsam az ígéretem- simogattam meg az arcát.

-Daisy Molisan, a híres divattervezőnő- ült le mellém. - Egy dédelgetett álom valóra válása?

-Sok munkával, de igen- helyeseltem. - Ez az ajándékom a főnökeimtől. Meg is lepődtek, hogy nem vágyom luxuscikkekre.

-Olyan csodaszép vagy- suttogta és a keze a combomon pihent.

-Te pedig még helyesebb, mint akkor, éjjel- hajoltam oda hozzá, az ajkaink súrolták egymást.

A pillanatot megszakította a jelzés, hogy mennie kell. Nem bántam, szerettem vele incselkedni. És egész hétvégén játszottunk egymással. Egy vérre menő, vonzalmon alapuló, veszélyes játékot. Sosem tudtuk, hogy ki a vadász és ki a vad, állandóan változott a dolog.

Vasárnap aztán elkaptak a tévések is, hogy mit keresek itt. Elmondtam, hogy mennyire szeretem a sportot, bocsánatot kértem a britektől és kimondtam, hogy Ő a kedvencem. Mivel az ő autója mellett szobroztam, így láthattam az arcán átsuhanó mosolyt is. Már mindegy volt, ki nyeri a játékot, az övé voltam és tudtuk, hogy ez így is marad.

Senkivel nem törődve csókoltam meg, mielőtt beöltözött volna. Egy pillanatig csak pislogott a csók után, majd vigyorogva végigfuttatta a kezét a combomon. Utána pedig a versenyre fordította minden figyelmét.

Amint leintették, írtam neki egy SMS-t, hogy hol várom. Visszamentem a hotelbe, lezuhanyoztam és elkészültem. Még a szobájából nyúltam le az egyik ingét, azt húztam csak magamra. Alatta nem volt rajtam semmi. Elheveredtem az ágyon és elindítottam egy filmet, mert tudtam, hogy nem most fog megjönni.

Nem tévedtem, amikor arra tippeltem, hogy nem fogunk aludni. Egész éjjel szenvedélyesen szeretkeztünk, akárcsak az első találkozásunkkor. Amit akkor nem tudtam megfogalmazni, azt most már be tudtam azonosítani. Nem hittem a szerelem első látásra dologban addig, amíg vele nem kerültem kapcsolatba. Már tudtam, hogy senki nem vehet el tőle, mert akkor vége az életemnek.

-Azt hiszem, hogy tévedtem- könyököltem fel mellette hajnalban.

-Miben?- fordította felém a fejét.

-A nagy álmommal kapcsolatban- válaszoltam merengve. - Azt hittem, hogy a divat a nagy álom, de most jöttem csak rá, hogy volt egy nagyobb álmom.

-Igen?- lepődött meg és felült.

-Igen- bólintottam és az ölébe másztam. - Te, Kimi- súgtam az ajkaira, mielőtt megcsókoltam.