Nem így terveztem - 26. rész

- Ki fogja megenni ezt a rengeteg kaját?- nézett rám 25-én reggel Theresa.

- Ne aggódj, ennek csak a tizede lesz ma az asztalon- néztem végig az ételeken. – Holnapra kell a legtöbb.

- Holnap?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Jön Alex és Christian, Julie és John a gyerekeikkel, valamint Dietrich is be fog nézni. Ha elfelejtetted volna, akkor szólok, hogy holnap lesz apa születésnapja- tettem el két tálat a hűtőbe, amikben saláta volt.

- Nem felejtettem el- húzta fel az orrát. – És Tommi is jön.

- Tommi? Ide?- jelent meg a kócos, pizsamás, macit szorongató kislányom. – Tényleg?

- Igen, tényleg- mosolygott Thessy, majd kinézett a nappaliba. – Azt hiszem, a Jézuska már járt erre.

- Ajándéééééééééééééék!- kiáltott fel a kicsi lány, majd futólépésben közeledett a fához. – Anya, gyere te is!

- Itt vagyok- ültem le apa mellé.

- Ez az enyém, ez a Thessy-é, ez anyáé, ez nagyapáé, ez is az övé…- pakolgatta a kupacokat.

Végül mindenki megkapta a sajátját és ő kezdte a nagy ajándékbontogatást. Tőlem megkapta a vágyott babáját a babaházával együtt, apa pedig vett neki két társasjátékot is. Thessa és Tommi közösen lepték meg egy hatalmas plüssmackóval, ami akkora volt, mint amekkora ő maga. Volt még egy levél is, amit nekem kellett felolvasnom.

„Kedves Eliza!

Nem tudtam minden ajándékodat elhozni, az egyiket rábíztam Sebastian Vettel-re. Kellemes karácsonyt!

A Jézuska”

- Van Sebinél egy ajándékom- tátotta el a száját, majd mellém ült a macijának az ölébe. – Nagyapa, te mit kaptál?

Apa ekkor kezdett neki a csomagok bontásának. Unokahúgom vett neki néhány nyakkendőt, tőlem és a kicsi lánytól pedig kapott egy hatalmas képet, amin az elmúlt év fényképei voltak. A csapat is hasonló ajándékot adott neki, egy hatalmas képet az RB6-ról, minden dolgozó által aláírva.

Thessy-nek ruhákat vettem, amiket fel tud majd használni a bulijaiban, apa pedig a közreműködésemmel megfelelő kiegészítőket ajándékozott neki. Végül én maradtam az ajándékaimmal. Apu kisebb vagyont költött rám, mivel kaptam tőle egy autót (Audi TT RS Coupe), Thessy pedig vett nekem egy-két (szerinte) megfelelő darabot.

A karácsonyi ebédet nálunk mindig eltoltuk egy nappal apa születésnapja miatt, ezért nem volt nagyon sok dolgom. Kellemes ételeket készítettem, de nem volt egyik sem megterhelő. Utána délután megint a konyhában sürögtem-forogtam, az süteményeket készítettem. Elég sok mindent akartam, késő este lett, mire minden elkészült.

Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyamba. Az ölembe húztam a gépet, megnéztem a rengeteg karácsonyi üdvözletet, amit e-mailben küldtek és válaszoltam mindre. Kiminek is írtam egy biztató levelet, hogy érezze, rám számíthatnak, történjen bármi. Majd a telefonom is magamhoz vettem egy levél miatt:

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Te és én

„Szia, kicsim!

Mivel nem tudom, hogy nálatok mi a szokás karácsonykor, így nem hívtalak, nehogy zavarjalak valamiben. Csörögj rám, ha ráérsz!

Csók, Seb”

Elővettem a telefonom és inkább írtam neki egy sms-t, tekintettel arra, hogy este fél 11 volt és valószínűleg nem örülne a családja, ha felébreszteném őket. Csak annyit írtam bele, hogy most végeztem az előkészületekkel, már lefekszem aludni. Azért még kaptam egy választ.

„Biztos vagyok benne, hogy holnap minden rendben lesz. Álmodj szépeket! Seb”

Boldogan hajtottam a fejem a párnámra, mivel tudtam, hogy rám gondol. Szívesen töltöttem volna vele minden percet, de ezt nem tehettem meg, hiszen már családom volt. Abba pedig nem gondoltam bele, hogy mi is lesz a jövőben, mert féltem, hogy elkiabálom a dolgokat és akkor a közöttünk lévő dolgok rosszul is elsülhetnek.

Reggel keltem időben, majd a konyhát újra csatatérré alakítottam, fél 11-re pedig minden csillogott, aminek kellett, az már csak arra várt, hogy felszolgáljam. Gyorsan felmentem a szobámba, ahol letusoltam, majd felvettem egy elegánsabb ruhát. Thessa végig arra próbált rávenni, hogy valami olyat vegyek fel, amit tőle kaptam, de azok a darabok nem éppen illettek az alkalomhoz. Őt is elküldtem átöltözni.

- Amúgy mit adsz Tomminak?- fordultam oda hozzá, mikor a sütiket pakoltuk az asztalra.

- Andrew remek fotós- kezdett el vigyorogni. – Csináltunk néhány képet, ezeket adom a drágának.

- Remélem, hogy azért ruha az volt rajtad- pillantottam rá.

- Igen, volt- húzta a száját gúnyos mosolyra. – Egy naptár lett, olyan, amit megmutathat bárkinek.

- Nálad sosem lehet tudni- hagytam őt magára.

- Anya, mikor jönnek a vendégek?- futott elém Eliza.

- Hamarosan, kicsim- kaptam fel a karomba, hogy babusgassam egy kicsit.

Nem tévedtem sokat, alig 10 perc múlva meg is jöttek anya unokahúgáék, Julie, John és az két gyerek, a 17 éves Markus és a 7 éves Robert. A nagyobb srác már eléggé felnőtt volt ahhoz, hogy velünk töltse az idejét, a kicsi meg Elizát boldogította. Nem sokkal később pedig megjött Tommi is.

- Végre valaki, akit nagyon szeretek- rohant oda hozzá Eliza, majd szépen pislogott rá.

- Milyen jó nekem- vette fel a kislányt és adott neki egy puszit. – Elhozta a Jézuska az én üdvözletemet is?

- Igen. Köszönöm a macit- nyomott egy nagy puszit az arcára.

Tommi hirtelen és nagyon gyorsan tette le Lizát a kezéből, amit nem értettem én sem, apa sem és a kislány sem. Egészen addig, amíg egy pillanattal később Thessy nem ugrott a nyakába, kulcsolta össze a lábait a férfi dereka körül és kezdte el csókolni. Akkor már örültem, hogy a srácnak ennyire jók a reflexei.

- Szia, édes- mosolygott unokahúgom a férfire.

- Szia- tette le őt a finn. – Ha lehet, akkor egy darabig tessék viselkedni.

- Édesem- bújt oda a mellkasához a lány és olyan volt, mint egy doromboló kiscica.

- Társaságban vagyunk- mosolygott rám Tommi, én pedig hálásan néztem rá.

Végül egy pici késéssel megérkezett Alex és Christian is és én boldogan öleltem magamhoz a nőt, aki évek óta jó barátnőm volt. Boldogan megöleltük egymást, majd kezdődhetett a kis családi ünneplés. Apa boldog mosolya volt számomra a legnagyobb öröm, a szívemet melengette, hogy így láthattam.

Az ajándékai közül a kis hercegnőét meg is könnyezte. Julie-éktól kapott néhány szakmai könyvet, Chris és Alex egy olyan csomagot adott neki, ami egy hatalmas üvegdoboz volt 7 kis résszel, mindben egy-egy makett volt. Méghozzá az összes győztes autójának a makettje volt benne. Én már tudtam is, hogy hová fogok neki helyet csináltatni.

Tommi Seb nevében is hozott ajándékot, a kedvenc italához csináltattak neki névre szóló címkét, néhány tőle származó idézettel. Megmosolyogta a dolgot, majd Thessy felé fordult. Ő közölte vele, hogy ideje egy kicsit változtatni a ruhatárán, úgyhogy kapott a nyakkendőhöz ingeket és a későbbiekben egy közös vásárlással fogja majd a dolgokat rendbe tenni.

Eliza utolsóként ment oda hozzá és nyomott a kezébe három papírt. Az elsőn teljes életnagyságában apa volt egy asztal mellett, miközben tervez. A másodikon rajta voltam én is és a kicsi lány is, egymás kezét fogtuk. A harmadik volt a legmeghatóbb és akkor értettem meg, hogy miért is kellett neki apa és anya esküvői fotója. Azt rajzolta le, ahogy sikerült neki.

- Istenem!- kaptam a kezem a szám elé, hogy elfojtsam a hangos zokogásomat.

- Szeretlek titeket, nagyapa!- nézett Eliza apára komolyan.

- Én is téged, kicsim. És a nagymamád is, ott fenn- mutatott az ég felé, mialatt a karjaiba vette a kicsit.

- Ha az emberek ismernék ezt a családot, mindenki ide akarna tartozni- jegyezte meg Christian, mialatt átölelte a felesége vállát.

- Nem véletlenül akar Chloe mellett lenni Sebastian is- jegyezte meg Thessa, hogy oldja egy kicsit a hangulatot. De ezzel felhívta a figyelmet rám és a kapcsolatomra.