Ismeretlen ismerős - 7-8. rész

Sziasztok! Gyorsan meglett az a kért 5. :)) Akkor most maradjunk abban, hogy másnap érkezik a dupla rész, ha megvan az 5 komment, jó? Így nekem is több időm van az új történetre és több rész lesz előre megírva. Szerintem ez így jó nektek is és nekem is. Jó olvasást!

---------------------------------------------------------------------------

7. rész

10 óra is elmúlt, mikor elindultunk Kimihez. Olyan fél órás út lehetett Marktól. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Ahogy leparkoltunk, egy kutya jött elénk a kapuhoz. Legnagyobb meglepetésemre nem ugatott.
-Mindig ilyen csendes?- kérdeztem Kimit, miközben elindultunk befelé.
-Csak akkor, ha én jövök. Meg néha Markot sem ugatja meg.- nyitotta ki a kaput és belépett. Ajax egyből rohant hozzá és ott loholt mellette. Gazdája megvakargatta a füle tövét. Utána jött és körbeszaglászott minket is. Végül mellettem maradt és a fejét a kezemnek dörzsölte.- Kedvel téged.- nézett rám a férfi. Csak elmosolyodtam. Nem tudtam, hogy milyen élményeim vannak a kutyákkal. Közben nyílt az ajtó és a 2 jó barát már be is lépett. Én is csatlakoztam hozzájuk. Ahogy beljebb értem, elámultam. Nem hittem, hogy ekkora házban lakik Kimi. De még időm sem volt szétnézni, mert megjelent egy nő az emeleti galérián.
-Édesem!- kiáltott és amilyen gyorsan csak tudott, lejött. Megpróbálta magát a férje nyakába vetni, de csak elutasítást kapott.- Ki ez a nő?- háborodott fel, mikor észrevett. Közelebb léptem Markhoz, hogy lássa, hozzá tartozom.
-A lányom. És nem kérek semmi olyasfajta megjegyzést, hogy ő Kimi szeretője vagy valami hasonló.- mondta Mark szúrós szemekkel.
-A lányod? Nem mondtad soha, hogy van gyereked.- döbbent meg Jenni.
-Legyen elég annyi, hogy megmentettem és felneveltem. Neked nem kell többről tudnod.- zárta le a témát a férfi és elindult az emeletre. Kimi már a szobájukban pakolászott. Én is utánuk mentem és segítettem rendbe tenni a ruhákat. Persze Jenni sem volt hülye, eszébe sem jutott békén hagyni minket.
-Kicsim! Mit csinálsz?- fogta meg a férje csuklóját. A Jégember szó szerint megdermedt.
-Elmegyek. Azt hittem, erre te is rájöttél tegnapelőtt. Én nem hagyom, hogy ennyire megalázz és földbe tiporj.- mondta halkan. A szája alig mozgott, igazán oda kellett figyelni, hogy értsük őt.
-Te is tudod, hogy nem történt semmi. Én téged szeretlek teljes szívemből. Hiszen annyiszor bebizonyítottam már. Kérlek! Ne hagyj el!- könyörgött. Kimi rám nézett és én is rá. Hirtelen forogni kezdett velem a világ és elájultam ismét. Egy tipikus tinédzser srác szobájában voltam, az ágyon ültem. A srác pedig pakolt.
-Meddig leszel távol?- néztem a fiúra. 17 lehetett, én sem voltam több 14-nél.
-Én sem tudom. Meg kell keresnem az apámat. Anya nem mondta el eddig és most is csak azért, mert meghallottam őket, ahogy Niklassal beszélgetnek.
-Tobias! A bátyám vagy. Nem akarom, hogy elhagyj! Mi lesz velem nélküled? Tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem.- álltam fel és megöleltem.
-Tudom, Hannah, de tudni akarom, hogy milyen az igazi apám. Hálás vagyok Niklasnak, hogy felnevelt, de most az igazi apámat akarom megismerni, vele akarok élni. Ígérem, hogy még látjuk egymást!- puszilta meg a fejem. Ekkor valami erős szagot éreztem. Olyan volt, mint a körömlakklemosó.
-Vidd innen, Kimi!- szóltam még mielőtt kinyithattam volna a szemem. De nem tévedtem, Kimi volt, aki felébresztett. Ott feküdtem az ágyon és ő szorosan mellettem ült.
-Hannah! Rendben vagy?- nézett rám aggódva Mark.
-Igen. De most már sürgősen beszélnem kell Heikkivel. Meg kell találnom a bátyámat, Tobiast.- néztem a 2 férfire. És feltűnt a Jenni arca is a háttérben.
-Nem maradok, csak mert segítettél felkelteni Hannah-t.- mondta Kimi, miközben még mindig engem bámult.- Bepakoltam, mehetünk. Már csak Ajaxot kell elvinnem, de érte visszajövök egyedül.
Segítettek felállni és a 2 férfi ölelésében mentem le a lépcsőn, majd ki a házból. Beültem a kocsi hátsó ülésére és eldőltem.
-Mit láttál?- kérdezték kórusban a srácok, mikor beültek.
-A bátyám lelépett, mikor 14 körül voltam, mert kiderült, hogy nem ugyanaz az apánk. Épp pakolt és beszélgettünk.- feleltem és becsuktam a szemem.
-Egyre több a kérdésed, igaz?- kérdezte Mark, miközben Kimi beindította a motort.
-Igen, de azt a néhány órát már kibírom, amíg Heikki ideér. És utána mindent megkérdezek tőle, amit tudni akarok. De azt tudnod kell, hogy elmegyek vele Finnországba.- mondtam Marknak.
-Én is hazamegyek anyáékhoz.- jelentette ki Kimi.
-Akkor nekem sincs más dolgom, mint követni titeket oda.- sóhajtott a férfi. Az út hátralévő részét némán töltöttük. Otthon kipakoltunk, majd a 2 férfi visszament a kutyáért, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.


8. rész

A nagy óra a nappaliban kongással jelezte, hogy 6 óra van. Ekkor lépett elém Kimi.
-Most indulok, Heikki gépe hamarosan leszáll.- mondta. Felálltam és kikísértem.
-Siessetek.- néztem rá. Egyre izgatottabb voltam, de a lelkem mélyén féltem is a találkozástól.
-Van még valami, amit tudnom kell.- nézett mélyen a szemeimbe.- Elmondjam neki, miért hívtam?
-Jobb lenne, ha tudná. De csak akkor tedd meg, ha úgy érzed, elbírod ezt a terhet.- léptem hozzá közelebb. Az arcunk alig volt néhány centire egymástól.
-Mennem kell.- mondta halkan.
-Tudom.- feleltem, de nem mozdultam. Egy apró puszit nyomott az ajkaimra és elindult a kocsija felé.- Vigyázz magadra!- kiáltottam utána. Még visszafordult, küldött egy puszit és végül csak elindult. Megvártam, amíg eltűnik az utcából és visszamentem a házba. Idegesen járkáltam fel-alá, mígnem Mark megállított. A szobája előtt mentem el legalább ötödjére.
-Nyugodj meg egy kicsit. Nem lesz semmi baj.- ölelt át. Talán még soha nem volt olyan szeretetteljes és apai az ölelése, mint most. Lehet, hogy csak azért éreztem így, mert szükségem volt a támaszra, de jól esett. Bementem hozzá és beszélgettünk, amíg nem jöttek. Eközben Kimi lassan kiért a reptérre. Leparkolt, majd elindult a megkeresni, hogy hová érkezik barátja. Nem kellett sokáig kutakodnia, ki volt írva, hogy hol kell keresgélnie. A gép késett néhány percet. Idegesen téblábolt, nem tudta, mit is mondhatna barátjának. Azt pedig végképp nem tudta, hogy mit is érez a lány iránt. Alig tud róla valamit, de máris a bűvöletében él. Tudta, hogy ezt tisztáznia kell magában ahhoz, hogy a lelke megnyugodjon. Eddig lehajtotta a fejét, nehogy rajongók lepjék el. Most nézett fel először és meglátta, ahogy barátja egy sereg lánnyal az oldalán, nevetve jön kifelé. Mosolyt csalt az arcára, hogy kollégája így magába tudja bolondítani a nőket. És akkor meghallotta a hangot is.
-Sajnálom, hölgyeim, de most mennem kell. A haverom valami fontos és halaszthatatlan dolog miatt hívott, úgyhogy nem akarom megváratni. És ne feledjék, amit mondtam. Magukra még vár a nagy szerelem!- bolondozott a férfi és barátja felé vette az irányt.
-Nem is mondtad, hogy ennyire oda vannak érted a nők.- nevetett a Jégember és barátilag átölelték egymást.
-Nem csak neked van vonzerőd!- nevetett Heikki is. Elmentek az autóhoz, bepakolták a táskát a csomagtartóba és elindultak.- Igazán érdekelne, hogy mi olyan halaszthatatlan, hogy ide kellett jönnöm.- szólalt meg néhány pillanat után unokabátyám.
-Én is csak tegnap szereztem tudomást a dologról, mert Mark nem árulta el korábban. Egy lánnyal találkoztam nála, azt mondta, a nevelt lánya, aki egy balesetben elvesztette a szüleit és nem emlékszik semmire. Ahogy vitáztunk, amiért nem mondott nekem semmit róla, hirtelen megjelent, közbeszólt, majd elájult. Míg eszméletlen volt, visszatért néhány emléke. Ez az elmúlt napokban többször megtörtént vele.- mondta Kimi nyugtalanul. Nem tudta, barátja hogyan fogadja majd a tényeket.
-Eddig értem, de mi közöm van nekem ehhez?- sürgette Heikki honfitársát.
-Az egyik ilyen alkalommal megnyert egy nemzetközi versenyt egy képével és az unokabátyjának mesélte el, majd ismét máskor az unokabátyjával snowboardoztak. A lányt Hannah-nak hívják.- fejezte be a mesélést. Néma csend telepedett az autóra. Csak a motor édes duruzsolását hallották.
-Akkor, 8 éve mindenki azt mondta, hogy az egész család meghalt. Niklas is, Lotta is és Hannah is. Hogy lehet akkor, hogy…?- kérdezte a férfi hirtelen.
-Hannah kirepült a szélvédőn, mert nem volt rendesen bekapcsolva a biztonsági öve. Mark vitte kórházba, és mivel semmit nem tudtak róla, felnevelte, mint a saját lányát. Csak annyi a bökkenő, hogy senkinek nem beszélt róla és ő sem mozdult ki a házból.- fordultak be az utcánkba.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy az unokahúgom él.- nézett Heikki Kimire. Megálltak a ház előtt és a két férfi farkasszemet nézett egymással. Ekkor léptem ki az ajtón. Ijedten és izgalomtól remegve indultam az autó felé.