Somewhere I belong

Sziasztok! Hová rohan mindenki? A Love from the past részeivel kicsit be fogunk lassulni, mert megint el fognak fogyni a megírt részek és nektek rosszabb, ha hetekig nem tudom hozni, igaz? De azért itt is a másik, ami ha befejeződik, akkor jön majd valamelyik általatok megszavazott bébi(k) felnőtt élete.

FORGIVE EVERYTHING

Hajnali 2 volt és csak forgolódtam. Hiszen megint összevesztünk és nem sikerült, amiért idejöttem. Mégis úgy akartam elengedni reggel, hogy tudja, én tényleg mindenben mellette állok. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy egy teljesen ismeretlen terepnek egyedül induljak neki. A szomszéd szobába átjutni is komoly dolog volt. Annyi szerencsém volt az egészben, hogy a másik oldalon Tommi szállt meg, így semmiképpen nem futottam idegen kezek közé.

Benyitottam és becsuktam magam mögött az ajtót. Itt jött az újabb dilemma, hogy merre is menjek. Magam elé tartottam a kezeimet a sötétben és elindultam. A kanapé volt az első, amit megtaláltam. Annak mentén lépdeltem tovább, de az ajtó nyílása megtorpantott.

-Nikki?- hallottam a suttogást.

-Hanna- sóhajtottam fel. – Miért nem alszol?

-Seb sem tud- jött közelebb. – Mondtam, hogy viszek neki egy pohár teát, hátha az megnyugtatja.

-Talán én is segítek…- hagytam félbe a mondatot.

-Biztos vagyok benne- ölelt meg. – Gyere, odaviszlek!

-Köszönöm!- mondtam neki.

A kezem fogva irányított. Nem szólt semmit, amikor beléptünk. Mivel Sebastian nem reagált azonnal a jelenlétemre, úgy sejtettem, hogy nekem háttal fekszik. Barátnőm leültetett, majd elengedte a kezem és lépett egyet hátra. Óvatosan bemásztam a bátyám mellé, és a hátához simultam.

-Nik?- kérdezte remegő hangon.

-Semmi baj nem lesz- ígértem neki.

-Félek- mondta, mialatt felém fordult.

-Én is- simogattam meg az arcát. – De tudom, hogy vigyáznak rád.

-Mind vigyázunk rád- szólalt meg Hanna is.

-Messze vagy. Nem akarom, hogy ennyire messze legyél pont most!- közölte barátnőmmel.

-Itt vagyok- süppedt be az ágy a lábamnál és valószínűleg mellénk mászott.

-Még mindig nem jó…- mordult Seb. – Sehogy nem jó.

-De, megoldjuk- adtam neki egy puszit.

A hátára nyomtam, majd mutattam Han-nak, hogy bújjon hozzá nyugodtan. Én is odafészkelődtem az oldalához, míg a másikon a szerelme ölelte. Hallottam, ahogy a szuszogása egyre inkább lelassul, hogy utána végre aludni tudjon. Így, hogy vele voltam, nekem is sikerült elaludnom és nem felébredni minden másiduk percben.

*****

-Nyugi, itt leszek végig a lányokkal- nehezült Tommi keze a vállamra.

-Nem lesz baj- szorítottam meg Seb kezét, amit percek óta szorongattam.

-Az orvos is mondta, hogy rendbe fogsz jönni- igyekezett Hanna is a pozitív gondolkodással.

-De azért szeretném, ha tudnátok, hogy…

-El ne merj kezdeni búcsúzni!- csattantam fel kissé hangosan. – Esküszöm, hogy felpofozlak, pedig soha korábban nem tettem.

-Szeretlek titeket!- hadarta.

Nem hitte el nekem, amit mondtam, pedig betartottam. Nem erőből, de meglegyintettem az arcát egy kissé, amit méltatlankodás követett. Majd jött az orvos, hogy megkapja az altatót. Ott lehettünk mellette, amíg el nem kábult nagyjából. Elvitték a műtőbe, mi pedig idegtépő várakozásba kezdtünk.

Korán volt az ajtónyílás ahhoz képest, hogy ez egy jó két órás műtétnek lett kikiáltva. Nem tudtam, hogy ki az és jó vagy rossz hírrel van, így csak szorongva vártam a széken, ahová percekkel korábban a finn nyomott le. Az orromba lassan kúszott be a férfiillat, amitől a gyomrom összeszorult és a szívem hevesebben kezdett dobogni. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtörténhet mindez.

-Engedj egy kicsit a szorításon, mert lerepül a flakonról a kupakja- csúsztatta a kezét az enyémekre, amivel egy palack vizet kínoztam.

-Kimi…?- szólaltam meg remegő hangon.

-A bátyád tegnap felhívott, hogy ma műtik, jöjjek ide és legyek veled- mondta és felhúzott álló helyzetbe.

-Mikor?- kérdeztem.

-Este, 8 után. Azért is nem tudtam jönni hamarabb- ölelt át. Szorosan hozzábújtam. – Régóta vártok?

-Olyan 40 perce- válaszolta barátnőm. – De megőrülök ettől.

-Visszakapjuk őt egészségesen- vágta rá Tommi. – Csak hinned kell benne.

-Kénytelen lesz meggyógyulni, mert tervei vannak- kuncogott Kims. – Mondjuk, engem megverni, amiért a húgát szeretem. Ígéretet kaptam rá.

-Igen… minden rendben lesz- suttogtam magam elé és először hittem el, mióta eljöttünk Heppenheim-ből.