Száguldó remény - 28. rész

Sziasztok! Itt a folytatás! :) Mit szólnátok ahhoz, ha mondjuk 5 komment összegyűlése után feltenném a következő részt (amit már megírtam...)? Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------------------

Arra ébredtem fel, hogy valaki nem akarja abbahagyni a kopogást és a csengetést. Álmosan ültem fel és próbáltam megérteni, hogy mi is történt velem. Eszembe jutott a tea és az, hogy valószínűleg használt és én elaludtam. Megdörzsöltem a szemem, majd elindultam kifelé, hogy lekoptassam a zaklatómat. Mielőtt ajtót nyitottam, azért megigazítottam a hajam, ami teljesen szétment.

- Ti meg mit kerestek itt?- néztem teljesen elképedve a kis csapatra.

- Neked meg mi bajod van velünk?- vágtatott be mellettem Mia. - Befelé, mindenki!- mutatott a társaságra, majd mindenki úgy tett, ahogy azt a lány mondta.

- Mia, mit csinálsz?- fordultam utána és bevágtam az ajtót.

- Te voltál az, aki nem vette fel a telefont senkinek- mutatott végig a társaságon.

Megálltam velük szemben és végigjárattam a szemem rajtuk. Mia volt az egyetlen lány közöttük. Ott volt vele Seb természetesen, egy adag szerelő, név szerint Chris, Lee, Stu, Ole, Paul, Ed, Bal Sira, valamint a versenymérnök, Rocky. Mindenki engem nézett hatalmas szemekkel. Bementem a telefonomért, ami tele volt nem fogadott hívásokkal.

- Itt egy bögre nyugtató teát, mert nem bírtam aludni- hullottam le a fotelbe, aminek a karfáján Seb ült. Bátorítóan végigsimított a vállamon. - Elegem van már abból, ami velem történik.

- De most jobb?- kérdezte Stu.

- Határozottan- bólintottam rá a dologra. - De ti mit kerestek itt? Nem buliznotok kellene?

- Mit ünnepeljünk?- dőlt előre Chris. - Hogy szakítottatok? Hogy emiatt most te nem leszel velünk egy darabig? Hogy Tommi mostantól kiszámíthatatlan és mindig utánad koslat majd? Szerintem nincs ok ünnepelni.

- Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy átugrunk és együtt töltjük az estét, ha nem hajítasz ki minket- pillantott rám Rocky-t.

- Hoztunk üdítőt meg rágcsálnivalót- mutatta fel a szatyrokat Lee és édesen mosolygott.

- Kérleeek!- néztek rám a fiúk hatalmas szemekkel.

- Talán rám fér egy nyugodt este veletek- mosolyodtam el halványan.

Nem kellett 2 perc sem, hogy a kis asztal a nappaliban tele legyen poharakkal, üdítőkkel, ropival és ehhez hasonló sós ropogtatni valókkal. Felvetettek olyan témákat, mint a gyerekkor, a gimis évek, a csínyek, amiket egymás ellen követtek el, valamint, amiket terveztek elkövetni. Rocky persze a fejét csóválta hallva a dolgokat.

Örültem neki, hogy mellettem vannak és segítenek kizökkenni egy kicsit abból a rossz helyzetből, amiben voltam. Időközben volt egy vitám Miával Tommiról és arról, hogy a babát mikor és hogyan kellene elmondanom neki. Nem volt elragadtatva attól az ötletemtől, hogy egy darabig nem akarok beszélni a finnel erről.

A vidám nevetéseket a csengő szakította félbe. Meglepve fordultunk mindannyian az ajtó felé. Sebre néztem, aki bólintott a kimondatlan kérdésemre, miszerint az edzője tud-e arról, hogy én itt vannak. Elhatároztam, hogy ha ide mert jönni, úgy hajítom ki, hogy a lába sem éri a földet. De egy újabb megdöbbenésben volt részem.

- Kimi?- tátottam el a számat. - Hogy a fenébe kerülsz te ide?

- Én hoztam ide- jelent meg mellette Britta.

A következő pillanatban a finn a nő felé fordult és olyan csúnyán nézett rá, amitől még én is elszégyelltem volna magam. Utána hátat fordított nekünk és visszament a bejárónk előtt parkoló kocsihoz. Figyelmetlenül néztem őket, este fél 11-kor már kicsit sem voltam éber ahhoz, hogy értsem őket.

- Tudod, hogy nyomoztam Heather után- fordult felém a sajtós újra. - Kiderült, hogy mégsem vetette el a babát- ekkor támaszkodtam meg az ajtóban. - Svájcba repültem, ahol beszéltem Kimivel, felkerestük Heather anyját, az árvaházból pedig kivettük a kislányát. Heather édesanyja azt mondta, hogy hozzuk el a kicsit, mert ők nem tudnak vele mit kezdeni.

- Magatokkal hoztátok?- néztem Brittára.

Nem kellett válaszolnia, mert megjelent Kimi a kezében egy csomaggal. Közelebb jött és akkor láttam, hogy a pólójába kapaszkodik egy másfél év körüli kislány. Álmosan pislogott, látszott rajta, hogy meg van ijedve az idegen helytől. A haja szőke volt és nagy, kék szemekkel nézett engem. Azonnal elérzékenyültem, ahogy megláttam őket.

- Nyugalomra lenne szüksége és valakire, aki óvja őt- simogatta a kicsi hátát.

- Ezért hoztátok ide?- mentem közelebb, ő pedig bólogatott. - Érti az angolt?

- Csak azt érti- nézett ránk Britta. - Próbálkoztunk a némettel és a finnel is, de csak nyűgösen reagált rá. Az angolra viszont felkapta a fejét és válaszolt, mikor kérdeztük őt.

- Ne lepődjetek meg, itt a fél csapat- tereltem őket befelé. - Gyere utánam, a szobámban lefektethetjük őt aludni- fordultam a férfihez.

A csapattagok, akik a nappaliban ücsörögtek és csevegtek, teljesen elnémultak, amikor meglátták az újonnan érkezetteket. Britta azonnal belekezdett a magyarázásba, mi pedig otthagytuk őket. Az ágyamba fektettük a kislányt, aki már pizsamában volt. Felénk nyújtózkodott, ezért leültem mellé és megsimogattam a fejét.

- Maci- nézett rám kérlelően. - Maciiii- mászott bele az ölembe.

- Kinn maradt a kocsiban, hozom- hagyott minket magunkra Kims.

- Mindjárt itt lesz a macid- adtam egy puszit a fejére. - Mi a neved, kicsim?

- Ruth- pislogott rám. - Neked mi a neved?

- Én Maddie vagyok- cirógattam meg az arcát. - Itt alszunk ma együtt, jó?

- Macim is?- mocorgott az ölemben.

- Igen, a macid is- fektettem le az ágyra. Kimi ekkor jött be a kezében egy hófehér plüssel. - Itt is van a maci- nyújtottam felé.

Magához ölelte a kicsi játékot, majd behunyta a szemét. Odabújtam mellé és simogattam a szőke tincseit. Lassan el tudott aludni, aminek mindketten örültünk. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, mikor kimentünk a többiekhez. Minden szempár rám szegeződött, tőlem várták, hogy elmondjam, mi is történt.

- Mia, holnap reggel legyen az első dolgotok, hogy idehozzátok őt, jó?- pillantottam barátnőmre, aki azonnal pörölni akart velem.

- Miért nem most azonnal?- vágott vissza.

- Ruth alszik és semmi szükség arra, hogy még jobban felizgassuk- vágtam rá hevesen. - Elég idegennel kellett ma találkoznia, meg kellett ismernie egy új helyet, ki lett szakítva a megszokott környezetéből. Ez egy ilyen kicsi gyereknek fárasztó és sokkoló is.

- Szerintem ideje lenne mennünk- kelt fel Ole. - Már van egy pici lányka a házban, nem kellene őt felkeltenünk.

- Igen, azonnal indulunk is- kelt fel Seb. - Bár, Kimi...

- Aludhat David szobájában- szóltam halkan. - Nem lenne jó, ha bevinnétek a gyárba.

- Vigyázz magadra, hercegnő!- kaptam egy puszit Christől, majd szép lassan mindenkitől és a ház néhány perccel később csendes lett.

- Nem akartam, hogy teljesen tönkremenjen az életed- suttogta mögöttem Kimi.

- Már akkor baj volt, amikor nem tudtuk megbeszélni Tommival a bajainkat- fordultam felé. - És ő volt, aki először megcsalt engem.

- Láttam, hogy boldog vagy vele- simogatta meg az arcom. - Fájt, nagyon, de örültem neki. Nem akartam, hogy miattam szakítsatok.

- Nem a te hibád volt- bújtam hozzá. - Valami már régen elromlott, csak mi nem akartuk észrevenni. És azt pedig soha nem tagadtam, hogy életem legnagyobb hibája volt, mikor évekkel ezelőtt nemet mondtam neked.

- Én örülök, hogy akkor nem adtad be a derekad- cirógatta végig a hátamat, majd egy kicsit eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni. - Akkoriban nem érdekelt senki és semmi. Valószínűleg veled töltöttem volna néhány éjszakát és összetörtem volna a szívedet. Az lett volna a hatalmas hiba.

- Nem vagyok beléd szerelmes, sajnálom- hajtottam le a fejem.

- Egy másodpercig sem várom el- mosolyodott el. - Tudom, hogy nincs jogom elvárni, hogy szeress és nem fogom egy pillanatig sem erőltetni a dolgot, ha te nem akarod. Viszont csak annyit szeretnék kérni, hogy add meg nekem az esélyt, hogy megpróbáljalak meghódítani, amikor már úgy érzed, hogy készen állsz egy új kapcsolatra.

- Ahhoz türelmesnek kell lenned- adtam neki egy puszit. - Az a David szobája- mutattam az ajtóra. - Holnap találkozunk!

- Álmodj szépeket!- intett, én pedig bementem a szobába, hogy lefeküdjek aludni Ruth mellé.