Nem így terveztem - 17. rész

- Anya, mikor költözünk el?- nézett rám Eliza az egyik hipermarketben

- Miért költöznénk el?- néztem meglepetten.

- Mert itt nem jó- jelentette ki komolyan, mialatt levettem a polcról egy zacskó cukrot.

- Mi nem tetszik, kicsim?- toltam tovább a kocsit, aminek az elején ott ücsörgött a lányom. – Hiszen itt vagyunk mi, a nagyapa meg én. És Thessy is itt van velünk.

- Tudom, ez jó is- mosolyodott el. – De nincs itt Sebastian és Tommi sem. Olyan helyre akarok költözni, ahol ők is mindig ott vannak.

- Kicsim, nincs olyan hely a világon- cirógattam meg az arcát. – Tommi Finnországban van, Seb pedig Németországban. Mi angolok vagyunk, ezért itt lakunk. És szerintem nagyapa sem szívesen költözne máshová.

- Akkor maradunk itt?- nézett körbe az édességek között.

- Igen, itt maradunk- bólintottam rá. – Kárpótlásként csokit?

- Csokit- nevetett fel és együtt kezdtünk válogatni.

*****

Feladó: tommip@redbullracing.com

Tárgy: Még nagyobb baj

„Helló!

Nincs szerencséd, mert már otthon vagyok. Ma reggel jöttem el, de ez egy olyan reggel volt, amit neked nem kellett volna látnod. Szívem szerint el sem mondanám, de tudom, hogy akkor leszednéd a fejem és egy életre annyi lenne a barátságunknak. Már este írtam, hogy a srác teljes mértékben rámászott. Reggel viszont olyat láttam, amit tényleg nem kellett volna. A pasi 99,9%, hogy itt éjszakázott, méghozzá Chloe-val. Mielőtt lementem volna, kinéztem az ablakon és éppen egy köntös volt csak rajta, mikor búcsúzkodott attól a valakitől. A pasas úgy csókolta, mintha az élete függött volna ettől. Nem akarlak elkeseríteni, de ideje kitalálnod, hogy mit is akarsz pontosan.

Tommi”

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Be fogok golyózni

„Helló!

Tudom, hogy megfogadtam, hogy nem kérek tőled többé tanácsot, de jelen pillanatban kezdek tényleg lemondani mindenről.

Az egyik hatalmas problémám Chloe. Van vele egy új pasi, akivel már le is feküdtek! Hogy honnan tudom? Tommi akkor még náluk volt és látta vele a pasit este is és reggel is csókolózni. Nem egyértelmű, hogy ő már volt az ágyában, mikor nekem kellett volna ott lennem? Mit tegyek most?

A másik hatalmas gondom még mindig Hanna. Képtelen elfogadni, hogy már nem vagyunk egy pár. Mióta hazajöttem, folyton zaklat, és a nyakamon lóg. Nincs olyan nap, hogy ne jelenjen meg nálunk és kezdjen ki velem. Az őrületbe kerget. Tegnap például akkor jött, mikor zuhanyoztam és utánam jött a fürdőbe! Majdnem szívbajt kaptam, mikor megláttam meztelenül magam mellett. És életemben először történt, hogy hiába volt velem egy csinos, fiatal nő, nem kívántam őt. Alig tudtam kitenni a szűrét, mert minden erejével azért küzdött, hogy újra ágyba bújjak vele. Mondd, hogy tudnám őt végleg lekoptatni?

Jelenleg komoly szükségem van arra, hogy segíts! Most megyek, ki kell dobnom a szőke exemet… ma már 4. alkalommal.

Seb”

*****

Szombat délelőtt szinte semmi időm nem volt magamra. Reggel kicsit későn keltem, ennek köszönhetően rohannom kellett, hogy időben készen legyen az ebédünk. Apa délután ment Christiannal valami vadászatra, ahonnan reményei szerint némi vadhússal fog hazatérni. Theresa az éjszakát sem töltötte itthon, úgyhogy róla nem tudok semmit.

- Mit csinálunk délután?- lépett be a konyhába a hercegnőm.

- Nem tudom, kicsim. Mit szeretnél csinálni?- fordultam felé mosolyogva.

- Írjuk meg a levelet a Jézuskának, mert ha nem kapja meg időben, akkor nem tudja, hogy mit szeretnék kapni- magyarázta nagy átéléssel.

- Rendben, akkor délután levelet írunk- bólintottam és a figyelmemet újra az ételre fordítottam.

Az ebéd szerencsére időben készen lett és apa el tudott menni akkor, amikor tervezte. Kettesben maradtunk a lányommal, aki a szobájából lehozta a nappaliba a kedvenc rózsaszín papírját és hozzá a kék tollat, amivel meg kellett írnunk a levelet. A kezembe nyomta a tollat és elkezdte mondani, hogy mit írjak:

„Kedves Jézuska!

Eliza Newey vagyok és a levelet az anyukám írja, mert én még nem ismerek minden betűt.

Karácsonyra szeretnék kapni egy olyan babát, aminek van háza és sokat reklámozzák a tévében.

Szeretnék még társasjátékot, amivel anya és nagyapa is tud játszani velem, mert szeretem, mikor mindketten velem vannak.

Tudom, hogy sok dolgod van, Jézuska, de ha lenne időd, akkor keresnél nekem egy kiskutyát? Nagyon-nagyon-nagyon szeretnék egy kiskutyát, akivel játszhatok.

És nem tudom, hogy meg tudod-e oldani, de szeretném, ha Sebi és Tommi is emlékezne rám karácsonykor és beszélhetnék velük.

Köszönöm, hogy elolvasod a levelem, Jézuska!

Eliza”

- Minden megvan, amit szeretnél?- fordultam felé, mikor leírtam a nevét is.

- Igen, minden megvan- bólintott. – Mikor tudod neki elküldeni?

- Hétfőn ez lesz az első dolgom, miután elvittelek az iskolába, jó?- hajtottam félbe a papírt és beletettem egy borítékba.

- Jó, az jó lesz- mosolyodott el, majd meglepetten fordult a telefonom felé, ami csengeni kezdett. – Mit kaptál anya?- kérdezte, mikor rájött, hogy üzenetem jött.

- Csak Seb írt, hogy puszil téged- mosolyogtam rá, majd újra végigolvastam a két mondatot.

„Millió puszit küldök az én Eliza hercegnőmnek! És várom, hogy írj nekem, mert rettentően hiányollak! Seb”