Ismeretlen ismerős - 34-36. rész

34. rész

Az idő csak rohant. Pillanatok alatt eltelt az a néhány hónap, ami az első versenyig volt. Közben azért történt néhány változás. Kimivel közösen beköltöztünk a Helsinki mellett álló házába és Sebastian is odaköltözött Leenához. A fiúk pedig teszteltek gőzerővel, plusz Kimi részt vett néhány rali versenyen is. És ezek mellett ott volt az ígérete, hogy egy kortyot nem iszik és egészségesen él (ezt én tudom bizonyítani J). Én ez idő alatt sikeresen meggyógyultam és egyre inkább élveztem a függetlenséget. Majd eljött a március és ezzel együtt a szezon kezdete is. Pontosan a verseny hetének hétfőjén délelőtt egy kávézóban ültünk a húgommal.

-Mindenféleképpen el kell valahogy kerülnünk, hogy a fiúkkal utazzunk a versenyre.- kavargattam a tejeskávémat.

-Én rá tudom fogni egy halaszthatatlan tárgyalásra valami külföldi ügyféllel. De te…- nézett rám.

-Ez a problémám nekem is.- hajtottam le a fejem.

-Ne aggódj, kitalálunk valamit.- nyugtatott. És egy óra múlva meg is volt a kis tervünk. Valamikor 2 után értem haza.

-Végre itthon vagy!- jött oda hozzám Kimi és megcsókolt.- Ideje lenne elkezdeni a pakolást, hiszen szerdán indulunk.- mosolygott.

-Nem megy.- ültem le egyből a kanapéra.

-Jól vagy, kicsim? Olyan sápadtnak tűnsz.- ült le mellém.

-Nem vagyok jól. Úgy érzem, hogy felfordul a gyomrom.- hajtottam a fejem a vállára.

-Azt hiszem, hogy felhívom a körzeti orvost.- nyúlt a telefonért.

-Ne!- szóltam ijedten. Meglepve nézett rám.- Nem lehetne inkább Kaarlo-t? Nem akarom, hogy egy idegen ember vizsgáljon meg.

-És Kaarlo nem idegen?- húzta fel a szemöldökét.

-Csak részben. És a barátaidban megbízom.- bújtam oda hozzá. Szerencsémre beadta a derekát és a barátját hívta, aki meg is jött egy fél óra múlva. Felmentünk a hálóba, ahol megvizsgált és nyílt titok lett számára, hogy semmi bajom. Én pedig elmondtam neki, hogy miért is színlelek betegséget és megkértem, hogy segítsen meglepni Kimit. Csak remélhettem, hogy nem tesz nekem keresztbe. Magamra hagyott a szobában és lement a bajnokhoz.

-Na? Mi a baja?- lépett barátjához a Jégember.

-Csúnyán elrontotta a gyomrát. Jó lenne, ha a héten nem menne sehová.- csukta be a táskáját az orvos.

-De… most lesz a verseny… az első…- nézett rá Kimi esdeklően.

-Az utazás nem tenne jót neki. Ha szereted, akkor elfogadod, hogy nem tud veled tartani.- veregette meg Kaarlo barátja vállát, majd távozott. És minden úgy lett, ahogy azt mondta. Kimi elfogadta, hogy nem mehetek vele, és emiatt kissé szomorúan, egyedül készült a versenyre.

-Ne legyél ennyire elkenődve. Malajziában már én is ott leszek melletted.- adtam neki egy puszit kedd este.

-Tudom, csak szerettem volna, hogy most is velem legyél.- ölelt át és így aludtunk el. Másnap reggel az utazó Heikki, Sebastian, Mark, Catherine és az itthon maradó Leena jöttek a pilótámért, hogy elvigyék a reptérre. Alig csukódott be az ajtó utánuk, vettem elő a bőröndömet, hogy elkezdjek pakolni, mivel a délután folyamán nekem is indul a gépem Ausztráliába. Nem sokkal később megjött kishúgom is a saját holmijával.

-Megbeszéltem Cathy-vel, hogy foglal nekünk egy-egy szobát, hogy ott aludhassunk csütörtök éjszaka.- hajtott össze egy felsőt és beledobta a bőröndömbe.- Valamint beszéltem Di Montezemoloval és Mateschitz-cel, hogy ne szóljanak a fiúknak, hogy kik az új tulajdonosok. Minden meglepetés lesz. Viszont nem tudok veled menni a Ferraris bulira.

-Hogy mi?- álltam meg a pakolásban. Eddig csak szaporán bólogattam.

-Ugyanakkor van a Red Bull-nál is a parti és muszáj ott lenni valakinek kettőnk közül. Gondolom, nem te akarsz az lenni.

-Azt hittem, hogy valami nagyobb baj van.- sóhajtottam egy nagyot. Még bedobáltam néhány holmit a táskámba, elmentünk ebédelni és irány a reptér. Mindketten tudtuk, hogy ez lesz a legnagyobb meglepetés a srácoknak és akár ezzel a sikert is meghozhatjuk számukra.

35. rész

A 9 órányi eltérés kissé megviselt. Meg a hosszú repülőút is. Ahogy megérkeztünk, Leenával a szállodába mentünk és le is pihentünk. Este is csak annyi erőnk volt, hogy vacsizzunk, letusoljunk és elaludjunk. Reggel aztán újult erővel keltünk.

-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk és vennénk valami kellemes nyári ruhát estére?- kérdezte Leena, miközben a hotel étterme felé igyekeztünk, hogy reggelizzünk. Szerencsére egy olyan szállodában voltunk, ahol nem volt egy F-1-es csapat sem, így nem kellett aggódnunk, hogy összefutunk velük.

-Benne vagyok, úgysem tudok mit felvenni.- mosolyogtam. Gyorsan megreggeliztünk, majd irány Melbourne belvárosa. Két óra elteltével már legalább 20 boltban jártunk és sehol nem találtunk semmit.

-Ide még hajlandó vagyok bemenni, de ha itt sem találunk semmit, akkor pizsamában megyek.- nyitotta ki az ajtót húgom és be is léptünk. Nem kerestünk nagyon elegáns cuccokat, mert mindkét fél azt mondta, hogy nem lesz nagy parti. Ahogy a sorokat jártuk, megakadt a szemem egy ruhán.

-Nekem ez kell!- vettem le egyből. Térd fölé érő, ujjatlan, spagetti pántos ruha volt, fehér alapon hatalmas piros rózsákkal. Elmentem felpróbálni, és olyan volt, mintha valaki külön nekem készítette volna.- Imádom!- pördültem meg a tükör előtt.

-És a rózsák Ferrari-pirosak.- mosolygott rajtam Leena. Visszavettem a ruháimat, majd kimentem és tovább nézelődtünk. Majd ő is megtalálta, amit keresett. Egy nyakban megköthető, térd fölé érő, sötétkék, közepesen dekoltált ruhára esett a választása. Gyorsan fizettünk és mentünk is vissza a szállodába. Lepakoltunk, majd lementünk ebédelni. Étkezés közben jelent meg Catherine.

-Helló, csajok!- ült le mellénk.- Na, hogy érzitek magatokat?- nézett rám, majd húgomra.

-Délelőtt körbejártuk Melbourne összes ruhaboltját, hogy megfelelően fel tudjunk öltözni este.- szúrtam a villámra egy újabb falat húst.

-Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni.

-Hát még mi!- szólalt fel egy kicsit hangosabban Leena, mire többen ránk néztek.

-Azért majd Heikkit beavathatod, de csak este.- vettem át a szót. Miután megkajáltunk, beszélgettünk még egy kicsit, majd ő ment vissza a pályára, mi pedig a szobánkba. A legnagyobb problémánk csak az volt, hogy közös volt a fürdő. Nagy nehezen sikerült azért megegyeznünk, hogy mikor ki van odabenn, de azért be kell vallanunk, hogy hátráltattuk egymást egy kissé. Végül mind a ketten elkészültünk időben. Leena kiengedve hagyta enyhén göndör haját, mert tudta, hogy Sebastian mennyire szereti így. Én anya szögegyenes haját örököltem, úgyhogy csak egy csattal lazán feltűztem. Néhány héttel ezelőtt jegyezte meg Kimi, hogy mennyire jól áll így, úgyhogy csak az ő kedvéért szenvedtem vele legalább 10 percig. Ahogy az óra 7-et mutatott, azt hittem, a szívem kiugrik a helyéről. Közös autót küldtek értünk, mivel a Ferrari és a Red Bull ugyanabban a szállodában tartózkodott. És szerencséjükre volt 2 összenyitható konferenciaterem és egy bálterem, ahol megtarthatták a kis ünnepséget. Úgy 20 percet utaztunk, mire megérkeztünk. És ahogy beléptünk, bújhattunk is el 2 oszlop mögé, mivel akkor nyílt ki a lift ajtaja és lépett ki a 2 „csodabogár”.

-Szívesebben maradtam volna fenn és néztem volna valami filmet.- morgolódott a Jégember.

-Most nekem sincs semmi kedvem jópofizni egy 50-es éveinek második felében járó emberrel, aki semmit nem konyít az F-1-hez, csak sok a pénze.- fintorgott Seb is.

-Akkor ugyanazt kell átélnünk. Remélem, hogy túl lehet élni, de asszem majd Mark segít ebben. Ha nagyon nem bírod, akkor gyere át!- veregette hátba a bajnok társát, majd szétváltak útjaik és mi is előbújtunk.

-Azt hiszem, hatalmas meglepetés lesz ez nekik.- mosolyogtam. Ekkor meg is jelent a 2 csapatfőnök, Stefano és Christian. Beszéltünk néhány mondatot és mindketten megkértük őket, hogy hivatalosan ne mutassanak be, csak személyesen a legfontosabb embereknek, hogy ne nagyon keltsünk feltűnést. Természetesen belementek, mert úgy gondolták, hogy túl sokat vesztenének, ha már most az elején keresztbe tesznek nekünk. Így a terveink a maguk útján haladtak, és a fiúk csak a végső pillanatban fogják megtudni, hogy mi itt vagyunk.

36. rész

Miután szétváltak útjaink, elindultunk Stefano-val a partira és addigis a Ferrari volt a téma. Majd ahogy beléptünk, észre kellett vennem, hogy rengeteg ember van itt. Kisebb csoportokban beszélgettek, asztaloknál ülve italoztak vagy a színpadi karaoke-gépet használták. Kimi egy félreeső sarokban ücsörgött és nézelődött. Még mielőtt észrevehetett volna, mentünk is, hogy megismerhessek egy csomó fontos embert. Alig fél óra alatt legalább 50 férfinak mutatott be a kedves csapatfőnök. Végül Michael Schumachernél ragadtunk le.

-És mi ösztönözte arra önt és a kedves húgát, hogy a Forma-1-be fektessenek?- pillantott rám. Ez a kérdés igen foglalkoztatta Lucát és Stefano-t is.

-Erre a kérdésre 4 névvel tudok felelni.- mosolyodtam el.

-4 névvel?- csodálkozott Schumi.- Melyik 4 névvel?

-Mark Arnall, Heikki Kovalainen, Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen.

-Netán… valami rokoni kapcsolat?- kérdezte most a csapatfőnök.

-Mark a nevelőapám, Heikki az unokatesóm, Seb a húgom barátja, és Kimi…

-Gondolom a barátod.- fogta meg a bal karom Michael, amelyen ott virított az autó és a felirat.

-Igen, valóban.- húztam el a karomat.- De arról nem tud, hogy itt vagyok, arról meg végképp semmit sem sejt, hogy tulajdonos lettem.

-Akkor itt az ideje, hogy bemutassalak neki.- mosolygott Stef. El is indultunk a kis sarok felé, ahol az asztala állt. Nem sokkal az előtt, hogy odaértünk, megjelent a nevelőapám.- Mark! Engedd meg, hogy bemutassam neked az új résztulajdonosunkat.- mondta a férfi. Az edző rám nézett és tátva maradt a szája.

-Szia!- köszöntem és megöleltem.

-Azt hiszem, én megyek is, ti már elboldogultok a másik pilótánkkal.- intett a csapatfőnök és ott hagyott minket.

-A… másik pilóta?- nyögte ki nagy nehezen Mark.

-Felipével már találkoztam úgy 10 perce.

-Egyáltalán hogy kerülsz ide? Nem vagy beteg?- tért vissza az élet belé.

-Semmi bajom, Kaarlo az én kérésemre mondta azt, amit. Meg akartam lepni Kimit, Leena pedig Sebastiant.

-Nagyon remélem, hogy ezután mindkettejük formája visszatér.- morfondírozott.- Hallottad?

-Az első szabadedzésen Kimi 5., Sebi 10., a másodikon Kimi már csak a 10., Seb meg a 16. Katasztrofális eredmények, de szerintem holnap az első két helyen lesznek.- mosolyogtam.

-Ezt én is nagyon remélem a teljes csapattal együtt. De most már menjünk oda hozzá.- fogta meg a karom és elindultunk a Jégember felé. Még oda sem értünk, láttam, hogy távozni készül.- Kimi!- kiáltott utána az edzője és kissé meg is szaporázta a lépteit, én meg lemaradtam.

-Mark! Én mentem, itt voltam egy órát. Fáradt vagyok és beszélni akarok még Hannah-val is, mert nagyon hiányzik.- darálta el egy szuszra a pilóta.

-Tudom, hogy már nagyon mennél, de még nem is találkoztál az új tulajjal. Tudod, hogy ez mennyire fontos a csapat szempontjából.- nézett szigorúan barátjára. Én ekkor értem oda a bajnokom háta mögé.

-Nem mutatta be senki, ő sem keresett, nekem meg teljesen máson járt az agyam.

-Elhiszem. De nem is vagy kíváncsi rá?- húzta az időt Mark. A Jégember már meg tudta volna fojtani egy kanál vízben, akármennyire is jó barátok voltak.

-Most nem annyira, holnap úgy is kinn lesz és akkor majd megismerem.- rántotta meg a vállát és ismét indult volna.

-Én azért bemutatnám.- mondta Mark. Erre megtorpant a pilóta is.

-És mégis ki lenne az?- pillantott körbe a tömegen.

-Ott áll mögötted.- felelt nevelőapám. Kimi lassan fordult meg. A szívem a torkomban dobogott, azt sem tudtam, hogy mit mondjak. De úgy tűnt, egyelőre nem kell semmit mondanom. Az arca elfehéredett és a mögötte lévő székre egyből leült. Úgy vettem észre, azt hiszi, hogy szellemet lát.