Back again... - 44. rész

(Kimi)

Iszonyatosan fájt a fejem, mikor felébredtem. A szememet sem tudtam kinyitni, annyira le voltam gyengülve. Azt sem tudtam, hogy merre lehetek, vagy ki van velem. Mikorra összeszedtem annyi erőt, hogy kinyissam a szemeimet, meghallottam egy régóta szeretett hangot.

- Cleo, Kimi most nagyon beteg, lehet, hogy nem fogja kinyitni a szemét- magyarázta valakinek.

- Nem igaz, Bonnie!- felelt erre egy vékonyka hang. – Ice fel fog ébredni, mert én itt vagyok és meggyógyítom.

- Kicsim, én is próbálkoztam már a puszikkal…- felelte türelmesen.

- De neked nincsen gyógyító puszid!- jelentette ki a vékony hang, majd kaptam egy puszit az arcomra. Megrebegtettem a szemhéjam. – Látod?

- Kimi?- kérdezte azonnal Bonnie és éreztem a kezét az arcomon. – Itt vagyok veled, édesem!

- Én is itt vagyok, Ice!- mondta gyorsan a hangocska.

Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Az első pillanatban azt hittem, hogy megvakulok, annyira fényes volt. Majd lassan pislogtam néhányat és szép lassan tisztult a kép. Az első, akit megláttam, az én szívszerelmem csodaszép arca volt.

- Isten hozott a valóságban, szépfiú!- mosolygott rám vidáman.

- Szebb valóságról álmodtam- suttogtam, mivel csak arra volt erőm.

- Már hívtam az orvost, hamarosan megvizsgál és akkor kapsz fájdalomcsillapítót is- nyugtatott.

- És velem mi lesz?- kérdezte egy kislány, aki fenn ült az ágyam szélén.

- Kimi, ő itt a legnagyobb rajongód, Cleo, az unokahúgom. Azért jött, hogy meggyógyítson- kacsintott rám.

- Te vagy a megmentőm, hercegnő- súgtam a kislánynak, akinek az arcán hatalmas vigyor terült szét.

- Mr. Räikkönen, végre!- lépett be az orvos. Bones leemelte a kislányt mellőlem, majd kifelé indultak.

Hirtelen futott rajtam végig a félelemérzet, hogy mindent csak álmodok. Nem akartam, hogy vége legyen, hogy kiderüljön, a rideg valóságban még mindig össze vagyunk veszve. Már majdnem hangot adtam a kételyeimnek, mikor a lány felém fordult.

- Édes, hallgass a doktor úrra! Szeretném, hogy minél hamarabb meggyógyulj és akkor kisajátíthassalak a világ elől. Szeretlek!- mosolygott rám.

- Én is szeretlek, Bonnie!- feleltem rekedt hangon. Az arca felragyogott, mialatt becsukta az ajtót. A vallomása és a saját vallomásom után megnyugodva vetettem alá magam a vizsgálatoknak.