Love from the past

Sziasztok! Kellemes húsvéti ünnepeket nektek! :))

3. rész

„1996. november 25., hétfő

Ma kezdődött a csel. Vagyis Marko azt mondta, hogy ma kezdjem el átverni azt az autóversenyző vagy milyen srácot. Nem volt ínyemre a dolog, de miért is mondanék ellen a pasimnak? Biztos, hogy jó oka van arra, amiért erre kér engem.

Van egy óránk, ami ilyenkor egymás melletti teremben van. A teremajtóval szembeni ablakban szokott ülni, figyeli a környezetét, de közben máshol jár a gondolata. Ebben biztos vagyok, mert néhányszor már lopva figyeltem őt.

Ma nem volt nyugta, mint máskor. Marko és a többi srác kötözködni kezdtek vele. Én nem hittem, hogy ennyire komoly a baj, mert nagyon durvák voltak vele. Hiába kért meg arra, hogy amíg nem néz rám, ne reagáljak arra, amit csinálnak.

-Hagyjátok abba!- emeltem meg a hangom és ők meglepetten fordultak felém.

-Hogy mondod, cicus?- kérdezte negédesen a pasim, de a szemén láttam, hogy nem tetszik neki, hogy nem azt csinálom, amit ő akart.

-Mondom, hagyd békén!- léptem oda melléjük. - Mit ártott nektek ő?- kérdeztem és a szőkére mutattam.

-Az zavar, hogy itt van- húzta ki magát a pasim.

-Akkora egy tapló vagy- vágtam a szemébe. - Felejts el engem, meg azt, hogy valaha is közünk volt egymáshoz.

-Kidobsz?- emelte meg a hangját. Nem éppen úgy zajlott a játszma, ahogyan akartuk.

-Igen, mert egy ilyen gerinctelen féreggel, mint te, soha nem akarok együtt mutatkozni. Egy görény vagy- álltam a srác elé.

-Te meg egy mocskos kis ribanc, nem több- lépett szorosan elém és a kezét emelte. Becsuktam a szemem és tudtam, hogy meg fog ütni, amiért nem az ő játékszabályait követtem.

-Egy nőt megütni gyávaság- hallottam magam mögött a halk, de annál határozottabb hangot. Alig nyitottam ki a szemem, éreztem, ahogy maga mögé tol.

-Ő csak egy senki- fröcsögte Marko ugyanolyan elszántan.

-Samlisekinen!- hallottuk meg a testnevelőtanár dühös hangját. - Menjen az igazgatóhoz! Räikkönen, maga keresse fel az iskolaorvost!- intett a folyosó felé. - Seppälä, maga meg kísérje el!

Némán tettük meg az utat az orvosi szobáig, ahol leápolták a sebeket, amiket a fiúk okoztak neki. Nagyon szégyelltem magam, amiért ezt hajlandó voltam végignézni. Mire kiértünk, már becsöngettek, ezért elindultunk a tantermek felé. Mielőtt bemehetett volna, azért megköszöntem neki, hogy megvédett, de csak egy biccentést kaptam válaszul.

Egész nap kerültem Markot, hogy ne legyen még véletlenül sem lehetősége arra, hogy számon kérjen. Azt tudtam, hogy anya nem fogja beengedni a házunkba és életemben először hálás voltam neki ezért. Hanna-Mariaval együtt mentünk haza. Egész délután nem tudtam mit csinálni itthon. Volt bennem valami fura érzés, még vacsorázni sem nagyon tudtam. Most jöttem csak rá, hogy mi is ez... Bűntudatom van amiatt a srác miatt.”

A főnököm irodájában ültem az asztala előtt és vártam, hogy mit mond a cikkről, amit megíratott velem. Folyton fintorgott közben, de ebből semmit nem tudtam megállapítani, mert már szinte mindenki tudta, hogy utálja a titkárnőjének az olcsó parfümjét, ami irtózatosan büdös illatfelhőt hagy maga után. Az én orromat is facsarta a szag, csak nem mertem kimutatni.

-Egészen elfogadható- rakta le a nyomtatásra váró anyagok tetejére a papírjaimat. - Lehet, hogy gyakrabban adok magának ilyen feladatot.

-Felejtse el!- tiltakoztam azonnal. - Higgye el, hogy Rikka sokkal jobban meg tudja oldani az efféle dolgokat. Nem nekem való a divat.

-Nem érdekel- legyintett. - De nem is ezért hívtam ide. Gondolom, maga is hallotta, hogy visszatér Räikkönen- közölte, én pedig bólintottam. - Azt akarom, hogy valaki az újságtól legyen mindig a nyomában. Nem érdekel, hogy oldják meg, tőlem belebújhatnak az ágyába is, de minden héten legyen friss sajtóanyag róla. Maga választja ki, hogy kit küld a csapatából.

-A csapatomból? Bárkit?- kérdeztem vissza azonnal.

-Bárkit onnan kintről- bökött a hátam mögé, ahol ott voltak a többiek. - Rendszeresen jelentetünk meg cikkeket, interjúkat róla.

-Vállalom- jelentettem ki teljes nyugalommal.

-Nem hiszem- rázta a fejét a főnök. - Magácska az autósport osztály vezetője, nem megy sehová.

-Akkor elfelejtheti ezt a rendszeres beszámolót a világbajnokunkról,- keltem fel, majd az ajtóban visszafordultam – mert közülük senkivel sem fog szóba állni.

Behúztam magam után az ajtót és talán a kelleténél is egy kicsit hangosabban csuktam be. Bementem az irodámba és lehullottam a székemre. Bíztam a kezem alatt dolgozókban, tudtam, hogy képesek lennének elintézni a dolgot, de azt is tudtam, hogy Kimi nem hagyná, hogy olyan mélyen megismerjék őt. Velük szemben én az életének a része voltam, ezért tudtam volna, hogy mit is lehet leírni.

-Minden rendben, Mila?- nyitott be Bruno, az egyik kollégám.

-Csak a szokásos- legyintettem. - Az agyamra megy- böktem a fejemmel a férfi irodája felé.

-A Räikkönen-ügy a baj?- jött beljebb és leült. - Én mondtam neki, hogy téged kellene küldenie, de hallani sem akart a dologról.

-Mondtad?- pillantottam rá meglepve. - Mégis honnan gondolod, hogy nekem kellene menni?

-Ha te akartál vele interjút csinálni, soha nem mondott neked nemet- mosolygott rám. - Szerintem kedvelhet téged.

-Köszi, Bruno, aranyos vagy!- mosolyodtam el egy pillanatra.

-Megyek, összerakom a cikket holnapra- intett és magamra maradtam az irodában.

Senki nem tudta, hogy milyen szál is kapcsol össze engem és Kimit. Abban biztos voltam, hogy akkor darabokra szednének, ha kiderülne a dolog. Ezért akartam annyira én menni. Mert csak egyszer találkozik valaki vele és a lányunkkal egyszerre, tudni fogja, hogy ők apa és lánya. A tekintetük pont ugyanolyan volt, akárcsak a reakciójuk. Már az is eléggé feltűnő, amikor valaki hallja Kaisa nevét. Azonnal faggatni kezdik, hogy milyen rokonságban állnak a bajnokkal, de már megtanulta, hogy csak távoli rokonok. Nem akartuk őt kitenni annak a nyomásnak, amit a sajtó tenne rá és ma már mindketten tudtuk, hogy helyesen cselekedtünk.

Egész nap céltalanul lézengtem a munkahelyemen. A főnökömmel minden második percben összevesztem a szerinte tökéletes ötletén Kimivel kapcsolatban. Én pedig nem voltam hajlandó tágítani az ötletem mellől, hogy majd én megcsinálom az egészet. Így eléggé paprikás volt a hangulat. Délután jutottam el oda, hogy mindenből elegem lett, odavágtattam a főnökhöz és megmondtam neki, hogy beszélje le ő Räikkönennel a dolgot.

Engem is meglepett, mikor egy óra múlva benyitott az irodámba és kijelentette, hogy legyek a nyomában minden pillanatban. Ez egyet jelentett azzal, hogy elértem a célom. Nem hittem, hogy ennyire hamar sikerülni fog, de örültem neki. Újabb teher volt, amit ketten tartunk Kimivel a vállunkon. Neki is kellett, hogy valaki olyan is legyen mellette, aki tudja, hogy milyen is valójában és ezzel nem akar visszaélni. Nekem pedig eszembe sem jutott bántani őt. Soha.

-A főnököd egy hatalmas barom- jelentette ki Kimppa, amikor beléptem a ház ajtaján.

-Nem kell bemutatnod, tudom- tettem le a kabátom és a cipőm. - Egész nap össze voltam vele zárva és folytonosan vitatkoztunk miattad.

-Azért jó tudni, hogy még mindig tudsz olyan hévvel védeni engem, mint régen- mosolygott rám. Igazi, szívből jövő, hálás mosoly volt.

-Köszönd magadnak is, amiért ilyen jó a kapcsolatunk. És neki is- mentem oda Kaisához és belepillantottam az ölében heverő naplóba, - mert összetart minket a legnagyobb bajban is.

-Szeretlek titeket!- nyomott egy puszit az arcomra, majd leült a lányunk mellé.