Nem így terveztem - 4. rész

A hétvége szinte észrevétlenül el is repült mellettünk. A kislányom és a kuszábbnál kuszább gondolataim teljesen lefoglalták minden percemet. Esténként elaludni is nehéz volt, az olyan rémálmokról nem is beszélve, hogy a lányom a szemembe vágja, hogy rossz anya voltam, vagy, hogy szíve szerint megtagadna, mert nem lehet rám miért büszke.

Ezek a tények nem könnyítették meg egy percemet sem. Komolyan úgy éreztem, hogy az életem egy újabb szakadékhoz ér és nem tudtam, hogy lesz-e valaki, aki megépíti a hidat, hogy átjuthassak a jó oldalra. Mert ebben a dologban nekem kellett döntenem és nem kérhettem apám segítségét.

- Kicsim, én sajnálom- lépett be a szobámba. Hétfő reggel volt, még nagyon korán. – Nem kellett volna bevinnem a terveket.

- Ha nem vitted volna be, akkor azt hinném, hogy beteg vagy- fordultam felé a fésülködőasztalom előtt ülve. – Láttad a lehetőséget, amit ezek hozhatnak és évtizedek óta ez az életed értelme. Egy tökéletes autó tervezése.

- De nem tervezhetek úgy tökéletes autót, hogy közben olyat teszem, amivel árthatok nektek- ült le az ágyam szélére.

- Nem tettél semmi rosszat- mentem oda hozzá és mellé telepedtem. – Csak segíteni szerettél volna.

- Bocsáss meg nekem, amiért ennyire nem tudtam titokban tartani a dolgot- hajtotta le a fejét. – Sosem akartam, hogy a munkám miatt neked egy percig is fájjon a fejed.

- Szeretlek, apa!- öleltem át a tervezőt.

Nem tudtam, hogy mit tegyek, vagy mit mondjak. Az asztalomon ott hevert egy papír, ami egy Red Bull határozat volt. Akár ott dolgozom majd a jövőben, akár nem, alá kellett írnom, hogy használhatják az általam rajzolt terveket és a paramétereket, amiket én írtam fel. Mindent meg akartak tenni, hogy egyik csapat se köthessen beléjük.

- Ezt vidd el és add oda Christiannak- léptem az asztal mellé és szignóztam az összes példányát a határozatnak.

- Nem kell megtenned- rázta a fejét apám.

- Tedd hozzá, hogy ez korántsem jelenti azt, hogy hajlandó vagyok veletek dolgozni- adtam a kezébe egy papírt. – És ha nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy te győzz meg engem, akkor mondd meg neki, hogy küldjön e-mailben egy szerződés tervezetet, én pedig meglátom, hogy mit szólok hozzá.

- Chloe, ezt nem kell megtenned miattam. A jövőm biztos, mert nem hinném, hogy bárki elengedne a csapattól. És én sem akarom otthagyni a Red Bullt- nyújtotta a lapokat felém.

- De a csapat számára fontos ez a dolog. Neked is fontos. Nekem és Elizának pedig te vagy a fontos. Úgyhogy ne próbálj meggyőzni, csak vidd a papírokat- toltam az ajtó felé, hogy összeszedhessem magam.

***

Reggel 8-tól délután 2-ig dolgoztam a kis cégnél asszisztensként. A főnökömnek nem volt jó kedve, így nekem is nehéz napom volt. A lánykámért csak 4-re kellett mennem az iskolába, így a fennmaradó időt azzal töltöttem, hogy otthon előkészítettem a vacsoránkat, majd elővettem a laptopom. Volt 3 új e-mail a fiókomban.

Feladó: theresajones01@yahoo.com

Tárgy: Hol vagy, csajszi?

„Szia, kedvenc unokatesóm!

Merre vagy eltűnve az angyalkával egyetemben? Ezer éve nem hallottam rólad. Délelőtt próbáltam hívni Adrian bácsit, de nem vette fel. És te sem. Jól vagytok? Minden rendben? Csak közlöm, hogy ha nem kapok választ legkésőbb holnap estig, akkor egy seregnyi rendőrt szabadítok a nyakatokra, mert el vagytok tűnve. Esetleg az Interpolt vagy az FBI-t is figyelmeztetem a hiányotokra. Bár lehet, hogy túl sok krimit néztem…

Most megyek, mert közelít a Házisárkány (alias a főnököm) és ha rajtakap, nekem lőttek. Írj, csajos!

Thessy”

Azonnal válaszoltam neki, még mielőtt tényleg rám küldi a kommandót. Mert tőle semmi ilyen nem lenne meglepő. Hiszen a 20. születésnapomra beszerzett 3 chippendale pasit is, mikor megmondtam, hogy eszébe se jusson. De meg sem lepett, hiszen ő az egyetlen unokatestvérem, aki valójában csak egy fogadott rokonom. Hogy örülhessen a levelemnek, rákérdeztem a pasi helyzetére, mert arról mindig imádott mesélni. Utána jöhetett a következő levél.

Feladó: chrishorner@redbullracing.com

Tárgy: Szerződés

Melléklet: RBR-szerződés

„Tisztelt Miss. Newey!

Beszéltem az édesapjával és a javaslatára a levelemhez csatoltam az Ön számára elkészített szerződés egy példányát. Kérem, minél előbb tekintse meg és reagáljon a helyzetre, mert a dolog igencsak sürgős. Remélem, hogy kedvező választ kapok Öntől!

Üdvözlettel: Christian Horner”

Erre nem reagáltam semmit, csak lementettem a szerződést, amit megnyitottam és kiírta a gép, hogy 50 oldalt kell majd átnyálaznom. Ez sem lesz egy egyszerű és röpke olvasmány, de majd esténként olvasgatom és írogatom a kifogásaimat. Gyorsan bezártam a programot és áttértem az utolsó levélre.

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Re: Re: Christian elszúrta…

"Szia!

Remélem, hogy nem probléma, hogy megint írok. Ha esetleg zavarlak a dologgal, akkor még most töröld a levelem nyugodtan, nem fogok megsértődni. :) Tisztában vagyok vele, hogy nem ismersz, maximum csak annyira, amennyire az újságokból és édesapád elmondásából megismerhettél. Mégis, ha úgy érzek, kell valaki, akinek elmondhatod a bajaidat, az aggályaidat, én itt vagyok. Tudom, hogy mit jelent, ha van valaki melletted, akinek mesélhetsz. Még ha csak írásban is. Nekem már segített egyszer. :) Délután találkozunk!

Üdv: Sebastian”

Megint meglepett. Alig 3 napja találkoztam vele és össze nem tudom számolni, hogy hányszor döbbentem meg. Mindig tett valami olyat, amire nem számítottam, ami új volt nekem, ami egyre közelebb hozta ahhoz a határhoz, ami a bizalmam kezdete volt. És elgondolkoztam.

Miért ne mesélhetném el neki azt, amit érzek és gondolok? Hiszen ő is egy gyermek centrikus családban nőtt fel, hiszen van 2 nővére és egy kisöccse. Biztos vagyok benne, hogy az ő szülei is mindent megtettek értük, amiért a mai napig hálás. Talán kellene egy tanácsadó, valaki, aki nem ismeri a múltamat és úgy tud ítélkezni, ahogy mások nem.

A válaszom elkezdett megfogalmazódni a fejemben, de nem jutottam el addig, hogy meg is írjam, mert mennem kellett az iskolához. Eliza a barátnőjével vidáman csevegve közeledett az udvarom, majd illedelmesen köszönt a kislány anyukájának, utána pedig az én karjaimban kötött ki.

Szokásos hétfő délutáni rituáléként elmentünk a kedvenc cukrászdánkba, ahol már ismerősökként fogadtak minket. Ahogy lepakoltuk a holminkat, meg is jelent Mary, kezében egy adag tiramisuval és egy franciakrémessel. Az olasz édességet letette a lányom elé, a krémest pedig elém helyezte. Utána beszéltünk néhány szót, majd mosolyogva ment vissza a pult mögé.

Mire elfogyasztottuk a süteményeket, addigra ideje volt indulnunk. Elmentünk a művelődési házba és Liza teljesen bezsongva ment be az öltözőbe, ahol felvette a pörgős szoknyáját és a táncos cipőjét. Mikor kijött, megkért, hogy kössem össze a haját újra, mert már szétment és nem elég csinos. És fontos dolog, hogy tetsszen a kisfiúnak, akivel táncolt.

Pontban 5-kor kezdődött el a táncedzés. A legtöbb anyuka ilyenkor rohant el még vásárolni, alig maradtunk ketten-hárman, hogy megnézzük a táncos lábú gyermekeinket. Mi viszont kitörő örömmel fogadtuk minden megmozdulásukat. Teljesen bele tudtunk merülni a csodálatba minden alkalommal, most is.

Ezért is lepődtem meg, mikor egy kéz érintette meg a vállam. Hátrafordítottam a fejem és megláthattam, hogy a kis trió megérkezett táncpróbát nézni. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy bár késtek, de nem szegték meg az ígéretüket. Eliza érzékeny kislány volt és nem viselte jól, ha valamit megígértek neki és nem lett betartva.

Nem vette észre a kibővült nézősereget a leányzó, aminek én örültem a legjobban, mert lehet, hogy abba is hagyta volna a táncolást, hogy üdvözölje a vendégeit. Fabian és Tommi leült a fal mellé és onnan figyeltek, Sebastian viszont végig mögöttem ácsorgott és éreztem a tekintetét az arcomon.

- Írtam neked e-mailt- súgta végül a fülembe félórányi hallgatás után.

- Olvastam- suttogtam vissza. – Válaszolok… talán… - hagytam kétségek között.

- Te tudod, csak gondold át!- kérte, majd elhúzódott.

Nem tudom, hogy mi történt velem abban a néhány pillanatban, amíg éreztem a testéből áradó meleget és a szája veszélyesen közel volt a nyakamhoz, de az eszem majdnem elvesztettem. Teljesen elgyengültem ettől az apró beszélgetéstől, pedig nem is történt semmi komoly közöttünk. Nem mertem belegondolni abba, hogy mi lesz ennek a folytatása.