Back again... - 38. rész

(Bonnie)

Egész nap nem tudtunk meg semmi újat. Végül éjfélkor ki lettünk rakva a pályáról, mondván, mindenki menjen és aludjon. Így szép lassan visszaszivárogtunk a hotelekbe, ahol elváltunk egymástól, de csak azután, hogy létrehoztunk egy telefonláncot. Így tökéletesen biztosítva volt minden kapcsolat.

Bementem a hotelszobába, ahol Tommie volt a szobatársam. Hiába próbáltam rendbe szedni magam és elmenni aludni, képtelen voltam rá. Addig agyaltam, míg hoztam egy döntést. Felöltöztem kényelmesen és elindultam a néma folyosón. Először Gemmához kopogtam be.

- Igen, én is ébren vagyok hajnali 1-kor- mondta szomorúan.

- 10 perc múlva találkozunk a garázsban. Odamegyünk- mondtam neki, majd magára is hagytam. Mentem Liz szobája felé.

- Bonnie, ugye, nincs baj?- kérdezte, mikor ajtót nyitott.

- Gemma, te és én odamegyünk- mondtam határozottan.

- És Bernie?- döbbent meg, miközben behúzott a szobába.

- Bernie nem tudja, hogy mit jelent ez nekünk. Nem értheti. Odamegyünk és megtaláljuk őket. Élve- sulykoltam magamba és belé is.

- Jó, legyen- bólintott és a kezembe nyomott egy kulcsot és egy pulcsit. – Az övé a leggyorsabb kocsi, ez meg segít emlékezni.

- Köszi!- mosolyogtam rá.

Gyorsan magára is hagytam. Visszarohantam a szobámba, ahonnan elhoztam Tommie egyik pulcsiját, miközben belebújtam Kimi Red Bullos pulcsijába. Egyből megéreztem azt a jellegzetes, rá jellemző illatot. Gyorsan lementem a parkolóba, ahol azonnal megtaláltam a járművünket.

Gemma jött előbb. Rajta is hasonló pulcsi volt, mint rajtam. Egy picit mosolyogtunk a másikon, majd vártunk Lizre. Ő is befutott. Megkapta tőlem a felsőt, beültünk a kocsiba és magunk mögött hagytuk Barcelonat. A szabályok nem nagyon érdekeltek, csak hajtottam észak felé.

Már hajnalodott, mire odaértünk a kutatócsapatok főhadiszállására. Kiszálltunk és egyből a sátor belseje felé vettük az irányt. Odabenn láthattuk, hogy nem lézengenek sokan. Az egyik székben ült egy férfi, aki valamit írogatott. Érkezésünkre azonban felkapta a fejét.

- Segíthetek?- kérdezte halkan.

- Meg akarjuk találni őket. Hozzátartozók vagyunk. És csapattagok is egyben- mondta Gem.

- Rendben, jöjjenek- indult el hátra egy láda felé. – Úgy tudjuk, hogy a gépen összesen heten voltak. A 2 pilóta, a csapatfőnök, egy csapattag, a pilóta, a másodpilóta és a stewardess. A másodpilóta meghalt, a stewardess és a pilóta már kórházban lábadoznak, a többieket keresik- ismertette velünk a helyzetet. – Itt a rádió. Van benne GPS. A 4-es frekvencián van mindenki. Szóljanak, bármi van.

Bólintottunk értve, hogy minden rendben, felfogtuk. Még megmutatta, hogy merre kell mennünk, majd bevittek minket egy jeep-el a keresési területre egy darabig. Ott leszálltunk és hárman háromfelé indultunk. Bíztunk benne, hogy nem lesz sikertelen a kutatásunk.