Nem így terveztem - 25. rész

Sziasztok! A mai legfontosabb dolog (számomra mindenképpen), hogy 4 éve ezen a napon rendezték meg a Brazil Nagydíjat, ahol Kimi világbajnok lett!!!

És akkor térjünk át egy másik dologra. Blogtalálkozó: november 3-án, Szegeden. Mindenkit kérek, aki tud jönni, legkésőbb október 31-ig jelezzen nekem, mert ha senki nem jön, akkor nem fogok én sem feleslegesen odamenni. Ha tudom, hogy mennyien vagyunk kb., akkor írok további részleteket, de addig nem töröm magam ilyenekkel, mert a végén csak megint én leszek, aki csalódik.

-------------------------------------------------------------------------------------

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Nem hiszem el…

„Sebastian!

Ne hazudj nekem tovább, könyörgöm! Ne merd azt állítani, hogy nincs közöttetek semmi azok után, hogy hirtelen elmentél hozzá és nála töltöttél 2 napot. Most jön az a kifogásod, hogy a kislánya miatt mentél, de nekem már nem tudod beadni a dolgot. Biztos benne volt részben Eliza is, de Chloe többet jelent neked. Nem azért akarom tudni, hogy ezzel cukkoljalak, hanem tudni akarom, hogy végre egy olyan nő van melletted, akiben bízhatunk.

A tárgytól kicsit eltérve: ma volt a Federer-Nadal meccs, ugye? Milyen volt, mesélj! Elmentem volna, de már hazajöttem. Kíváncsi vagyok!

Kimi”

*****

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: R.I.P.

„Szia, Chloe!

Fáj, hogy ezzel a dologgal kell jelentkeznem, miután eljöttem tőletek. Kimi az előbb küldött nekem egy sms-t. Ez állt benne:

„Szilveszter lefújva, apa elment…”

Egyből felhívtam Hennát, aki elmondta, hogy alig másfél órája Kimi apukája, Matti elhunyt. Összetörte a dolog, de nem akar sajnálatot hallani senkitől. Azért írok neked, mert hiába beszélnék vele, nem tudnék neki semmit mondani. Talán te vagy az egyetlen a környezetemben, aki tudja, milyen, ha nincs melletted valaki, akit ennyire szeretsz. Ha úgy érzed, hogy képes vagy rá, beszélnél vele a kedvemért? Köszönöm!

Seb”

- Kicsim, minden rendben?- kérdezte apa, mikor kiléptem a szobámból.

- Nem, nincs minden rendben. Figyelnél Elizára kicsit?- kérdeztem őt.

- Persze. Elmész valahová?- kíváncsiskodott.

- Csak az irodádba megyek. Komolyan kell beszélnem valakivel- hajtottam le a fejem.

Nem kérdezett semmit, csak megsimogatta a hátamat. Vettem egy nagy levegőt, majd bezárkóztam az irodába. Leültem a kényelmes székbe és hagytam magamnak egy percet, hogy átgondoljam, mit is mondanék. Majd tárcsáztam, de nem kaptam választ. 20 percig játszottam ezt, amíg végül felvette.

- Nem kell a sajnálat- mordult fel Kimi.

- Nem akarlak sajnálni- feleltem neki. – Csak segíteni akarok neked.

- Nem tudsz- vágta rá azonnal.

- A fájdalom sosem fog elmúlni- mondtam neki csendesen. – Csak boldog emlékekké tudod alakítani.

- Nem értem, hogy miért pont ő- válaszolt megtörten.

- Sosem fogod megérteni. Én sem értem a mai napig, hogy miért pont anyát vették el tőlem. De egyben biztos vagyok. A szüleink csak akkor tudják túlélni, hogyha tudják, mi mellettük vagyunk.

- Úgy érzem, hogy összeroppanok- suttogta halkan.

- Sose felejtsd el, hogy Henna mindig melletted van és segít neked. És mi is itt leszünk neked mindig. A bátyádra is támaszkodhatsz és ő is támaszkodhat rád. Segítsétek egymást, úgy könnyebb lesz egy kicsit. És figyeljetek oda édesanyátokra. Csak akkor lesz képes túlélni a dolgot, ha tudja, hogy szükségetek lesz rá.

- Köszönöm, hogy a barátaim vagytok!- hálálkodott.

- Ezt magadnak köszönd és annak, hogy te is minden pillanatban mellettünk állsz.

- Megyek, megnézem anyát. Hívhatlak?- kérdezte végül.

- Bármikor- egyeztem bele a dologba és végül kínos köszönés nélkül tettük le a telefont.

Vettem egy hatalmas levegőt és letöröltem az arcomról a könnyeimet. Részben Mattinak szóltak, részben az édesanyámnak. A hiánya velem volt minden nap, de olyankor mindig előjött, mikor arról hallottam, hogy valaki a környezetemben elveszti az egyik embert, akinek az életét köszönheti. Most is ez történt velem.

Kellett néhány perc, amíg megnyugodtam, majd összeszedtem a dolgaimat és kimentem a többiekhez. Apa próbálta kiszedni belőlem, hogy mi is történt, de mondtam neki, hogy ezt nem Eliza előtt kell megbeszélnünk. A figyelmemet szerencsére elterelte a kislányom, aki vidám volt Seb miatt.

*****

- Anya, merre kell keresni a díszeket?- toporgott mellettem Eliza reggel 8-kor.

- Még fel sem ébredtél, kicsim- ültettem le a székére.

- De, ébren vagyok, és mehetünk feldíszíteni a karácsonyfánkat- pislogott rám hatalmas szemekkel.

- Nem- ráztam meg a fejem. – Először te megreggelizel, utána mindketten felöltözünk és utána kezdhetünk neki a fa feldíszítésének.

- Anya, anyuci, drága édes anyukám- hízelgett nekem a leányzó.

- Ebből nem engedek- tettem le elé a reggelijét.

Tartottuk is az általam felvázolt napirendünket. Apa felállította a műfenyőt, amíg öltöztünk, mivel allergiás voltam a fenyőtüskére. Leérve a földszintre pedig Liza bevetette magát a kellékes szobába, ahová elraktunk mindent. És szíve szerint ő cipelte volna azokat a dobozokat, ami nála is nagyobb volt.

Majd együtt kezdtünk neki a fa felcicomázásának, ami több, mint másfél órán keresztül zajlott. Stílusosan sötétkék és piros díszeket tettünk a fára, mint az elmúlt 5 évben, mióta apa a Red Bull Racing alkalmazásában állt. Azért azt nem engedtem meg neki, hogy lecserélje anya hófehér angyalkáját a csúcsról. Én tettem fel a tetejére, mint mindig.

- Nagyon szép- ámult el a kislányom. – Szólsz a Jézuskának, hogy jöhet?- fordult felém a kislány.

- Eszemben sincs szólni neki- ráztam a fejem. – Majd jön reggel, mint mindig.

- Az messze van még- ült le a kanapéra durcásan.

- Lehet, hogy messze van, de addig még csinálnunk kell néhány finomságot. Például el kell készítenünk a gesztenyés tölteléket a pulykához, hogy holnap meg tudjuk tölteni. És sütemény nélkül nem karácsonyozhatunk- pillantottam rá.

- Én szeretnék sütit csinálni- nyújtotta egyből a kezét.

- Gondoltam- mosolyogtam rá. – Vedd elő a tejet és a vajat, jó?- küldtem előre.

- Megint nagyon várja az ünnepeket- mosolygott apa.

- Menni fog egyedül a csomagolás?- kérdeztem tőle halkan.

- Oh, ne aggódj! Theresa megígérte, hogy segít nekem. És ne aggódj, odafigyelek rá- cirógatta meg az arcom.

- Köszönöm, apa! Azt is, hogy tiszteletben tartod a magánéletem- hajoltam oda hozzá és adtam neki egy puszit.

- Ez csak természetes, kicsim- bólintott.

- Anya, merre vagy? Én kész vagyok- jelent meg Eliza a kis köténykéjében.

- Jövök már- mosolyogtam rá és bementem utána a konyhába.