Kísért a múlt - 64. rész

Életem egyik legszebb napja volt, mikor megtörtént az a bizonyos futam. :)

----------------------------------------------------------


Kimi arcán a mosoly kissé kételkedő volt fenn, a pódiumon, de megünnepelte a győzelmét úgy, ahogyan megérdemelte. Utána ismételten átverekedtem magam a tömegen és a sajtórészbe mentem, hogy jelen legyek az interjúk folyamán. Amikor nem őt kérdezték, Kimi engem szemlélt.

Megkérdezték arról is, hogy mit tudna mondani a kettőnk között történt csókról, de lerendezte a szokásos „Erről nem nyilatkozom!” mondattal. Majd végül eljött a nyilatkozatok vége, mikor elengedték őket, így egyből odaléptem a vőlegényem mellé és elindultunk a paddock-ba, hogy az ott rá váró újságírók kíváncsiságát is kielégítse.

Egész úton nem szólt hozzám, még rám sem pillantott. Nem tudtam, hogy ez miért is van, de éreztem, ahogy összeszorul a szívem és az idegesség miatt nem tudok rendesen koncentrálni. Ott álltam mögötte és hallgattam, amit mond, de nem nagyon fogtam fel a szavak jelentését. Azt is alig fogtam fel, hogy volt, aki felém fordult.

- Kisasszony, ön most Rob Smedley menyasszonya, nem?- kérdezte az egyik újságíró.

- Soha nem voltam Rob Smedley menyasszonya, de még a barátnője sem- feleltem faarccal. – És kérem, mellőzzék a magánjellegű kérdéseket, mert kénytelen leszek beszüntetni a beszélgetést.

A kijelentésem után mindenki visszakanyarodott a futamra és a világbajnokságot latolgató kérdésekre. Fél perccel a kötelező sajtóidő vége előtt még mindenkinek lett volna kérdése, de kijelentettem, hogy már csak 1 kérdésre van idejük, majd végül nem lett a dologból semmi, mert összevesztek azon, hogy ki kérdezzen. Így kérdés nélkül hagytuk őket magukra.

Szavak és pillantások nélkül tértünk vissza a motorhome-ba, ahol Kimster egyből a szobája felé vette az irányt, én pedig visszamentem az irodámba, ami végül Rob irodája mellett kapott helyet. Az említett át is jött hozzám, megkérdezte, hogy mi történt, de csak arról a részről számoltam be neki, ami őt is érinti.

- Zoé, van néhány szabad perced?- lépett be a szobába Mark.

- Persze, mondd csak!- pillantottam fel rá.

- Kimi szeretne veled beszélni a szobájában- mosolygott rám. Ő volt az egyetlen, aki hallotta a kijelentésemet.

- Japánban találkozunk- öleltem meg Rob-ot, majd követtem az edzőt a Jégember szobájához.

Kissé remegett a kezem, mikor bekopogtam hozzá, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Kicsit rendetlen volt, szokás szerint, de ez nem lepett meg. Kimi szokásához híven az ágyának a szélén ült és csak nézett maga elé. Kicsit üres volt a tekintete és nem tudtam, hogy mit is gondoljak a dolgokról.

- Itt vagyok, hallgatlak- szólaltam meg halkan, mikor becsuktam az ajtót.

- Mióta tudod? És kinek mondtad el?- pillantott rám.

- Reggel hívott az orvos. Te tudod és Mark hallotta, mikor elmondtam- válaszoltam neki.

Felkelt az ágyról és felém indult. Nem tudtam, hogy mire számítsak, annyira hidegnek és közönyösnek éreztem. Azokban a pillanatokban nem tudtam, hogy mi is lenne a helyes: maradni vagy elfutni. Megállt előttem, majd a kezét óvatosan a hasamra fektette és végül a szemembe nézett. Akkor nyugodtam meg teljesen.

- Babánk lesz- mosolyodott el. – Szeretlek, édesem!

- Én is szeretlek- mosolyodtam el én is, majd megcsókoltam őt.

*****

Japánba úgy érkeztünk meg, hogy tudtuk, nem jutunk haza egy teljes hónapig. Mielőtt elindultunk volna, elmentem az egyik legjobb svájci nőgyógyászhoz, hogy megnézhessünk a babánkat, és tudni akartam, hogy mire számítsak Japánban, Kínában és Brazíliában. A doki megnyugtatásul adott néhány vitamint, valamint ellátott tanácsokkal.

A boldogságunk túlszárnyalta az összes pillanatunkat, amit együtt töltöttünk. Kimi felhőkön szárnyalt, abban a tudatban, hogy április közepén megszületik az első közös babánk. Már az esküvőnket tervezgette, mivel kijelentette, hogy szeretné, ha egy biztos kapcsolatba érkezne a kicsi és összekötnénk az életünket.

Japánban a 3. helyen ért célba, így 2 versennyel a bajnokság vége előtt 17 pontos hátránya volt, ami ledolgozhatatlannak tűnt. Ő azonban csak mosolygott rám és azt mondogatta, hogy sikerülni fog. Mi mást gondolhattam volna ezek után? Természetesen elhittem neki a mondatait és mögötte álltam.

Ez a felfogásom Kínában még erősebb lett, mikor pénteken megnyerte mindkét szabadedzést. Boldog mosollyal az arcomon mászkáltam az emberek között. Hittem és éreztem, hogy világbajnok lehet. Akik megkérdeztek, hogy merjenek-e rá fogadni, azokat csak biztattam, hogy bátran, mert övé lesz a cím.

Ehhez tökéletes alapot nyújtott a győzelem Kínában, így békében és győzelmi reményekkel tettük át a székhelyünk Felipe hazájába. A brazil nyíltan kijelentette, hogy mindenben segít Kiminek a cím megszerzésekor, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Ezt Rob is megerősítette, így tudtuk, hogy nekünk nem kell arra várnunk, hogy ki hibáz a csapatnál.

Szombaton a 3. helyet szerezte meg a drágám az időmérő edzésen, de megállapította, hogy jobban nem is járhatott volna, hiszen így nem kell a pálya poros oldaláról indulnia. Este kapott tőlem egy kényeztető masszázst, majd egymás karjaiban aludtunk el. Reggel kipihenten és feltöltődve ébredtünk.

Jean engedélyével Kiminek a hétvégén igencsak csökkentett a sajtóval való kapcsolata, így meg tudtam szervezni, hogy a futam előtt senkivel ne kelljen kapcsolatot tartania és jópofiznia. Láttam rajta, hogy ez megnyugtatja és könnyebben viseli a dolgokat. Ez pedig engem is megnyugtatott.

A pilótaparádé alatt Seb és Heikki voltak mellette. Unokaöcsémnek a lelkére kötöttem, hogy tereljék el a figyelmét, ahogy csak lehet. Mikor lefelé jöttek a kamionról, Sebi hatalmas vigyorából tudtam, hogy ez sikerült. Kézen fogva mentünk vissza a motorhome-ba, hogy felkészüljünk a futamra.

Sosem szoktam kimenni a rajtrácsra, most mégis megtettem és a csapattal együtt én is kivonultam. Mark és Kimi társaságában ácsorogtam és csak néztem azokat a kék szemeket, amik az arcomat fürkészték. Próbáltam a pillantásommal a tudtára adni: mellette leszek, és tudom, hogy képes nyerni.

A rajt előtt visszamentem a pitwall-ra, hogy elfoglaljam az állandó helyem a korláton ücsörögve. Nem sokkal utánam megjött a csapat is, míg a pilóták a felvezető körön voltak. Mark biztatóan rám mosolygott, én pedig a kezeimet Dyer vállára téve vártam a rajtot. Amikor beálltak a piros lápmák elé, úgy éreztem, a szívem kiugrik a helyéről.

Nem tudom, hogy Kiminek hány bravúros és csodaszép rajtja volt a karrierje során, amíg eljutottunk erre a pontra. Most csak egy jó rajtot kapott el, amivel a 2. helyen fordult be az első kanyarba és ez elég volt ahhoz, hogy tudjam, ha szükség lesz rá, Felipe elengedi őt. A szívem még mindig sebesen vert, de már egy fokkal nyugodtabb voltam.

Meg sem merem tippelni, hogy mennyien lehet a Kimi-fanok tábora a világon. Csak abban voltam biztos, hogy valószínűleg több százezren kívánták velem együtt, hogy történjen valami Hamilton autójával. És a sors meghallgatott minket, hiszen az ezüstnyíl hirtelen lelassult, majd megint erőre kapott, de akkor már olyan helyen volt, ami nekünk kedvezett.

Chris Dyer a kerékcseréig volt hajlandó elviselni, hogy hol a vállát szorongatom, hol pedig dobolok rajta. Akkor kért meg, hogy hagyjam, hagy végezze rendesen a munkáját. Csatlakoztam Markhoz és onnantól kezdve az ő kezét szorongattam, de úgy tűnt, ő észre sem veszi a dolgokat.

A kerékcserét annyira szépen megcsinálták a fiúk, hogy Felipe Kimi mögé érkezett vissza. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk Robbal és egy hálás bólintással köszöntem meg nekik, amit értünk tettek. Fontos volt és ők voltak annyira toleránsak, hogy megtették értünk. Többet nem is kérhettünk volna.

Valószínűleg a világon minden kommentár a lehetséges kimenetelekkel szórakoztatta a közönséget. Engem ez nem érdekelt nagyon, mert tudtam, hogy Kimi akkor is bejön, ha a kocsiról leesik az egyik kerék vagy megadja magát valamelyik sebességi fokozat. Ő is tudta nagyon jól, hogy mi a helyzet vele.

Az utolsó körben Mark maga elé állított, az egyik kezét a hasamra fektette, majd a pálya felé fordított. Nem értettem a dolgot egészen addig, amíg meg nem érkezett mögénk az egész szerelőgárda és fel nem préseltek minket a falra. Akkor hálás voltam az edzőnek, hiszen a babánkat is óvta, nem csak engem.

Minden feszültség és várakozás egy hatalmas sikolyban tört ki belőlem, mikor Kimi áthaladt a célvonalon. El sem akartam hinni, hogy igaz, ő a világbajnok. Mindenki Hamiltont várta, de én már akkor éreztem, tudtam, hogy a cím az övé. Mark nyakába borulva sírtam örömömben egészen addig, amíg a szerelők nem kezdtek ölelgetni. Közben meghallottam Dyer mondatait is.

- OK, mindennek vége, mindennek vége! Hamilton a 7., Hamilton 7.! A számításaim alapján megnyertük a bajnokságot- közölte Kimivel.

Ha nem lettem volna felhőtlenül boldog, biztos vagyok abban, hogy egyszerre ütöm agyon és fojtom meg, amiért ekkora közönnyel mondta meg Kims-nek az eredményt. Viszont az ölelő karok közül esélyem sem volt szabadulni, így a Dyer kiiktató akciómat elnapoltam. Ezzel szemben volt, aki még nem gratulált.

Rob emelt ki a tömegből, majd felkapott és megforgatott. Boldogan öleltem én is őt és elrebegtem neki egy tucatnyi köszönömöt. Végül megunta a dolgot, mert közölte velem, hogy a boldog szavakat tartogassam Kiminek, most meg inkább menjek vele, mert ideje üdvözölni az újdonsült bajnokomat.