Nem így terveztem - 11. rész

Sziasztok! Ha a kommenteken múlna a folytatás. akkor nem hoznám most... Úgyhogy a folytatást köszönjétek meg sokszoros hurrával Zsaninak. Méghozzá azért neki, mert ő hagyta rajta a gépemen a tavaly Abu-Dhabi GP-t, amit megnéztem ráérő időmben most, délután. :D (Mondhatni készülök a hétvégére ;D) Úgyhogy a tavalyi dupla vb-cím örömére itt a folytatás!

---------------------------------------------------------------------------------

Feladó: kmr@citroenjr.com

Tárgy: Szilveszteri meghívó

„Kedves Sebastian! (csak szólok, hogy nem én fogalmazok)

Szeretettel meghívunk december 31-én hozzánk, a Villa Butterfly-ba a szilveszteri bulinkra. (Vedd úgy, hogy kötelező a megjelenés!) Hoznod nem kell semmit, csak magadat! (Magyarázom: hozz minimum egy üveg pezsgőt, mellé pedig bármilyen töményet… tudom, hogy te nem szoktál inni, így én ajánlom a vodkát. :P) Kérjük, hogy jelezz vissza nekünk, el tudsz-e jönni (Próbálj meg nemet mondani…!), valamint ha szeretnél valakit magaddal hozni, légy szíves, tájékoztass minket!

Üdvözlünk:

Henna és Kimi

U.i.: Igen, válaszolnod kell! És írhatnál arról, hogy mi a helyzet veletek ott Angliában. Valamint elküldhetnéd végre Chloe e-mail címét, mert már elég sok dolgot kellene neki mesélnem. És mi a helyzet a kiscsajjal? Mert róla szinte semmit nem mondtál. Mit titkolsz, Seb???”

- Vélemény?- pillantott rám Seb.

- Ez most komoly?- kérdeztem a nevetésem palástolva.

- Minden levele ilyen. Mármint, ha Henna diktálja, akkor mindenbe beleköt, ha meg ő ír, akkor az egész ilyen hangnemű- magyarázta a srác.

- Akkor írj vissza neki, nehogy ránk törje az ajtót- kuncogtam tovább.

- Eljössz velem?- bukott ki belőle hirtelen, majd ijedten pillantott rám. – Én csak…

- Szeretnéd, hogy veled menjek?- kérdeztem vissza.

- Nekem csak eszembe jutott egy pillanatig…- hajtotta le a fejét. – De nem kérlek meg rá, mert Eliza nem lehet egyedül.

- Apa nem szeret elmenni szilveszterkor, mióta anya nincs. Mindig velem volt itthon, majd mikor egyetemista lettem és elmentünk bulizni, akkor sem ment el sehová- meséltem neki.

- Akkor sem foglak megkérni rá, mert az nem rám vallana. Én nem kérek ilyenre egy anyát- tiltakozott.

- És ha én veled akarok menni? Ha nekem lenne kedvem hozzá?- csúsztam hozzá jóval közelebb annyira, hogy a térdünk összekoccant.

- Chloe, ne hozz ilyen helyzetbe! Szépen kérlek!- hunyta le a szemét.

- Ha nem akarsz magaddal vinni, akkor meghívatom magam Kimivel. Így legalább megtudja az e-mail címemet- hajoltam oda hozzá és súgtam a fülébe.

- Megírom neki, hogy nem egyedül megyek- sóhajtott fel végül megadóan.

Mosolyogva hagytam őt magára a nappaliban. Egészen Thessy szobájáig siettem, ahová kopogás nélkül léptem be. A lány az ágyon ücsörgött, előtte hevert a laptop. Valamit szorgosan pötyögött, de nem tudtam, hogy mit. Csak felpillantott, majd folytatta tovább az írást. Leültem vele szemben és vártam.

- Mi történt veled?- kérdezte meglepve, mikor befejezte az aktuális irományát.

- Nem tudom, hogy jól tettem-e, amit tettem- hajtottam le a fejem.

- Te nem szoktál ilyen lenni- rázta meg a fejét meglepve. – Mit csináltál?

- Rámásztam Sebastianra- suttogtam magam elé.

- Végre- sóhajtott fel a lány. – Azt hittem, hogy sosem lépsz felé.

- Most szakított a barátnőjével, én meg olyat teszek, amivel kísértésbe hozom. Ez kicsit sem jellemző rám- húztam magamhoz egy párnát és a fejem ráhajtottam.

- Nem tettél semmi rosszat- simogatta meg a hátam. – Elmeséled pontosan?

Nagy nehezen összeszedtem magam és elmeséltem neki az apró szikrákat, amik mindig kialakulnak közöttünk, a vacsora napjának esetét, mikor Seb egy szál törölközőben látott engem. Majd beszámoltam a reggeli kis akcióról, mikor lekerült rólam a felsőm és az előbbi kis csábítási műveletemről is.

- Nem is tudtam, hogy szoktad használni a női praktikákat- merengett el Theresa.

- Nem akarom használni őket- ráztam meg a fejem.

- Lehet, hogy neked még nem tűnt fel, de tetszel Sebnek- nézett rám komolyan a lány.

- Jó vicc- nevettem fel. – Majd pont velem akar kezdeni.

- Engem pillanatok alatt lekoptatott- rántotta meg a vállát. – És egyértelműen utalt arra, hogy neki jelenleg más tetszik. Te.

- Valamit nagyon félreérthettél. Annyi gyönyörű nő közül miért pont én kellenék neki?- álltam fel és sétáltam oda az ablakhoz.

- Ezt csak ő tudja megmondani. De egyértelművé tette számomra, hogy neki te kellesz. Ezért is vetettem szemet másra, mint ahogy észrevehetted- mosolyodott el.

- Igen, észrevettem- sóhajtottam fel, majd magára hagytam.

*****

- Szombat van, december, este és mi itt ülünk a fenekünkön- duzzogott Thessy.

- Miért, hol kellene lennünk?- kérdeztem vissza.

Én ültem a kanapé egyik végén, az ölemben egy párna volt, azon hevert Eliza feje. A lábait pedig hanyagul Seb ölébe helyezte, aki szintén a kanapén ücsörgött. Apa a dolgozószobájában volt, azt mondta, hogy van még néhány dolog, amit át akar nézni a keddi megbeszélésre. Theresa pedig az egyik fotelban ücsörgött és látványosan unatkozott.

- El kellene mennünk bulizni. Ne mondjátok, hogy senki nem bulizik Milton Keynes-ben- pillantott rám, majd Sebastianra.

A telefonjuk szinte egyszerre szólalt meg. Mindketten elolvasták a kapott sms-t, majd egymásra pillantottak. Úgy tűnt számomra, hogy hasonló lehet az üzenetek tartalma, mert mindketten felsóhajtottak. Seb nyomta az orrom alá a mobilját végül. Még mindig meg volt nyitva az üzenet.

„Utolsó esténk a gyárban. A szokott helyen vagyunk és a világbajnokunk sehol. Első tesztig nem látsz minket, úgyhogy told ide magad. El is mehetünk érted..! RBR- szerelőid”

- Ez most komoly?- fordultam felé. Csak bólintott. – Neked is hasonló?- néztem a lányra. Átnyújtotta a készüléket.

„Néhány sráccal együtt bulizunk. Gyere el Sebbel, én várlak! Tommi”

- Nincs mit tenni, ideje összeszednetek magatokat és elmenni- néztem rájuk.

- Azt hiszed, hogy itthon fogunk hagyni?- kérdezett vissza Thessy.

- Én ugyan el nem megyek- tiltakoztam.

- Eliza, eljöhet velünk anya táncolni?- fordult a kislányhoz unokahúgom.

- Anya tud táncolni?- ült fel a kislány meglepve.

- Anya remekül táncol, de szerintem már ő sem tudja, hogy mikor volt utoljára táncolni. Elvihetem őt ma estére?- érdeklődte meg Theresa.

- Persze- mosolygott rá Liza. – Megyek, szólok is a nagypapának- ugrott fel és a dolgozószoba felé vette az irányt.

- Szólj a fiúknak, hogy max. másfél óra és ott leszünk- mondta még Thess Sebastiannak, majd megragadta a karom és felhúzott az emeletre.