Nem így terveztem - 14. rész

A könnyeim folyamatosan ömlöttek a szememből. Az arcomat Tommi vállába fúrtam, mert nem tudtam, hogy megláthat valaki ilyen állapotban. Nem akartam találkozni emberekkel, hogy utána mindig sajnálkozva nézzenek rám, amiért kiborultam. Nem akartam, hogy bárki tudjon arról, hogy miként viselkedett velem az a valaki.

- Itt biztonságban vagy- fektetett le egy ágyra. – Ez a szobám, az övé az épület másik felében van.

- Én…- rebegtem halkan, de nem nagyon tudtam mit mondani.

- Nem kell semmit megmagyaráznod- simogatta meg az arcom. – Csak pihenj!

Felemeltem a fejem és belenéztem a szemeibe. Aggódást, féltést és haragot láttam benne. Utóbbi nem nekem szólt, ebben is biztos voltam. Simogatni kezdte a hajam, amitől lassan el is szenderedtem. Nem aludtam nyugodtan és mélyen sem, de egy kicsit jobb volt ez az állapot. Arra ébredtem fel, hogy becsapódik az ajtó.

- Mi történt?- ültem fel egyből.

- Seb- adta meg a választ lemondóan a férfi. – Éppen megy és beveri Webber képét.

- Mi???- ijedtem meg és utána akartam rohanni, de a finn srác karjaiba rohantam.

- Ő és Rocky éppen lenn voltak a földszinten és bepillantottak a portára, mert beszélni akartak a személyzettel a belépő kártyád miatt. Véletlenül látták meg a kamerán a képet, ahol az az undorító ausztrál éppen téged zaklatott. Mire felértek, én már elvittelek onnan. Idejött, hogy kiderítse, hogy mi van veled és most meg elrohant utána. Guill vele van.

- Mennyi idő telt el?- rebegtem fásultan.

- Csak fél óra. Apád hazavitte Elizát magával- nyugtatott meg a lányom felől. – Azt mondtuk neki, hogy beszélni szeretnél velünk néhány olyan dologról, ami magánügy.

- Köszönöm!- hajtottam a fejem a vállára.

A szobában volt egy kis fotel, oda ültetett le, majd kaptam egy takarót, amibe bele tudtam bújni. Utána magamra hagyott néhány pillanatig, hogy szerezzen nekem kamillateát a büféből. Szerencsére Britta gyorsan megérkezett és velem maradt. Ahhoz képest, hogy nem akartam, hogy tudjanak róla, már Tommin kívül hárman biztos tudták.

A lány remekül bánt a szavakkal és gyorsan el is terelte a figyelmemet a történtekről. Elmesélte, hogy a földszinten az egyik termet átalakítják játszóházzá, hogy a csapat tagjai be tudják hozni a gyerekeiket, ha nincs más lehetőség. Liza odavolt a helyért és segített a mesefigurák festésében. Édesen állt rajta a hatalmas póló, amit azért kapott, hogy ne koszolja össze a ruháját.

- Miért nem fojthattam meg?- jött be a szobába Seb úgy 10 perc múlva. – Mindenki jól járt volna vele.

- Azért nem, mert az nem a te műfajod. Így is eléggé meg fognak majd lepődni, hogy betörted az orrát- vigyorgott Guill.

- Jól vagy?- léptem Seb elé, mert véres volt a szája.

- Semmiség- legyintett, de elkaptam a kezét és megnéztem az arcát. Kicsit felszakadt a szája.

- Azért annyira nem semmiség- mentem be a fürdőbe, ahol gyorsan találtam törölközőt, amivel le tudtam törölni a vért a szája mellől.

- Most nem én vagyok a lényeg- tolta el a kezem és leültetett az ágyára. – Jól vagy? Nem bántott? Nem ért hozzád egy ujjal sem, ugye?

Egy pillanatig meglepetten néztem a kék szemekbe. A csillogás, amit úgy szerettem benne, most sehol nem volt. Ijesztő volt tapasztalni a haragot, a féltést és a csalódást, amit a szemei tükröztek. Furcsa volt minden, hiszen mióta megcsókolt, nem beszéltünk egymással. Alig szóltunk a másikhoz néhány szót.

- Félek- hajtottam le a fejem és éreztem, ahogy a könnyek újra elkezdenek gyűlni a szememben.

- Nem hagyom, hogy még egyszer a közeledbe menjen- ígérte és óvatosan megsimogatta az arcom. – Vigyázni fogok rád!

- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani- pillantottam fel rá.

- Megoldom, hogy meg tudjam tartani- felelte elszántan.

- Itt a tea és a jég- lépett be Tommi. Én megkaptam a forró italt, míg Seb kissé hisztisen hajlandó volt a jéggel tompítani a száján lévő hatalmas puklit.

*****

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Egy zseni levele csak neked

„Üdvözlöm a Red Bull Racing legújabb tervezőjét!

Nem volt egyszerű megszereznem az e-mail címedet. Először meg kellett győznöm Hennát, hogy nem szándékom zaklatni téged, valamint, hogy eszembe sem jutottál, mint nő. Utána Sebastiant bombáztam a leveleimmel, de teljesen passzív volt, a végén már nem is nagyon válaszolt. Mi tettél vele? Mikor ez a terv befuccsolt, akkor írtam régi, kedves honfitársamnak, akit te Tommi néven ismerhetsz, hogy tud-e rólad valamit. Ő megkérdezte a kedves unokahúgodat, akitől kaptam egy e-mailt, hogy rossz ajtón kopogtatok, mert sem ő, sem Adrian, sem pedig Christian nem adja meg nekem a címed. És ilyenkor adok hálát, hogy létezik egy olyan nő a világon, mint az én drágám, akinek eszébe jutott, hogy a sajtósok mindent tudnak. És végül sikerült betörnöm Brittát, aki megadta nekem ezt a címet. Remélem, hogy te vagy és nem más. Ne haragudj rá, kicsit mást mondtam neki a miértekről. :)

És miért is akarok én veled beszélni? A válasz mindösszesen annyi, hogy Seb számára sokat jelentesz. Még most kijelentem, hogy nem akarok bekavarni abba, ami köztetek van (vagy nincs), csak kíváncsi vagyok. Mert ő egyszer úgy ír rólad, mint a legnagyobb támaszáról, máskor meg úgy fogalmaz, mint élete nagy szerelméről.

Nem hinném, hogy elszóltam magam ezzel kapcsolatban, mert a hétvégén talán leeshetett ezzel kapcsolatban valami. Azóta jól van, mert nem reagál semmire. Ez volt az utolsó mail, amit kaptam tőle vasárnap:

„Tegnap este csókolóztam vele, Tommi mondta, mert teljesen kiesett. Miután megtudtam, letámadtam a konyhájukban és addig csókoltam, amíg levegőt kapott. Megőrülök ettől a nőtől! És teljes a káosz bennem. Seb”

Jelenleg arra próbálok rájönni, hogy mi is van közöttetek. Nem egyszerű a dolog, mert rólad annyit tudok, hogy Chloe Newey vagy, Adrian lánya, a csapat új tervezője, van egy kislányod, és szombaton valamint vasárnap Seb a szádba mászott. Jelentett neked valamit, vagy nem? Én csak segíteni akarok nektek, de ha a terhedre vagyok, akkor válaszolnod sem kell. Remélem, hogy azért nem haragszol rám nagyon, amiért így letámadtalak. És abban is reménykedek, hogy eljössz hozzánk szilveszterkor, ahogy Seb ígérte. Alig várom, hogy megismerjelek!

Kimi Räikkönen”

Csodálkozva néztem a képernyőt az ágyamon ülve. Szívem szerint megmutattam volna az egészet Sebastiannak, de ő hazament Németországba tegnap este. Ez a csütörtök sem olyan lesz, mint általában, ebben is biztos voltam. Felkeltem az ágyamról és elsétáltam Theresa szobájáig, ahová halkan bekopogtam.

- Baj van?- jelent meg az álmos feje az ajtóban.

- Lenne valami, amit látnod kellene- néztem rá szépen.

Szusszantott egyet, majd kijött a szobából. Ahogy becsukta az ajtót, láttam, hogy a szőke finn meztelen felsőtesttel alszik nyugodtan az ágyon. A pólója pedig unokahúgom testét takarta el jelen esetben. A haját igazgatta, amíg elértünk hozzám. Odaültettem a notebook elé és mutattam, hogy olvassa el, amit kaptam.

- Imádni fogom ezt az embert- nevetett fel, mikor a végére ért.

- És mit szólsz a tartalmához?- pillantottam rá kérdőn.

- Én már régen mondtam neked, hogy adnod kellene Sebnek egy esélyt. Láttam, amikor megcsókolt. Mindkétszer- állt fel az ágyról. – És a mai napig azt mondom, hogy egy pasi két esetben tud így csókolni.

- Ha szerelmes vagy ha megőrül azért, hogy a nőt az ágyában találja- adtam meg én a két alternatívát.

- Pontosan, ahogy mondod. És ez tapasztalat- kuncogott fel. Nem ő volt a megtestesült szűziesség, az is biztos. – De belőle nem nézem ki a másodikat.

- Szóval szerinted szerelmes belém?- kérdeztem meg a dolgot, amit szívem szerint Sebinek szegeztem volna.

- Ha még nincs is tisztában vele, kezdi érezni, hogy nem vagy számára közömbös és a benne kialakuló érzelmek nem a baráti érzelmek felé húznak- ment oda az ajtóhoz, amit kinyitott, de még mielőtt kilépett volt egy megjegyzése. – Ha pedig csak egy vagy két éjszakára kellesz neki, ne habozz. Ez a pasi biztos, hogy tudja, mitől döglik a légy.