Száguldó remény - 30. rész

(Maddie szemszöge)

Otthon voltam és vártam, hogy anya és Brian végre hazahozzák Davidet a kórházból. Már 2 nagydíjat hagytam ki, a gyárban sem voltam azóta, hogy Tommi és én szakítottunk. Nem mondom, hogy nem találkoztunk, mert én voltam Ruth mellett, amikor futam volt. Megszokott már nálunk és nagyon megszerettük egymást.

- Maddie, hol a testvéjed?- ült le velem szemben a kislány.

- Sajnos beteg volt, ezért a doktorbácsinál volt, hogy meggyógyuljon. Most anya hozza haza- simogattam meg a fejét.

- Hol van Ruth apukája?- kérdezett tovább. Egyedül a nevében mondta ki az r betűt.

- Apukád most valószínűleg egy repülőn ül és siet, hogy itt lehessen veled- mosolyodtam el.

- Akkoj megyek játszani- bólintott és visszasietett a szobámba, ami tele volt gyerekjátékokkal.

Mióta szakítottam Tommival, csak akkor beszéltünk igazán, amikor a kicsikről volt szó. Még nem voltunk túl azon, hogy szakítottunk és jobbnak láttuk, ha nem erőltetjük a dolgokat, amíg nem tudunk egymás mellett lenni barátokként. Tudtuk, hogy meg kell tennünk ezt az áldozatot, hogy Ruth és a kistestvére rendes és boldog családban élhessen.

- Anya, menni még tudok- hallottam meg David hangját. - És még ha fájna is, akkor sem támaszkodnék egy 6 hónapos terhes kismamára.

- De kisfiam!- hallottam anya méltatlankodó hangját, mialatt nyílt az ajtó.

- Semmi de- jött beljebb az öcsém. - Neked a legfontosabb most, hogy vigyázz a kishúgomra. Neked pedig- fordult felém, amint meglátott. - az a dolgod, hogy megóvd az unokaöcsémet vagy unokahúgomat.

- Ebben bízhatsz- mentem oda hozzá és átöleltem. - Wendy?- néztem a háta mögé, de nem volt sehol.

- Hazaküldtem, hogy pihenjen végre- ült le a kanapéra. - Holnap suli után már jön is.

- Rendben, ez jól hangzik- mosolyodtam el. - Mit kérsz vacsorára?

- Bármit csinálhatsz, de finom legyen és sok- pislogott nagy szemekkel. - Azt hittem, hogy éhen fogok halni, annyira keveset adtak ott benn.

- Anya?- néztem rá, hátha neki van valami ötlete.

- Nekem a desszert a lényeg- simogatta meg a pocakját. - És úgy tűnik, a húgotok is erre vágyik.

- Ruth!- kiabáltam, a kislány pedig futva jött hozzám. - Mit együnk, babám?- guggoltam le elé.

- Husikát- jelentette ki vidáman. - És kakajót! Sok-sok kakajót!

- Lesz kakaó is- nevettem. - És akkor husit eszünk.

- A doktojbácsi meggyógyított?- állt meg David mellett és oldalra döntötte a fejét.

- Igen, meggyógyított- bólogatott hevesen David. - De azért néha még fáj.

- Adok gyógyító puszit és akkor máj nem fáj neked, jó?- mászott fel az öcsém mellé. Bátran mertem őket magukra hagyni, hogy elkészítsem a vacsorájukat.

*****

(Kimi szemszöge)

Szünet volt a szezonban, így most elég időm volt, hogy kitaláljam, mihez is kezdjek az életemmel. Maddie-vel néha beszéltünk, néha írt egy-egy e-mailt. Örültem, hogy azok után, hogy teljesen tönkretettem az életét, még hajlandó beszélni velem. És abba bele sem mertem gondolni, hogy nem védekeztünk, mikor együtt voltunk. Ha ezt nézem, még szerencsém is van, hogy kisbabája lesz.

A tévében ment a futam, amit nem valami nagy kedvvel néztem. Valenciában voltak és nem szerettem azt a pályát. Nekem sosem volt ott jó futamom, ezért örültem, hogy legalább Sebastiannak sikerült valamit alkotnia. Elmosolyodtam, mikor elképzeltem, hogy milyen hatalmas bulit tarthat majd a csapat a győzelem után.

Közben persze eszembe jutott, hogy pontosan egy héttel később lesz Sebastian születésnapja, amit meg kell ünnepelni. Vasárnapra esik, de a bulit talán szombaton kellene megtartani, hogy mindenki el tudjon jönni. Leültem az asztal mellé egy papírral, amire elkezdtem felírni azoknak a nevét, akiket mindenféleképpen meg kell hívni.

Utána jöhettek az ételek és italok, a zene, kit és hol fogunk elszállásolni a nem kis szabású parti után. Bár, azt is el tudom képzelni, hogy pár embert egyből a repülőtérre kell majd vinni. Miután mindennel elkészültem, arra is rájöttem, hogy csak másnap lesz lehetőségem mindent szervezni. Így inkább leültem a gépem elé, hogy mindenkinek elküldjem a meghívóját.

*****

(Maddie szemszöge)

Miután a vacsora tálalásához csak az utolsó simítások hiányoztak, felnyaláboltam a lánykát és kivittem a repülőtérre az érkező csapat elé. Már nagyon hiányolta Tommit, ezért úgy gondoltam, hogy elhívom a finnt, hogy egyen nálunk és töltse a lányával az éjjelt. Ennyit igazán megtehettem azért, hogy ők ketten együtt lehessenek.

- Nézd!- mutattam az égre. - Ott jönnek- böktem rá a repülőre, ami leszállni készült.

- Ott van apa is?- kérdezte a lányka a karjaimban fészkelődve.

Igen, ő is ott van- bólogattam. - De mindjárt jönnek ide és akkor már meg is ölelheted őt.

Nem tévedtem, a leszállás után elkezdett kiözönleni a terminálba a rengeteg álmos és másnapos csapattag. Néhányan odajöttek és adtak egy puszit, Chris megsúgta, hogy nézzem meg az e-mail címemet, mert ott találhatok részleteket a meglepetésbuliról, Mia pedig már kereste is a nekem hozott spanyol ajándékot a táskájában.

- Ruthie!- kiáltott fel Tommi, mikor meglátott minket és futva közeledett.

- Apaaaaaaaa!- kiabált a kislány is és amint elég közel volt az apja, már mászott is a karjaiba.

A finn szorosan ölelte a kislányát magához és elhalmozta puszikkal. Szerettem látni ezeket az apa-lánya találkozásokat, amik nekem nem adattak meg. Ezért is nem akartam rosszban lenni a férfivel, hogy az én születendő kisbabámnak ne kelljen azt átélnie, amit nekem át kellett. Tomminak még a szeme is nevetett, ahogy a kislányával beszélt, mígnem észrevett valakit.

- Mit keres itt az a liba?- háborodott fel mellettem nagyon halkan Mia is.

- Ugye nem...- fordultam meg, de akkor már láttam, hogy az, akire gondolok.

- Szóval te pesztrálod a lányomat- hallottam meg a számomra is irritáló hangot.

Vettem egy nagy levegőt, hogy le tudjam nyelni azt a sértést, amit már majdnem kimondtam. Nem akartam, hogy a kislány bármi csúnyát halljon tőlem. Pontosan tudtam, hogy a gyerekek mennyire fogékonyak a dolgokra és nem akartam semmit visszahallani. Azért Tommi megfordult úgy, hogy Ruth ne láthasson minket.

- Neked nem kellett a lányod és még arra is képes voltál, hogy azt hazudd, megölted- néztem rá és szinte köptem a szavakat. - Tudod, hogy mi jár ezért?

- Gondolom, majd te elmondod- vágta csípőre a kezét Heather, ahogy velem szemben állt. Magamba szívtam a reptéri levegőt, majd a következő pillanatban teljes erőmmel behúztam neki. - Te útszéli kis senkiházi...

- Miss. Miyasha, fogja be és keresse fel az orvost!- lépett mellénk Helmut Marko. - Kisasszony, jól van?- nézett utána rám.

- Senki nem mondta, hogy ilyen fájdalmas behúzni valakinek- fogtam a kézfejemet, ami rettentően sajgott.

- Ha lejegeled, akkor nem fog bedagadni és holnapra már semmi baja nem lesz. Még a fájdalom is elmúlik- adott tippeket Chris. - Hidd el, tudom, hogy miről beszélek.

- Gondoltam, te casanova- nevettem fel azon az arcon, amit vágott.

- Kikérem magamnak, feleségem és lányom van!- húzta ki magát.

- Rendben, te szájhős- nyomtam egy puszit az arcára, majd összekócoltam volna a haját, de az ugyanolyan maradt, hiába piszkáltam meg.

Elköszöntünk a csapattól és hazamentünk hozzánk. Ahogy a drága szerelőnk ajánlotta, azonnal szedtem elő jeget, amit egy konyharuhába csavartam és rákötöttem a kézfejemre. Anya segítségével befejeztem a vacsorát, amíg Brian megterített. Utána mindenki leült enni és az egekig magasztalt az öcsém, aki tényleg ki volt éhezve egy ilyen vacsorára.

Mikorra minden lecsendesedett és mindenki visszavonult a szobájába, már alig éreztem a sajgást. Bementem a szobámba, ahol az ágy közepén Ruth békésen aludt, Tommi pedig nézte. Leültem az ablak alatt ácsorgó fotelbe és az ölembe húztam a gépemet. Bekapcsoltam és egyből megnyitottam az e-mail fiókomat, ahol várt a meghívóm:

„Kedves Maddie!

Mint te is tudod, Sebastian születésnapja vasárnap esedékes. Ennek alkalmából egy hatalmas, feledhetetlen, mindent elsöprő bulit készülök tartani szombaton. Remélem, hogy tudod, erre a meghívásra nemleges választ nem fogadok el. A szállás miatt ne aggódj, már előre elkészítettem neked az egyik vendégszobát, ahol kényelmesen tudsz pihenni. A csapat szerelői szombat délelőtt repülnek ide, az lenne a legbiztonságosabb, ha velük jönnél. Ígérem, hogy az életemnél is jobban foglak óvni téged!

Kimi”

Végigfutottam a levelet néhányszor, mire felfogtam a tartalmát. Tudtam, hogy nem mondhatok nemet, mert azzal megsérteném Sebi, Miát és Kimit is. Már csak egy kérdés volt. Jó ötlet a múltban történtek fényében odamenni erre a bulira?