Kísért a múlt - 60. rész

Sziasztok! Még mielőtt olvasni kezdtek szeretném jelezni, hogy Rob Smedley karaktere ooc karakter lesz a ficben. Nem tudom, ki mennyire van tisztában vele, de Rob nős, a felesége Lucy, van két fiuk, Frankie és Felix, valamint 2007-ben elvesztették a kislányukat, Minnie-t. :( Nálam Smedley nőtlen (még...). :) Jó olvasást!

--------------------------------------------------------------

Kanada szép. Kanada jó hely. Örülök, hogy Kanadában lehetek. Szuper, mert Montrealban vagyunk. A fenét. Kanada pocsék hely, mert a BMW és a Ferrari nincs egy hotelben. És még az sincs, hogy átmehetnék hozzá titokban, mert mindenki rá van kattanva arra, hogy megcsalja Jennit.

Mérgesen mászkáltam a paddockban, hátha látom a páromat legalább egy fél pillanatra, de úgy tűnt, erről le kell mondanom, ami mérgessé tett. Kedd délelőtt érkeztünk meg és most csütörtök délután volt. Azóta kétszer beszéltem vele telefonon és még búcsúcsókot sem kaptam. A múlt hét emlékei kárpótolnak kicsit, de nem eléggé.

Egyre gyakrabban tévedtem a vörösök felségterülete felé, de nem tehettem semmit, mert akárhányszor elindultam volna az ajtó felé, volt valaki, aki miatt nem mehettem be. Ez leggyakrabban valamelyik riporter, fotós vagy kamerás. Mind éhesen várta, hogy mi is lesz a dolog vége, mert rájöttek, hogy én voltam a monacói idegen.

- Csak nem rám vár a kisasszony?- ölelte át a vállam hirtelen egy férfi.

- De, pont rád vártam- mosolyogtam fel a barna, kék szemű férfire.

- Mindenki utánad koslat, így be sem jutsz hozzánk, igaz?- indultunk meg a bejárat felé.

- Élesen látod a dolgokat- bólintottam rá a dologra.

- Bár, ha belegondolok, nekem jó, hogy Kimi kicsit szét van esve- merengett el, mielőtt beléptünk.

- Rob, ne akard, hogy a fejedet vegyem- böktem meg az oldalát.

- Nem akarom- vigyorgott rám. – De nekem Felipe érdekeit kell figyelembe vennem.

- Meg a saját érdekeidet- pillantottam lejjebbi tájakra utalásképpen.

- Értem, értem- tolt be az ajtón. – Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.

- Rendben- vigyorogtam.

Mindenki minket bámult. Némelyekben csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mit keres az egyik vetélytárs tesztpilótájának a rokona a Ferrarinál. Másokban már inkább az a kérdés merült fel, hogy mi történt, Rob Smedley beújított csajok terén? És én ezeket honnan tudtam? Mindent elmondott a tekintetük.

- Nem viszel neki valami ebédet? Mert ma még nem evett- pillantott rám a mérnök, majd végignézett a választékon.

- Kérnék 2 adag lasagne-t- néztem a lányra, aki felpillantott a mellettem álló piros pólós emberkére, aki engedélyezte, hogy kiszolgáljon.

- Gyere, menjünk az irodámba!- ölelte át a derekam, mikor megkaptam az ételt.

- Remélem, tudod, hogy aláírtad a végrendeletedet- simultam hozzá. – Kimi meg fog nyúzni.

- Ugyan már- legyintett vigyorogva. – Örüljön, hogy behoztalak hozzá.

Nem tudtam mit mondani neki, csak nevetve megráztam a fejem. Az előbbi kis alakításunk után biztos, hogy mindenki arról fog pletykálni, hogy Smedley becsajozott. És most ezért kerülök majd középpontba. Ami annyiban jó, hogy nem fogják emiatt Kimster vérét szívni. Mert ezt a jó szokásukat nem felejtik el, az biztos.

Hátra mentünk az irodákhoz és abba vezetett be, ahová a neve ki volt írva. Meglepve pillantottam rá, azt hittem, hogy Kimihez visz. Ez nem így történt, mert leültetett az egyik székre, ami az asztal előtt volt, majd ő helyet foglalt a másikon. Nem tudtam mire vélni a dolgokat, így kérdőn pillantottam rá.

- Csak van egy ötletem- kezdett el kutakodni az egyik mappájában. – Mit szólnál hozzá, ha rábeszélném Todt-ot, hogy vegyünk fel téged, mint asszisztens? Mondjuk, akkor muszáj lesz valami munkát is adnunk neked.

- Nincs bajom a munkával- húztam fel az orrom. – És beszélhetsz Todt-tal, de én most mennék.

- Rendben, gyere!- indult el előttem.

Mennünk kellett még a folyosón egy keveset, majd végre megláttam az egyik ajtó mellett a feliratot, ami hirdette, hogy a drágám szobája van ott. Kaptam egy puszit Robtól, majd ő magamra hagyott. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. Fél pillanattal később Mark nyitotta ki az ajtót, majd meglepett pillantást vetve rám, beengedett.

- Zoé!- pattant fel a kanapéról Kimi. – Kicsim!- elvette a kezemben tartott ételt, majd magához húzott és megcsókolt.

- Hiányoztál- bújtam oda hozzá.

- Hogy jutottál be hozzánk?- ültünk le az ágyára és ő nekifogott az ebédnek.

- Rob segített bejönni. Ne lepjen meg, ha azt hallod, hogy együtt vagyunk, mert mindenki arra következett odakinn- húztam el a szám.

- Akkor majd nyíltan utálom Robot, mert elveszi a nőt, akit szeretek- mosolygott rám. – Majd megköszönöm a dolgot. De most nem érek rá.

- Persze-persze, értem én- feküdtem végig az ágyán. – Megterhelő a rajongóid szeretete.

- Nem, inkább az, ha úgy bálványoznak, mint az isteneket- simogatta meg az arcom.

- Nem sokat tévednek- néztem végig rajta. – Az ágyban isten vagy!

- Jó ezt tudni- vigyorgott rám, majd letette a tőlem kapott ebédet és mellém feküdt. – Akkor már tudom, hogy mivel foglalom el magam.

- Sajnálom, Kimi, arra nincs idő- böktem a fejemmel az ajtó felé, ahol szinte azonnal kopogtak.

- Várnak az autogramosztásnál- közölte Mark, mire kedvesem adott egy puszit a számra, majd magamra hagyott.

Én sem voltam sokáig tétlen, visszamentem egy kicsit Smedley-hez, hogy az agyát lenullázzam. Látszott rajta, hogy a viccek, amiket egymásnak mondunk, szép lassan elveszik a kedvét a munkától. Alig egy órára volt szükségem, már ő is csak nevetett és egy papírra firkálgatott, de nem munka volt a dolog.

- Mit szólnál egy olyan álláshoz, mint az Evangeline-é?- tette fel a kérdést hirtelen.

- Szeretem a vicceidet, Rob- dobtam oda hozzá egy tollat, de elkapta.

- Ez most komoly. Már egyszer dolgoztál Eva helyett. Most itt lenne a lehetőség, hogy végigcsináld ugyanezt Kimi mellett- vigyorgott.

- Kimi mellett?- mosolyodtam el. – Bármikor.

- Akkor beszélek Jean-nal. Te meg menj és keresd meg a szőke hercegedet, mert kell a beleegyezése- terelgetett az ajtó felé.

- Gondolhattam volna, hogy az új hódolódnál vagy- lépett el az ajtó elől Kimi, mikor kinyitottuk. – Épp most akartam leellenőrizni a dolgot.

- Tudod, a pletykát fenn kell tartani- bólintott komolyan Rob, majd magunkra hagyott.

- Mit szólnál hozzá, ha kapnál egy új sajtófőnököt?- érdeklődtem Kimitől, miközben a szobája felé tartottunk.

- Nem szeretem, ha új emberek vesznek körbe, akik a magánéletemben turkálnak- ölelt át.

- És ha nem új ember lenne?- torpantam meg a folyosó kellős közepén.

- Attól függ, hogy ki- nézett rám. Egy percig ott álltunk. – Te? Komolyan? Hogy jutott eszedbe?

- Smedley- vágtam rá azonnal, mire Kims igen érdekes fejjel nézett rám. – Nincs közöttünk semmi, esélye sincs ellened. Csak jó fej, vicces és aranyos. Olyan érzés, mintha a bátyám lenne.

- Aki elintézi neked a munkádat- lépdelt felénk fütyörészve az emlegetett emberke. – Gyertek, csak egy aláírás kell Jean irodájában és akkor már holnap reggel tiéd a munka.

Nem tétováztunk sokat, mentünk a csapatfőnök irodájába, aki felém nyújtotta a szerződésemet. Igazából azonnal alá akartam írni, de Kimi kivette a kezemből, majd mikor visszaadta, rábökött egy részre. Ki volt kötve, hogy pilótákkal és mérnökökkel nem kezdhetek. Ekkor tettem le a tollat.

- Probléma van?- kérdezte a francia.

- Igen, ezzel a résszel- mutattam meg neki az említett dolgot.

- Nézd, Jean, én éppen válok- kezdett bele Kimi hirtelen. – Nem akarom nagy dobra verni a dolgot. Jelenleg mindenki azon csámcsog, hogy Zoé és Rob, de a valóságban Zoé az én barátnőm, ezért eléggé rosszul jönne ki a dolog, ha a szerződésében ez benne lenne.

- Akkor ezt a részt én magam húzom ki- vett elő egy tollat a férfi. Szépen áthúzta az összes mondatot a tiltásban, majd melléírta jegyzetként, hogy ő volt, aki javított. Utána újra elém tette a papírokat. – Így megegyezhetünk?

- Természetesen- mosolyogtam rá és aláírtam az összes példányt.