Nem így terveztem - 9. rész

Christian majdnem lezuhant a székről, mikor meglátta az elé rakott papírokat. Nem gondolta, hogy ennyi dolog lesz, amit kifogásolhatok. Nem tagadom, én sem vagyok egyszerű eset, de ő ragaszkodott annyira hozzám. Így viszont az én szabályaim szerint kell játszanunk.

A főbb pontok, amik mindenképpen fontosak a szempontomból, azok a részmunkaidő, a csapatmunka, az utazások minimalizálása, az egyenlő bánásmód és a pilótákkal való együttműködés. Bár, abban nem voltam biztos, hogy minden rendben fog menni Markkal, de ez még a jövő zenéje.

- Még valami kívánság?- emelte fel a fejét Christian, mikor nagyjából végiglapozta az egészet.

- Nincs semmi- ráztam meg a fejem.

- Akkor most jövök én- dőlt hátra a székében.

- Azt hittem, már örülni fogsz annak, hogy Chloe hajlandó velünk dolgozni- szólalt fel Sebi.

- Igen, örülök neki, de van 2 kikötésem- nézett rá, majd rám. – Ragaszkodom ahhoz, hogy egy irodában legyél Adriannal.

- Ez nem hinném, hogy nehézséget fog okozni- ingattam a fejem.

- A másik pedig, hogy neked is ellenőrizned kell és szignóznod az összes befutó tervet. Úgy gondolom, hogy te is és az apád is olyan plusszal rendelkeztek, ami nekünk csakis jót adhat.

- Nem probléma- ráztam meg a fejem újra. – De ne várd el tőlem, hogy több órát túlórázok olyan helyzetekben, mikor inkább Elizával kell lennem.

- Nem egyszerű, de bele kell ebbe törődnöm- válaszolta és már szóltam volna vissza, mikor felemelte a kezét. – Ne érts félre, mert tudom, hogy a kislányod a legfontosabb az életedben és ezt tisztelem benned. Mivel nekem még nincs gyerekem, nem tudom átérezni ezt a helyzetet és a közvetlen környezetemben a munkatársaim között senki nem neveli egyedül a gyermekét. Így nem tudom, hogy milyen lehet.

- Rendben, legyen így- bólintottam. – Hol kell aláírnom?

Miután aláírtam a szerződésemet 5 példányban, Sebivel a nyomomban hagytam el a nagyfőnök irodáját. És alig léptünk néhány lépést, mikor megjelent előttünk Guillaume. Nem értettem, hogy tud mindenhol ott lenni, ahol történik valami. Kérdőn nézett ránk egy percig, majd elvigyorodott.

- Azt hiszem, hogy minden pillanatban veled akarok majd autót tervezni- nevetett fel, majd kaptam 2 puszit és az utunkra engedett.

A következő utam apához vezetett, aki éppen az irodájában volt. Felkapta a fejét, mikor kopogás nélkül léptünk be az irodába. Elmeséltem neki nagy vonalakban, hogy mi történt, majd azt is megosztottam vele, hogy én is ebben az irodában leszek, amire az volt a válasza, hogy akkor összébb kell pakolnia.

*****

- Anya, anya, mi lesz ma a vacsora?- futott be a konyhába Eliza, mikor Sebastian és Thessy hazahozták.

- Meglepetés- mosolyogtam rá. – Inkább menj, és kérdezd meg Sebit, hogy ki jön vacsorára.

- Jön valaki vacsorára?- lepődött meg, majd rohant is kifelé. – SEBIIIIIIIIIIIIIIII!!!

- Ez valami elterelő hadművelet?- jelent meg Theresa.

- Valami olyasmi- mosolyogtam rá és közben a felszeletelt krumplit pakoltam a tepsibe.

- Segíteni tudok valamit?- pillantott a mögöttem lévő húsra.

- Nem hinném- ráztam a fejem. – Ezt leöntöm tejszínnel és megy a sütőbe, a kacsamellet már tegnap bepácoltam, most csak meg kell sütnöm, a leves fő egy ideje.

- És a süti?- húzta fel a szemöldökét a lány.

- A süti a gyengétek, ezért arról egy szót nem vagyok hajlandó ejteni- nevettem fel. – Indíts kifelé a konyhából!- kezdtem el az ajtó felé tolni, mikor a recepteket akarta megszerezni.

- SEBIIIIIIII!!!- kezdett el kiabálni Thessy is.

- Mint az oviban- ráztam meg a fejem vidáman és visszatértem a tűzhely mellé.

Szerencsére minden az előre megtervezett időpontban elkészült és ízre is olyan lett, amilyennek lennie kellett. Mikor sikeresen befejeztem a főzést, kimentem a konyhából, de előtte bezártam az ajtót és a kulcsot zsebre tettem. A nappali felé vettem az irányt.

- Most mi történt már megint?- állt Eliza Sebi mellett csípőre tett kézzel.

- Elnézést kérek kisasszony, de úgy tűnik, a játék beállításaiban ki van kapcsolva a törhetetlenség- hajtotta le a fejét Seb. – Így mikor belementem Webberbe, összetörtem az első légterelőmet és annyira szerencsétlenül jártam, hogy egy defekt miatt kipördültem én is.

- Akkor holnap majd úgy kell játszanunk, hogy beállítjuk azt a törésizét- jelentette ki komolyan Liza.

- Holnap lehet úgy játszani, de most ideje felmennünk és kerítenünk valami csini ruhát neked- kaptam a karjaimba. Seb is azonnal felpattant.

- Felviszem én, ha szeretnéd. Gondolom, most jól esne egy zuhany- nézett rám gyengéden.

- Oh, ez nem gond – mosolyogtam rá. – De utána hálás lennék, ha vigyáznál rá.

- Ez csak természetes- bólintott.

Felvittem a hercegnőmet és együtt kiválasztottunk egy sötétkék, forgós szoknyás ruhácskát, aminek az alján a Red Bull bikák voltak a díszítő minta. Még tavaly csináltattuk és azóta ez is volt a kedvenc. A haját gyorsan befontam 2 copfba, majd útjára engedtem, én pedig elvonultam a saját szobámba.

Bevonultam a fürdőbe, beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Jó esett ellazulni egy kicsit, mert tekintve, hogy én leszek a háziasszony, biztos, hogy egész este futkoshatok majd. Mikor készen lettem és felitattam az összes vízcseppet a testemről, a törölközőt a testem köré csavartam és kimentem a szobámba.

Majdnem felsikoltottam, mikor észrevettem, hogy az ablakom előtt ott ácsorog Sebastian. Nem tudtam eldönteni, hogy nem vette észre, hogy kijöttem vagy arra vár, hogy én lépjek. Odamentem mögé és óvatosan megsimítottam a karját. Beleborzongott az érintésembe, majd megfordult. Egyből elpirultam, mikor rádöbbentem, hogy miért is bámul annyira.

- Egy pillanat!- mondtam neki.

A szekrényemből kikaptam egy sötétszürke nadrágot és egy pezsgőszínű blúzt, majd visszasiettem a fürdőbe. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, de az arcom még mindig vörös volt. Muszáj volt megmosnom párszor hideg vízzel, hogy egy kicsit lehiggadjak. Nem számítottam egy ilyen találkozásra, főleg nem most.

- Mi történt?- tértem vissza néhány perc múlva. Nem mondott semmit, csak az orrom alá nyomta a telefonját.

„Seb! Sajnálom! Bocsáss meg nekem, hülye voltam! Kezdjük elölről, könyörgöm! Szeretlek! Hanna”

„Édesem! Te vagy a legfontosabb nekem a világon! Beszéljünk, kérlek! Imádlak! A te Hannád”

„Kicsim, kérlek, mondj valamit! Anyukád azt mondta, hogy nem tud rólad semmit. Hol vagy? Hanna”

- Mikor kaptad ezeket?- pillantottam fel rá.

- Azalatt az idő alatt, amíg te átöltöztetted Elizát és letusoltál- felelte halkan.

- És mihez akarsz kezdeni?- simogattam meg az arcát.

- Fogalmam sincs- rázta meg a buksiját. – Nem tudom, hogy mihez kezdhetnék.

- Azok után, hogy egyszer megcsalt, nincs rá semmi bizonyíték, hogy nem teszi meg újra. Azt pedig végképp nem tudja senki garantálni, hogy nem küldd újra a padlóra. Ha úgy érzed, hogy a szerelmed már múlt az irányába, akkor lehet, hogy jobb lenne, ha megmondanád neki, hogy részedről vége.

- És mihez kezdjek utána?- nézett a szemembe és tartotta fogva a tekintetemet.

- Keress valakit, akiért érdemes élned. És ha megtaláltad, akkor harcolj!- cirógattam meg az arcát.

Kivettem a kezéből a telefonját, kitöröltem az összes sms-t és lenémítottam, hogy még véletlenül se zavarhassa meg az a nő a mai estét. Utána visszaadtam neki a telefont, kapott egy puszit az arcára és lefelé indultunk. A lépcső előtt még elkapta a kezem és összefűzte az ujjainkat, majd csak utána indulhattunk el az ebédlőbe.