Ismeretlen ismerős - 4-6. rész

Sziasztok! Hoztam nektek egyszerre 3 részt is. :)) Mit szólnátok ahhoz, ha kettesével jönne ennek a történetnek a folytatása mondjuk... 3-5 komment után minden alkalommal? Kezd alakulni az új történetem Kimivel, ami annál hamarabb felkerül, minél hamarabb befejezem ennek a kirakását. Jó olvasást!

-------------------------------------------------------------------

4. rész

Meglepve néztem Markra. Kiejtettem egy nevet és ők máris tudták, hogy kiről beszélek. Ez miért van?

-Ti ismeritek őt?- kérdeztem izgatottan.

-Heikki is a Forma-1-ben versenyzik és Kimivel nagyon jóban vannak.- mondta erre nevelőapám.

-Eddig miért nem mondtad? Megtehetted volna, hogy beszélsz egy kicsit arról, hogy merre járkálsz márciustól novemberig. Lett volna hozzá közöm, nem gondolod?- fakadtam ki. A választ sem vártam meg, csak felrohantam a szobámba. Kinyitottam az íróasztalom fiókját, kivettem egy halom rajzot és keresgélni kezdtem. Közben halkan nyílt az ajtó.

-Bejöhetek?- kérdezte Kimi halkan. Csak bólintottam és tovább nézegettem a rajzokat.- Ezt keresed.- fogta meg hirtelen a csuklómat. Egy vidám férfi arca volt lerajzolva. A haja szőke, a szeme igézően kék, az arcán csintalan mosoly ült.

-Honnan tudod?- néztem fel rá.

-Ő Heikki. Gondolom, rá voltál kíváncsi.- engedte el a kezem és leült az ágyamra.- Azt mondtam neki, hogy nagyon fontos dologról kell beszélnünk, ami nem telefontéma, de nem tudok most elmenni innen. Holnap estére itt lesz.

-És te? Csak úgy kisétálsz innen?- fordultam felé. Az arca csalódottságot és fájdalmat sugárzott.

-Mark nem akarja, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Muszáj lesz kerülnöm téged, különben elveszítem a barátságát.- hajtotta le a fejét.

-De én ezt nem akarom! Te nem tudod, milyen bezárva élni, és nem ismerni senkit. Minden nap sóvárogva vártam, hogy elgyere és láthassam az arcod legalább egy pillanatra. Nem tudtam rólad semmit, de te voltál a szürke életemben a napfény.- sétáltam az ablakhoz. Eszembe jutottak a délutánok, amikor csak álltam itt és néztem őket.- Már felnőtt vagyok, nem Mark mondja meg, hogy mit kell csinálnom vagy hogy kivel barátkozhatok.

-Biztos, hogy jó ötlet ez? Én most nem vagyok lelkileg a legjobban.- utalt a tegnap este elmondottakra.- A feleségem csúnyán becsapott, ami nem esett valami jól. Azt hittem szeret. Bár gondolhattam volna, hogy nem, mert hiába nyúztam azzal, hogy ideje lenne egy kisbabát szülnie, mindig csak azt hajtogatta, hogy majd ha befejeztem. Rá vall, hogy hárít, ha valamit nagyon nem akar.

-Milyen ember az, aki nem akar gyereket ennyi év házasság után?- lepődtem meg. Nem illett a képbe, hogy az a szép nő, akit annyi képen láttam az éjszaka, mikor keresgettem, ennyire ellene legyen a családalapításnak.

-Én már nem tudom. Úgy gondoltam, hogy ismerem őt. De tévedtem.- keseredett el még jobban. Odamentem hozzá, leültem mellé és a kezem a vállára tettem. Reméltem, érti a ki nem mondott szavaimat.- Mark nem nagyon akarná, hogy maradjak.

-Nem érdekel! Én kérlek rá, hogy maradj! Bár nem ismerlek, bízom benned.

Erre az apró megjegyzésre felkapta a fejét. Meglepettnek tűnt. A reakciójára pedig nem számítottam. Szó nélkül magához húzott és úgy ölelt, ahogy férfi még soha.

-Hogyan köszönhetném meg neked azt a rengeteg dolgot, amit adtál az ebben a néhány eltelt órában?- súgta halkan.

-Maradj mellettem, amíg Heikkivel találkozom. Ennyit szeretnék mindösszesen.- néztem fel rá. Tudtam, nem kérhetek túl sokat. Még nincs itt az ideje. Talán ha sikerül közelebb kerülnöm hozzá, meggyőzhetem, hogy nem függök Marktól. És kétlem, hogy Heikkinek bármi kifogása lenne az ellen, hogy mi jóban vagyunk.

-Maradok… egyelőre.- mondta ki nagy nehezen. Adtam az arcára egy puszit, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy sejtettem, ott állt a nevelőapám.

5. rész

Farkasszemet néztünk egymással. Nehezemre esett elmozdulni onnan úgy, hogy ne ordítsam le a fejét.

-Kimi! Mikor mégy?- kérdezte az ágyamon ülő férfit.

-Nem megy.- jelentettem ki.

-Hannah! Mennie kell! Te is tudod.- érintette meg a karom. Egyből arrébbmentem.

-Nem kell mennie. Csak te akarod, hogy menjen. Azt hiszed, megvédesz azzal, hogy bezársz? Tévedsz, Mark!- fordultam szembe vele. A szemeim izzottak a dühtől.

-Semmit nem tudsz a világról. Miért döntenél akkor te?- kérdezte gúnyosan.

-Nem tudok a világról, mert te bezárva tartasz, mint valami foglyot. De nem hinném, hogy sokáig maradok. Hazamegyek a családomhoz az unokabátyámmal holnap. És Kimi addig mindenféleképpen marad. Akár tetszik, akár nem.

Erről nem voltam hajlandó lemondani. Kimi meg csak ült és nézett. Nem tudta, hogy kinek adjon igazat. Megígérte a lánynak, hogy marad, amíg Heikki ide nem ér, másfelől tudta, hogy barátja azt akarja, hogy menjen. Tudta, hogy ha meg kell szólalnia, nem tud majd dönteni. És nem akar két szék közül a földre esni.

-Kimi, mit mondasz?- zökkentette ki Mark.

-Én…… nem tudom. Nem akarok veled összeveszni, de nem akarom megszegni a Hannah-nak tett ígéretemet sem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.- mondta halkan, de nem nézett fel. Megértettem, milyen nehéz lehet neki dönteni. Egyrészt ott a nevelőapám, aki a barátja, másrészt itt vagyok én, az idegen, akinek ígéretet tett.

-Nem kérheted, hogy menjen haza abba a házba, ahol a felesége megcsalta. Csak felszakítaná a sebeit.- néztem az ajtóban ácsorgó edzőre.

-Megcsalt? Jenni?- lepődött meg a férfi.

-Erre még nem volt időd? Azt hittem, kiderítetted, hogy miért van itt Kimi.- néztem rá rosszallóan.

-Mindent el kell mondanod.- ült le ő is a pilóta mellé.

-Hazamentem edzés után és az ágyban találtam Ryan-nel. Ennyi a sztori, nem több.- tört elő a Jégember keserűsége.

-Ez a Ryan az állatorvos lenne? Aki a múltkor megmentette Ajaxot?- érdeklődött Mark.

-Átjött megvizsgálni Ajaxot. Jó vicc, nem?- kacagott fel keserűen.- És közben a feleségemmel fetreng az ágyunkban.

-Ez egy gerinctelen seggfej.- tört elő belőlem. Meglepetten néztek rám.

-Egyetértek.- szólalt meg végül Kimi.

-Na, haver, akkor rendezkedj be a vendégszobában, ott jól megleszel egy darabig.- állt fel Mark.- A mai edzést meg kihagyhatjuk, volt már elég izgalom.- pillantott rám, majd távozott a szobából és ránk csukta az ajtót. Leültem Kimi mellé.

-Most már nyugodtan maradhatsz.- emeltem rá a tekintetem. Belenézett a szemembe. Egy pillanatig néztem a kék szemeit, majd ismét ezeket a szemeket láttam, csak egy havas helyen.

-Hannah! Mi lenne, ha nem lennél ennyire makacs és végre elindulnánk?- kérdezte Heikki.

-Jól van, de most először fogok snowboard-ozni úgy, hogy nincs itt a tanárom.- néztem le a hegyről.

-Menni fog, csak induljunk!- noszogatott és neki is indult a hegyoldalnak.

-Hééé! Várj már meg!- kiáltottam és utána siettem. Eszméletlenül jó érzés volt ennyire szabadnak lenni. Nevetve álltam meg mellette a völgyben.

-Ugye, hogy mennyire szuper?- kacagott.

-Isteni! Csak anyu meg ne tudja, mert szívbajt kap. Nem szereti, ha veszélyes dolgokat csinálok.- néztem rá jelentőségteljesen.

-Akkor nem tud a múlt heti gokartozásról sem?- kérdezte vigyorogva.

-Még csak az kéne! Egyből vihetnénk a kórházba.- ráztam a fejem. Ekkor ébredtem fel. Kimi aggódó arcát pillantottam meg magam felett.

-Jól vagy?- kérdezte egyből.

-Persze, csak láttam, amint 15 évesen a tilosban jártam Heikkivel.- feleltem és felültem. A gyakori látomások miatt egyre jobban vártam a másnap estét.

6. rész

A nap hátralévő része vontatottan telt. Körbe-körbe járkáltam a házban, nem tudtam semmivel hosszabb ideig lekötni magam. Végül sikerült elfáradnom annyira, hogy miután letusoltam, egyből sikerült elaludnom. De az éjszaka megint felébredtem, ezért lementem a konyhába tejet inni. Meglepetésemre Kimi ott ült a pultnál. Előtte volt egy üveg vodka és egy üveg whisky. Azon filózott, hogy melyiket bontsa fel.

-Mi lenne, ha nem innál egyikből sem?- kérdeztem, mikor beléptem. Meglepetten nézett rám.

-És mi lenne, ha mindkettőt meginnám?- kérdezett vissza.

-Nem segít a bajodon. Néhány órára talán elfeledteti veled őt, de nem örökre. És láttam, hogy milyen, ha te iszol. Hidd el, nem tesz jót.- öntöttem ki a tejemet.

-Miért iszol tejet?- kérdezte meglepve.

-Mert nem tudok aludni. Ilyenkor mindig ezt iszok. Tegnap is akkor jöttél, mikor menni akartam vissza a szobámba.

-Nem nagyon emlékszem rá.- vallotta be.

-És ha iszol, megint nem fogsz emlékezni egy csomó dologra.- ittam ki a poharam, majd elmostam.

-Aludhatnék…… esetleg… veled?- kérdezte félénken. Egy pillanatig csak bámultuk egymást, majd a kezem nyújtottam felé.

-Miért ne?- néztem rá. Együtt mentünk vissza a szobámba. Ahogy lefeküdtünk, átkarolt. A leheletét a nyakamon éreztem. Valami furcsa érzés kerített a hatalmába, valami nagyon pozitív. Az éjszakám hátralévő része nyugodtan és békésen telt. Reggel szokás szerint 8-kor kipattant a szemem. Kimi még nagyban húzta a lóbőrt. Néhány kósza percig néztem, ahogy alszik, majd lementem a konyhába. Mark már ott volt és épp a két üveget rakta el.

-Szia!- köszönt, mikor észrevett.- Tudsz valamit ezeknek az italoknak a helyzetéről?- mutatta őket felém.

-Jó reggelt!- ültem le.- Az éjszaka közepén Kimi filózott azon, hogy megigya-e őket, de lebeszéltem róla.- húztam magam elé az újságot.

-Apropó, Kimi. Nem tudod, hogy merre van? Nem volt a szobájában.- ült le ő is, mivel az italok visszakerültek a helyükre.

-A szobámban alszik.- feleltem nemes egyszerűséggel.- Így tudtam lebeszélni, hogy megint részeg legyen.

-Jó hatással vagy rá.- mondta Mark.- És ő is rád. Tévedtem, mikor nem mutattalak be neki. Sajnálom!- kért bocsánatot.

-Jobb később, mint soha.- néztem rá. Beszéltünk még néhány szót, majd visszamentem a szobámba. A vendégem még mindig mélyen aludt. Bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Nem nagyon szoktam aggódni amiatt, hogy hogyan festek, de most tovább tartott összeszedni magam, mint máskor. Mire kiértem, a pilótám is felébredt.

-Jó reggelt!- nézett rám álmosan.

-Szia!- ültem le mellé és adtam neki egy puszit.- Mi a mai program, amíg nem jön Heikki?

-Haza kellene mennem a cuccaimért.- mondta szomorúan és felült.- Eljönnél velem?- kérdezte reménykedve.

-Biztos vagy benne?- kérdeztem.

-Visszük Markot is, így Jenni nem vádolhat azzal, hogy a szeretőm vagy.- mondta és kikászálódott az ágyból.

-Rendben.- egyeztem bele a dologba. Nem tudtam, hogy mi fog kisülni belőle, de nem gondoltam, hogy baj lehet belőle, ha én is ott leszek.