Száguldó remény - 9. rész

Sziasztok! Tekintettel az alacsony kommentszámokra, kénytelen vagyok kommenthatárt állítani. Lehetek most én a rossz, mondhattok bármit, de minden nap jóval meghaladja a 100 megnyitást az oldal, ezért úgy gondolom, hogy lehet egy ilyen kicsi kérésem. Akkor lesz folytatás pénteken, ha összegyűlik minimum 4 komment. Sajnálom!

(Hétfő óta lehet szavazni a novellákra a pályázaton, a blog címe a fejléc alatt található!)

-----------------------------------------------------

Csak álltam és néztem az előttünk állókat. Mindenkinek döbbenetet láttam az arcán, teljes meglepettséget. Seb persze azonnal ment a kiviharzó Mia után. Én voltam az első, aki túltette magát a bejelentésen és elindult vissza dolgozni. A kis utazó csapat is elkezdett szétszéledni, Amanda pedig az orrát felhúzva beszélgetett a többi lánnyal.

- Én ki fogom tekerni a nyakát annak a libának- huppant le a pult elé Lotte, az egyik utazó pultos.

- Én akkor fogok nagyon kiakadni, ha Mia tényleg felmond- válaszolta Juliette. – Nélküle nem fog menni a munka rendesen.

- Maddie!- hallottam meg egy férfihangot oldalról, így odamentem.

- Mondd, Tommi, mit adhatok?- álltam meg várakozóan.

- Maddie!- ejtette ki lágyan a nevem, nekem pedig összeszorult a torkom. – Jól vagy?

- Persze, nincs semmi baj- ráztam meg a fejem. – Csak aggódom Mia felmondása miatt.

- Szerintem nem lesz belőle semmi, ha Christian fejet hajt előtte- felelte az edző. – Vele elég nehéz úgy vitázni, hogy nyerni tudj. Remekül tud érvelni.

- Ha teljesen eltűnik az életemből, nem tudom, hogy mi lesz velem- hagytam neki, hogy megfogja a kezem. – Sokat jelentett nekem, amit ő az elmúlt héten tett értem.

- Bízz benne, tudom, hogy megoldja- adott egy puszit a kezemre. – És fülelj továbbra is, mert komolyan kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi is folyik itt.

- Menj, segíts Sebnek és Miának, jó? Én innen most nem tudok szabadulni- hajoltam előre és adtam neki egy puszit a szájára. – Itt várok rátok.

- Minden rendben lesz- simogatta meg az arcom, majd tényleg elment.

Mögöttem még mindig mondták a magukét a lányok, ami engem egyre jobban idegesített. A végén nem bírtam tovább a dolgot, bementem a konyhába és segítettem a palacsinták kisütésében és betöltésében. A szakács szerencsére nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak megmutatta, hogy mit kell csinálnom.

A helyzet semmit sem változott ebédig. A szerelők feljöttek bár, de alig kóstoltak bele az eléjük rakott menübe. A két pilóta is csak az orrát lógatta, még Tommi is igen keserves ábrázattal bámulta az asztallapot, ami nekem nagyon nem tetszett. Nem kecsegtettek a dolgok semmi jóval.

- Helló, mindenki!- lépett be egy magas, vékony, csinos lány.

- Heather- kiáltottak fel a lányok vidáman. – Hiányoztál!

- Ti is nekem- jött egészen a pulthoz.

Láttam, ahogy Tommi belemarkol az asztallapba. Idegesen pislogott felénk a lányra. Nem értettem, hogy mit akarhat tőle, de nem tetszett az, ahogy ránézett. Már előre nem kedveltem a lányt, mert így tekintett rá a férfi, aki jelenleg mellettem van. És ő is észrevette a férfit, amitől édes mosoly került az ajkaira. Komolyan azon voltam, hogy ne rohanjak ki a pult mögül.

- Szóval visszajöttél- jelent meg az ajtóban Mia. – Minek?

- Nem jöhetek ide csak úgy, igaz?- fordult felé a lány még mindig mosolyogva.

- Azok után, amit tettél, eléggé pofátlan dolog- lépett barátnőm Tommi mögé és a kezét a vállára tette. – Mit akarsz?

- Dietrich felhívott, hogy szükség van arra, hogy visszajöjjek dolgozni- lépett közelebb a lány. – És örülök, hogy látok néhány embert.

- Szóval elfelejtetted, hogy mennyire tönkretetted őt- szorította meg az edző vállát barátnőm.

Én eddig bírtam nézni a dolgokat. Leszedtem magamról a kötényemet, ledobtam a pultra és elindultam a büfébe a vitatkozó felekhez. A Heather-nek nevezett lány ott állt közvetlenül az asztal mellett. Tommi, Seb és Mia is rábámult. Odaléptem a finn mellé és átöleltem a derekát. Ő is megtette és éreztem, ahogy az ujjai mélyen a bőrömbe marnak. Majdnem felszisszentem, de megálltam a dolgot.

- Nem úgy néz ki, mint akit tönkretettem- pillantott végig rajtunk. – Sokkal inkább boldog.

- Alig néhány napja- folytatta a mesélést Mia. – Mert végre megtalálta maga mellé Madisont. De mi láttuk 2 évig szenvedni miattad.

- Soha nem ígértem semmit- rázta meg a fejét a lány. – Soha nem mondtam azt, hogy örökké fog tartani.

- És soha nem mondtad, hogy teherbe estél és elvetetted a babát- szólalt meg Tommi először. Éreztem, ahogy remeg az egész teste.

- Nem tudom, hogy ki vagy, de tűnj el innen azonnal- szólaltam meg feldúlva. – Hagyd meg nekünk, hogy éljük az életünket úgy, ahogy eddig. Nélküled.

- Mint mondtam, Dietrich kért arra, hogy jöjjek vissza- nézett velem farkasszemet.

- És neki köszönheti a csapat, hogy felmondtam- fordult velünk szembe Mia. – Menjünk innen, jó?

- Nekem dolgoznom kell- böktem a pult felé szomorúan, de a derekamat szorító kézből tudtam, hogy vagy jön velem ő is, vagy én megyek vele.

- Ne érdekeljen a vezetőség, csak gyere!- nézett engem barátnőm.

Végül rábólintottam a dologra és nem foglalkozva azzal, hogy mi történhet velem, Tommi kezét fogva távoztam a helyről. Felmentünk a szállásokra és egy olyan szobába mentünk, amit még sosem láttam. Szinte azonnal rájöttem, hogy ez lehet az a szoba, ahová költöztem volna, ha barátnőm nem mond fel.

- Üljetek le bárhová- mutatott körbe és előrángatott egy kis bőröndöt.

- Miért adtad be a felmondásod?- kérdeztem meg, miközben a vetetlen ágyra lehuppantam és húztam magammal a finnt.

- Nem szeretem a hazugságot- nyitotta ki a szekrényét. – Én számoltam össze tegnap este azt, hogy a csapatból ki kire szavazott. Megmondom, nem ez volt az eredmény.

- Christian nem csinálna ilyet- rázta meg a fejét Seb, de láttam rajta, hogy szinte könyörög, hogy ne hazudtolja meg őt Mia.

- Ha nem az állásáról lenne szó, valóban nem- értett egyet a lány. – Mateschitz sarokba szorította őt, nem tudott mást tenni. Azt kellett mondania, ami a nagyfőnöktől jön.

- Akkor most mi lesz veled?- kérdeztem azonnal.

- Én is ultimátumot adtam neki- mosolyodott el a lány, mialatt eltett néhány ruhát. – Kijelentettem, hogy számíthat még néhány felmondásra, ha nem változtat. Beígértem neki néhány komoly alapemberünk felmondását.

- Nem hiszi el ilyen könnyen- tiltakozott Tommi.

- Bármit akartam eddig, kevesebb, mint 12 óra alatt véghezvittem- torpant meg a lány. – Tudja, hogy rá tudnám beszélni őket.

- Nem hagyom, hogy itt hagyj engem- kapta el a karját Sebastian. – Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.

- Nem is akarok, bajnok- simogatta meg az arcát. – Megadtam Hornernek a választás lehetőségét. Csak a sarkára kell állnia és az eredeti döntést közölnie legkésőbb egy órával a gépünk indulásának ideje előtt. Akkor maradok.

- És mi garantálja, hogy megteszi?- cirógattam a finn arcát, ami a vállamon pihent.

- Meglebegtettem előtte a saját felmondásom mellett a Tommiét, Seb bojkottját, a szerelők kilépését és még Rocky munkaleállását is. Csak olyanokat mondtam, akikre van elég befolyásom- kuncogott a lány.

- És honnan gondolod, hogy engem rá tudnál venni?- kérdezte az edző.

- Téged nem én vennélek rá- kacagott barátnőm nagyon vidáman. – Maddie megoldaná a dolgot- kacsintott rám. Be kellett látnom, igaza volt. Ha ő kér, biztos lehetett a sikerben.