Száguldó remény - 11. rész

Lehet tippelgetni. :)

--------------------------------------------------------------

A hatalmas gép közepén ültem, Mia mellett. Barátnőm arcáról lassan 2 órája letörölhetetlen volt a mosoly, de én sem panaszkodhattam. Boldog voltam és ez meg is látszott rajtam. Már csak arra vágytam, hogy nekiállhassak az új munkámnak. Becsuktam a szemem és felidéztem magam előtt a néhány órával ezelőtti eseményeket.

Mindenki, aki jelen volt, odafordult a főnök felé. Éreztem, ahogy a szívem hevesen kalapál a tudattól, hogy itt fog eldőlni mindenki jövője. Tudtam, ha nem változtatott a főnökünk a döntésén, akkor Mia elmegy, akkor az én munkámnak is annyi és nem akartam magára hagyni a csapatot. Végre kezdtem magam valakinek érezni.

- Még mielőtt rátérnék a döntésemre, szeretném jelezni, hogy a reggeli események mögött – itt rápillantott Heather-re – Mr. Mateschitz áll.

- Christian, kérlek, térj a lényegre!- szólalt fel idegesen Sebastian.

- Miss. Bringhim, maga marad továbbra is itt, a gyárban- nézett a főnök Amandára. – A csapat egyhangú döntése alapján az új büfésünk Madison Hopes! Gratulálok!- eresztett meg egy mosolyt felém, amit viszonoztam.

- Köszönjük!- lépett oda mellé barátnőm és megölelte. Utána pedig odahúzta a kis négyesünkhöz.

- Ugye, nem kell könyörögnöm, hogy felejtsd el azt a felmondást?- pislogott a lányra.

- Szerinted lenne szívem itt hagyni titeket a pácban?- kérdezte Mia. – Eszemben sincs elmenni innen.

- Reméld azért, hogy Dietrich is így gondolja- húzta a száját a csapatvezető. – Beszéltem vele, de nem változtatta meg az álláspontját. Úgyhogy most hatalmas pácban vagyok, mert ezen nagyon ki fog akadni.

- Ha téged ki akar tenni,- gondolkozott el a lány – akkor az egész csapatot mozgósítom egy ilyen felmondásos dologgal. De most nincs időnk ezt megbeszélni, Maddie még nem pakolt össze- fordult felém. – Gyere, rohannunk kell!

- Mi rabolta el ennyire a figyelmed?- fordult felém a felszálláskor Mia. – Azt hittem, hogy végre elkezdesz egy kicsit csacsogni.

- Csak újra elgondolkoztam azon, ami nemrég történt. Még mindig olyan hihetetlen, hogy itt vagyok- sóhajtottam fel. – De most jutott eszembe, hogy valamit nem mondtam még neked- néztem rá végül.

- Mit? Kíváncsi vagyok a pletykákra- nevetett vidáman.

- Mikor Tommi és én elmentünk feliratkozni a személyzetibe, ott volt Britta- kezdtem bele. – Éppen azon vitázott az egyik lánnyal, hogy őt is írják fel. És volt egy mondata, amire felfigyeltem. Megjegyezte, hogy nincs sok értelme maradnia, ha te elhagyod a csapatot.

Láttam rajta, hogy kikerekedik a szeme, majd az ablak felé fordult és kibámult rajta. Tudtam, hogy most kattognak a kerekek az agyában, megpróbálja megtalálni a magyarázatot. Nem volt egyszerű meghatározni, hogy milyen is a kapcsolat közöttük, és azt sem tudhattam, hogy pontosan mit érez most a két nő.

- Egyszer tudtunk beszélgetni- fordult felém újra Mia. – Már akkor összekaptunk, de rosszabb csak utána lett. Megkérdezte, hogy mit gondolok a nővéri kapcsolatról.

- Mit mondtál neki?- kérdeztem vissza kíváncsian, de úgy, hogy tudja, nem fogok megsértődni, ha nem válaszol.

- Megmondtam neki, hogy nem tudok konkrét dolgot mondani neki, mert nem ismertem soha ezt a kontaktust- révedt el a tekintete. – De utána megjegyeztem, hogy én úgy gondolom, ha van egy nővéred, akkor ő mindig meg tud hallgatni, mindig kiáll melletted, ha összeveszel vele, ő akkor is szeret és rosszul érzi magát a vita miatt, bármikor segít önzetlenül és ha kell, akkor ő a legjobb barátnőm.

- Én sajnos nem tudom, hogy ez milyen, mert két öcsém van- válaszoltam neki. – De vannak dolgok, amik minden testvéri kapcsolatban működnek- gondolkoztam el a saját testvéri kapcsolataimon. – Ő mondott valamit?

- Hogy ő is mindig így gondolta a dolgokat, de neki sosem lesz testvére, így nem tudhatja- törölte meg a szemét, amiből egy kósza könnycsepp kibuggyant. – Azért remélem, hogy ezért csinálta a dolgokat.

- Szerintem igen- bólogattam serényen. – El tudom képzelni, hogy ti ketten ki fogtok békülni és akkor ti lesztek a tökéletes példák a testvéri kapcsolatokra.

- A próféta szóljon belőled- csatolta ki az övét, majd várakozóan nézett rám. – Van kedved jobb helyre ülni?

- Mit találtál ki?- húztam fel a szemöldököm, de azért követtem.

Magabiztosan sétált egészen a gép elejébe, ahol a pilóták ültek. Az egyik oldalon ült Mark a saját kis csapatával, a másikon Seb Tommival és két másik férfivel, akik szerelők voltak. Barátnőm megállt a székek mellett és végigjáratta a tekintetét a négy ott ülőn. Mindannyian abbahagyták a vidám csevegést és ránk pillantottak.

- Nem is tudtam, hogy ilyen gyönyörű nők is utaznak velünk- pillantott fel ránk Daniel.

- Miben segíthetünk neked, Mia?- húzta vigyorra a száját mellette Mike.

- Szebben nem lehet?- érdeklődött barátnőm.

- Hercegnő, lehetünk valamiben a szolgálatodra?- kelt fel Sebi és hajolt meg előtte.

- Drágáim,- fordult először jobbra, ahol Daniel ült, majd balra, ahol Mike foglalt helyet. – nem adnátok át nekünk a helyeteket?

- Miért is kellene?- nézett ránk Mike. – Tudtommal ugyanolyan székek vannak ott is, mint itt.

- Ebben igazad van- bólintott rá a dologra a lány. – De tudod, ott nincs ott Seb, akivel komoly dolgokat kellene megbeszélnem- pillantott a pilótára, aki gyengéden viszonozta a nézést. – És tudjátok, Madison és Tommi is szeretne több időt együtt tölteni egymással. Még csak most jöttek össze.

- Csak, hogy a kisasszonyok lássák, milyen nagy szíve van a világbajnok csapat szerelőinek- emelkedett fel a székéről Daniel. – Mike, mozgasd a hátsódat, mielőtt szétrúgom!

- Megyek, megyek- kelt fel a férfi, de azért mellettünk még megállt. – Igazán nagy baj, hogy még nem vettetek észre minket. Nem tudjátok, hogy mit veszítetek- rázta a fejét és végül távozott.

Mia azonnal lehuppant Seb mellé. Rám pillantott, elmosolyodott, majd elkezdte igazgatni az ülését. Kicsit hátradöntötte, betakarta magát egy pléddel, az ujjait összekulcsolta a német ujjaival és a fejét a srác felé döntötte. Még rápislogott szépen, majd amint megkapta az arcára a puszit, lecsukta a szemeit, hogy aludjon.

- Neked is pihenned kellene- ölelt át Tommi engem. Segített nekem is kényelmesen elhelyezkedni, majd hozzá bújva készültem álomba szenderülni.

***

(XXX szemszöge – néhány héttel később)

Megdörzsöltem a szemem, miközben felültem az ágyban. Ránéztem a mellettem fekvő lányra. Már lassan fél éve van velem, de nem jelent semmit. Nem tudom megszeretni, pedig gyönyörű, fiatal, szeret és nem érdekli másik ember. Mégsem tudtam megadni neki, amire szüksége volt tőlem.

Halkan felkeltem és bevonultam a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és megnyitottam a vizet. Beállítottam langyosra és a sugár felé fordítottam az arcom. Amint lecsuktam a szemem, megjelent a szemem előtt az arca. Gyönyörű volt, mintha csak azért került volna a világra, hogy engem kísértsen. Meg sem lepett volna a dologgal.

Miután végeztem a tusolással, gyorsan megtörölköztem és felvettem a szabadidőmet. Lementem a földszintre, kivettem egy palack ásványvizet a hűtőből és az asztalra helyeztem. Írtam egy papírt még, hogy ne ijedjen meg, ha felébred és nem talál maga mellett. A fülembe helyeztem a két fülhallgatót és elindultam futni.

A kora hajnalon alig voltak még emberek az utcán. Néhány korán nyitó bolt tulajdonosai igyekeztek a munkahelyükre, de mást nem lehetett látni. Ők persze megbámultak, hiszen ki az az elvetemült, aki ilyenkor futkározik? Az álmatlanság ezt hozta ki belőlem, amin sokan meg is lepődtek volna.

Felfutottam a város egy magasabb pontjára, ahonnan látni lehetett a napfelkeltét. Néztem egy darabig és közben a gondolataim csak körülötte forogtak. Félórányi bámészkodás után kerülővel futottam visszafelé. Elmentem az ismerőseim háza mellett. Egy pillanatra valami miatt visszafordultam, és úgy láttam, talán ő jött ide. De mi oka lenne megjelenni ezen az eldugott helyen?