Back again... - 35. rész

(Bonnie)

Ennyit a tervekről. Valami probléma volt a kocsival, így szerdán Kimi, Seb, Tommie és Christian is visszarepültek Milton Keynes-be. Azt mondták, hogy Newey már kitalált valami és pénteken reggel már jönnek is és folytatjuk a tesztet, így a csapatunk maradt. Újra egyedül maradtam a gondolataimmal.

Nem volt kellemes, mert azt vettem észre, hogy Gemma egyre jobban kedveli Lizt. Én pedig ki nem állhattam, hiszen mindig Kimivel lóg. Utálom, amiért ott lehet vele, megérintheti, beszélhetnek, és ki tudja, hogy még miket csinálhatnak együtt. Megtehet bármit, amit én nem.

Pénteken reggel rossz előérzettel keltem fel. A mellkasom szorított és úgy éreztem, hogy valami baj lesz. Kissé szorongva szedtem össze magam, majd mentem le reggelizni. A pályára Jaime vitt ki, mivel ő is akkor indult, mikor én. Nem kérdezett semmit, amivel fájdalmat okozhatott volna és ezért nagyon hálás voltam neki.

Bementem a hatalmas büfébe, ahol minden csapat minden tagja megfordult. A lány, aki a pultnál állt, mosolyogva nyújtotta felém a habos, fahájas kapucsínómat. Csak azért tudta ennyire, hogy mit szeretek, mert ő volt a Red Bullnál is Milton Keynes-ben a pultosunk.

Leültem egy asztalhoz elszürcsölni a nedűmet. Lassan a lányok is körém gyűltek és vidáman mesélték egymásnak a napokban történtekről. Semmi nem maradt meg abból, amit mondtak. Csak a rossz érzésem volt. Nem tudtam hová tenni a dolgot és ez nagyon zaklatottá tett.

Végül mikor az óra kilencet ütött, elváltunk egymástól a lányokkal és mindenki elindult a saját csapata felé. Én is elsétáltam a Red Bull boksz irányába, ahol felültem a falra Kimi mérnöke mellett. Éppen az adatokat nézte, hogy miket tudunk majd kihozni a kocsiból, ha a fiúk végre megérkeznek.

- Hogy állunk?- kérdeztem egy órányi néma ücsörgés után.

- A Toro egészen jó, a McLaren szenved, a Ferrari alakul…- magyarázta. – A tavalyi új csapatok is sokat fejlődtek. Egy jó idény lehet.

- És mit gondolsz, lehet világbajnok?- tettem fel a legfontosabb kérdést.

- Kimi motiváltabb, mint valaha. Nem beszélve arról, hogy Seb hergeli, hogy menjen neki. Minden esélye megvan rá.

Ez volt az, amit hallani akartam. És nem azért mondta, mert tudta, hogy mit akarok. Ismertem annyira, hogy tudjam, elmondaná, ha nincs minden rendben. A múltkoriban, mikor Kimivel nem volt minden rendben az értekezleten, nyíltan szidta őt nekem, semmi óvatoskodás nem volt.

Mialatt én ezen morfondíroztam, a rossz érzésem kezdett beigazolódni. Nico kászálódott ki a rommá tört Williamsből. Szerencsére neki nem lett baja, de az autót szinte teljesen újjá kell építeni. Pillanatokkal később már hallhattuk is, hogy a fék adta meg magát.

Majd újabb fél óra elteltével Lucas csúszott meg és találta szinte telibe Brunot. A két fiú egyben volt, de az autók megint nem voltak a legjobb állapotban. Visszafelé jövet láttuk, hogy beszélgetnek, és jól vannak, ezért nyugodtabbak voltunk. Bár én még mindig féltem.

Bementünk a büfébe ebédelni. A legtöbb csapat ott töltötte éppen az idejét a déli sziesztával. Leültem én is a legnagyobb asztalhoz, ahol kis csapatunk étkezett, kisebb-nagyobb hiányokkal. A téma a 2 baleset volt, mindenki azon csámcsogott. Jól megnéztem a fiúkat, de baja egyiknek sem volt.

Éppen valamin nagyon nevettek, mikor Liz kivágta a büfé ajtaját és halálra vált arccal, könnyes szemekkel rohant hozzánk.

- Mi történt?- kérdezte Jaime.

- A gép…- kezdte és a könnyei az arcát kezdték mosni. – A gép, amivel jöttek, lezuhant…