Nem így terveztem - 31. rész

Drágáim! Valaki Szegedre csütörtökön akar jönni? (Fanni, ez neked nem szól, tudod... :P) Létfontosságú, hogy tudjam!!! Holnap estig szóljatok!!! Mindenki írjon egy igent vagy nemet kommentben/chatben, valahol, jó???

--------------------------------------------------------------------------------

Christian nagy levegőket vett, hogy csillapodjon a zihálása. Úgy tűnt, hogy futott és igencsak zaklatott állapotban érkezett hozzánk.

- Chloe, mi a baj? Mi…- folytatta volna, de meglátta a lányt. – Crystal? Jól vagy? Minden rendben veled? Halálra aggódtam magam miattad- rohant oda hozzá és átölelte.

- Christian, te honnan tudsz a dolgokról?- kérdezte meg Sebi.

- Crystal anyja felhívott és fél órán keresztül üvöltött velem, hogy mit is tettem a lányommal. Majd mikorra kitombolta magát, hajlandó volt beavatni abba, hogy van egy 16 éves lányom, aki hagyott neki egy levelet, hogy megkeres engem. Csak azért jöttem vissza, hogy összeszedjem a dolgaimat és megkeressem őt, de szerencsére nem kell- fújta ki a levegőt.

- Én… mármint… nem akarok anyával maradni- fakadt ki a lány és láttam, ahogy a szemeiből előbuggyannak a könnyek.

- Semmi baj, Crystal!- csitította őt Horner. – Eszembe sem jutott téged visszaküldeni. Rettegek, hogy nem leszek jó apa, de igyekezni fogok.

- Christian, már most jó apa vagy- mosolyogtam rá. – Nem hiszem, hogy félned kellene bármitől.

- Apa- mondta a lány és kissé távolabb húzódott a csapatfőnöktől. – A feleséged…

- Nem kell aggódnod. Már szóltam neki és kijelentette, hogy akkor előkészít egy szobát neked. Minden rendben lesz, Crystal- ígérte Chris.

Lekísértem őket a recepcióig, ahol összeszedték a lány cuccait, majd megsúgtam a főnökömnek, hogy hívjon bátran, ha történik valami. Utána visszamentem a szobámba, ahol Seb várt rám. Csak magához ölelt, nem mondott nekem semmit. Úgy éreztem, hogy sok volt nekem a 8 óra munka, mellette a babázás és a főnököm magánéletének intézése.

- Nézd a jó oldalát!- súgta a fülembe. – Nem fog folyton téged piszkálni, mert tudni fogja, hogy mivel jár egy gyerek.

- De, piszkálni fog- ráztam a fejem. – Azt mondhatja, hogy itt vagy nekem te is.

- Ha ilyet mond, szólj és elintézem őt, jó?- adott egy puszit.

- Szavadon foglak- csúsztattam a kezem a pólója alá.

Felpillantottam a szemeibe és láttam benne az elfojtott vágyat. Tudta ő is nagyon jól, hogy nem fog semmi történni közöttünk, mert itt vannak a kicsik, mégis hagyta, hogy megcsókoljam és kihámozzam a pólójából. Ő is levette a blúzomat, majd végigfeküdtünk az ágyon. Csak simogattuk a másikat, és csókolóztunk.

Boldog voltam, attól, hogy a karjaiban tart, hogy megérint, és nem titkolja, hogy az övé vagyok. A csapaton belül már mindenki tudott kettőnkről, de a sajtóhoz még nem jutott el ez a hír, aminek örültem. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb ez is kiszivárog és akkor sokan fognak engem támadni, de jelen pillanatban nem érdekelt.

- Ha évek múlva szeretnék egy közös babát…- merengett el Seb.

- Mennyire évek múlva?- pislogtam rá.

- Mondjuk 2-3 év múlva. Mit mondanál nekem?- kíváncsiskodott.

- Azt mondanám, hogy rendben. Szeretném, hogy legyen közös babánk- feküdtem vissza a mellkasára.

- Büszke vagyok arra, hogy te vagy az a nő, aki elrabolta a szívemet. És még büszkébb vagyok arra, hogy a lányod apának hív, és hogy a kisfiad engem fog apának szólítani. Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk kiegyensúlyozottá teszi az életem- cirógatta a hátam.

- Engem pedig olyan boldoggá, mint még soha- vallottam be neki.

*****

A napjaink vidáman és boldogságban teltek. Kissé visszafogtam magam a munkával kapcsolatban, mivel főként anya voltam és a kicsikkel foglalkoztam. Néha volt, hogy a gyárban töltöttük az éjszakát, de többet voltunk otthon. Seb is velünk töltötte minden szabadidejét, ami sokszor egy kis pihenést engedélyezett nekem.

A boldogságunkra a felhőt Josh hozta, akitől féltem. Nem akartam, hogy az ajándékaival és azzal, hogy mindent megad Elizának elvegye őt tőlem. Sebastianon is láttam, hogy nem szívleli a volt barátomat és ő sem akarta, hogy a kislány elpártoljon tőlünk. Ezért is kértem meg a férfit, hogy találkozzanak az én felügyeletemmel.

- Itt van Josh!- kiabált nekem a kislány szombat délelőtt, mikorra az apját vártuk.

- Jövök- vettem le a lángot az ebédünk alatt, majd kimentem és beengedtem a férfit. Egy hatalmas plüssmacival jelent meg.

- Szia, angyalka!- emelte a karjaiba a kislányt. – Neked hoztam a macit- mutatott a játékra.

- Köszönöm, Josh!- mosolygott a kislány és adott neki egy puszit.

- Nem lehetnék apa?- kérdezte, mialatt letette a lányunkat és a nappali felé indult, ahol Seb és Gareth tartózkodott.

- Nem- jelentettem ki egyszerre a kislányommal.

Akkor léptünk be a nappaliba. Apa a konyhaajtóból pislogott a hármasunkra. Sebastian komoly és mérges pillantásokkal vizslatta a férfit, mialatt a nyöszörgő babát a karjaiba vette és ringatni kezdte. Eliza Sebit figyelte mellettem ácsorogva és a kezemet szorongatta. Én szúrós szemekkel pislogtam Joshra, aki közöttem és a lányunk között járatta a tekintetét.

- Eliza, kicsim, mit mondtál?- guggoltam le, hogy egy vonalban legyek a leányzóval.

- Nekem nem kell új apuka- nézett rám, majd Josh-ra. – És nekem nem kell ennyi játék- folytatta az apjának címezve. – Én azt akarom, hogy Sebi legyen az apukám örökre. És te kedves vagy, de nem akarom ezt a sok ajándékot, meg nem akarok minden nap találkozni.

- Eliza, nem kell azt mondanom, amit anya mondott neked- jelentette ki Josh rám pillantva.

- Anya nem mondott semmit. Anyának sosem mondtam, hogy mit szeretnék- lépett felém a kicsi hercegnő. – De nem szeretnék veled találkozni.

- Josh, hallottad az unokámat- szólalt meg apa és odajött hozzánk. - Nem szeretnénk téged látni a család közelében többé.

- A játékok sem kellenek- sietett el Eliza, majd a nappali egyik sarkából elkezdte odahordani a kapott ajándékokat. – Vannak saját játékaim, ami elég.

A kislányt odatereltem apa és Seb közelébe, majd segítettem a cuccokat kihordani a kocsihoz. Josh végig némán pakolt, nem szólt semmit, az arcára sem volt írva semmi. Nem szólaltam meg, nem akartam semmivel kiprovokálni, hogy bármit mondjon ellenünk és el akarja venni tőlem Elizát.

- Mivel befolyásoltátok?- fordult szembe velem, miután befejeztük a pakolást.

- Nem befolyásoltam. Beszélgettem vele rólad, elmondtam neki, hogy jó ember vagy. Azt már nem én döntöttem el, hogy ő mit szeretne- feleltem neki. – Seb többet volt vele, mint te eddig.

- Akkor örökre elveszítettelek titeket?- kérdezte meg végül.

- Igen, örökre- bólintottam komolyan.

Csak állt előttem és nézte az arcomat. Nem tudtam, hogy mit akarhat még, hiszen a lánya nem akarta, én pedig megmondtam neki, hogy soha nem lehetünk egy pár. Végül megértettem, mikor magához húzott és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, csak ellöktem magamtól, amilyen hamar csak tudtam. Még felpofoztam, majd magára hagytam.

- Minden rendben?- kérdezte Seb, amint becsuktam magam után az ajtót.

- Megcsókolt, de nem reagáltam rá- vallottam be. Nem akartam hazudni neki.

- Én magam hajítom ki, ha még egyszer ide meri tolni a képét- ölelt magához, ami egy kis megnyugtatást jelentett.

Délutáni vendégként átjött Crystal, akinek segítséget ígértem az új sulijával kapcsolatban. Szerencsére a matek ment annyira, hogy a lánynak el tudjam magyarázni, amit nem ért. Megállapítottam, hogy az apja eszét örökölhette, mert gyorsan felfogta a dolgokat és tökéletesen alkalmazta az elmondott megoldási folyamatokat.

Miután készen lettünk mindennel, csatlakozott a délutáni társasjáték maratonhoz és alig 10 perc után már láttam, hogy a kislányom megtalálta az új, kedvenc felvigyázóját. Még az a szerencse, hogy Thessy az emeleten töltötte az idejét Tommi-val, így nem volt ideje ezen megsértődni. Éppen vidáman nevetgéltünk, mikor lerohant hozzánk.

- Tudnak rólatok- jelentette ki hirtelen. – Az egész világ a kettőtök kapcsolatáról beszél- tette le elém a gépét, amin meg volt nyitva egy internetes oldal. Mi voltunk a címlapon…