Nem így terveztem - 23. rész

Sziasztok!

1. és legfontosabb dolog: BOLDOG 32. SZÜLETÉSNAPOT, KIMI! <3 Ennek örömére Elyson-nal írtunk egy történetet, nála megtaláljátok: http://elysonf1.blogspot.com/2011/10/happy-32th-birthday-iceman.html. Kommenteknek örülnénk. :)

2.: Van egy újabb címvédőnk: gratulálok a Red Bull Racing csapatának az újabb világbajnoki címéhez!

3.: Szabusom, valahol küldenél nekem egy e-mail címet? Sok dolgot akarok írni, egy kommentbe nem fér bele. :)

4.: Kommenthatárt teszek, ha szeretnétek, de akkor valószínűleg nem lesz 2-3 naponta friss. :) Ti tudjátok!

------------------------------------------------------------------

Még kerek egy hetünk volt karácsonyig és még nem vettem meg semmit az ajándékokból. Apa napok óta beteg volt, így nem akartam megkérni arra, hogy vigyázzon Elizára. Nem volt rossz kislány, de igényelte, hogy odafigyeljenek rá. Theresával meg nem akartam beszélni, mert mindig Sebastiannál kötött ki.

Büszke anya voltam, mivel a kislányom nem mondta el neki, amit megtudott. Pedig a kedvenc csokiját Thessy előtte kezdte el kibontani és eszegetni, de a kislányom inkább megjelent mellettem és forró csokit kért tőlem. Cserébe azért, mert ennyire szavatartó volt, kapott később 2 táblát abból a bizonyos csokiból.

- Anya, mit csinálsz?- jelent meg a konyhaajtóban a kislány.

- Nagyapának a vacsoráját. Segítesz?- néztem rá, neki pedig felcsillant a szeme.

Felmászott az egyik székre és belevetette magát a sonkás-salátás szendvics készítésébe. Míg ő ezzel foglalkozott, addig én a vízforralóba öntöttem vizet, majd amint felforrt, a bögrébe öntöttem a kamillateafűre. Utána tálcára tettük a szendvicseket és elindultunk az emeletre. Ő hozta az általa készített ételt, én pedig a bögrét. Apa örömmel fogadott minket.

- Jobban vagy?- kérdezte tőle Liza és a homlokára tette a kezét, ahogy tőlem látta. – Jobban van- jelentette ki felém fordulva. – Szerinted, anya?

- Szerintem is- bólintottam, mivel apám bőre végre nem volt tűzforró.

*****

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy nedves puszit kapok. Egyből kipattantak a szemeim és még a sötét szobában is láttam a könnyektől fénylő szemeket. Gyorsan felültem és az ölembe húztam a kislányomat. Ahogy ringattam, éreztem, hogy tűzforró a kis teste.

A karjaimba véve vittem le a földszintre és sikerült rávennem, hogy bevegye a lázcsillapító tablettát. Még félálomban annyit elárult, hogy Sebastian csúnyán összetörte magát és nem szállt ki a kocsiból.

*****

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: A nővéreim…

„Szia!

Komoly probléma ütött be nálunk, amitől a házban nagyon puskaporos a hangulat. Az ok pedig, hogy a nővéreim – ha éppen beszélnek egymással – meg tudnák fojtani a másikat egy csepp vízben. És hogy mi is az oka a dolognak? Egy pasi… De elmesélem, hogy mi is történt. Stephanie néhány hete összejött egy sráccal. Róla semmit nem tudtunk az égvilágon. Anya azt sem tudta, hogy Steph-nek éppen van pasija. Bemutatni sem mutatta be, pedig mindig megismertük az aktuális kiszemeltjét napokon belül. Utána úgy egy hete Melanie is úgy jött haza, hogy van egy srác, aki csapja neki a szelet. Mindketten boldogan mesélték egymásnak, hogy milyen édes férfit is sikerült kifogniuk. A bomba azonban tegnap robbant. Merthogy kiderült, hogy a pasi egy és ugyanaz. Méghozzá úgy, hogy Mel éppen a városban sétált és meglátta, hogy a nővérünk a pasijával van. Odament, mondván meg akarja ismerni a titokzatos idegent. Ott meg lebukott a srác, hogy egyszerre hülyíti a két lányt. Most ott tartunk, hogy Stephanie azért hibáztatja Melanie-t, mert az ő pasijával kezdett ki és biztos, hogy direkt volt. Melanie meg azzal vág vissza Stephanie-nak, hogy nem lenne ez az egész balhé, ha időben bemutatja a pasiját. És mindketten tőlem várják, hogy megmondjam, kinek van igaza. Mit tegyek most?

Seb”

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Évek óta…

„Szia-szia!

Mi van veled, drága? Évek óta nem hallottam rólad. Direkt csinálod, ugye? És Sebas is azért ennyire lökött, mert te mondtad neki, ugye? Nem értem, hogy mi is van veletek. Nem mondotok nekünk semmit. Csak annyi van, hogy nincs közöttetek az égvilágon semmi. Ez most komoly? Tényleg nem vagytok együtt? Nem tudom, hogy mit is higgyek. Írj, csajszi, mert kezdek félni, hogy bajod van…

Kimi”

Feladó: chloenew@redbullracing.com

Tárgy: Re: Évek óta…

„Szia!

Miről is beszélünk? Alig 2 napja írtam neked egy kiadós e-mailt arról, hogy mi is történt velem Monacoban. Első kézből tudhattál meg mindent. És tájékoztatlak arról is, hogy az elmúlt két napban nem történt előrehaladás. Sebastian és én nem járunk, nem zúgtunk bele egymásba, nincs semmi közte és köztem. És örülnék neki, ha ezt tiszteletben tartanátok, mert egyikünknek sincs szüksége kerítőre. De ha mégis kellene egy, neked szólok azonnal. Most megyek, megnézem Elizát, mert beteg.

Chloe”

*****

- Halló!- vettem fel a telefonom, ami kitartóan csörgött.

- Szia, Chloe, Seb vagyok!- hallottam meg az ismerős férfihangot.

- Szia! Megkaptad a válaszomat?- kérdeztem meg a dolgot.

- Igen, megkaptam. Köszönöm, hogy segítettél. Végiggondoltam a dolgot, el is mondtam a lányoknak, de megint én vagyok a gonosz, mert nem merem vállalni a véleményemet- lett csalódott a hangja a végére.

- Fel a fejjel, nagyfiú! Majd ha lehiggadtak, rájönnek, hogy igazad volt és nem éri meg tönkretenni a kapcsolatukat csak azért, mert egy pasi bekavart- nyugtattam meg egy kicsit. – Amúgy minek köszönhetem, hogy nem mailt és nem sms-t írsz?

- Szükségem volt arra, hogy a hangoddal is megnyugtass- felelte azonnal. – És írtad, hogy Eliza beteg és mit álmodott. És aggódom miatta.

- Szeretnél vele beszélni?- kérdeztem mosolyogva. – Itt fekszik mellettem, még nem aludt el.

- Csak akkor, ha nem zavarok. Komolyan- mondta visszafogottan.

- Egy pillanat- emeltem el a telefont a fülemtől, majd kihangosítottam.

- Halló! Ki az?- kérdezte kissé gyengén Eliza.

- Szia, angyalka, Sebastian vagyok- mondta a férfi. – Hogy vagy?

- Fáj a torkom és mindig álmos vagyok- panaszolta a kislány. – Sebi, te jól vagy?

- Igen, édesem, nyugodj meg!- váltott a hangja nyugtatóra. – Anyukád mesélte nekem, hogy mit álmodtál. Nyugodj meg, kicsim, nincs semmi bajom és mikor autóba ülök, akkor majd olyan autóba ülök, amit anyukád és a nagypapád tervezett.

- Megígéred nekem?- kérdezte a kislányom, miközben az oldalamnak bújt.

- Megígérem, szívem!- felelte a pilóta komolyan.

- Sebike, eljössz hozzám?- vékonyodott el a hangja a kérdés végére.

- Kicsikém, nem tudok elmenni most hozzád- válaszolta a srác. – Segítenem kell anyunak itthon a karácsony miatt.

- Sebike, kérlek!- jelentek meg a könnycseppek a kicsi lány szemében.

- Sajnálom, édesem, de nem mehetek- mondta Seb, de hallottam a hangján, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy nemet kell mondania.

- Eliza, köszönj el, ideje mennie Sebnek és neked is aludnod kell!- simogattam meg az arcát.

- Szia, Sebi!- suttogta és a szemeit törölgette.

- Szia, kicsim! Nagyon-nagyon szeretlek!- felelte Seb, én pedig visszavettem a telefont.

- Jól vagy azért?- kérdeztem meg a srácot, mialatt a kicsi lányom haját simogattam.

- Nagyon nehéz volt nemet mondani. Csak kevés dolog fájt ennyire!- jegyezte meg.

- Hívj bármikor, mikor szükséged van valakire, akivel beszélhetsz!- ajánlottam neki.

- Köszönöm! Most megyek! Szia!- köszönt el.

- Szia!- köszöntem el én is és letettük.