Ismeretlen ismerős - 26-27. rész

26. rész

Másnap, mikor felébredtem, azt hittem, az egész csak egy álom volt. De ahogy szétnéztem, minden reményem elszállt. A kórházi kórteremben feküdtem, a lábam még mindig be volt kötve. Azért volt a dolognak egy pozitív oldala is. Kimi ott ült az ágyam mellett a fotelben és aludt. Ránéztem az angyali arcra és a szívem sebesebben dobogott. Viszont eszembe jutott, hogy ez a boldogság mégsem lehet annyira felhőtlen, mert még nem ismeri a titkomat.

-Valami baj van?- kérdezte lágyan. Észre sem vettem, hogy felébredt.

-Nem, vagyis a nyilvánvaló tényeken kívül nincs semmi.- feleltem.

-Megyek, megkeresem Kaarlo-t, hogy minél hamarabb mehessünk.- adott egy puszit és magamra hagyott. Gyorsan megtalálta a dokit is, aki megnézett egy-két dolgot, majd elment megírni a zárójelentésemet. Én pedig neki kezdtem volna öltözni, csakhogy ott volt Kimi.- Segítek.- lépett mellém. Ettől féltem a legjobban. A titkom ki fog derülni, ha csak nem ment meg valaki. Már vette volna le rólam a pizsama felső részét, mikor nyílt az ajtó.

-Sziasztok!- jött be Leena. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Kicsim! Jobban örülnék neki, ha most a húgom segítene.- néztem a férfire. Ő csak megrántotta a vállát, adott egy apró csókot és magunkra hagyott minket.- A legjobbkor jöttél.- néztem a lányra.

-Vettem észre.- felelt és ő segített öltözni. Miután készen lettünk és megkaptam a zárót, elindultunk haza. Egyenlőre Kimi vitt a kezében, hogy még véletlenül se erőltessem meg a lábam. Otthon persze mindenki várt, és Sebastian is folyton a telefonon lógott, hogy kiderítse, mi a helyzet. Mikor már otthon, szeretett emberek között voltam, én is beszéltem vele, megnyugtattam, hogy túlélem, ne aggódjon. Utána felhívtam Tonit és Attét is, mert ők is tudni akartak mindenről. Velük is beszéltem néhány szót, majd a mellettem lévőkre fordítottam a figyelmet.

-Mark! Könyörgöm, ne legyél ennyire letörve!- néztem nevelőapámra.- Nekem is nehéz, de valahogyan majd megoldjuk. Együtt.

-Tudom.- felelt halkan.- De itt nem maradhatunk. Egy nyugodt hely kellene, ahol nem zavar senki.

-Akkor hazamegyünk.- mondta Kimi.

-Mégis hová? Hannah most van otthon.- szólt közbe Heikki is.

-Nem maradhatok itt, túl sokan vagytok körülöttem. És nem akarom, hogy lássátok, ahogy szenvedek. Tudom, hogy mivel jár ez a sérülés. Rengeteg lesz a fájdalmam és csak ti is rosszul éreznétek magatokat.- pillantottam körbe.- Elmegyek Kimivel és Markkal.

-Féltelek.- ölelt át Heikki.

-Miattam ne aggódj. Majd hívlak.- bújtam oda hozzá. Utána Catherine, Sonja és Leena összepakoltak nekem egy adag holmit, hogy el tudjunk menni még aznap. Úgy volt, hogy azzal a kocsival megyünk, amivel a 2 férfi jött.

-Ne vigyük mégis a Ferrarit?- kérdezte a Jégember.

-Miért is vinnénk?- néztem rá. A karjaiban tartott, kinn álltunk a ház előtt.

-Talán, mert ha rendbe jössz, úgyis azt akarod majd vezetni egyből.

Be kellett látnom, igaza van, így végül 2 autóval mentünk. Mi mentünk a kocsimmal (bár azt mondtam, hogy nem vezetheti egy jó darabig) és Mark jött azzal, amivel Helsinkibe érkeztek. Az úton Espoo-ba el is aludtam, pedig igazán nem kellett messzire mennünk. A kedves kisvárosban egy csodaszép családi ház előtt álltunk meg. Ajax pedig ott ugrándozott a kerítésen belül. Megörültem a kutyának, megnyugtatott a jelenléte. Még mindig Kimi volt, aki vitt, mert aznap nem akartak terhelni a mozgással. Ahogy a ház felé tartottunk, kinyílt a bejárati ajtó.

-Hannah! Mi történt veled?- jött elénk Rami.

-Tegnap volt egy gokartbalesetem.- feleltem. Bementünk a házba. A nappaliban volt mindenki, beleértve ebbe Kimi szüleit, Mattit és Paulát, Rami feleségét, Christinát, és a két kicsit, Juustut és Titust. Mindenkinek be lettem mutatva, szerencsére jól fogadták és abból sem volt baj, hogy maradok.

-Ez a legmegfelelőbb hely, hogy rendbe gyere.- mosolygott rám Paula.- A nyüzsgés is kisebb, ha nincsenek itt Ramiék a gyerekekkel.

-Én örülök, hogy megismerhettem őket, ma már úgysem csinálunk semmit.- mosolyogtam én is. Beszélgettünk még egy darabig, majd Kimi felvitt a szobájába, hogy le tudjak pihenni, mert nagyon el voltam fáradva. El is aludtam és valamikor az esti órákban ébredtem fel egy olyan hangra, ami megrémített.

27. rész

Egy nyugodt, kellemes álomból riadtam. És alig nyitottam ki a szemeimet, meghallottam a hangot. Egy olyan hangot, amelyről azt hittem, nem nagyon lesz alkalmam hallani.

-Jó estét mindenkinek!- köszönt a hang tulajdonosa. Ijedten néztem körbe, olyan volt, mintha itt állna mellettem.

-Te meg mit keresel itt?- szólalt meg Kimi is idegesen.

-Csak van valami, amit el akarok mondani neked a kis barátnődről.- felelt a vendégünk. Tudtam, hogy azonnal vége a kapcsolatunknak, ha hagyom, hogy beszéljen. Tudtam, hogy le kell mennem hozzájuk. Feltornáztam magam az ágyról és nagy nehezen függőleges helyzetbe kerültem. Elindultam az ágyba támaszkodva az ajtó felé, de ahogy elértem az ágy végéhez, be kellett látnom, hogy reménytelen a próbálkozásom. Mindösszesen 3 lépést kellett megtennem, de nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna. Mégis megpróbáltam. Az első lépés sikerült, a második is, és a kilincs már csak karnyújtásnyira volt előttem. Ekkor történt meg a baj. Kinyújtottam a kezem magam elé, próbáltam elérni az ajtót, de nem voltam elég közel. Elestem és csúnyán beütöttem a lábam. A fájdalomtól kétségbeesetten sikítottam fel.

-Hannah!- kiáltott egyszerre Kimi és Mark, majd egyszerre kezdtek rohanni az emeletre. Alighogy kinyitották az ajtót, észre is vettek. Zokogtam, és az arcom eltorzult a fájdalomtól.

-Paula, kérlek, hozz egy kis vizet!- kiabált Mark, miközben a szobájába rohant a gyógyszeremért. Közben Kimi visszafektetett az ágyra.

-Nincs semmi baj! Itt vagyok!- ölelt magához és a szemeiben megjelent egy könnycsepp. Közben felért a vízzel Paula és nevelőapám is visszatért a fájdalomcsillapítóval, amit be is vettem.

-Mindjárt jobb lesz! Tudod!- szorította meg a kezem Mark. Mély levegőt vettem és próbáltam kizárni a fájdalmat. Néhány pillanat múlva el is kezdett hatni a gyógyszer.

-Milyen megható!- nevetett fel gúnyosan a hang tulajdonosa. Kinyitottam a szemem és megláttam az ajtóban álló Jennit.- Aranyos, hogy ennyire aggódtok érte.

-Hagyd őt békén!- kiáltott rá Mark és kiment a szobából, mert csörgött a telefonja.

-Igazán szép lány, megértem, hogy tetszik neked.- nézett a nő a mellettem ülő férfire.- De azt is tudod, hogy mit titkol?- lépett mellém. Erőm sem volt tiltakozni ellene. A keze elindult a pulcsim ujja felé és fel akarta azt hajtani. De alig ért a ruhámhoz, meg is torpant. A Jégember elkapta a csuklóját.

-Mit akarsz vele?- kérdezte szinte suttogva.

-Csak meg akarom mutatni, hogy mit rejteget.- felelt Jenni.

-Hiába strapálod magad, már tudok róla.- hazudott a nő szemébe. Tudta, hogy bármit is akar mondani a nő, most Hannah mellett kell állnia.

-Tudsz róla?- engedte el a pulcsim ujját.- És nem szólsz hozzá semmit?

-Megbeszéltük, hogy miért tette és nekem ennyi elég. Nem tudsz meglepni, bármennyire is akarsz. Mi mindent elmondunk a másiknak. Ebben más a kapcsolatunk, ha nem nézzük azt az apró tényt, hogy te nem szerettél engem.- állt fel a férfi mellőlem.

-Ne rágalmazz! Nagyon szerettelek, csak nem voltál mellettem, mikor szükségem lett volna rád.- váltott hirtelen szomorúba a nő.

-Elég volt a drámából, Jenni! Senki nem kért meg arra, hogy ide gyere, itt az ideje, hogy távozz.- jelent meg az ajtóban Matti.- És ha még egyszer a fiam, a családom vagy Hannah közelében látlak, nem állok jót magamért.

A nő sértődötten nézett először ránk, majd az apósára, végül távozott. Mi pedig kettesben maradtunk.

-Miért hazudtál?- kérdeztem halkan a férfit magam mellett.

-Mert érted még hazudni is érdemes. Nem akartam, hogy úgy érezze, hogy fölényes a helyzete és hogy van olyan, amit nem tudok rólad.- simogatta meg az arcom.

-Lehet, hogy utálni fogsz azért, amit tettem. De azt akartam, hogy mindig velem legyenek azok, akik az életemben a legfontosabbak.

-Kicsim, miről beszélünk?

-Segíts levenni a pulcsimat!- kértem. Felültetett és gyengéden levette rólam a kért ruhadarabot, majd visszafektetett. Mivel rövid ujjú póló volt rajtam, a két karomat nem fedte semmi.- Csak nézd meg az alkarjaimat, és megérted, mi a titkom előtted.

Éreztem, ahogy a keze gyengéden megérinti az alkarom és kissé feljebb emeli, hogy megnézze, mit is titkolok. Bár csak az éjjeliszekrényen égett a lámpa, a 2 tetoválás tökéletesen kibontakozott előtte.