Kísért a múlt - 63. rész

Egy kis átvezetőrészt hoztam, a végén egy kis bumm-mal. Közeledik nagyon a 2007-es szezon vége és ezzel együtt a történet vége is. Csak jelezni szeretném, hogy minél több a komment, annál hamarabb jön a folytatás. ;) Puszi!

------------------------------------------------

Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy az elkövetkezendő 1 hónap maga volt a tökéletesség. Kimi válása Jennivel rendben haladt, sikeresen kiokoskodták az ügyvédek a gyorsított eljárást, így közvetlenül a Magyar Nagydíj után, augusztus 6.-án alá is írhatják a papírokat, ami engem hatalmas boldogsággal töltött el.

Nem lehetett panaszom a Forma-1-re sem, mivel életem párja egyszerűen szárnyalt. A Francia és az Angol Nagydíjat is kérdés és kérdezés nélkül nyerte meg úgy, hogy 3.-nál rosszabb helye nem volt. Talán ezért is lehetett, hogy az arcára ráragadt a mosoly és néhányan el is tűnődtek azon, hogy ő mégsem Jégember.

Az Európa Nagydíjra Németországban Fabian mellé megérkezett az egész Vettel család is, akik a BMW vendégszeretetét élvezték. Nálunk pedig igen impozáns vendég tette tiszteletét. Nem más látogatott el megnézni Kimit, mint a nagymamája, Siirka, aki először meglepődött a kettősünkön, de utána egész hétvégére maga mellé vett.

A tökéletesség sem tarthatott örökké, és sajnos ezen a hétvégén szakadt meg a sorozat, pedig Kimi ismételten brillírozott. Azonban a futam 34. körében a hidraulika megadta magát és vezető helyről esett ki a finn. Nem volt valami boldog, mert szerette volna megmutatni a nagymamájának, hogy képes német földön győzelmet aratni.

Az esténket a hotelben töltöttük a családommal kiegészülve és úgy vettem észre, hogy Heike elkezdett felengedni Evangeline mellett. A lánynak még furcsa volt az új helyzet, talán ezért volt kissé megszeppenve. Másnap kivittük a mi drága nagyinkat a repülőtérre, majd elutaztunk Svájcba, mivel Jenni már a Kanári-szigeteken sütette a hasát.

Bár éppen elkezdtük az átalakítást és kissé káosz volt a házban, otthon éreztem magam. Főleg úgy, hogy Kimivel mindent együtt csináltunk. Vidámak voltunk és Mark szerint úgy viselkedtünk, mint a szerelmes tinédzserek. Csak addig hangoztatta ezt, amíg nem közöltük vele, hogy nekünk ez csak dicséret.

A hétvégére megérkezett Seb és Angel is, akik eddig Heppenheim vendégszeretetét élvezték. Mint kiderült, barátnőm és keresztanyám képes volt néha egymásnak ugrani, de a helyzet kezdett normalizálódni és úgy tűnt, Heike Vettel kezdi elfogadni leendő menyét. Ennek örömére tartottunk is egy kis kerti partit nálunk, aminek a vége éjszakai fürdőzés lett.

Másnap délelőtt kissé álmosan feküdtem a kanapén, míg Kimi az egyik fotelben ücsörgött és csak nézett engem. Kellemes volt az a csend és béke, ami körülvett minket. Ezt az állapotot a telefon csörgése zavarta meg. Utána pedig összeszedtük magunkat, hogy átmenjünk barátnőmhöz, mert valami életbevágóan fontos dolog történt.

Az egész napunkat velük töltöttük és együtt okoskodtunk arról, hogy mi lenne a legjobb Sebastian számára, míg a végén biztattuk abban, hogy mondjon igent a Toro Rosso fejeseinek, miszerint őt akarják az autójukba ültetni Scott Speed helyére. Minden eshetőséget végignézve ezt tartottuk a legjobb döntésnek.

Csütörtökön én voltam, aki kiment Fabianért a magyarországi reptérre, mivel a bátyja élete második futamára készült, de az első olyanra, amit szerződéssel rendelkező pilótaként tehet meg. Evangeline-nek is rengeteg dolga volt, mivel ő is távozott a BMW-től Sebivel, most pedig próbálta összeegyeztetni a srác napját és a programjait.

Hosszú, forró és fárasztó hétvégénk volt Európa szívében, ahol Kimi a 2. lett, Seb pedig a 16- helyen ért célba, ami egy olyan autóval, mint az övé, remek teljesítmény volt. Főleg úgy, hogy megverte a csapattársát, habár Liuzzi autója elromlott. De nekünk ez mindenképp nagy eredmény volt, amire büszkék voltunk.

A futam után Kimivel együtt azonnal visszarepültünk Svájcba, majd otthon próbáltunk minél többet pihenni, de nem nagyon tudtunk. Mindketten izgultunk és aggódtunk, hogy Jenni az utolsó pillanatban visszalép. Másnap reggel kissé feszülten és apró dolgokon összeveszve engedtem el Kimit a bíróságra.

Egész nap idegesen mászkáltam a lakásban, nem találtam a helyem. Felhívhattam volna barátnőmet, de a szüleivel, a keresztszüleimmel és az unokatestvéreimmel nyaraltak Dél-Olaszországban, így nem akartam zavarni. Végül anyát hívtam fel, hogy könnyítsen a lelkemen, de ő sem tudott sok mindent tenni az idegességem ellen.

Délután 4 múlt, mikor megérkezett Kimi. Idegesen pakolásztam tovább a kupáit a dobozokba, mivel 2 nappal később már jönnek a munkások, hogy megcsinálják az átalakítást. Hallottam, mikor bejött a lakásba, de nem mertem megfordulni, mert nem tudtam, hogy mennyire gondolta komolyan a vitáinkat reggel és mi is volt a váláson.

Végül ő oldotta meg a dolgokat azzal, hogy kivette a kezemből a benne lévő kupát, visszahelyezte a polcra, maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Annak a napnak annyi is volt a pakolásunk szempontjából, mivel a hálószobánkban töltöttünk minden percet, csak annyira szakadtunk el egymástól, amíg némi vacsorát szereztem a konyhából.

Mivel szerdán elárasztották a házat a munkások, fogtuk magunkat és elrepültünk Finnországba Kimi szüleihez, akik nagy örömmel láttak újra a családban és az még nagyobb örömet okozott, mikor kiderült, hogy a kicsi fiuk nőtlen. Bár, nem volt sokáig az, mert szerda este, a vacsoránál megkérte a kezem, amire igent mondtam.

A második finnországi hetünk végére a szüleim is eljöttek, így hivatalosan is megismerték egymást, bár volt 6 év késés a dologban. Jó volt ott lenni a Räikkönen-házban, teljes mértékben otthon éreztem magam. Paula második anyukaként viselkedett velem, ami még inkább segített abban, hogy boldogan töltsem el a perceimet velük.

A kellemes 2 hét után augusztus 23-án, csütörtökön délelőtt érkeztünk meg Isztambulba, hogy részt vegyünk a Török Nagydíjon. A szállodában találkoztunk a csapattal, valamint unokaöcséimmel és barátnőmmel is. Vacsorára pedig csatlakozott hozzánk a mi drága Rob Smedley-nk, aki azonnal átlátta az újabb pletyka forrását: a gyűrűmet.

Nem sokat tévedett, mire másnap elkezdődött az első edzés, már mindenki arról beszélt, hogy Smedley eljegyezte a barátnőjét. Jót derültem a dolgokon, mert soha nem volt egy olyan megnyilatkozásunk sem, amiből erre lehetett következtetni. Senkinek nem tűnt fel, hogy még véletlenül sem voltunk soha kettesben és még egy szájra puszit sem kaptam.

A hétvégén nem történt velünk semmi említésre méltó, a 2. helyet szereztük meg a futamon. Újabb egy hetet töltöttünk otthon, a már majdnem kész házba, majd már a hét elején kocsiba ültünk és átautóztunk a Ferrari-gyárba, majd a csapattal együtt mentünk el Monzába. Egész héten rólunk volt szó, mindenki a csapatról beszélt.

A két fiún nem a megszokott nyomás volt, hanem nagyobb. Talán ez is benne volt abban, hogy a szombati szabadedzésen Kimi csúnyán összetörte a kocsiját és az ütés miatt egész hétvégén komoly nyakfájással küzdött, amit állandó masszázzsal és a futamon fájdalomcsillapító injekcióval tudtak csak kezelni, de így is 3. lett.

Arra maradt időnk a két futam között, hogy hazavigyük a kocsit, lecseréljük a ruháinkat, majd már mehettünk is Belgiumba. Kims nyaka jobban volt és mikor kiléptünk a repülőtér ajtaján, megállt egy pillanatra és mélyen magába szívta a levegőt. Tudtam, hogy mit gondol. Haza érkezett, egy olyan helyre, ami az ő helye volt, az ő pályája.

Jó kedve volt, ami engem is megerősített abban, hogy ez a mi hétvégénk. És nem kellett csalódnunk, Kimi remekül vezetett végig, egész hétvégén. Én pedig csak a tökéletes pillanatra vártam, hogy elmondjam neki a legnagyobb hírt, ami a kapcsolatunkat alapjaiban felforgatja. De ez a pillanat is elérkezett.

Mark kezét szorongatva rohantam a pódium elé, hogy odaérjek, mire ő is beér. Nem volt sok időnk, tekintve, hogy nem volt levezető kör a pálya hosszúsága miatt. Nagy nehezen előreverekedtük magunkat a szerelők között és pont akkor érkeztünk meg a kordonhoz, amikor visszatette a helyére a kormányt. Lekapta a sisakot és felénk igyekezett.

- Csak neked nyertem- állt meg előttem és kaptam egy puszit.

- Ezen változtatsz azonnal, mikor megtudod a legnagyobb híremet- húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam millió kamera és ember előtt.

- Ezek után nem tudom, hogy mit is higgyek- vigyorgott rám. – Mi az a hír?

- Kisbabánk lesz- mosolyogtam rá.

Egy pillanatra lefagyott, de mielőtt reagálhatott volna a dologra, elrángatták mérlegelni…