Ismeretlen ismerős - 13-14. rész

Sziasztok! Látom, mindenki siet, hogy hamar olvashassatok és még hamarabb jöjjön az új történet. :)) Ma egy kicsit visszaolvastam ezt a történetet és megállapítottam, hogy néha hatalmas marhaságokat írtam, ezt nézzétek el nekem, jó? :$ :)

---------------------------------------------------------------------

13. rész

Éjjel 1 óra volt. Leena a repülőtéren ült. Délután felhívta a férfit, csak hogy a hangját hallja. De elárulta, hogy szenved és ezért iderepül hozzá, pedig milliószor kérte, ne tegye. Hiszen csak most lett vége a szezonnak. Alig volt a családjával. Érezte, hogy fontos a srácnak. És ekkor megjelent. Sietve húzta maga után a bőröndjét. Leena felállt, hogy üdvözölhesse. Szorosan ölelték egymást, majd rövid csókot adtak a másiknak.

-Sebastian! Mondtam, hogy ne gyere.- ült le a lány.

-Én meg megmondtam, hogy melletted a helyem.- foglalt helyet és megfogta a lány kezét. Mélyen egymás szemébe néztek, és várták, hogy ki szólal meg előbb. De egy nem várt hang mindkettejüket visszahúzta a mindennapokba.

-Sebastian! Mit keresel te Finnországban?- kérdezte Heikki. Most szállt le a gépünk. Fáradtan követtem unokabátyámat. Az utunk sima volt, lelkileg sokkal jobban megviselt. Azt hittem, már mindent tudok a családomról és a múltamról. De Heikki közölte, hogy van valami, amit még nem közölt velem. Már említette korábban, hogy mikor egy éves voltam, a szüleim szétmentek egy kis időre. Most elmesélte azt is, hogy ebben a kis időben apám egy régi barátnőjénél volt, akitől született egy lánya. Elfogadta és nevelte a húgom, anya is tudott róla, de nekem nem mondták meg. A miértet ő sem tudta, ezek mind a tények voltak. Azt mondta, hogy majd megkeresi és akkor megismerhetem. Míg én gondolkoztam, addig megálltunk.

-A barátnőmhöz jöttem. Kissé nehéz időt él mostanában.- állt fel a srác és kezet fogtak. Unokatesóm szeme a lányra siklott.

-Leena?- kérdezte kissé meglepve.

-Szia, Heikki!- állt fel a lány és adott neki 2 puszit.- Merre jártál?

-Svájcban voltam, mert Kimi hívott.- nyögte ki nagy nehezen. Eközben én álltam és néztem az ismeretleneket.

-És ki az a lány ott mögötted?- kérdezte Seb.

-Ehhez le kellene ülnötök. Főleg neked.- nézett a fiatal nőre. Ő úgy is tett.- Azért voltam Svájcban, mert kiderült, hogy Kimi edzője, Mark Arnall nevel egy lányt. Egy lányt, aki remekül rajzol, aki 8 éve érkezett az országba és aki túlélt egy autóbalesetet, bár mindenki úgy tudta, meghalt.- vázolta fel a helyzetet Heikki.

-Azt akarod mondani, hogy megtaláltad a nővérem?- pattant fel Leena. Arrébb lökte az előtte álló pilótát és megállt közvetlenül előttem. Csak nézett, nem mondott semmit. Én is megnéztem a szép, de elgyötört és fáradt arcát, fiatalos, sportos és nőies ruháit. Hirtelen ő szólalt meg.- Anyának igaza volt.- jelentette ki és hátrált egy lépést.

-Mire célzol?- kérdezte egyszerre a 2 férfi.

-Mikor 10 éves voltam, azt mondta, hogy ha egyszer összefutok az utcán a nővéremmel, tudni fogom, hogy ő az, mert pont olyan, mint apa.- nézett rám.- A szemei mandulavágásúak, kékek, mint a tenger és az arcának minden porcikája Vuolera.

-Heikki! Megmondanád, hogy ki ez a lány és a srác?- szólaltam meg.

-A srác Sebastian Vettel, a jövő szezontól a Red Bull Racing pilótája. A lány pedig……- állt meg a bemutatásban. Ő maga sem volt erre felkészülve.

-Leena Vuolera vagyok…

-A húgom.- vágtam a szavába és megöleltem. Jó volt érezni, hogy van valaki, akivel összetartozom. Együtt mentünk el a reptérről. A kocsit, amellyel a húgom jött, Sebastian vezette. Éreztem a stílusán, hogy ez nem csak a szakmája, hanem a szenvedélye is. Ha nem sokat, de azt megtanultam Mark mellett, hogy milyen, mikor valaki csak annak él, hogy ő legyen a legjobb abban, ami a munkája és a hobbija is egyben. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg.- Mikor látlak újra?- kérdezte Leena.

-Majd holnap felhívlak, jó?- néztem a lányra. Szinte semmit nem tudtunk egymásról, de máris olyan közel éreztem magamhoz, mint az unokatesómat.

-Heikki tudja a számom.

-Rendben.- bólintottam és kiszálltam az autóból. Megvártuk, míg elhajtanak, majd bementünk a házba. Szétnézni sem volt erőm, annyira elfáradtam. Amint megkaptam a szobámat, bezuhantam az ágyba és elaludtam.

14. rész

Reggel arra ébredtem, hogy elnyomtam a nyakam. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem tusolni. Sokáig folyattam magamra a vizet. Ezalatt elgondolkoztam az életen. Tudtam, hogy szerencsés vagyok, amiért nem haltam meg és kell lennie valaminek vagy valakinek, aki miatt maradtam. És ha személyről beszélünk, csak egy ötletem van… Miután kellőképpen kiáztam, elzártam a vizet és magam köré csavartam egy törcsit. Kimentem a szobámba és gyorsan felvettem egy fekete farmert és egy piros pólót, majd a konyha felé vettem az irányt. Heikki álmosan pislogott rám.

-Szia!- köszöntem vidáman és adtam az arcára egy puszit.

-Neked is jó reggelt!- köszönt ő is a szemét dörzsölve. Öntöttem magamnak kávét és leültem vele szemben. Magam elé húztam az újságot és gyorsan átlapoztam. Nem volt benne semmi érdekes. Ekkor megszólalt az unokatesóm mobilja. Alig pillantott rá, máris felém tolta. Én is ránéztem a kijelzőre és Mark nevét láttam kiírva.

-Szia!- köszöntem vidáman.

-Jó reggelt! Milyen ott, Finnországban?- kérdezte.

-Eddig jó. Alighogy megérkeztünk, összefutottunk a húgommal és Sebivel.- feleltem.

-Mit keres ott Sebastian Vettel?- döbbent meg.

-A húgom pasija és hozzá jött. De te miért kerestél?

-Csak szólni akartam, hogy a gépünk délután 2-kor száll le és van egy bőröndnyi holmid, amit viszünk neked. Közte vannak a rajzcuccaid is.

-Akkor kimegyünk elétek. Addig is szia!

-Szia!- köszönt el és bontotta a vonalat.

-Na? Mi a helyzet?- élénkült fel Heikki is. Elmondtam neki, hogy hogyan állnak a dolgok és megbeszéltük, hogy mikor megyünk. Utána felhívtam Leenát, aki azt mondta, hogy kijönnek ők is a fiúk elé, mert Sebastian beszélni akar Kimivel. Így fél 2-kor találkoztunk a reptéren. Üdvözöltük egymást, majd elmentünk a kilépő kapuhoz és beszélgettünk, amíg le nem szállt a gép. Nem sokkal utána meg is jelent Mark és Kimi. A tekintetem egyből elkaptam, mivel a kék szemek csak engem bámultak. Kissé zavarba is jöttem.

-Üdv mindenkinek!- lépett oda a nevelőapám és átölelt, majd kezet rázott a fiúkkal és összeismerkedett a húgommal. Kimi is gyorsan elintézte a dolgot 2 kézfogással, meg 1-1 puszival. Seb egyből félre is vonta, én pedig megkaptam a bőröndöt a holmimmal.

-Köszi, hogy elhoztad.- mosolyogtam a férfire.

-Ugyan, nem tartott semeddig. A Ferrari pedig…- magyarázott Mark, de a végét nem hallottam egy kiáltástól.

-Mi van itt, pilótatalálkozó?- kiabált valaki legalább 100 méterre tőlünk.

-Ki ez az idióta néger pasas?- néztem először unokatesómra, majd a másik kettőre. Mindegyik teljesen le volt döbbenve, szólni sem tudtak.

-Ő Lewis Hamilton, a világbajnok.- súgta Leena egy grimasz kíséretében.

-Szeva, csapattárs!- lépett Heikkihez és hátba veregette.

-Te meg mit keresel itt?- bökte ki nagy nehezen Kimi.

-Nem mindegy, kedves bukott bajnok!- hahotázott. Nekem annyira nem jött be a vicce, de nagyon senkinek 100 kilométeres körzetben.- Amúgy a csajom bandája itt fog fellépni, hozzá jöttem.

-Inkább fulladtál volna meg valahol.- krákogott Sebi mögöttünk.

-Mondasz valamit, kisgyerek?- kapta oda a fejét.- És ki ez az édes cica?- mérte végig Leenát.

-A barátnőm, úgyhogy legeltesd máson a szemed!- csattant fel a „kisgyerek”.

-Akkor azt áruljátok el, hogy a vadmacskának mi a neve.- nézett rám. Majdnem csorgott a nyála.

-A nevemet nem mondom meg, de abban biztos vagyok, hogy jobban vezetek, mint te.- néztem rá gonoszul. Tudtam, hogy kihúztam a gyufát.

-Milyen nagy a szája valakinek! Ha ennyire fogadkozol, ki is állnál ellenem?- lépett elém.

-Hagyd már abba a gyerekeskedést, Hamilton!- jött oda hozzám Kimi.

-Indulhatunk most azonnal.- fordultam el és a bejárat felé vettem az irányt. A hozzám tartozók meglepve és kissé idegesen követtek. A legközelebbi gokart pályára hajtottunk.