Legyen, kaptok egy utolsó utáni esélyt. Minden rész után 7 kommentnek kell lennie minimum, hogy bármit hozzak olvasásra. És ezek lehetőség szerint többek legyenek néhány alap sablon kifejezésnél. Ennyi, nem több a kérésem.
24. rész
(Marko
szemszöge)
Lassítanom
kell. A három klub még pont le tudja fedni a dolgaimat, de ha még több üzletet
kötök, a sikkasztás és a drogkereskedelem is bedőlhet, az pedig azonnali halál
nekem és az egész bandának. Ennyiben kell hagynom mindent, és inkább arra
koncentrálni, ami még fontos. Például a házasság és a családalapítás.
Alig
vártam, hogy kiengedjenek évekkel ezelőtt. Gyűlöltem azt a féreg
autóversenyzőt. Ha nincs, akkor nem veszi el a nőmet. Akkor nem kellett volna
neki bebizonyítanom, hogy az enyém, nem kerültem volna nevelőintézetbe, majd
börtönbe, nem találkoztam volna a kábítószerrel, nem építettem volna ki egy
birodalmat és nem zsarolással kellett volna visszaédesgetnem magamhoz Milát.
Bármelyik nőt megkaphattam volna, ezzel pedig tisztában is voltam. Azonban
nekem csak ő kellett.
Akárhányszor
csak eszembe jut, megkívánom és képes lennék napokon keresztül hódolni a testi
kapcsolatoknak. De mivel nem hagyom, hogy akárcsak egy pillanatra is
kapcsolatba kerüljön az alvilággal, kénytelen vagyok néhány valódi utcalányt is
a közelben tartani. Soha nem tenném ki annak, hogy veszélyben forogjon az élete
az ügyeim miatt, míg ezek a cafkák pont annyit érnek, amire használom őket.
Alig
értem haza a péntek éjszakai tárgyalásaimról, az egyik testőröm jelezte, hogy
Jansen beszélni akar velem. Nagyon reméltem, hogy semmi baja nem esett
Milanának, mert ha mégis, biztos lehet benne, hogy saját kezűleg juttatom a
másvilágra. Az órára pillantva láttam, hogy még csak hajnal 5 múlt, és ez a
nagy szerencséje. Még ebben a házban sem maradhatott egyedül a királynőm,
amikor ébren van.
-Mit
akarsz?- mentem be a dolgozószobámba.
-Elnézést,
hogy zavarom, uram, de a kisasszonyról lenne szó- felelte halkan.
-Mi van
vele?- álltam meg az asztalom mögött és a leggyilkosabb tekintetemmel néztem a
testőrre.
-Adnia
kellene neki egy kis szabadságot- jegyezte meg.
-Mi
közöd ahhoz, hogy mit csinálok a feleségemmel?- csattantam fel.
-Nem
akarok beleszólni a dolgaiba, uram!- védekezett azonnal. Ugyanolyan gyáván
tette ezt, mint már annyiszor. Ha beszélnie kellett, akkor mindentől félt. -
Azt vettem észre a kisasszonyon, hogy egyre kedvtelenebb, nem csinál semmit,
mintha sápadt is lenne, és egyedül gubbaszt egész nap. Engedje meg neki, hogy
elmenjen vásárolni vagy szépségszalonba, esetleg mutassa be néhány hozzá
hasonló előkelő feleségnek.
-Szerinted
nem bánok elég jól vele?- szűkítettem össze a szemeimet. Az egyik kezem már a
fiók fogantyúján volt, ahol a fegyvert tartottam.
-Remekül
bánik vele, de a nők szeszélyesek- sóhajtott fel. - Ha megadja neki ezeket,
biztos, hogy hamarabb lesz olyan kezes bárány, amilyenre szüksége van.
-Tűnj
el!- intettem az ajtó felé.
Amint
egyedül maradtam, végigfuttattam azt, amit mondott. Ha belegondolok, egy
pillanatig sem tesz nekem rosszat, ha egy kisebb vagyont költök a nőmre. Nekem
is csak jó lehet, ha bevásárol mondjuk mini ruhákból és csipkés fehérneműből.
Szinte látom is magam előtt, ahogyan elém lejt egy nagyon kihívó szettben és
utána együtt hódolunk a testi szerelem oltárán.
Már a
gondolattól is teljesen felizgultam. Ilyenkor még nem kelthettem fel őt, hogy
megmutassam neki, ki is az igazi férfi. Már alternatíva után kellett néznem.
Kimentem a konyhába, ahol már ilyenkor is ott pakolászott Laia, az egyik
szobalány. Friss hús volt, az utcán szedtem össze, a pénzért bármit megtett. Na
meg azért, hogy néhányszor jól helyben hagyják.
-Milyen
korán keltél, galambom!- léptem mögé és a kis szoknyáját már tűrtem is fel.
-Minden
reggel felkeltem, mert reméltem, hogy a kisasszony érkezte után azért még
eszébe fogok jutni az úrnak- válaszolta és hagyta, hogy a pult szélének
nyomjam.
-Jó
kislány!- bontottam ki a nadrágszíjam, amíg a nyakát csókolgattam.
Megkapaszkodott
bennem és felnyögött. Tudtam, hogy csak nekem teszi szét a két kecses lábát
bárhol és bármikor. Ezt pedig ki is használtam. Amint minden akadálytól
megszabadultam, azonnal elmerültem benne. Felsikított és előre borult a pultra.
Teljesen ki volt szolgáltatva nekem, ez pedig csak még jobban izgatott.
Keményen dolgoztam benne, azonban egy dolog volt csak, ami hibádzott. Végig
Milára gondoltam.
*****
(Jansen szemszöge)
Úgy
láttam, hogy már maga a tény, hogy nem a kastélyban kell lennie, jót tett
Milanának. Eddig egyszer láttam mosolyogni, amikor a lányával készült cikket
olvasta. Most is volt egy mosoly az arcán, annak a régebbinek csak az árnyéka,
de legalább egy kicsit kitört a mindennapok magányából.
-Semmi
kedvem vásárolni- morogta az orra alatt.
-Egy-két
dolgot muszáj lesz vennie- válaszoltam neki. - Majd azt mondja, hogy a többit
nem találta elég tökéletesnek.
-Oké,
vásárolok- torpant meg és felém fordult. - De akkor végre elmeséled nekem,
hogyan is kerültél te ide?
-Nem
éppen egy vidám történet- fintorogtam.
-Engem
attól még érdekel- nézett rám kérlelő tekintettel.
-Legyen-
irányítottam az egyik kávézó felé. Vettem két kávét, azokkal indultunk sétálni.
-Akkor
beleegyeztél, de meg sem fogsz szólalni?- lökte meg a vállam, ezzel kizökkentve
a merengésemből.
-Apám
katona volt, anyám ápolónő. Ketten voltunk testvérek: én és az öcsém, Darren-
kezdtem bele. - Ő egyetemre ment, építészmérnöknek tanult, én rendőrnek. A
szüleink nagyon büszkék voltak, de azt már nem érhették meg, hogy végezzünk.
-Sajnálom!-
érintette meg a karom. Soha nem kaptam még ennyire őszinte gesztust nőtől.
-Darren
nem tudta feldolgozni- ráztam a fejem. - Egyre rosszabb társaságba került és
mire nekem feltűnt, ő már függő volt. Először próbáltam lebeszélni, de nem
ment. Aztán taktikát váltottam és megkértem, hogy szervezzen be. A kedvéért
feladtam az összes elvem és piszkos zsaru lettem. Akkor ismertem meg Marko-t.
Az ő csapata volt az ellátó.
-És
amint megtudta, hogy rendőr voltál, kellettél neki- szólt közbe. Nem kérdezte,
kijelentette. Pontosan tudta, hogy milyen férfival van dolga.
-Gyorsan
haladtam feljebb a ranglétrán, mialatt az öcsémet akartam menteni és közben
jelentettem a felettesemnek titkosan. Aztán megjelent néhány éve az a két
mexikói- álltam meg. Éreztem, hogy a düh megint szétárad bennem. - Anyagot
hoztak. Megvizsgálták, tiszta volt. Jól keresett vele a csapat. Csakhogy egy
általuk még nem ismert adalék is volt benne. Darren pedig allergiás volt rá.
Amikor görcsrohama lett, engem eltüntettek a közeléből. Marko beadta neki az
aranylövést.
-Istenem!-
kapta a szája elé a kezét a nő.
-Meg
akartam ölni. Hónapokig terveztem, hogy megbosszulom a testvéremet.
-De nem
tetted- fektette a kezét az enyémre.
-Nem-
pillantottam rá. - Mert megtudtam, hogy téged akar minden áron. Azóta azért
élek és azért vagyok vele, hogy neked ne eshessen bajod.
-Egyszer
meghálálom, ebben biztos lehetsz!- szorította meg a karom és kaptam egy szívből
jövő mosolyt. - Gyere, menjünk vásárolni!
-Jobb
programunk is lehetne- fintorogtam.
-Majd
legközelebb szépségszalonba megyünk és befizetlek egy masszázsra valami csinos
masszőrlányhoz- nevetett, majd belépett az egyik legelőkelőbb divatüzlet
ajtaján. Csak megráztam a fejem, majd követtem. Újra a zord és marcona testőr
voltam, de már azzal a tudattal, hogy van valaki, akire számíthatok.
*****
(Sebastian szemszöge)
Habár
Jasmine szerint hülyeség, amire készülök, elhatároztam, hogy leüvöltöm Kimi
fejét. Miláról 6 hete annyi hírünk van, hogy írt egy kommentet Kaisa cikke alá,
valamint azt tudjuk, hogy valamerre Hollandiában kell keresni. Egyszerűen nem
tudtam felfogni, hogy miért nincs most is ott és keresi a nőt, akinek a
családját köszönheti.
-Helló,
Seba!- masírozott be, majd levágta magát az egyik fotelbe.
-Hogy a
fenében tudsz ennyire higgadt lenni?- csattantam fel idegesen.
-Miért
is kellene idegesnek lennem?- pislogott rám. - A 6. helyről indulok, te vagy
előttem, majd töröd az utat.
-Nem a
futamról beszélek!- legyintettem és komolyan elgondolkoztam, hogy miért nem
ittam valami alkoholt a beszélgetés előtt.
-Akkor
halvány lila gőzöm sincs, hogy miről karattyolsz, kölyök!- rántotta meg a
vállát.
-Nem?
Ötleted sincs?- kérdeztem és egyre jobban ment fel bennem a pumpa. - Mila egy
pillanatig sem fontos neked?
-Őt
hagyd ki ebből!- sötétült el a tekintete.
-Nem
hagyom!- maradtam határozott. - A barátom és ahogy látom, téged kicsit sem
érdekel, hogy hol van és mi van vele.
- Igen?
Így gondolod?- emelkedett fel. - Akkor hagy avassalak be! Soha, érted? SOHA nem
volt még senki, aki ennyire megalázott volna engem, főleg nem egy olyan
dologgal, ami ennyire fontos. Szóval a közelembe se gyere! És a lányomat is
elfelejtheted örökre!
Sarkon
fordult és kitrappolt a szobából. Csak pislogni tudtam utána. Talán nem volt
igazam? Talán csak nem akart minket is bajba keverni? Ugyanúgy titokban akart
csinálni mindent, ahogyan Mila tette, amikor elment? A fenébe is!
- Seb?
Minden rendben?- lépett be Jasmine. - Kimi úgy rohant el, mint akit üldöznek.
- Elszúrtam- sóhajtottam fel és
felé nyújtottam a kezem. Hozzám sétált és az ölembe ült. – Azt hiszem, hogy
olyan dologgal vádoltam, ami nem igaz.
- Szeretnéd, hogy megpróbáljak
beszélni vele? Talán hajlandó lenne elmondani, hogy mi is történik velük-
ölelte át a vállam.
- Kérlek, ne haragudj rá, ha
esetleg mégis elküld és elutasít, jó?- fűztem az ujjaimat a hajába. – Lehet,
hogy téged is büntet majd az én apró semmiségem miatt.
- Szeretlek! – súgta a fülembe és
megcsókolt.
- Jobban, mint azt el tudod
képzelni- vallottam neki.
Vele mászkáltam, mindenhová
elkísértem, amíg a szobában volt. Előre féltem, nem akartam, hogy a barátnőmet
miattam bárki bántsa. Tudtam, hogy az én hibám az egész, ezért is akartam vele
menni, de nem engedte. Így csak ültem és néztem, ahogy még egyszer
megigazította a haját, majd nyomott egy csókot a számra. A gyomrom teljesen
összezsugorodott, amikor becsukódott mögötte az ajtó. Bűntudatom volt, amiért
ilyen helyzetbe hoztam azokat, akik annyira fontosak nekem ebben a közegben.
A minibárhoz sétáltam,
kinyitottam az ajtaját és kivettem a vodkát. Befolyásolta az alkoholfogyasztási
szokásaimat, hogy körülöttem sok volt a finn. Kitöltöttem egy felest, majd
azonnal le is húztam. Megráztam magam, ahogy az alkohol végigmarta a torkomat.
Felsóhajtottam, majd még egy adagot öntöttem magamnak. Utána is megtettem
volna, hogy folytatom, de a másnapi futam és a tudat, hogy a barátnőmet nem
részegen kellene várnom, tökéletesen meggátolt ebben. Visszapakoltam mindent a
helyére, majd elmentem ajtót nyitni, mert valaki kopogott.
- Szia, Seb!- mosolygott rám
Kaisa, majd bemasírozott mellettem.
- Hogy kerülsz ide?- érdeklődtem
tőle a tudattal, hogy az apja eltiltott.
- Jasmine mondta, hogy amíg
beszél apuval, nézzelek meg- huppant le a kanapéra. – Te mit ittál és miért is?
- Honnan veszed?- ültem le én is
mellé.
- Elmentem melletted, éreztem a
leheletedből- rántotta meg a vállát. – De ez nem számonkérés, csak kíváncsi
vagyok.
- Apáddal összevesztünk és olyan
dolgokat mondtam neki, amit nagyon nem kellett volna- fintorogtam. – És azért
lepett meg, hogy itt vagy, mert elviekben eltiltott tőlem.
- Jazzy nem kérdezte, hogy apu
mit akar- rántotta meg a vállát. – Én meg nem hagytam, hogy tiltakozhasson.
- Ne most legyél dacos kamasz,
jó?- kértem tőle. – Jobban megviseli Mila hiánya, mint ahogyan mutatja neked.
- Tudom és nagyon figyelek rá-
bólogatott. – Te tudtad, hogy összejöttek?
- Ők ketten?- csodálkoztam.
- Igen- vigyorgott rám. – Ő
mondta el. Nem hiszem el, hogy nem vettük észre.
- Nagyon védték egymást és
pontosan tudták, hogy mit nem csinálhatnak- mosolyogtam rá. Ez egy jó hír volt,
örültem neki még úgy is, hogy nem volt itt mindenki.
- Sebi, álmos vagyok!- mászott
közelebb hozzám és a vállamra hajtotta a fejét.
- Akkor gyere, zuhanyozz le,
utána meg adok neked egy pólót, amiben alhatsz, jó?- simogattam meg a fejét.
- Nem baj?- kérdezte kissé
laposakat pislogva.
- Te soha nem tudsz bajt okozni-
súgtam neki.
Bementünk a hálóba, majd odaadtam
neki az egyik pólómat, valamint egy tiszta törölközőt. Betereltem a fürdőbe,
hogy zuhanyozzon, addig én elrendeztem a dolgaimat másnapra. Mire Kaisa
kikerült, már alig állt a lábán, tényleg el volt fáradva. Vitatkoztunk néhány
pillanatig, hogy alhat-e az ágyon – mert nem akarta elvenni a helyet tőlem és
Jazz-től – de én nyertem és álomra hajtotta a fejét. Én is lezuhanyoztam, és
habár szándékomban volt megvárni a szerelmemet, de végül én is álomföldre
kerültem.
Tyűűűű!!
VálaszTörlésÉn nem tudom, hogy az elvonási tünetek és a hosszú szünet miatt érzem-e, de ez a rész valami ZSENIÁLIS lett!
Nagyon örültem Marko szemszögének, általa megint megmutattad, hogy milyen jól is írsz. Egy ilyen ember fejébe nehéz belelátni, nehéz elképzelni, hogy mit miért csinál, és te mégis sikeresen bemutattad a személyiségét, ami nagyon kétpólusú. Az egyik pillanatban imádja Milát, a másik pillanatban pedig már a szobalányt...khm, dolgoztatja. Érdekes egy személyiséget kreáltál...MEGINT. :)
Most nem akarom azt mondani, hogy megmondtam...de megmondtam, hogy Jansen rendőr! :D Remélem, hogy nem tervezed beleszerettetni Milába, mert sajnálnám, ha pofára esne. Bár erős kapocs jöhetne létre köztük, ez jó csavar lenne, amikor Kimi végre viszontlátja Milát, mire a csaj: "Bocs, közben érzek valaki más iránt is valamit." Bár nem tudnám elképzelni Miláról, de tény, hogy az ilyen helyzetekben az ember beleszerethet a "fogvatartójába".
Imádom azt, ahogy a Kimi-féle hidegvért ábrázolod:
" -Helló, Seba!- masírozott be, majd levágta magát az egyik fotelbe.
-Hogy a fenében tudsz ennyire higgadt lenni?- csattantam fel idegesen.
-Miért is kellene idegesnek lennem?- pislogott rám. - A 6. helyről indulok, te vagy előttem, majd töröd az utat."
Ezen megszakadtam a röhögéstől. xD
Én nem tudom, hogy történtek-e veled mondjuk az elmúlt egy év során nehéz dolgok (bár úgy sejtem, igen), de érdekes módon érződik az írásodon, hogy nagyon sokat változtál. Hogy is fogalmazzak... mintha veszítettél volna a Szécsi- ártatlanságodból, amit benned is, meg Zsaniban is éreztem és imádtam régen. :) A mostani írásaidból úgy érzem, végképp felnőttél, Monshe. :)
Most hirtelen csak ennyit tudtam összeírni, de remélem hozzájárult ahhot, hogy továbbra is olvashassalak. A többieknek is HAJRÁ, ÍRJATOK HOSSZÚ KOMIT!!!
Szeretettel: a konfliktusos
Szia!
VálaszTörlésVégtelenül örülök, hogy adsz még egy esélyt az olvasóidnak, remélem a többiek is díjazzák.
Szóval, ahhoz képest, hogy Marko "szereti" Milát simán megcsalja, eddig is egy féregnek tartottam, ezen véleményem nem változott sőt...
Jensen végül is kiderült, hogy jó fiú. Továbbra is jelent a feletteseinek vagy most már magán akciózik?
Mila aranyos volt, remélem lassan rendeződni fog a helyzete és meg se fordul a fejében érzelmileg közel engedni magához azt a pondrót.
Kimi és Seb, hát meglepődtem, remélem Jasmine-nak sikerül őket valahogy kibékíteni.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Seb és Kaisa közel kerülnek egymáshoz.
Remélem össze jön a 7 komment és olvashatjuk tovább ezt és a másik történetedet.
Most, hogy megint itt vagyok, és olvasom a történetedet, valahogy úgy érzem, hogy megint helyreállt a világ. Tudom, kicsit csöpögősen hangzik (még nekem is) de így van. Olyan, mint amikor valami régi szeretett nyaralóhelyre tér vissza az ember, egyszerűen fel sem tűnik, hogy pl két évig nem járt ott. Minden pont annyira kellemes és jó, mint az emlékeibe, és mint tudjuk az emlékek azért sokat szépítenek a dolgokon, tehát sokkal jobb, mint amilyen az első, előző alkalmakkor volt.
VálaszTörlésNagyon tetszett, hogy a rész mist nem a főbb szereplők szemszögéből volt, tetszett az a plusz csavar, hogy fogalmunk sincs, hogy ők mit gondolnak, csak, hogy mit reagálnak a külvilág felé.
Nagyon nagyon remélem, hogy még sokáig olvashatjuk az írásaidat, nagyon tetszenek!!!
ugye nem baj, ha (újabb bezárás esetén) lementem őket? Persze csak saját olvasásra, és még csak eszem ágában sincs sérteni semmiféle szerzői jogot!
Szia!
VálaszTörlésNagyon hiányzott már a történet... Kár, hogy ilyen hosszú volt a szünet két rész között, de ez a rész kárpótolt mindenért. Egyszerűen nagyszerű! :) Általában nem szeretem mikor egy történetet több szemszögből is lehet olvasni, de ez itt egyáltalán nem volt zavaró, csak annyit vettem észre, hogy olvasnám még, de már vége van. :/ Igazából köszönettel tartozunk neked, hogy megkönyörültél rajtunk és hoztál új fejezetet. Köszi!
Dóri
Kedves társam! :D
VálaszTörlésJaj, mit is mondhatnék ...
Először is nagyon örülök, hogy erre a döntésre jutottál :)
Másodszor, (remélem, most nem árulok el semmit) mivel tudtam, hogy lesz Markos szemszög, nagyon vártam :)De hogy ez a hapsi mekkora egy patkány! Kedvem lenne egyet rókázni tőle... -.- Örülök viszont, hogy Jansen Mila ( te jó ég! :D nekem most esik le 'Mila' vagy Miila...:P ) mellett van és megvédi. Tuti, hogy ebben Kimi keze van! Remélem most már közel járunk a lány szabadulásához...
" -Helló, Seba!- masírozott be, majd levágta magát az egyik fotelbe.
-Hogy a fenében tudsz ennyire higgadt lenni?- csattantam fel idegesen.
-Miért is kellene idegesnek lennem?- pislogott rám. - A 6. helyről indulok, te vagy előttem, majd töröd az utat." - na itt majdnem lefordultam a székről :D imádom ezeket az elszólásokat :D
Várom a folytatást, és, hogy Mila földi pokla végre véget érjen...
Puszi
Szia!!
VálaszTörlésNagyon örültem mikor megláttam, hogy van folytatás! :)
Nagyon jó fejezet lett! Tetszett, hogy több szemszögből is olvashattuk a történteket!
Először is Marko: nem hiszem el, hogy Kimit hibáztatja mindenért, ami vele történt... Hihetetlen mocskos egy valaki... Ő mondja, hogy szereti Milát, közben pedig mindenféle nőcskét összeszed, ráadásul fogva tartja szegény Milát... Szerintem nem teljesen komplett valaki...
Tommi megjelenésének nagyon örültem, így legalább valami információ eljutott Kimiékhez is!
Jansen egyre szimpatikusabb nekem!! A sok rossz között végre valami, aminek lehet örülni, van aki megpróbálja megvédeni Milát! Szerintem neki is jót tesz, hogy van akire kicsit támaszkodhat, nem lehet egyszerű ennyi mindent elviselni!
Seb szemszöge nekem nagyon érdekes volt. Az, hogy Kiminek "támadt" valamilyen szinten érthető is, mert nem látja, hogy tenne valamit, hogy megmentse... Viszont rájött, hogy lehet, hogy csak Kiku titkolózik, ami meg megint érthető...
Nehéz egy helyzet, de reméljük azért Kimi hamar megbékél! :)
A másik dolog, ami már néhány előző fejezetben is feltűnt, az Seb és Kaisa kapcsolata. Néha úgy tűnik, hogy kicsit többet éreznek a másik iránt, aztán meg nem...
Nagyon remélem, hogy minél hamarabb olvashatjuk majd a folytatást, amiben többek között erről is és persze Mila minél hamarabbi szabadulásáról is olvashatunk!
Sok puszi, Andika
Szia! Nagyon nagyon örülök, hogy folytatod a történetet, nagyon szeretem. Mostanában egyre több Kimis storyt olvasok, annak ellenére, hogy nem nagy kedvencem. Először is szerintem Kimi egy kicsit passzív Mila keresését illetően, szerintem Sebnek igaza volt. A másik dolog amiért most lehet, hogy sokan idiótának fogtok tartani, de én annyira nem utálom Markot, mondjuk tény, hogy amikre Millát kényszeríti az ellene szól mert ezt én is elítélem, de én amúgy általában is kedvelem a gonoszokat. :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés*Milát akartam írni, sorry :)
VálaszTörlésSzia, nagyon tetszett a rész. Jó volt kicsit más szemszogébol is olvasni a torténetet, nagyon érdekes volt. Sajnos nem mindig tudok írni kommentet, mert egyetemre járok, és egy hétig nem vagyok net kozelben:(
VálaszTörlésDe igyekszem mindig olvasni és írni valamit, vagy legalább értékelni az aktuális részt. :)
Vicky