Száguldó remény - 13. rész

Sziasztok! A.J. egy tanulmányt ír, amihez szüksége lenne a segítségünkre. Ki kellene töltenetek egy kérdőívet. Itt tehetitek meg: https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGJDdTc3UlFkMlpEZ0FBakxLbDVTb2c6MQ Maximum 5 percet vesz igénybe az egész, akinek van ennyi ideje, tegye meg, hogy segít neki. Köszönöm!

------------------------------------------------------

A szombat reggelem pocsékul indult. A szervezetem kezdett hozzászokni a rendszeres alváshoz és az, hogy szinte egész éjjel forgolódtam, nagyon megviselt. Elmentem gyorsan zuhanyozni, majd felöltöztem a szobánkban. Mia akkor lépett be, mikor menni akartam ki, hozzá. Rám nézett és visszanyomott az ágyra.

- Így nem jöhetsz ki- kutatott egy kicsit a táskájában, majd elővette az alapozót. – Megoldjuk a dolgokat gyorsan- fogott neki a sminkelésnek és néhány perc múlva már nyoma sem volt a kialvatlanságomnak. – És remélem, hogy megbeszélitek.

- Ha ad rá lehetőséget, mindenféleképpen- bólintottam rá a dologra. – Te és Seb beszéltetek már?- húztam fel a szemöldököm.

- Nem, még nem- rázta a fejét, miközben bezárta a szobánkat. – Nem akarom megzavarni a koncentrációban. Semmi szüksége arra, hogy én is a nyakába zúdítsam a bajom.

- Csak hiszed- morogtam az orrom alatt.

Mindketten azonnal munkába álltunk, hogy az érkező szerelőknek és mérnököknek az orra alá nyomhassuk a reggelit. Hálásan pislogtak ránk és alig 10 perc alatt beindult az élet körülöttünk is. Mindenhonnan komoly esélylatolgatást lehetett hallani, az volt csak a közös, hogy a csapatnak nyernie kell. Ebben mi is meg tudtunk egyezni.

- Sebastian!- intettem a pilótának, mikor megérkeztek. Mosolyogva jött oda hozzánk és kaptunk tőle puszit. – Tommi?

- Jön azonnal, csak kinn hagyta a táskáját. Ott is van, látod?- mutatott a belépő finn felé.

A gyomrom apró borsónyira zsugorodott, mikor megláttam. Nem akartam, hogy elutasítson a tekintetével, a viselkedésével, a szavaival. Pedig nagyon úgy tűnt, hogy ez fog következni, mert ránk pillantott, majd tüntetőleg elindult volna hátra. Azonban ebben megakadályozta, hogy Mia utána kiabált. Nem nagy kedvvel jött oda hozzánk.

- Szőkeség, Maddie beszélni szeretne veled- nézett barátnőm az edzőre.

- És ha én nem akarok?- kérdezte és leült a pult elé.

- Nem kérdeztem, hogy te mit akarsz. Ha már voltál olyan ökör, hogy nem hallgattad meg, akkor most szépen leülsz, és szó nélkül fogod végighallgatni, érthető?- ráncolta a szemöldökét.

- Ha már beszélgetésnél tartunk- szólaltam meg én is,- Seb, Mia napok óta beszélni szeretne veled, csak fél, hogy megzavarna.

Barátnőm szikrázó szemekkel bámult rám. Nem szóltam neki, csak próbáltam sugallani, amit gondoltam: kölcsön kenyér visszajár. Végül a pilóta elhúzta őt a szobája felé, így kettesben maradtam a finnel, már amennyire kettesben maradhattunk azon a helyen, ahol az egész csapat jelen volt.

- Tegnap nagyon félreértetted a dolgokat- szólaltam meg végül. – Évekig dolgoztam a Ferrarinál, Rob volt a bátyám a csapaton belül. Mindig szórakozunk egymással, ha találkozunk. Amikor pultos voltam, néha véres harc folyt abból, hogy kit tudunk cikibb helyzetbe hozni. Utána ez a nyálas áradozás átment baráti megszólításba. Ezért mondtam neki, hogy édesem.

- Mondjuk, elhiszem- piszkálta meg a tányérján heverő szendvicset. – És a puszi?

- Te sosem köszönsz a régi ismerősödnek puszival?- kérdeztem kissé mérgesen. – Tudod, nálunk ez még szokás.

- Jó, bocsi!- emelte meg a kezeit. – De az a vizes pólós dolog…

- Ne is említsd!- emeltem fel a kezem. Kimentem a pult mögül és leültem mellé, hogy elég közel legyek és csak ő halljon. – 2008-ban, mikor Hamilton Belgiumban kilökte Kimit, nagyon idegesen jött vissza a home-ba. Én voltam a pult mögött, tőlem kértek éppen egy ásványvizet. Kimi kikapta a kezemből és az egészet a nyakamba öntötte. Éppen a fehér csapatpóló volt rajtam. Csak ennyi történt akkor, semmi különleges nincs benne. Mindenki emlegeti, aki látta.

- Remélem, hogy minimum felpofoztad Kimit- nézett rám komolyan.

- Nem csináltam semmit- rántottam meg a vállam. – Fél órával később ő maga kért bocsánatot majdnem térden csúszva. Nem csináltam belőle ügyet.

- Én annyira hülye vagyok- rázta meg a fejét és megölelt. – Tudod, mióta Heather megint megjelent, rettegek, hogy újra megtörténhet velem, amit ő csinált. Hiába tudom, hogy te sosem lennél képes arra, amire az a nőszemély, felhúztam magam. Bocsáss meg!

- Persze, ez csak természetes- bújtam bele az ölelésébe. Ő azonban elhúzódott, hogy megcsókoljon.

- Elnézést, ha megzavarom a turbékoló párocskát, de ez egy munkahely- hallottuk meg Christian hangját, mire azonnal szétrebbentünk. – Nyugalom, senkinek nem akarom leszedni a fejét- mosolygott, mikor ránéztünk. – Csak jelezném, hogy alig 2 perc múlva megjelenik Dietrich egyik embere, hogy megnézze, miért voltam olyan felelőtlen, hogy Madisont hoztam a csapattal.

- Értem, azonnal- mentem vissza a pult mögé és a derekamra kötöttem a kötényt, amit nem szoktunk. A többi lány is hallotta a dolgot, ezért ők is cselekedtek. – Mit adhatok?

- Addig semmit, amíg nem jön az ellenőr. Szép bemutatkozást szeretnék- nézett végig rajtunk. – Megyek is ki, utána azonnal fogok belépni, figyeljetek!

A főnökünk el is tűnt, így visszafordultam az előttem ücsörgő finn felé. Kissé idegesen rágcsáltam az ajkam, de ő megfogta a kezem és megsimogatta nyugtatásul. Egy pillanattal később megjelent az ajtóban egy öltönyös figura, aki ott volt a megbeszélésen is, amikor én szolgáltam ki. Lotte mellém lépett, hogy ő szolgálja ki. Christian pedig ahogy ígérte, 2 lépéssel mögötte jött hozzánk.

- Jó reggelt!- köszönt mosolyogva nekünk. Visszaköszöntünk és én már fordultam is, hogy megcsináljam a kávéját. – Tommi, merre van Sebastian? Ma még nem láttam.

- Itt van ő is, csak volt valami, amit meg kell beszélnie Miával. Azonnal itt lehetnek- magyarázta a srác, majd ránk nézett. – Lányok, arany kezeitek vannak. Isteni a szendvics!

- Akkor élvezd, mert a nagy rohanásban sosincs időd enni- mosolygott rá Julie.

- A kávéd- nyújtottam oda Hornernek a papírpoharat.

- Köszönöm!- vette el és bele is kortyolt. – További jó munkát és jó szárnyalást a csapatnak!

- Szárnyalást?- kérdezte a pasi, aki megfigyelőként volt jelen.

- A Red Bull szárnyakat ad- zengtük a lányokkal, majd nevetve folytattuk a munkánkat.

*****

Az időmérő edzés után olyan boldogságmámorban úsztunk, ahonnan nem tudott minket senki és semmi kimozdítani. Mindenen nevettünk, mindenkire mosolyogtunk, táncolva végeztük a munkánkat. A hátunk mögött ment a rádió és dúdolgatva, a fenekünket rázva szállítottuk a kávékat és egyéb rendelt italokat és ételeket.

- Táncolni akarok! Nagyon- jelent meg mellettem Mia egy tálcával, amin üres csészék voltak.

- Táncolhatunk- mondtam, miután körbenéztem és megállapítottam, hogy üres a motorhome.

Persze, minden lány szeme felcsillant, mikor rájöttek, hogy csak mi vagyunk benn. Egy kicsit feljebb csavartuk a zene hangerejét és máris mehetett a saját zártkörű bulink. Nem ittunk energiaitalt, sem kávét, de mindenkiben túltengett az energia. Mindenkit motivált az első és a harmadik rajtkocka.

- A pasik élvezni fogják ezt a látványt- nevetett fel a hátunk mögött egy nő.

Mindenki arra fordult, hogy lássa, ki is az, aki meglátott minket. Szerencséje volt az egész csapatnak, csak Britta lépett be. Még mindig rajtunk mulatott, mikor leült a pult elé. Mia mellettem legalább olyan vörös volt, mint a Ferrari autói, ha nem vörösebb. Próbálta elrejteni ezt a zavarát, de nem sikerült.

- Azt ne mondd, hogy pont előttem vagy ennyire szégyenlős- nézett rá a sajtós.

- Ez olyan… te más vagy nekem, mint a többiek- mondta a lány. – Lehet, hogy én neked benne vagyok a többiek kategóriában, de te nálam sokkal túlléped azt.

- Tévedsz, megint- sóhajtott fel Britta. – Nekem mennem kell, át kell néznem a nyilatkozatokat és meg kell írnom még egy sajtóanyagot. Ha beszélt veled Seb, hoznál nekem egy kávét és szánnál rám néhány percet?

- Persze, ott leszek- bólintott barátnőm. Közben megérkezett a nap hőse is.

- Drága, ennyire meleged lenne?- lépett hozzánk a pilóta. – Lehűthetlek, ha szeretnéd- hajolt közelebb barátnőmhöz.

- Te tüzeltél fel ezzel a csodálatos eredménnyel- súgta oda Mia, majd ellépett a pult mellől és odafordult a kávéőrlő géphez.

- Te most jössz velem a szobámba- nyúlt át Sebi a pulton, de elkaptam a kezét. Meglepve pislogott rám.

- Mia most megy, visz egy kávét Brittának és majd utána mehet hozzád- néztem a kék szemekbe. – Utána mehet a szobádba, ha van kedve.

- Ha nincs kedve, akkor is jönni fog- nevetett fel a srác és kihúzta a csuklóját a szorításomból. Gyorsan bejött a pult mögé és odalépett a lány mellé. – Várni foglak, Mia!- súgta a lánynak és a nyakába csókolt. Utána fütyörészve indult a szobájába.

- Tommi…- néztem segélykérően a barátomra, aki csak megrántotta a vállát, majd a pilóta után ment.

- Mindent tudni akarunk!- sereglettek oda a lányok barátnőmhöz, aki döbbenten bámult maga elé.

- Beszélek Brittával- emelte meg hirtelen a tálcát és szó nélkül magunkra lettünk hagyva. Meglepetten bámultunk utána, senki nem értette, hogy mi a baj. Csak remélni tudtam, hogy valójában nincs baj.