Száguldó remény - 36. rész

2 nappal később mindenki otthon volt. Tommi még mindig nem emlékezett arra, hogy mi már nem vagyunk együtt, ezért inkább nem találkoztunk. Sebastian kérésére hazarepült Finnországba, hogy nyugodtan tudjon pihenni. Ruthie továbbra is velünk volt, még véletlenül sem engedtem volna el úgy külföldre, hogy az apja sem ismeri őt fel.

Anya persze azonnal rávetette magát a kislányra és attól a pillanattól kezdve csak ritkán mehettem a közelébe. Kijelentette, hogy nekem most pihennem kell, és addig ő fogja nevelni a kicsit. Szinte be lettem zárva a szobámba, feküdnöm és aludnom kellett szinte egész nap. Ezt nem bírtam sokáig, ezért felhívtam Kimit, hogy mentsen meg engem.

- Hiába beszéltem vele, nem vihetlek sehová- ült le mellém és adott egy puszit a homlokomra. - Csak akkor tudlak szórakoztatni, ha maradok.

- Akkor maradj- kapaszkodtam bele a kezébe és lehúztam magam mellé.

Kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán, ő pedig a hátam kezdte simogatni. Újra elindítottam a DVD-t, amit néztem, mielőtt a finn belépett. Mosoly került az arcára, mikor meglátta Johnny Deppet Jack Sparrow kapitányként. Tudtam, hogy mennyire szereti ezt a filmet, ezért is kezdtem el nézni, mikor megígérte, hogy eljön hozzám.

A filmnézés annyira jól sikerült nekem, hogy álomba szenderültem. Ez persze nagyban köszönhető volt annak is, hogy Kimi végig a hátamat simogatta, néha nyomott egy puszit a fejemre vagy kedveskedve végigcirógatta az arcomat. Már csak akkor ébredtem fel, mikor a párnám ki akart mászni alólam.

- Hová mégy?- kérdeztem álmosan a pilótát.

- Sebastiant akartam felhívni, mert keresett- bökött a kezében lévő készülékre.

- Hívhatod innen is- nyújtottam felé a kezem, hogy üljön vissza mellém.

Amint a hátát nekitámasztotta az ágytámlának, azonnal odakúsztam mellé és ráfeküdtem a combjára. Néhány percig figyelmeztetően krákogott, hátha áthelyezem a székhelyemet, de nem ért el a dologgal semmit. Kényelmes volt ott feküdni, ezért nem is mozdultam. Inkább felhívta a kicsi németet, hogy kiderítse, mit is akart.

- Azt mondta, hogy eljönnek Miával és akkor téged is látnak- tette le a telefont az éjjeliszekrényre.

- Akkor kicsit rendbe kellene szednem magam- nyújtózkodtam és felkeltem az ágyról. - Remélem, azt tudod, hogy tartozol nekem egy közös tusolással- néztem vissza az ajtóból.

- Majdnem elfelejtettem- kezdett el vigyorogni. - De ha gondolod...

- Most inkább nem, mert nem jutnánk ki, mire Seb és Mia ideér- dobtam le magamról a felsőmet.

- Biztos?- pattant fel és odasietett hozzám, de az orra előtt becsuktam az ajtót. - Ez most nagyon gonosz volt.

- Tudom, szívem- nevettem fel vidáman.

Beálltam a zuhany alá, és közben még mindig azon nevettem, hogy Kimi vajon hogy is érezheti magát és mennyit morgolódhat azon, hogy kicsuktam őt. Nekem is lett volna kedvem a dologhoz, de tudtam, hogy nem szabadulnánk egyhamar egymás karjaiból. És biztos, hogy nem tudtam volna a szemükbe nézni, ha rajtakapnak minket.

Csak egy apró hibát követtem el: nem vittem be magammal ruhát. Magam köré csavartam a törölközőmet és beléptem a szobába. Ruthie éppen nagyban magyarázott Kiminek, aki azonnal felnézett, mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Láttam, ahogy nyelt egy hatalmasat, miközben ellejtettem előtte.

- Szia, anya!- fordult felém a kislány is.

- Szia, baba!- köszöntem neki. - Mi újság? Mit csináltatok Brian-nel?

- Elmentünk sütit venni a nagyinak- mesélte. - És én is kaptam csokisat- mosolyodott el.

- Azt látom- nevettem és megtöröltem a szája szélét. - Mindjárt jövök vissza, jó? Addig legyél jó kislány és hallgass Kimire!- nyomtam egy puszit a fejére.

Kiszedtem néhány ruhát a szekrényből és visszavonultam a fürdőbe, hogy végre ruha is legyen rajtam. Miután felvettem a farmert és a kényelmes szürke felsőt, megfésültem a hajam és felkötöttem, hogy ne zavarjon. Amint kiléptem a fürdőből készen, már csengettek is és mehettem ajtót nyitni.

Alig nyitottam ki a bejárati ajtót, Mia már a nyakamon csüngött. Felhúzott szemöldökkel pillantottam Sebastianra, aki csak elnézően megrázta a fejét, majd beoldalazott mellettünk és közben nyomott egy puszit az arcomra. Végül barátnőm is elengedett és ő is puszikkal halmozott el engem.

- Mi ez a hatalmas öröm, csajszi?- kérdeztem meglepetten.

- Vége ennek az egésznek Heather-rel és nem kell senki előtt titkolnom, hogy kik a barátaim, ki a szerelmem, kiket nem szeretek- magyarázta. - Végre újra önmagam lehetek.

- Ez tényleg egy jó hír- öleltem meg őt most én.

- Az a lökött finn?- érdeklődött most a kis német.

- Babázik- mosolyogtam és bevezettem őket a szobámba.

Mindenki kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon, úgy, hogy mindenkit lásson. Én voltam az, aki inkább befészkelte magát Kimi ölébe, az én ölembe pedig belemászott Ruth. A hatalmas szemeivel pislogott az ágy másik oldalán ülőkre. Mindenki várta, hogy ki lesz az, aki először megszólal. Addig szuggeráltam Miát, amíg kénytelen volt megszólalni.

- Jól van, jól van, mit szeretnél tudni?- adta meg magát.

- Mindent!- vágtam rá azonnal.

- Addig ismered a dolgokat, hogy nyomoztunk Heather után, mert véget akartunk vetni a dolognak. Britta talált is egy szálat, amin el tudtunk indulni, de nagyon oda kellett figyelni, hogy ne bukjunk le. Seb nem is tudott az egészről, mikor elkezdtem flörtölni Louis-szal.

- Az melyik?- kérdezte Kimster azonnal.

- Az a magas, fekete, aki mindig a gyárban van és folyton Rocky körül látod- magyarázta Seb.

- Ja, tudom- biccentett és türelmesen várta a folytatást.

- Nem volt ínyemre a dolog, de elhitte, hogy Heather barátnője vagyok, főleg azok után, hogy ő is megerősítette. Mondtam, hogy talán tudok neki segíteni, hogy megfűzze Rocky-t. Ekkor avattak be, hogy egy új csapatban fognak magam pozíciót kapni, ha sikerül bizonyos információkat megszerezniük.

- Új csapat?- kérdeztem meg most én. - Kinek?

- Vajon?- kérdezett vissza Mia. - Annak a drágalátos spanyolnak, ki másnak? Aztán megtörtént a baleset és akkor hallottam, ahogy Heather kiakadva telefonálgat. És akkor az is kiderült, hogy ki áll az egész dolog mögött.

- Briatore- vágta rá Kimi mérgesen. - De mire volt jó neki, hogy elütteti Maddie-t?- fúrta a fejét a nyakamba.

- Meg akarta tartani magának Heather-t- fejtette meg a dolgot Mia. - Csakhogy egy dolog van, amire ő sem képes. Nem tud megölni senkit. Ezért született meg Ruth is- pillantott a kislányra, aki az ölemben pislogott álmosan.

- Baba, aludtál te délután?- simogattam meg a fejét.

- Nem voltam álmos- motyogta.

- Azt látom- adtam egy puszit a fejére. - Csak mintha otthon lennétek- keltem fel a kezemben a kicsivel.

Kimentünk a konyhába, ahol megvacsorázhatott, majd elvittem a fürdőbe, hogy pancsoljunk egyet. Annyira fáradt volt, hogy kivételesen nem játszott, hanem hagyta, hogy átcsutakoljam a testét és beletekerjem a fürdőlepedőbe. Utána ráadtam a pizsamáját és bementünk együtt David szobájába. Az öcsém éppen akkor mászott ki a saját fürdőjéből.

- Hoztam egy nagyon álmos babát- néztem rá. - Azt ígérted, hogy veled aludhat.

- Igen, mert tényleg itt aludhat- paskolta meg az ágyat. - Habár, azt hittem, később jön- nézett az órára, ami negyed 8-at mutatott.

- Nem aludt délután- adtam meg a választ neki. - De ha gondolod, akkor elvihetem később.

- Neeeeeeeeeeeeeeee- pislogott rám a kislány.

- Kicsit sem baj- rázta meg a fejét Dave. - Én is fáradt vagyok, legalább kipihenem magam.

Mindketten kaptak tőlem puszit, majd magukra hagytam őket. Mielőtt visszatértem volna a saját szobámba, egy kistányérra pakoltam néhány csokis süteményt, amit be is vittem magammal. Megkínáltam vele a többieket is, de nem voltak rá túlságosan vevők. Persze, ez engem kicsit sem zavart, nekem több maradt.

- Igazából amiatt jöttünk, hogy elmondjunk valamit- kezdte Seb és úgy vettem észre, hogy kissé feszeng.

- Szakítani nem szakíthattok- böktem rájuk, ők meg mosolyogva a fejüket rázták.

- Inkább valami olyan, ami sokkal közelebb hozott minket. És nem, nem várunk babát- sorolta Mia.

Hatalmas szemekkel bámultam rájuk, mert volt egy tippem, hogy mit is tettek. Már csak ki kellett valakinek mondania.