Nem így terveztem - 7. rész

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Örülök, hogy ismerlek

„Szia!

Mondd, hogy jöttél rá a dolgokra? Anya is csak az újságból tudta meg a szakítást és teljes mértékben elhiszi, hogy nem volt semmi. Miből vetted észre, hogy nem voltam őszinte? Igazából teljesen mindegy. 2 napja Hanna látta a leveleket, amiket neked írtam. El ne kezdd hibáztatni magad, mert semmi közöd a dologhoz! Persze, kiborult, hogy valami idegen nő miatt aggodalmaskodom, de gyorsan rájöttem, hogy csak terel. Kiderült, hogy a nyaralásunk után találkozott egy sráccal, akivel összejött és többször együtt is volt. Úgyhogy ha ezt vesszük, megcsalt, nem is egyszer. Mikor rákérdeztem, hogy miért nem mondta meg, akkor a Forma-1-re hivatkozott. Szerinted jobb, hogy nem akkor vezettem le a feszültséget és vertem szét a szobámat, minthogy a címemnek kellene örülnöm, helyette magam emésztem egy szakítás miatt? Mert én pocsékul érzem magam és menekülni akarok. Csak el innen, messzire! Remélem, hogy tényleg nem vagyok terhedre, mert nem akarok semmi olyat tenni, ami neked nem lenne jó.

Seb”

Elolvasva a levelet egy pillanatig hagytam magamnak, hogy bűntudatom legyen. Utána pedig azt a lányt szidtam, aki pillanatok alatt a padlóra küldte a fiatal, mindig vidám fiút. A fejemben megszületett egy megoldás, ezért a gépemet az asztalomon hagyva mentem át apához. Örültem, hogy még nem alszik este 10-kor.

- Zavarhatok egy fél percre?- kukkantottam be az ajtóm.

- Hercegnőm, te sosem zavarsz, tudod!- paskolta meg maga mellett az ágyat.

Ismételten kislánynak éreztem magam. Odamentem mellé és törökülésben elhelyezkedtem az ágy jobb oldalán, ahol a születésem előtt mindig anya aludt. Nekem, majd később Elizának is ez lett a bérelt helye. A fejemet apa vállára hajtottam, ő pedig átölelte a vállamat.

- Mi történt, kicsim?- simogatta meg a hátamat.

- Te is olvastad a cikket Sebastianról, ugye?- kérdeztem a dologra.

- Igen, olvastam- komorult el. – Nem volt szerencséje azzal a lánnyal.

- Írtam neki és ő válaszolt. Menekülne otthonról. Tudom, hogy Thessy is itt lesz azonnal, de nem lenne probléma, ha elhívnám?- vetettem fel az ötletemet.

- Sebastiant akarod a házba hívni?- foglalta össze.

- Igen, mert itt fel tudna töltődni- válaszoltam határozottan.

- Abban az esetben meghívhatod, ha nem engeded egy percre sem a gyárba- tett egy kikötést.

- És ha nekem akar segíteni?- tettem fel egy kérdést.

- Jól van, tudod, hogy értettem- kezdett el csikizni.

Úgy játszottunk együtt, mint akkor, mikor még kislány voltam. Ha valaki meglátja Adrian Newey-t, a Red Bull Racing főtervezőjét és technikai igazgatóját pizsamában, hogy a felnőtt lányát csikizi a hálószobájában és nevet önfeledten, biztos nem hiszi el, hogy ugyanaz az ember, aki komolyan szokott Christian mellett ücsörögni a pitwallon.

Végül egyben visszajutottam a szobámba és ott megírtam a választ Sebinek, majd lefeküdtem aludni.

*****

Szerencsésnek mondhattam magam, mert mind Thessy, mind Sebastian hétfőn délelőtt érkezett, félórányi csúszással. Így nekem sem kellett kimennem kétszer a reptérre, hogy összeszedjem a házunk újdonsült lakóit, akik a kicsi Eliza számára meglepetésként érkeznek, mert nem mondtam meg neki, hogy mikor érkeznek a vendégeink.

Küldtem egy rövid üzenetet mind Sebinek, mint Thessy-nek, hogy a Heathrow melyik kávézójában, melyik asztalnál találnak meg engem. Kértem a pincértől egy kapucsínót, majd leültem, kavargattam és a kinyomtatott szerződést böngésztem, mialatt egy tollal a kezemben módosítottam a nekem nem tetsző részeket.

- Sok dolga lesz az ügyvédeknek, Chris a haját fogja tépni, Rocky meg jót fog rajta röhögni- hallottam meg egy hangot a hátam mögött.

- Szia, Seb!- öleltem meg a srácot.

Miután elengedett, végignéztem rajta. A szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, az arcán már nem borosta volt, hanem inkább szakáll. És nem éppen tűnt jókedvűnek. Ebből az állapotból kell majd kirángatnom őt, amit nem tudtam még, hogy miként kellene ezt végrehajtani.

- Mi a helyzet?- bökött a papírok felé, mikor leült.

- Majd megmutatom, el fogsz szörnyedni- mosolyodtam el. – Várnunk kell még egy keveset, mert hamarosan leszáll az unokatestvérem gépe.

- Mondhattad volna, hogy ő is itt lesz, akkor nem jövök- rázta a fejét.

- Pont az a jó, hogy mindketten itt lesztek- nyúltam felé és megsimogattam az arcát. – Segíthettek egymásnak felvidulni.

- Nekem jelenleg egy támaszra van szükségem, nem egy új barátnőre- tiltakozott, majd végigmért.

- Eszembe sem jutott, hogy összehozzalak vele- hárítottam azonnal. – De amikor minden rendben van, akkor ő vidám, vicces és szertelen, te is hasonló vagy. Abban reménykedem, hogy majd kihozzátok ezt egymásból.

- Majd meglátom, hogy mit tehetek- piszkálgatta a szalvétámat.

- Seb, nézz rám!- kértem és megvártam, amíg felemeli a fejét és rám tekint. – Amikor elolvastam az e-mailt, amit írtál nekem, arra vágytam, hogy melletted lehessek és elmondhassam, hogy rám számíthatsz legalább annyira, mint amennyire én számíthatok rád. Addig maradsz itt, ameddig csak akarsz, mert nem zavarsz.

- Köszönöm!- hajtotta le a fejét. – Nem akartalak megbántani.

- Nem bántottál meg- mosolyodtam el. – Ahhoz sokkal több kell, hogy megbánthass.

- Ki bántott meg kit?- jelent meg mellettünk egy fiatal lány.

- Szia, Thessy!- keltem fel és öleltem meg. – Csajszi, ő Sebastian Vettel…

- Nem mondod- forgatta a szemét. – Ennyire még én is otthon vagyok az autósportban. Főleg annál a csapatnál, ahol a keresztapám az egyik fejes.

- Csitt!- intettem le. – Seb, ő Theresa Jones, az unokatestvérem- mutattam be a lányt.

Utána elindultunk kifelé, de nem volt szerencsénk, így Sebastiannak ki kellett osztania néhány autogramot. Szerencsére a fotókat ki tudta kerülni és eléggé gyorsan értünk el a parkolóig. Kérdőn pillantottam rá, majd felé dobtam a slusszkulcsot, amit elkapott és megengedett egy apró mosolyt.

- GPS kell?- érdeklődtem meg, miután beszálltunk.

- Nem hinném. Ha nem vagyok biztos, majd kérdezlek- indította be a kocsit.

Thessy ült hátul, középen és kényelmesen könyökölt a két első ülés támláján. Úgy tűnt, hogy a tegnapi rossz kedvét elűzte az, hogy velünk lehet, mert be nem állt a szája. És eszébe sem jutott semmi komoly témáról beszélni. Bár azért néha szidta a szüleit azok után, amik történtek velük.

Seb mindösszesen akkor bizonytalanodott el, mikor közeledett a lehajtó az autópályáról. Megerősítettem a hitében, hogy jó helyen akar lekanyarodni és onnan már ment minden, mint a karikacsapás. Egészen a Milton Keynes tábláig. A városban már én igazgattam, hogy mikor és merre kell mennie. Majd megérkeztünk a házhoz.

- Megyek, elfoglalom a szobám és kipakolok- lépett le Theresa azonnal.

- Rendben- intettem neki. – Gyere, megmutatom neked a házat- mosolyogtam Sebre. – És a fürdőszobát, hogy megszabadulj végre a szakálladtól.