Back again... - 45. rész

(Sebastian)

Nincs rosszabb, mint ülni és nézni, hogy más ül az autódban. Én nem vagyok hajlandó odaadni az autómat másnak. Oké, tudom, hogy Daniel Ricciardo jó fej és azt is, hogy tud vezetni, de az a kocsi az enyém. Hozzám tartozik, mert nekem építették, az én szerelőim állították be és az én mérnökeim fogják irányítani azt, aki beleül.

- Kocsiba ülök- léptem Christian mellé.

- Inkább a popsidra a pitwall-on- jelent meg mellettem Liz.

- Mint mondtam, autóba ülök- néztem rá mérgesen.

- Seb, menj és segíts Danielnek a rádión keresztül. Nem fogsz autóba ülni- jelentette ki Christian is.

- Igazságtalanok vagytok- fordultam el mérgesen.

- Csak téged védünk, te nagy gyerek- adott egy puszit Liz, majd ment Tommie-hoz.

Én pedig odaültem Christian mellé, ahogy megígértem. Figyeltem, hogy ki milyen köröket teljesít és közben belőttem azt, hogy én mire lennék képes. Nálunk csak egy autó ment, figyelembe véve, hogy mindketten sérültek vagyunk és egy megbízható tesztpilótával rendelkezünk.

Akkor tértem csak vissza egy kicsit a mindennapokba, mikor jött egy sms-em: „Kimi ébren van, a doki szerint nincs sok baja. Sietünk vissza! (L) Gemma” Megnyugodva fújtam ki a levegőt. Megállapítottam, hogy szólnom kell a többieknek. Így felkeltem a helyemről és elindultam volna, ha a főnököm nem állít meg.

- Sebastian, hová-hová?- kérdezte Christian.

- Csak a büfébe. Szólok a többieknek, hogy Kimi ébren van- vigyorogtam.

Látszott a főnököm, hogy ő is higgadtabb. Szétnéztem, és mivel senki nem jött a bokszban, átsiettem. Hátramentem a sátorhoz, ahol mindenki, akinek nem kellett kinn lennie a kocsik mellett. Nem is tévedtem, mert a csajok ott ücsörögtek egy asztal körül és beszélgettek. Hozzájuk csatlakozott még Tommie, aki éppen a telefonján babrált.

- Végre valaki, aki nem csacsog a ruhákról- sóhajtott barátom.

- Egy kis figyelmet, lányok!- szóltam a csajoknak, akik meglepve néztek rám. – Jó híreket hoztam!

- Csak nem… ?- csillant fel Liz szeme.

- Kimi felébredt, hamarosan újra a köreinkben lehet- mosolyogtam, majd lehuppantam egy szabad székre.

(Kimi)

- Bonnie, ments ki innen! Én nem bírom itt sokáig- néztem könyörögve a lányra.

- Kimi, ne nyafogj, hanem tűrd szépen a gyógyulás folyamatát is- simogatta meg az arcom.

- Tűröm én, de nem lehetne a szállodában tűrnöm a te ápolásod mellett?- pislogtam rá szépen.

- Csak tudnám, miért szerettem beléd…- indult el kifelé Bones.