Nem így terveztem - 3. rész

Sziasztok! Mivel még nincs kész a Száguldó remény folytatása, és ma esélyem sem lesz befejezni, mert nem tudom, hogy mikor érek haza, hoztam a másikat. :) Remélem, hogy tényleg tetszik. :)

---------------------------------------------------------------------------------------

Meglepett azzal, hogy nem szól semmit, csak néz. És úgy éreztem, hogy nemcsak néz engem, hanem még a lelkemet is látja. Egy pillanatig emiatt igazán kellemetlenül is éreztem magam, de a szemek, amik engem pásztáztak, teljes nyugalmat sugároztak, ami engem is megnyugtatott.

Halkan akartam bemenni és addig rendben is volt a dolog, amíg a puha szőnyegeken lépkedtem. Utána viszont át kellett lépnem a burkolólapokra, amiken a magas sarkú csizmám kíméletlenül koppant. Azonnal felém kapta a fejét mindenki, Eliza is. Hatalmas mosoly terült szét az arcán és azonnal hozzám rohant.

- Anya! Hol voltál eddig?- ölelte át a nyakam, miután felvettem.

- Beszélnem kellett néhány bácsival- feleltem egykedvűen.

- És mit mondtak neked a bácsik?- kíváncsiskodott tovább az angyalkám.

- Azt szeretnék, hogy dolgozzak itt- válaszoltam és végignéztem apámon, majd a kék szempár tulajdonosán. – De nemet mondtam, mert akkor nem lehetnék mindig veled.

- Én szeretném, ha itt dolgoznál- mondta a lányom.

- Még átgondolom, jó?- ajánlottam fel, mert nem akartam a munkára gondolni.

Bólogatás volt a kapott válaszom. Utána letettem Elizát a saját lábaira, majd megfogta a kezem és ő maga mutatott be a két kék szemű, szőke férfiúnak. Láttam a szemeikben, hogy millió és egy kérdésük lenne rólam, aminek nem örültem, mert semmi kedvem nem volt megosztani a magánéleti titkaimat olyanokkal, akiket nem ismerek.

- Nemet mondtál Christiannak?- kérdezte a hódolóm.

- Csak annyit, hogy nem akarok itt dolgozni azért, mert Newey vagyok- feleltem neki kimérten.

Próbáltam visszafogni magam, hogy ne látszódjon rajtam, mennyire meg tud lepni. Hiába voltam távolságtartó, az ő szemei még inkább kíváncsian csillogtak. Nem számítottam arra, hogy ezek után még érdekli, hogy mit mondok, mit érzek, mit gondolok. De nem szólalt meg újra.

- Gyere, hercegnő, menjünk haza!- nyúltam a kislányom keze felé.

- Én még szeretnék maradni- pislogott rám a barna őzike szemeivel.

- Kicsim, ideje lenne mennünk, mert még ebédet sem csináltam. És tudod, hogy délután táncolni is kell mennünk- guggoltam oda elé.

- Szeretek táncolni- mosolyodott el, majd megfordult a két férfi felé. – Sebastian, eljössz egyszer megnézni, hogy milyen ügyesen táncolok?

- Persze, hercegnő- simogatta meg az arcát a srác.

- És te is eljössz, Tommi? És te, Fabian? Ugye, megnéztek engem?- kérlelte a jelen lévőket.

- Mind ott leszünk, kicsi lány- mosolygott rá melegen a finn férfi.

- Mehetünk, anya- lépett mellém és megfogta a kezem.

Gyorsan elköszöntünk, majd magára hagytuk a kis csapatot. Gyalog mentünk haza és Eliza végigbeszélte az utat. Minden szavából éreztem, hogy mennyire boldoggá teszi az, hogy találkozhatott Sebastiannal, Tommival és Fabiannal is. Élvezettel mesélte el nekem, hogy megdicsérték a ruháját, csinosnak ítélték meg és mindenki csak rá figyelt.

Otthon megkért arra, hogy hagy nézzen mesét, amíg én megfőzöm az ebédet, így egyedül maradtam a gondolataimmal. Minden kusza volt, mióta távoztam abból az irodából. Nem tudtam, hogy mit is kellene hinnem. Nem értettem, hogy Christian Horner miért így vezette fel nekem a dolgot, az pedig nem illett a képbe, hogy Guillaume miért akart annyira marasztalni engem.

Az érzéseim sem voltak tiszták. Az egyik felem tiltakozott a munka ellen, amit ajánlottak. Nem akartam, hogy a kislányom úgy nőjön fel, hogy nincs vele az anyja. A másik felem viszont vágyott a munkára. Vonzott, hogy elkezdjek tervezni, hogy része legyek egy olyan hatalmas családnak, mint a Red Bull Racing.

Délután elmentünk a városba, ahol megtartották a táncórát, amire Liza is járt. Még a tanév elején mutatkozott be nekik az egyik tanárnő az előkészítőben, akivel a tornaóráik voltak. Ő jegyezte meg nekem, hogy a lányom igazán tehetséges lehetne, ha táncolna és mivel neki is volt hozzá kedve, beiratkozott a tanárnő táncóráira, ahol klasszikus táncokat tanult.

Az a röpke egy óra is felüdítő volt, amit azzal töltöttem, hogy büszkén néztem, ahogy a kicsi lányom végigtáncol a többi gyerek között kecsesen, tökéletes lépésekkel, akárcsak egy előadóművész. Büszke voltam, hogy mindenki Elizára akart hasonlítani a kislányok között.

Mire hazamentünk, már apa is otthon volt. Próbált volna velem beszélni, de nem hagytam neki. Még mindig mérges voltam rá, mert beszélt Christiannal. A felkapaszkodás a ranglétrán egy név miatt nem az én műfajom volt. Főleg nem akkor, ha egy olyan hatalmas cégről beszéltünk, mint a Red Bull.

Amíg ők a nappaliban játszottak a legújabb hercegnős játékkal a konzolon, addig én bevonultam a konyhába a laptopommal. Megnyitottam az e-mail fiókomat, ahol egy nem várt levél volt a postaládámban.

Feladó: s.vettel@redbullracing.com

Tárgy: Christian elszúrta…

„Szia, Chloe!

Tudom, hogy nem számítottál arra, hogy írok neked, de úgy gondolom, hogy ez a te érdeked. A címedet Adrian adta meg, kérlek, ezért ne legyél rá mérges! Beszéltem mind Christiannal, mind Rocky-val és elmondták nekem, hogy mi is történt reggel.

Azon a megbeszélésen én is ott voltam, ahol ők. Amikor szó volt a tervekről meg a kocsiról, akkor édesapád megmutatta a rajzot. Mindenki le volt nyűgözve, mert láttuk, hogy a kocsin az új változtatások mennyire a hasznunkra válhatnak. Apádon látszott, hogy nem akar semmit mondani, de nem tudta a magáénak mondani, ami nem az övé. Megosztotta velünk a tényt, hogy te rajzoltad azokat a részeket, amik fekete tollal vannak a papíron. Le voltunk nyűgözve. Christian teljesen feldobódott, örült, hogy van valaki, aki meglátta ezeket a dolgokat. Kijelentette, hogy szüksége van a tehetségedre minden futamon. Adrian azonnal megmondta,hogy ezt felejtse el, eszébe se jusson, mert nem fogsz igent mondani. Azt ajánlotta félórányi vita után, hogy ha mindenféleképpen a csapatnál akar tudni, akkor ajánljon fel egy helyet a tervezőasztaloknál itt, a gyárban. Azt már csak a csapatfőnökök gyöngye tette hozzá ma, hogy vezető beosztásban tart igényt rád.

Remélem, hogy elhiszed nekem mindazt, amit elregéltem. Csak azt szeretném, hogy úgy cselekedj, ahogy neked a legjobb. És természetesnek tartom, hogy a kislányod érdekeit figyeled elsősorban.

Üdv: Sebastian Vettel

U.i.: Még 3 napot vagyunk Milton Keynes-ben Fabiannal és Tommival. Mikor van Eliza táncórája? Nem szeretnénk megszegni a neki tett ígéretünket.”

Csak bámultam a képernyőre, majd újra és újra végigfuttattam a szemeimet a sorokon. A történet ugyanaz volt, mint a Guill által elmeséltek. Át kellett gondolnom az egészet, de egy választ azért még pötyögtem a gépen neki.

Feladó: chloenew@gmail.com

Tárgy: Re: Christian elszúrta…

„Szia, Sebastian!

Köszönöm, hogy megírtad nekem te is a történetet. Válaszolni nem fogok, ahhoz túl sok dolgot kell még átgondolnom. Nem tudom, hogy kinek is mondhatnál el az aggályaimat mindezzel kapcsolatban. De hálás vagyok az őszinteségedért, és amiért segíteni próbálsz így ismeretlenül is.

Eliza táncórája két nap múlva, hétfőn délután lesz, 5 órától a művelődési házban. Nem szólok neki, hagy legyen meglepetés.

Üdv: Chloe Newey”

Gyorsan átfutottam a szemeimmel a kis válaszomat, majd pedig megnyomtam a küldés gombot. Utána csatlakoztam a kinn szórakozókhoz, de az agyam végig máson járt…