Száguldó remény - 10. rész

Kivételesen, kérésre hoztam most a folytatást. De ez nem azt jelenti, hogy nem várom a kommenteket...!

---------------------------------------------------------

Az egész délutánt együtt töltötte a kis négyesünk. Én voltam az, aki egy kis időre magukra hagyta őket, amikor lementem a büfébe. Mindenki engem bámult, főleg Heather, mikor megjelentem. Bementem a pult mögé, egy tálcára pakoltam néhány süteményt, amiket felvittem a szobába, hogy elfogyasszuk.

Jókat nevettünk attól függetlenül, hogy mi is történt néhány órával korábban. Senki nem foglalkozott azzal, hogy lehet, hogy Mia már nem sokáig van velünk. Bíztunk benne és a megérzéseiben. Így maradt a jó kedv, egymás ugratása és a vidámság. Persze, ha benézett valaki hozzánk, akkor eléggé meglepett volt.

- Ti már összepakoltatok?- kérdezte barátnőm két nevetőroham között. – Mert nem lenne szép, ha pont a pilóta ne lenne becsomagolva indulás előtt.

- Ne aggódj, királylány, már tegnap készen volt minden- húzta le az ágyra őt Seb. – Tudod, gondolkozom előre.

- Kivéve, mikor nem- kezdte el Mia simogatni a combját, amitől a német nagyokat nyelt.

- Ez szívás, Seb- kuncogott Tommi.

A hátát a falnak támasztotta, miközben az ágyon ült. Én ültem előtte, az én hátam az ő mellkasának volt döntve, a kezeivel átkarolt és a hasamnál kulcsolta össze. Onnan figyeltük közösen a két fiatalt, akik még mindig nem tudták, hogy együtt jobb nekik vagy külön. Én személy szerint az együttre szavaztam.

- Mi lenne, ha megpróbálnátok?- vetettem fel a dolgot.

- Le vagy maradva, csajszi- nevetett fel barátnőm. – Hát elfelejtetted, hogy már megvoltam neki?- bökött rá az ágyon fekvő Sebastianra.

- Bocsi, valahogy kiment a fejemből- nevettem fel. – Mintha valami mosogatás lett volna emlegetve, ha emlékezni merek rá.

- Látjátok, ti hálátlanok- járatta a pillantását a két fiú között. – Így kell reagálni arra, amit mondtam. Tanuljatok Maddie-től!

- Pontosan- bólintottam nevetve. Fel akartam kelni az ágyról, de a derekamon lévő karok nem engedtek. – Hé, miért nem mehetek?

- Nem engedlek szökni- adott egy puszit az arcomra.

- Velem jöhetsz, ha szeretnél- húztam fel őt is az ágyról. – Te is beadhatod a felmondásodat a személyzetin.

- Felmondani? Már te is itt akarsz hagyni minket?- pislogott rám Seb elkeseredve.

- Eszemben sincs- ráztam meg a fejem. – De 6 óra van és semmi hír Horner döntésének változtatásáról. Ideje cselekednie is valakinek.

- Rendben, benne vagyok- bólogatott a szőke finn mögöttem, így együtt indultunk el.

A folyosókon szembe jött néhány ember, de senki nem törődött velünk. Mi sem figyeltük a környezetünket, csak céltudatosan mentünk előre. Mindketten meglepődtünk, mikor beléptünk az irodába. Tele volt emberrel, mindenki kedélyesen beszélgetett a mellette lévővel. Főleg Seb szerelői voltak a férfi részről néhány mérnökkel kiegészülve, valamint az egész büfécsapat is jelen volt.

- Miss. Roeske, ne tegye ezt, kérem!- hallottam meg az egyik lány hangját. Arra fordultam és figyeltem.

- Csak írja oda le a nevem- mutatott a papírra Britta. – Nem érdekel, hogy Christian mit mond. Ha Mia elmegy innen, nekem sincs sok okom maradni. Írja le a nevem, ne kelljen nekem megtennem.

- Itt írja alá- mutatta az egyik rublikát a lány a papíron, amit a sajtós aláírt, majd senkire nem figyelve ment el.

Mi is feliratkoztunk kb. félórányi sorban állás után. A többiekhez visszafelé tartva pedig hívott David. Elmondta, hogy beszélt az otthoniakkal, megnyugtatta őket, hogy rendben van. Azt is megtudtam, hogy a suli jó, nincs semmiből lemaradva, úgyhogy nincs hátránya abból, hogy 3 hónappal az érettségi előtt váltott.

A kis csapat a történet elmesélése után úgy határozott, hogy a hosszú repülőút előtt szeretne még vacsorázni. Lementünk a büfébe, ahol a három jómadár leült a pult elé, én pedig bementem hátra. Felkönyököltem a pultra és vártam, hogy kibökjék, mit szeretnének enni. De közben eszembe jutott más is, így magukra hagytam őket.

- Jó étvágyat, Sebi!- tettem elé egy tálcán 2 szelet kenyeret vajjal, lekvárral, valamint egy nagy bögre kakaót. Ez volt a napra kijelölt vacsorája.

- Bocsáss meg nekem Maddie, de a barátodat el fogom tenni láb alól, addig kínoz ezekkel a semmi ételekkel- bökött rá a tányérjára.

- Úgy intézitek el, ahogy akarjátok- mosolyogtam rá.

Jó hangulatban ettük meg a vacsoránkat, nem törődve azzal, hogy Heather végig minket bámult olyan átható pillantásokkal, amik kifejezetten zavaróak. Mondjuk, azért láttam Tommi arcán, hogy ő nem tud teljesen elvonatkoztatni a nőtől, de teljesen megértettem azok után, amit tett.

- Kérnék egy kis figyelmet!- szólalt meg Christian Horner néhány perccel este 7 előtt. Mindenki felé fordult és várta, hogy mit is döntött…