Száguldó Remény - 32. rész

Sziasztok! Monshe most nincs itthon, de nem felejtkezett meg rólatok, itt is a következő rész. Kicsit az én saram, hogy csak ma került  fel a folytatás, de cserébe lepjétek meg őt sok-sok komival! :) Zsani

20 perccel később Mia maga húzott el a biztonságot nyújtó karok közül. Hevesen tiltakoztam, de nem hagyta, hogy visszalépjek. Meg sem álltunk a hálóig, ahová bementünk és belülről bezárta az ajtót. Leültem a hatalmas ágyra és vártam, hogy barátnőm elmondja, miért is hívott ide engem pont most, mikor végre kezdte jól érezni magát.

- Mi volt ennyire fontos?- tettem keresztbe a lábaimat.

- Próbállak megérteni, de nem tudlak- kezdett bele. - Mit akarsz? És kivel akarsz lenni?

- Ez az egész...- sóhajtottam fel. - Bonyolult. Látom, hogy Tommi már túl akar lépni rajtam, de közben meg a szemében látom, hogy nem biztos.

- És te?- ült le mellém. - Most az a fontos, hogy te mit akarsz.

- Nem vagyok teljesen biztos- vallottam be. - Itt van Kimi, aki szeret, aki megóv, aki mellett nem lehet bajom. De közben Tommi gyerekét várom.

- Most kell eldöntened- jelentette ki komolyan. - Most kell tudnod, hogy kit akarsz magad mellett tudni, mert valamelyiküket el fogod veszíteni.

- Nem akarom, hogy bármelyikük messze kerüljön tőlem- ráztam meg a fejem ijedten.

- Nem teljesen így gondoltam- rázta a fejét Mia. - Amelyikükkel ma este egy ágyban fekszel, az lesz veled a jövőben, mert a másik meg fogja érteni, hogy ő már nem szerethet szerelemmel téged.

- Segíts!- kértem barátnőmet. - Szükségem van a tanácsodra.

- Tudom, hogy nem szabadna a barátom legnagyobb támasza ellen beszélnem, de jobban tennéd, ha Kimi mellett kötnél ki- jelentette ki határozottan. - Ő szeret és tudja, hogy mit veszíthet, ha te nem vagy mellette. Már készen áll arra, hogy feladjon mindent a családjáért.

- Szóval ne játsszak vele, hanem hagyjam, hogy teljesen magába bolondítson- jelentettem ki, ő pedig bólintott. - Boldog leszek vele?

- Persze- mosolygott rám. - Mellette örökké boldog lehetsz.

- Köszönöm!- öleltem őt át. Csak akkor engedtem el, mikor kopogtattak.

- Minden rendben, lányok?- hallottuk meg Seb hangját.

- Minden- mentem oda és kinyitottam. - Sebastian, ígérj meg nekem valamit!- kértem, mikor szembe voltam vele. - Soha ne hagyd, hogy Mia önfejűen el akarjon hagyni téged, jó? Mert biztos, hogy akkor teljesen összeomlik.

- Ebben bízhatsz- adott egy puszit. - Menj, Kimi már vár téged és a lányok is őt akarják.

Kacsintottam neki, majd amint barátnőm is kijött a szobából, becsuktam az ajtót és bezártam, hogy senki ne tévedjen be a szobába. A lépcső tetejéről is láttam, hogy mennyien vagyunk, de azonnal sikerült kiszúrnom Kimit. Néhány számomra ismeretlen lány próbálta őt elcsábítani, de úgy vettem észre, hogy őt egy kicsit sem érdekli.

Felnevettem azon, ahogy elutasította őket. Ekkor már tudtam, hogy jól döntöttem, mikor elhatároztam, hogy hallgatok arra, amit Mia mondott. Megigazítottam magamon a ruhámat, majd lassan lesétáltam a lépcsőn. Éreztem a felém irányuló tekinteteket, de csak egy érdekelt. Egy kék, mindent magába szippantó tekintet.

Amint leértem a földszintre, Chris már magához is húzott. Kapott egy puszit az arcára, mielőtt kifordultam a karjaiból. Tovább mentem a célom felé, de megfogta a csuklómat Stu. Rápillantottam, ő pedig az arcát mutatta nekem, így ő is kapott puszit. Mire elértem azt az embert, akihez tartottam, Seb összes szerelője bezsebelt tőlem egy-egy puszit.

- Mindenki kap tőled puszit, velem mi lesz?- kérdezte, mikor megérkeztem mellé.

- Ne aggódj, neked is jut- simultam hozzá teljes testtel és gondolkozás nélkül csókoltam meg őt.

Éreztem, ahogy a testem minden egyes porcikája beleremeg a vágyba. Hallottam körülöttünk a méltatlankodó kiáltásokat, amik azért hangzottak el, mert mi ketten egymásba gabalyodtunk. Mikor elváltak az ajkaink, egy apró mosoly jelent meg az ajkaimon, ami felsőbbrendűvé vált, mikor megláttam néhány igencsak bosszús arcot.

- Ezt most hogy kellene értékelnem?- ölelte át a derekamat, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.

- Neked kellene tudnod- nevettem fel kacéran. - Talán ez majd segít a döntésedben- tapadtam a szájára újra.

*****

A vastag sötétítőfüggönyök közötti résen besütő nap volt, ami felébresztett. Egy pillanatig eltakartam a szememet, majd megfordultam, mert rájöttem, hogy úgy nem zavar az erős fény. Lassan sikerült kinyitnom a szemeimet is. Megláttam, hogy mellettem ott fekszik egy szőkeség. Azonnal eszembe jutottak az éjszaka eseményei.

Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. A testemet nem takarta semmilyen ruhadarab, ami tökéletesen emlékeztetett ara, hogy mi is történt az éjjel közöttünk. Nem bírtam ki, hogy ne kerüljön az arcomra egy igencsak félreérthetetlen mosoly. Beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a vizet, hogy magamra folyassam.

Az arcomat a vízsugár felé fordítottam, hogy felébredjek. Még akkor jöttünk fel az éjjel, amikor a buli javában tombolt, de minket nem nagyon érdekelt. Tudtuk, hogy van, aki feloszlatja a tömeget, ha úgy adódik a helyzet, ezért inkább egymás társaságát választottuk. Az emlékképek újra végigpörögtek a fejemben.

- Ott hagytál egyedül az ágyban- ölelt át egy erős férfikéz.

- Nem akartalak felébreszteni- fordultam felé. - Olyan békésen aludtál.

- Addig, amíg mellettem feküdtél- nézett bele a szemembe. - El sem hiszem, hogy kaptam tőled egy esélyt.

- Mindketten megérdemeljük, hogy boldogok legyünk- simítottam végig a mellkasán. - Mi a véleményed a reggeli testmozgásról?

- Attól függ, hogy milyen testmozgás- kezdett el vigyorogni és nekidöntött a kabin falának.

- Kimi?- hallottuk meg kintről Seb hangját.

- Zuhanyzok!- kiabált ki az említett, miközben én már a nyakát csókoltam.

- Ki tudnál jönni? Beszélnünk kell. Fontos- hallottuk a sürgető hangot.

- Bepótoljuk, ígérem- nyomott egy csókot a számra és magamra hagyott.

Lezuhanyoztam, majd magamra csavartam egy törölközőt és kimentem a hálóba. Kimi nem volt sehol. Előkerestem néhány ruhát a táskámból és felöltöztem. Mindent összepakoltam, amim volt és sikerült egy pólóját is belecsempésznem a cuccaim rejtekébe. A konyhában találtam meg őket, valamit nagyon pusmogtak.

- Reggeli?- fordult felém Kimster. - Vagy bármi, amit szeretnél?

- Egy teát kérek csak- ültem le. Néhány pillanattal később ott volt előttem a forró ital. - Köszönöm!

- Nincs mit- állt meg mögöttem és a kezeit a vállamon nyugtatta.

- Ma hazarepülök- hunytam le a szemem. - Fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk- csuklott el a hangom.

- Holnap utánad megyek és kitalálunk valamit, jó?- kezdett el játszani a hajammal. - Itt vagyok és együtt leszünk. Megígérem.

Miután elfogyott a tea és mindent sikerült összepakolnom, Kimi visszavitt Tommi házához. Nem akartam, hogy bejöjjön velem, de az előző napi vita után kijelentette, hogy nem fog magamra hagyni, mert félt engem is és a babát is. A derekamon volt a keze, mikor kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.

- Anyaaaaaaaaaaaaaa!- futott felénk Ruth.

- Szia, babám!- guggoltam le elé és átöleltem. - Hiányoztál!

- Mejünk haza!- kérte és nem engedte el a karomat. - Mejünk haza hozzád! Most!

- Összepakolunk és megyünk, rendben?- emeltem fel és elindultam a háló felé. Rá sem pillantottam Tommi anyukájára.

- Apa alsik- súgta halkan. - Nem lejet felkelteni- nevetett. - Én megpjóbáltam.

- Most sikerülni fog, hidd el!- nyitottam be.

Széthúztam a függönyöket, hogy a hatalmas ablakon besüssön a nap. Utána lerángattam róla a takarót és elkoboztam a párnát is, amibe kapaszkodott. A kislány közben már az ágyra mászott, hogy utána az apukáját kezdje el nyúzni, akin látszott, hogy az éjjel kicsit kiütötte magát. Csak akkor tátottam el a számat, mikor belépett a szobába Lucy.

- Te meg mit keresel itt?- tátottam el a számat és nem tudtam, hogy mit is kellene gondolnom.