Száguldó remény - 29. rész

Reggel arra ébredtem, hogy valami puha és bársonyos ér az arcomhoz. Álmosan nyitottam ki a szemem és fordultam oldalra. Láttam, hogy Ruth ott ül az ágyon és a macijával simogat engem. Rámosolyogtam, feltornáztam magam ülő helyzetbe és az ölembe tettem a kislányt. Az arcomat odaszorítottam hozzá, hogy érezzem a nyugtató babaillatot.

- Maci éhes- pillantott fel rám a kislány. - És Ruth is éhes.

- Akkor megyünk és keresünk valami finomat a konyhában, jó?- keltem fel vele a karomban. - Mit szeretnél? Tejet, teát, kakaót?

- Kakajót- bújt hozzám. - Sok-sok kakajót.

A konyhába belépve már láthattam, hogy nekem nem kell bajlódnom a reggelivel. Az asztalon volt pirítós, tojás, kávé, tea és egy cumisüveg kakaó. Kimi éppen a hűtőből vette elő a vajat és a dzsemeket. Leültem az egyik székre a kicsivel az ölemben, ő pedig azonnal nyújtózkodott a cumisüveg felé.

- Tessék, kisangyal- nyújtotta felé Kims. - Neked mit adhatok?- nézett rám.

- Elég szokatlan, hogy a saját házamban kiszolgálnak- fordultam felé. - De ha már megkérdezted, szeretném, ha szednél egy kis tojást és ideadnád egy villával.

Néhány pillanattal később előttem volt az omlett a villával, ahogy kértem. Megsimogatta a kislány fejét, majd elült velünk szemben és vajazni kezdett egy kenyeret. Utána a narancsdzsemet vette elő, majd amint az is volt a kenyerén, jóízűen enni kezdett. Én is kis falatokat vágtam a tojásból, egyet a villámra szúrtam és ránéztem Ruth-ra.

- Ruthie, eszünk egy kis reggelit?- nyújtottam felé az ételt.

-Maddie egye- tette le az asztalra a félig üres üveget és várakozóan nézett rám, így bekaptam azt a falat ételt. Újabb került a villámra. - Most Kimi- mutatott a velünk szemben ülő férfire, aki áthajolt az asztalon és ő is megette a kapott ételt. - És most Rust!- nyitotta ki nagyra a száját és megette, amit adtam neki.

Ezzel a technikával fogyasztottuk el az omlettet, mert máshogy a kislány nem akarta megenni. Végül megitta a maradék kakaót, majd azt kérte, hogy hagy nézzen mesét. Visszavittem a szobámba és betettem neki egy gyerekfilmet, ami az ő korának volt megfelelő. Persze, az ágyra azért raktam néhány játékot, mert kicsi volt még, hogy túl sokáig lekösse.

Gyorsan megmosakodtam és felöltöztem, majd amint Kimi behozta a kislány táskáját, őt is felöltöztettem egy csinos ruhácskába. Közösen eldöntöttük, hogy a haját 2 copfba kötjük, amit meg is tettem. Nagyon édes volt, pont ilyennek képzeltem el a születendő kishúgomat is. Csak ültem az ágyon és néztem a békés és boldog lánykát.

Csak egy hangos puffanásra lettem figyelmes. Kirohantam a szobából, de az ajtót nyitva hagytam, hogy mindent halljak. A nappaliban olyan kép fogadott, amit nem akartam látni. Kimi a földről próbált felkászálódni, miközben a szája sarkából folyt a vér. Tommi pedig az ajtóban volt és Seb fogta vissza, hogy ne ugorjon újra neki a honfitársának.

- Fejezd be azonnal!- emeltem meg a hangom kicsit.

- Maddie- lágyult el a hangja és azonnal lehajtotta a fejét. - Sajnálom, hogy majdnem durva voltam. Sajnálom, hogy felhúztam magam, mikor jogom sem lett volna hozzá. Sajnálok mindent, amit ellened tettem.

- Most nem rólam van szó- segítettem fel Kimstert és bevezettem a szobámba. - Ezt tedd rá, mindjárt leápollak- nyomtam a kezébe egy törölközőt. - És figyelj oda Ruthie-ra, jó?

- Sajnálom, hogy nem voltam elég jó ahhoz, hogy örökké együtt lehessünk- hajtotta le a fejét.

- Igen, azt én is sajnálom, hogy nem szerettük egymást eléggé- bólintottam. - De van 2 dolog, amit el kell mondanom neked.

- Bármit, amit csak akarsz- vágta rá azonnal.

- Nem vagyok Heather- kezdtem egy nagy sóhaj után. - Soha nem tudnék hazudni neked és soha nem tudnám bántani a kisbabámat. És szeretném, ha már az elejétől tudnád te is, hogy minket örökre össze fog kötni minket egy kicsi, aki megfogant.

- Maddie, ugye, jól értettem, hogy kisbabát vársz?- lépett közelebb és a kezét óvatosan felém nyújtotta, pont a hasam magasságában.

- A mi picink- mentem közelebb. - Az a kisbaba, aki kettőnkből fogant és habár a szülei nem lesznek együtt, szeretném, ha tökéletes élete lenne.

- Tökéletes, boldog és vidám élete lesz- simított végig a hasamon. - Soha nem fogom magára hagyni őt.

- Maddie, Maddie, kéjek inni!- futott ki hozzánk a lányka.

- És ő?- nézett rám Tommi. - Ő kicsoda?

- Apa- nézett a férfire áhítatosan a kislány. Olyan volt, mintha a világ legtökéletesebb emberével találkozott volna.

- Vedd a karjaidba!- simogattam meg a férfi arcát. - Hozok inni neki.

A reggeli kakaós cumisüveget kimostam és öntöttem bele gyümölcsteát, amit azért főztem, hogy a kislány azt igyon. Kivittem az italt, de meg kellett állnom az ajtóban. A finn edző a kanapén ült, az ölében pedig ott volt a kislánya, aki a kedvenc játékát mutogatta neki. Elérzékenyültem, ahogy láttam őket együtt.

- Itt a tea, kicsim- nyújtottam a lánynak az üveget. - Heather mindenkinek hazudott- fordultam Tommi felé. - Sosem vetette el a babát, megszülte és árvaházba adta. Kimi és Britta hozták ki őt tegnap és az éjjel értek ide hozzánk.

- Tényleg az enyém?- kérdezte döbbenten.

- Apaaaaaaaaaaaa- fordult felé Ruth. - Apaaaaaaaa, vejed mejet Ruth?- mutatott magára.

- Mi lenne, ha apa nem menne sehová?- kérdeztem a kislányt. - Apa itt maradhat Ruth-tal, ha szeretne.

- Apaaaaaaa, itt majadsz Ruth-tal?- változtatott a kérdésen a kicsi.

- Itt maradok- bólintott a férfi.

- Mintha otthon lennél- simogattam meg a vállát, majd visszamentem a szobámba. - Jól vagy?- kérdeztem Kimit.

- Semmi bajom- rázta a fejét és láttam, hogy már lemosta a vért az arcáról.

- Akkor bevihetsz a kórházba az öcsémhez- húztam kifelé. - Fiúk, érezzétek otthon magatokat, jó?- néztem rájuk. - Bemegyek Davidhez. Ruth minden cucca benn van a szobámban, ha valamit nem tudtok, akkor hívjatok.

- Az öcsémmel meg tudtam birkózni tizenévesen- húzta ki magát Seb. - Ez a kisangyallal pedig semmi baj nem lehet.

- Maddie nem majad?- pislogott rám a kislány szomorúan.

- Maddie csak egy kicsit megy el- guggoltam le elé. - Vissza fogok jönni hozzád, édesem- adtam az arcára egy puszit.

A finn pilóta a bérelt kocsival vitt be a helyi kórházba. Alig értünk be, magammal húztam őt a sürgősségire, hogy megvizsgálják a száját. Nagyon tiltakozott, de gonosz voltam és felhasználtam ellene azt az érvemet, hogy ha szeret, akkor megteszi értem. Az orvos végül összeöltötte a felrepedt száját és megmondta neki, hogy mikor jöjjön vissza.

- Semmi bajom nem lett volna, ha hagyjuk begyógyulni- dörmögte, miközben az öcsém kórterme felé mentünk.

- Én jobban örülök annak, hogy az orvos ellátott téged- léptem mellé. - Lehet, hogy nem vagyok szerelmes beléd, de aggódom érted, ha történik veled valami.

- Szia, Maddie!- jött velem szembe Wendy.

- Szia!- köszöntem a lánynak és átöleltem. - Hogy vagy?

- Kicsit álmos vagyok, de minden rendben. Anyukáddal nemrég beszéltem, Brian szerint egy kicsit túlaggódja a dolgokat, de jól vannak- mesélte.

- És most éppen hová tartasz?- néztem a kezében lévő holmikra, amik mind Davidhez tartoztak.

- Átvitték őt egy másik kórterembe, ahol egyedül lesz. Az orvos azt mondta, hogy már tényleg nem kell aggódnunk, mert rendben lesz- mosolyodott el.

- Akkor menjünk- bólintottam és összefűztem az ujjaimat Kimi ujjaival, hogy eszébe se jusson itt hagyni minket.

A kórterembe belépve egy nővér éppen akkor fejezte be az infúzió bekötését. Utána biccentett felénk, majd kiment a kórteremből. Leültem mellé és megsimogattam az arcát. Békésen aludt és a rengeteg gyógyszereknek köszönhetően valószínűleg semmit nem érzett a sérüléseiből. Tudtam, hogy ha odafigyelünk rá, hamarosan meggyógyulhat.