Nem így terveztem - 19-20. rész

Sziasztok! A legfontosabb dolog: SEBASTIAN VETTEL 2011.10.09-én MEGVÉDTE VILÁGBAJNOKI CÍMÉT ÉS EZZEL MINDEN IDŐK LEGFIATALABB VILÁGBAJNOKA!!! És köszönjük a csapatnak is a kiváló munkát és Tomminak, akinek Seb elsők között köszönte meg a címét. :) Ennek örömére ma két részt kaptok tőlem :D

És akkor még valami: kinek van kedve az őszi szünetben (október 31 és november 6 között) találkozni a többi olvasóval és velem? Részben blogtalálkozó lenne, részben vb-cím ünneplése. :) Oldalra tettem ki egy közvélemény kutatást, kérek mindenkit, hogy csak egyszer szavazzon. :) 

--------------------------------------------------------------

19. rész

- Miért küldted szét a képeket?- kérdeztem már vagy ezredjére Theresát.

- Csak Tomminak küldtem el- felelte újra ugyanazt.

- Nagyon jól tudhattad volna, hogy tovább fog menni Sebhez- mordultam fel mérgesen, majd magára hagytam a lányt.

Újra és újra végigfutottam a szememmel a gépemen a levelet, amit kaptam. Sebastian írt nekem, főleg a képekről. Megjegyezte, hogy mennyire jó az alakom, hogy sugárzok, hogy látszik rajtam, mennyire szeretem a lányom. Magáról vagy arról, ami vele van, semmi jel. Pedig a levél pontosan 87 sorból állt. Megszámoltam.

Fáradt sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd kiléptem a postafiókomból és kikapcsoltam a gépemet. Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsamában indultam ki a szobámból. Odamentem apa szobájának az ajtajához, kopogtam rajta ötször, majd lementem a konyhába és készítettem két csésze teát.

Mire kiértem a nappaliba, égett a lámpa a kanapé mellett és apám ott ült két pléddel. Felé nyújtottam a forró italt, majd elhelyezkedtem mellette. Odaadta a plédet, amibe becsavartam magam, utána pedig hozzábújtam. Mióta az eszemet tudtam, azóta megvolt közöttünk ez a harmónia arra a pillanatra, mikor úgy éreztük beszélnünk kell valakivel.

- Mi nyomja a szívedet, kicsim?- simogatta meg a fejem.

- Nem tudom, hogy mit kellene tennem- feleltem és kortyoltam egyet a bögréből.

- Sebastiannal van kapcsolatban?- kérdezett rá a dologra.

- Igen, vele- bólintottam rá. – Utálom, hogy nem beszélünk meg mindent nyíltan.

- Össze vagytok zavarodva. Ő mindenképpen- kezdte el a magyarázatot. – Emlékszel rá, hogy mennyire megviselt téged, mikor Eliza apja magadra hagyott? Akkor te teljesen padlóra kerültél, pedig csak 2 évet voltatok együtt. Ő 6 évig élt együtt ezzel a lánnyal, aki nem engedi neki, hogy újra élhessen.

- Eddig értem, de már arra sem hajlandó, hogy elmondja, ha nyomja valami a lelkét- panaszoltam.

- Mert nem akarja, hogy neked rosszul essenek a dolgok- cirógatta meg az arcom. – Mert itt vagy neki te, aki pillanatok alatt kinyitotta a szívét, aki beavatta a legféltettebb titkaiba, aki mellette állt mindenben már akkor is, mikor még alig találkozott vele. És nem mellesleg tetszel neki.

- Biztos vagy te ebben?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Teljes mértékig- nevetett fel az arcomon. – Veled túl tudna lépni, de nem tudja, hogy lenne-e értelme annak, hogy ő kezdeményezzen. Hiszen mégiscsak anya vagy. És tudja nagyon jól, hogy Eliza a legfontosabb az életedben.

- Mit tegyek, hogy megértse, nekem ő kell?- ittam ki az utolsó korty teámat.

- Biztosítsd afelől, hogy számodra ő tökéletes pár lenne, ha őt nem zavarja, hogy veled együtt kap egy kislányt is, akit nevelnie kell. És ne feledd, tudnia kell, hogy hajlandó vagy szembenézni az előző barátnőjével is érte.

- Hajlandó vagyok?- kérdeztem meg meglepve.

- Ha tényleg ennyire szükséged van rá és úgy érzed, hogy képes lennél vele boldog lenni egy egész életen át, akkor igen, hajlandó vagy. De ezt magadban kell letisztáznod- adott egy puszit a homlokomra, majd az emelet felé vette az irányt.

Én magam sem tudom, hogy meddig ülhettem egyhelyben, de az agyam végig a millió lehetőségen és döntésen kattogott. Mikorra meghoztam a végső döntésemet, akkorra az óra hajnali 3:25-öt mutatott. Gyorsan felmentem a szobámban és az ólmos fáradtsággal nem törődve kapcsoltam be a gépem, hogy elküldjek egy e-mailt.

Feladó: chloenew@redbullracing.com

Tárgy: Te és én

„Ameddig nem vagy teljesen őszinte velem és nem beszélsz magadról, addig nem mozdulunk előre. Bízz bennem, mert az minden kapcsolat alapja. Hiányzol!”

*****

(Sebastian szemszöge)

Nyúzottan fordultam át a másik oldalamra reggel, mikor felébredtem. Még aludni akartam volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen, mert anya fel fog kelteni. Tegnap megmondta, hogy ha magamtól nem változtatok a szobámban kuksolásomon, akkor ő fog változtatni rajta. És komolyan kell venni minden ilyen mondatát.

Összeszedtem magam és lementem a konyhába, ahol anya szokásához híven fel-alá rohangált. Nagy nehezen sikerült rávennem, hogy reggelizzen meg velem és megígértem, hogy segítek neki az ebéd elkészítésében. Az arcára boldog mosoly került, amit nem is tudott letörölni onnan egész nap.

Nem hittem, hogy ennyire jó lesz majd, hogy vele töltöm az egész délelőttöt. Rengeteget beszélgettünk és addig nyúzott, ameddig el nem meséltem, hogy mi történt köztem és Chloe között. Valamint nagy nehezen azt is bevallottam neki, hogy tegnap Hanna sikeresen csapdába csalt és csókolóztam vele.

- El kellene mondanod annak a lánynak, hogy mi is történt veletek- tanácsolta. – Ha komolyan gondolja, hogy te kellesz neki, akkor elfogadja a történteket és nem hagyja, hogy emiatt te meghátrálj.

- Szeretlek, anyu!- öleltem őt magamhoz szorosan.

Délután Fabian korán hazaért a suliból és a háziját is megcsinálta röpke fél óra alatt. Utána vele mentünk be a városba, hogy keressünk valami jó karácsonyi ajándékot a szüleinknek és a lányoknak. Már évek óta együtt ajándékoztunk és ezt nem szándékoztuk megszakítani. Vásárolni még nem vásároltunk, de ötletünk rengeteg lett.

Vacsoraidő volt, mire újra hazaértünk átfagyva, de vidáman. Jó volt egy kicsit az öcsém mellett lenni és örömmel vettem, hogy ő is úgy vigyorog, mint a vadalma. A vacsoránál ott voltak a nővéreim is, ami jól esett, mert régen voltam ennyire nyugodtan a családommal. Újra Sebastian voltam, a nagyobb Vettel fiú.

Már egészen késő volt, mikorra felmentem a szobámba és megnyitottam az e-mail fiókom. Találtam egy levelet, amit Chloe írt. Rövid volt, de leírt benne mindent, amit akart és én meg is értettem a dolgot. Gyorsan neki is láttam a válasznak, ami igazán terjengős lett, de benne volt minden, amiről tudnia kellett.

*****

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Büszke vagyok rád!

„Szia!

Komolyan mondom, hogy büszke vagyok rád. Végre leírtál neki mindent, amit kellett. Már régen meg kellett volna tenned a dolgot. De még mindig nem késő, mert szerintem nincs semmi azzal a pasival, akit mondtál. Akkor miért írt volna neked üzenetet? Amúgy Henna mesélte a dolgokat, onnan tudom. Csak így tovább!

Kimi”

Feladó: chrishorner@redbullracing.com

Tárgy: Mi a harci helyzet?

„Szia, Adrian!

Hallottam Guill-től, hogy Sebastiannak megtetszett a lányod és most nem nagyon tudják, hogy mi is legyen közöttük. Hogy állnak most a dolgok? Ezt csapatfőnökkénk és magánemberként is kérdezem, mert érdekel, hogy mi van a pilótámmal és a tervezőmmel. Komolyan kíváncsi vagyok.

Chris”

Feladó: cpilbeam@redbullracing.com

Tárgy: Webber…

„Jó estét!

Nem akarom magát zavarni, de szeretném, ha elmondaná nekem, hogy mi is történt maga és a pilótám között. Mert mást sem hallok Marktól, csak azt, hogy nem hajlandó magával dolgozni. A múltkor pedig elszólta magát és azt mondta, hogy „ha nincs az az idegesítő finn ficsúr, akkor már rég meglett volna a nő”. Kérem, ne vegye tolakodásnak a dolgot, de szeretném megérteni a miérteket.

Üdvözlettel: Ciaron Pilbeam”

Feladó: mwebber@redbullracing.com

Tárgy: Mit gondolsz?

„Édes!

Mit gondolsz az ajánlatomról? Remélem, tisztában vagy azzal, hogy nem könnyítem meg a dolgod, ha nem teljesíted a feltételem. Már viszket a tenyerem, hogy a csinos kebleidre tehessem, mialatt te a nevemet kiabálva vonaglasz alattam a kéjtől. Hidd el nekem, többet tudok nyújtani neked, mint az a kisgyerek. Nem bánod meg, ha kedves leszel velem…”

20. rész

Itt volt a december, vagyis a gála ideje. Mindenki, aki nyert valamit, ott volt Monaco-ban. És apa is ment, mert Christian megkérte, legyen jelen ő is. Én pedig maradhattam otthon, pedig minden vágyam az volt, hogy ott lehessek Seb mellett és gratulálhassak neki a nagyszerű évadhoz.

Szinte remegtem és nem tudtam semmit csinálni egész nap. Eliza is inkább Theresa társaságát választotta, mert szerinte nem voltam megfelelő játszótársa. Addig tartott ez az állapotom, amíg apa nem küldött egy üzenetet, hogy nyugodjak meg, Sebastian kísérője az édesanyja a gálán.

- Miért ücsörögsz még mindig itt?- nézett rám Thessy délután 5 körül.

- Miért, hol kellene ücsörögnöm?- kérdeztem vissza.

- Mondjuk, mellette- bökött a tévére, amiben éppen a gálát reklámozták.

- Nem leszek mellette, mert nincs közöttünk semmi. Amúgy is a címlapon kötnénk ki, ha bárhol együtt látnának minket. Még nem jelentette be Christian, hogy a csapatnál dolgozom- magyaráztam a lánynak.

- Attól még utána mehetnél, hogy meglepd őt és beszélhessetek- jegyezte meg a lány, majd a konyhába ment.

- Anya, hol van Sebastian? Miért van benne a tévében?- jelent meg előttem a kislányom.

- Most kapja meg a díjat, mert világbajnok lett- mosolyogtam rá.

- És te miért nem vagy vele?- kuporodott fel az ölembe.

- Ott kellene lennem? Nekem?- döbbentem meg.

- Igen, mert te szereted Sebit és Sebi is szeret téged- magyarázta nagyban gesztikulálva.

- Te is szereted őt, mégsem vagy ott- vágtam rá azonnal.

- De az nem olyaaaan- nyújtotta el a szó végét. – Te és Sebi úgy szeretitek egymást, mint ahogy a herceg és Csipkerózsika- idézte fel az aktuális kedvenc meséjét.

- Liza…, én…- kezdtem dadogva, de a szavamba vágott.

- Anya, én már nagylány vagyok- jelentette ki. Lemászott az ölemből, komolyan rám bámult, még a kezeit is csípőre tette. – Te vagy a felnőtt és nem tudod, hogy mit kell csinálni. Neked most el kell menned és meg kell mondanod Sebinek, hogy szereted, mint Csipkerózsika a herceget.

- És veled mi lesz?- kérdeztem rá, mert úgy éreztem, hogy nem úszom meg, hogy a kislányom komolyan a fejemre olvassa, mit nem teszek meg.

- Itt van Thessy, majd ő vigyáz rám- nézett a konyha felé, ahonnan unokahúgom vigyorgott rám.

- Akkor most el kell mennem, mert nem hagytok addig békén, igaz?- sóhajtottam fel.

- Igen, szóval menjél pakolni, mi meg foglalunk neked jegyet- húzott fel a kanapéról Theresa, majd a lépcső felé terelgetett.

*****

Feladó: chloenew@redbullracing.com

Tárgy: Monaco

„Szia, apa!

Küldtem sms-t, hogy nézd meg az e-mail címedet. Csak szólok, hogy este 9-re érek Monaco-ba, mikor ti éppen az átadón lesztek. Melyik hotelben szálltál meg? Mert ideiglenesen beköltöznék a szobádba. És még valami, ami nagyon fontos. Kérlek, beszélj Sebastiannal és az anyukájával is. Most nagyon ki van bukva Webberre, lehet, hogy képes lenne nekiugrani. És ez nem tenne jót neki.

Puszi, Chloe”

*****

Sosem szerettem repülni, de most itt volt az ideje, hogy hosszú idő óta újra felüljek a gépre. Oka volt és magamtól biztos, hogy nem tettem volna meg a dolgot. De addig nyúztak a lányok, míg el nem indultam a repülőtérre és rá nem vettem magam, hogy Sebastian után menjek Monaco-ba.

A levele után közelebb éreztem őt magamhoz. És bármennyire magával ragadott a féltékenység, hálás voltam neki, hogy őszinte volt és bevallotta, hogy Hanna megcsókolta megint. Én is elmondtam neki azt, hogy Levente megcsókolt, így az volt az érzésem, hogy tiszta lappal tudunk indulni.

A gép késés nélkül indult és másodpercre pontosan érkezett meg a repülőtérre a mini államban. Összeszedtem a holmimat, majd fogtam egy taxit és elvitettem magam az apa által megadott hotelhez. Az idő eléggé hűvös volt, mikor kiszálltam a taxiból. Fázósan húztam össze magamon a kabátot, majd beléptem a szállodába.

Hatalmas fényűzés fogadott, de meg sem lepett. A hallban lévő hatalmas plazmatévé élőben közvetítette a díjátadót és a kamera, ahogy körbejárt, egy pillanatra mutatta Sebet is. A szívem egy pillanatra hevesebben dobogott és meg tudtam állapítani, hogy remekül áll neki az öltöny. Ez a boldog pillanat csak addig tartott, amíg meg nem láttam az ausztrált. Az undoromat leküzdve léptem a pulthoz.

- Jó estét! Miben segíthetek?- kérdezte a fiatal recepciós lány.

- Jó estét! Adrian Newey lakosztályának a kulcsát szeretném kérni- mosolyogtam a lányra.

- Bocsásson meg, de csak abban az esetben adhatom ki a kulcsot, ha tudja magát igazolni- nézett rám és látszott rajta, hogy utálja, hogy mindenkitől el kell kérnie az igazolványokat.

- Semmi gond, máris adom- nyúltam bele a táskámba.

Gyorsan előkerestem az irattartómat, amiből elővettem a személyi igazolványomat, valamint azt a kis plasztik kártyát, amit Christian adott, hogy bárhol jelezhessem, a Red Bull Racing egyik jelentős tagja vagyok. A lány pillanatok alatt ellenőrizte az adataimat, visszaadta a két kártyát és felém nyújtotta a kulcsot.

- Köszönöm!- mosolyogtam rá.

Felmentem a szobába, ahol egy pillanatig tátva maradt a szám. Még nem szoktam hozzá a csillogáshoz, ami körbevette a Száguldó Cirkuszt. Lepakoltam a dolgaimat, jeleztem az otthoniaknak, hogy megérkeztem és jól vagyok, majd elkezdtem készülődni. Amíg letusoltam, azalatt kaptam 4 üzenetet is.

„Monaco, FIA gála, tiszta unalom, hiányollak! Csók, Seb”

„Kicsim, örülök, hogy minden rendben van, majd találkozunk! Apa”

„Csajszi, csípd ki magad, várunk haza Adrian bácsival együtt. Mi remekül vagyunk, felfaltunk egy kis csokit. Thessy”

„Adrian mondta, hogy itt vagy. Ha szeretnél, be tudunk hozni az afterparty-ra. Christian”

Elolvastam az üzeneteket és elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha elmennék és meglepném a szőke németemet. Kikértem unokahúgom véleményét, aki egyöntetűen állította, hogy menjek el, lepjem meg Sebit és vegyem fel azt a fekete koktélruhát, amit elrakatott velem. Mást nem is nagyon tudtam volna felvenni, mert ez volt az egyetlen elegáns öltözetem.

A hajamat gyorsan besütöttem (szerencsére Thessy mindenre gondolt és telepakolta a bőröndömet), majd feltettem egy szolid sminket, utána pedig belebújtam a ruhámba. A fekete anyag tökéletesen követte a testem. Nem ért le a térdemig, a combom közepén végződött. Beálltam a tükör elé és csinosnak éreztem magam.

A lábamra kaptam a fekete magas sarkúmat, a táskámba beletettem a szükséges női dolgaimat, majd letelefonáltam a recepcióra, hogy hívjanak nekem taxit. Felvettem még a kabátomat, majd lementem és elvitettem magam a gála helyszínére. Mikor odaértem, gyorsan megcsörgettem Christiant, hogy megérkeztem.

- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom- mosolygott rám, majd kaptam két puszit.

- Remélem, hogy nem mondtad senkinek, hogy én is itt vagyok- pillantottam rá, mialatt letettem a kabátom.

- Csak édesapádnak- nyújtotta felém a karját.

- Akkor jöjjön, aminek jönnie kell- sóhajtottam fel, majd egy nagy levegő után beléptünk a teli terembe. Egy pillanatig minden szem ránk szegeződött.