Kísért a múlt - 62. rész

Goof, nem kell könyörögni az új részért, már itt is van. :) Sebi első versenye... nem lett annyira kifejtős a dolog, de már előre koncentrálok, mert a történet vége nagyon közel van és ki akarom taposni az utat a nagy bumm előtt. :) Még nem tettem fel Dorothy kéréseit, annyit tudok mondani, hogy már nekikezdtem a dolognak, nem felejtettem el. :) Puszi!

----------------------------------------------------------------

Kedden 11 órakor már az Amerikai Egyesült Államokban voltunk, méghozzá a repülőtéren, és vártuk a Németországból jövő gépet. Vagyis, hogy pontosítsam a dolgot, a gép New Yorkban szállt le és onnan jön Indianapolisba. Kimi mellettem ücsörgött, és ha felénk tévedt esetleg egy-egy Forma-1 rajongó, akkor autogramot is osztott.

- Rami rólad faggatott egy e-mailben- jegyezte meg hirtelen, mire felé fordultam. – Ő is hallott rólad és Smedley-ről.

- Mit feleltél neki?- kérdeztem vissza.

- Közöltem vele, hogy ne legyen ennyire kíváncsi és majd megtudja a dolgot, mikor hazamegyek- mosolygott rám.

- Akkor most fúrja az oldalát a kíváncsiság- nevettem. – Imádom, hogy végre én is becsaphatom a sajtót.

- Addig én is elnézem, amíg nem tehetem nyilvánossá azt, ami közöttünk van- simogatta meg a combom.

- Nem is fog tovább tartani- mosolyogtam rá.

Végül fél 12-kor bemondták, hogy megérkezett a gép, így Kimster-t magára hagyva mentem a kapuhoz, ahonnan várni lehetett az unokaöcsémet. Egy fiatal lánnyal az oldalán egészben lépdelt felém. Mint kiderült, a lány is német volt és az édesapjához jött nyaralni, így végig együtt utaztak.

Fabiant bemutattam Kiminek, majd elindultunk a szálloda felé, szerencsére ugyanaz volt, mint a BMW pihenőhelye. Így nem nagyon kell majd magyarázkodnunk, ha Fabian ide-oda mászkál majd a szobák között, esetleg ha mi megyünk át egymáshoz. Mióta a Ferrari munkatársa lettem, azóta erre is nagyon figyelnek.

- Szia, Rob!- mosolyogtam a férfire a szálloda előterében.

- Sziasztok!- lépett mellénk. Kezet fogott a fiúkkal, majd engem megölelt és kicsit tovább tartott a karjaiban. – Van a közelben néhány fotós és újságíró.

- Te ezt komolyan élvezed, ugye?- kérdezte Kimi.

- Végre nemcsak ti vagytok középpontban, hanem beszélnek rólam is- vigyorgott a mérnök.

- Enyje, Rob- jelent meg mellettünk Evangeline. – Szia, Fabian!

- Szia, Angel!- mosolygott a srác és megölelte a lányt. – Hol van Sebastian?

- Éppen tárgyal- nézett rá a lány. – De te gyere, lepakoljuk a csomagod, utána pedig mennünk kell, mert szerveztem mára néhány programot.

- Sziasztok!- intett nekünk Fabi, majd a lánnyal tartott.

- Rob, nekem mennem kell, még össze kell tennem Kimi napirendjét- néztem a férfire.

- Nekem meg edzésem lesz- fintorgott az említett.

- Akkor találkozunk a konditeremben- hagyott minket magunkra az angol.

*****

Egész hétvégén oda-vissza futkostam a Ferrari és a BMW között. Nem tehettem nagyon mást, hiszen Kimi mellett volt a helyem, de nem tudtam mit tenni az ellen, hogy a szívem húzott Sebihez, hiszen ez volt élete első futama, amire mindig is vágyott. És eléggé régóta voltam mellette ahhoz, hogy tudjam, mit jelent ez neki.

Az első szabadedzésen 33, vagyis a legtöbb megtett körrel Seb a 4. lett, 0.097 ezreddel Kimi előtt és 0.241 ezreddel Hamilton mögött. Boldogan öleltem őt magamhoz és nagyon pozitív volt, mikor délben együtt ebédeltünk. Fabian is teljesen fel volt pörögve, nagyon örült annak, hogy a bátyja elért ide és ő is itt lehetett.

Délután, a második szabadedzés már nem sikerült ennyire fényesen, Sebi a 11. helyet kaparintotta meg 0.015 ezreddel Button mögött és 0.046 ezreddel Webber előtt, aminek én személy szerint nagyon örültem. Nem volt a szívem csücske az ausztrál. Kimi most negyedik lett, de azt mondta, hogy nem hiszi, hogy ez lenne a visszatérés helyszíne.

Este együtt vacsoráztunk a szállodában. Sebastian végig fülig érő mosollyal ült, semmivel nem lehetett letörölni az arcáról a boldogságot, ami minket is feldobott. Még az sem tudta elrontani a kedvünket, hogy megjelent Shawn. Evangeline azt mondta, hogy beszélt Kimi ügyvédjével, aki intézi az ő válását is, és ha szüksége van rá, azonnal kérhet bárhol a világon távolságtartási végzést.

Másnap reggel nagyobb izgalommal keltünk fel, hiszen eljött az időmérő edzés napja. Délelőtt ott volt még egy edzés, ami megadta a végső löketet a kicsi Vettelnek, mivel a második helyen végzett, és nem volt 2 tized másodperc sem a hátránya. Kimi a 6. lett, de egy ideje már nem arra figyelt, hogy ő hová jut, hanem hogy Sebinek hogy sikerül a hétvégéje.

Az időmérő edzés előtt Kimi kapott néhány forró csókot, majd átfutottam a BMW-hez, megölelgettem, biztattam, mert tudtam, hogy ez mennyire sokat jelent neki. Alig mentem vissza a Ferrari területére, meg is kezdődött az időmérő első szakasza. Az idő lejártának a végén megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Kimi a 6., Sebi a 4. legjobb idővel jutott tovább.

Volt egy pillanatnyi időm megnyugodni, hogy utána ismételten végigtoporogjam az elkövetkezendő perceket. A szívem két ember felé húzott, mindent megadtam volna, hogy lássam őket boldogan mosolyogni. Ezért szurkoltam nekik, néhányan érdekesen néztek rám a csapattagok közül is. De megint megkönnyebbülhettem, hiszen szerelmem a 3., unokaöcsém a 8. helyen lépett tovább.

Utána jöhetett az utolsó néhány pillanat, amiben úgy éreztem, hogy a falra mászok, annyira ideges voltam. Végül Mark volt az, aki mellém lépett, átölelte a vállam és egy kicsit megnyugtatott a jelenléte mellettem. Örültem, hogy van valaki, aki figyel rám, mert a csapatban nem nagyon akartam felsóhajtani.

A végén elégedetten öleltem meg a férfit, akivel együtt indultunk hátra, ahol a fiúk gyülekeztek. Kimi a 4. helyen végzett, Rob remek irányításának köszönhetően, Felipe volt előtte. Sebastian a 7. helyen végzett, aminek nagyon örültem. Mire odaértünk a Parc Ferméhez, Angel éppen elengedte Sebit, így én ugorhattam a nyakába.

- Velem mi lesz?- kérdezte Kimi, mikor még mindig Seb nyakában csüngtem.

- Te vagy a legügyesebb- súgtam Sebinek, majd adtam neki egy puszit és végre elengedtem. - Te is jó voltál- mentem oda a drágámhoz, majd adtam neki két puszit.

Négyen, együtt mentünk el a sajtó elé, majd Evangeline-nel fél szemünket a fiúkon tartva kitárgyaltuk az egész edzést. Mindketten megállapítottuk, hogy jobb lett volna, ha együtt nézzük, mert mindkettőnknek hiányzott a másik jelenléte a túléléshez. Jól szórakoztunk és mivel ennyire szép napunk volt, korábban kiszabadítottuk a fiúkat a média fogságából.

Másnap reggel, mikor kiértünk a pályára, alig léptünk be, megjelent mellettünk Chris Dyer és minden szó nélkül magával vitte a finnemet. Egyedül maradtam, de nem sokáig, mert megjelent mellettem Fabian, akin egy BMW-s póló volt, ami leért a térdéig, de nem zavarta őt a dolog.

Nem tudtunk másról beszélni, csak arról, hogy mi is lesz a futamon, hogy fog majd sikerülni Sebinek. Örültem neki, hogy mellettem volt az unokaöcsém és ő is itt lehetett, mikor a bátyja egy ilyen fontos lépéshez érkezett el az életében. Látszott rajta, hogy neki is sokat jelent, hogy magunkkal hoztuk őt.

A nap szinte elrepült mellettem, amennyi szabad percem volt, azt kivételesen Sebastiannak szenteltem, hogy megnyugtassam a nagy futam előtt. Szüksége volt arra, hogy mellette legyünk és támogassuk. És a legnagyobb löketet az adta neki, hogy alig 10 perccel a rajt előtt én rohantam hozzá a telefonommal: Heike kereste, hogy beszéljen vele.

A futamot egy darabig Mark mellett állva néztem, adogattam neki a panelokat, amiket a táblára tett, hogy kitegye Kiminek az állást. A kerékcserék után rápillantottam Robra, aki nagyon figyelt a munkájára, így nem zavartam én sem. Közben pedig Evát nyugtattam végig telefonon, még mielőtt a falra mászik, annyira izgult Sebiért.

A végén Seb a 8., vagyis utolsó pontszerző helyen futott be, ami nagyon nagy teljesítmény volt. Egy röpke ölelésre és gratulációra odakeveredtem Rob mellé, mivel Felipe 3. lett, majd utána mentem, hogy felkutassam Kimit. Nem kellett sokáig keresgélnem, a boldog Sebastian Vettel mellett meg is találtam.

Mindkettőt átöleltem és gratuláltam nekik, majd még mielőtt Evangeline birtokba vette volna az ifjú pilótát, a kezébe nyomtam a telefonomat, mivel Heike ismételten telefonált. Láttam a szemében, hogy mennyire jól esik neki az, hogy Heike félre tudja tenni a rosszérzéseket és tud örülni a kisfia örömének.

- Fabi, ne tűnj el!- fogtam meg a kezét, mikor elindultunk, hogy a fiúk nyilatkozzanak a sajtónak.

- Nem fogok eltűnni- ígérte, de azért nem engedte el a kezem.

Velem és Kimivel jött vissza a szállodába és velünk töltötte az elkövetkezendő 24 órát. Pontosan tudtam, hogy Seb és Angel valószínűleg ünnepelni akarnak, így levettem a vállukról azt a terhet, hogy Fabian bezavarjon. Persze, nem volt felesleges személy, de a fiatalok megérdemeltek egy kis magánéletet. És együtt indultunk Európa felé hétfőn délelőtt.

- Én vagyok a legfiatalabb pontszerző- motyogta maga elé Sebastian már az Atlanti-óceán felett repülve.

- Pontosan, nagyfiú- borzoltam össze a haját.

- Innen egyenes út vezet egy szerződéshez meg egy vb-címhez- nézett rá Fabian.

- Nem biztos, Fabi…- kezdte Evangeline, de Kimi leintette.

- Csajszi, kivételesen azt kell mondanom, hogy igaza van a kissrácnak. Tudod egyáltalán, hogy milyen mesék terjengenek a pasidról?- húzta fel a szemöldökét Kimi.

- Mesék? Róla?- kérdeztük a lánnyal egyszerre és unokaöcsémre mutattunk.

- Igen, róla. Mindenki tudja, hogy Michael segítette gyerekként. És mindenki tudja, hogy hiába fiatal, nem véletlenül van ott, ahol van. Az pedig, amit a futamon mutatott, hidd el nekem, mindenki észrevette. Ha egy csapatfőnöknek van esze, akkor azon gondolkozik, hogy miként is csábítsa magához. Benne van az, ami egy mai világbajnoki címhez kell.

- És mik az esélyek?- kérdeztem hozzábújva a finnhez.

- Az esélyek? Kevesebb, mint 5 év, ha jó autót kap. De kérek valamit- fordult oda Sebhez.

- Mit kérsz?- pillantott fel, mert eddig Eva arcát tanulmányozta.

- Csak olyan szerződést írj alá, aminél tudod, hogy van esélyed a győzelemre, mert különben nincs értelme a dolognak.

- Megígérem- bólintott rá a dologra Sebi.