A múlt kísértése - 2. rész

A szerda délelőtti repülőúton nem volt semmi probléma. A két gyerek remekül bírta az utazást, volt már részük hasonlóban és tudták, hogy mikor kell okosan, csendben lenni. Most is az ölünkben ülve lapozgatták a képeskönyveiket vagy rajzolgattak. Mi pedig halkan beszélgettünk egymással.

A leszállás után a kezünkbe vettük az ikreket, nehogy valami bajuk legyen a rengeteg ember miatt. A rajongók és a különböző csapatok tagjai egyaránt ellepték a Nice Airport területét. Sokan köszöntek rá Smedley-re és voltak olyanok, akik engem bámultak meg. Nem sejtettem, hogy lehetnek, akik számára ennyire érdekes lehetek.

- Újra Rob Smedley a középpontban, mint gaz csábító- motyogta a mérnök maga elé, mikor kiléptünk a reptér várójából.

Nem feleltem neki, csak halkan kuncogtam a megjegyzésén. A fotósok pedig kattogtatták a gépeiket rossz szokásukhoz híven. Biztos voltam benne, hogy a kettőnk érkezése néhány helyen biztos, hogy címlap sztori lesz, mivel ő egy ismert versenymérnök, én pedig elég híres lettem, mivel Bernie engem is állandóan emlegetett.

A szolgálati autó fel volt szerelve gyerekülésekkel, amiért hálásan pislogtam az angolra. És hogy legyen mit írnia a sajtónak, indulás előtt kapott egy nagy puszit az arcára. A kicsik csak meglepve pislogtak, még nem nagyon értették, hogy mi ez a tömeg. Megnyugtattam őket, hogy nem fogják elvenni a játékaikat, így teljes volt a nyugalom.

- Ha kérdezek valamit, felelsz nekem őszintén?- néztem Robra, mikor már a kulcsot vártuk a szállodában.

- Nem szeretem ezeket a kérdéseket- sóhajtott mélyet, de felém fordult.

- Szerelmes voltál belém, igaz?- pislogtam rá nagy szemekkel.

- Zaira- lehelte a nevem és ebből tudtam a válaszát. – Mára átalakult a dolog határtalan szeretetté. A kicsiket is imádom és téged is. Akkoriban megőrültem érted, de mára van valaki más- mosolyodott el a végére.

- Más?- csillant fel a szemem, mialatt megindultunk a lift felé. Az ikreket magam előtt terelgetve gondolkoztam azon, hogy ki is lehet, aki elrabolta a drága szívét. Épp a folyosóra léptünk ki, mikor beugrott egy arc. – A kedvenc szemorvosom?

Érdemleges választ nem kaptam, de a huncut mosoly, ami az ajkain játszott, mindent elárult nekem. Elgondolkoztam azon, hogy vajon Lotti tudja-e, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta Smedley. És az is megfordult a fejemben, hogy ő szerelmes lehet-e ebbe a fess férfibe, aki olyan kitartóan áll ki mellettem minden alkalommal.

- Rob, te mióta jársz két gyerekkel és egy csodaszép nővel futamra?- hallottuk meg a brazil hangját az ajtóban állva.

- Mióta Bernie ragaszkodik ahhoz, hogy a kisasszony itt prezentálja a könyvét- nyitotta ki az ajtót a mérnök és a két kicsi már rohant is befelé.

- Zaira Mosess?- pillantott rám a férfi. –Felipe Massa- nyújtotta a kezét.

- Örülök, hogy találkozhatunk- tettem a tenyerem a kezébe és kaptam egy kézcsókot. – Nem jössz be?

- Szívesen- mosolygott és csatlakozott hozzánk.

Amíg kipakoltam, addig az ikrek elkezdték felforgatni a szobánkat a két férfi felügyelete mellett. Ők elkezdték a hétvégét tárgyalni, ami igazán érdekes volt úgy, hogy nem tudták, én is figyelem a beszélgetésüket. Jól szórakoztam Rob komoly mérnöki mondatain, amikbe belekeveredett néhány nevelő célzatú szó az ikreknek.

- Bernie nem tud másról beszélni csak a könyvről és rólad- jelentette ki Lipe, mikor leültem közéjük.

- Keresztapu, most építesz velünk tornyot?- kérdezte Kalle, mialatt kiborította a kockáit.

- Felipe, gyere te is- tipegett oda a férfihez Rina és megfogta a kezét.

- Fiúk, akkor egy fél órára leveszitek a gyereknevelés terhét a vállamról?- pislogtam rájuk.

- Persze, Zaira, menj csak!- mosolygott rám Smedley, miközben az ölébe ültette a lányomat és elkezdték válogatni a kockákat, hogy mi legyen az alján és mi a tetején.

- Került el az 5. emeletet- jegyezte meg Felipe.

- Miért, mi van ott? Félnem kellene?- fordultam vissza az ajtóból.

- Evangeline Datworth, Sebastian barátnője és sajtósa a fejedet követeli- vett a kezébe egy kockát és a fiam felé nyújtotta.

- Nem is ismer engem- torpantam meg és éreztem, hogy valami furcsa érzés kerít a hatalmába.

- A könyved miatt van, de nem tudom, hogy mit talált benne- rántotta meg a vállát és visszafordult a játékhoz. Én pedig elindultam felfedezni a szállodánkat.