SISTERS WITH SECRETS
A kellemesen langyos esti szélben ültem kinn, a hátsó teraszon lévő hintaágyban. Reggel utazott el a bátyám és Kimi is a következő futamra Monacóba, ami a maga csillogásával tovább is tart, mint egy rendes hétvége. A kérésemre még Hanna is velük ment, így láttuk jónak, hiszen Seb nem maradhatott egyedül, ha nem akartuk, hogy gyorsan visszazuhanjon abba a negatív hangulatba, amit a betegsége okozott.
Mivel nem voltam hajlandó hazamenni, Melanie volt, aki elutazott hozzám. Mindenki jönni akart, de kikötöttem, hogy ne tegyék meg. Munka van, egy élet, amit nem szakíthatnak darabokra csak azért, mert szeszélyeim vannak. Nővérem azonban bármikor megtehette, hogy otthonról dolgozik, ezért esett rá a választás családon belül. Habár bármikor jöttek volna maguktól is mindannyian, ebben biztos lehettem.
-Forró csoki?- szimatoltam bele a levegőbe.
-Esti csajos beszélgetéshez tökéletes- helyezte a kezembe a bögrét.
-És miről is beszélünk?- kérdeztem arra fordulva, ahonnan a hangja érkezett.
-Korábban eszedbe sem jutott, hogy bárhová kitett a lábad otthonról- jegyezte meg. A hangjának a csengése alapján rajtam somolygott. - Aztán hirtelen eljössz Sebastiannal, nem is nagyon tudtunk veled beszélni. Ha mégis, a hangodban volt valami, ami furcsa.
-Furcsa?- kérdeztem és reméltem, hogy nem hallja ki a hangomból a remegést.
-Van itt valami, amit nagyon titkolsz- mondta a nővérem. - Miért pont nekem nem mondod el? Ugyan, Nikki!- fogta meg a kezem. - Kérlek!- fogta még inkább könyörgőre.
-Mindjárt kipukkansz a kíváncsiságtól- böktem meg nevetve.
-Élek-halok valami nagyon csajos pletykáért- kuncogott vidáman.
-Hanna kezdte az egészet- tiltakoztam, majd újra a csokimra fordítottam a figyelmem, hátha nem kell beszámolnom.
-Igen, és?- türelmetlenkedett.
-Bemutatta nekem Kimit- vallottam be. - Ő volt az első, akinek tényleg be is mutatott Sebastian. Azt hiszem, hogy kialakult közöttünk valami vonzalom- csuklott el a hangom és éreztem, hogy az arcom vörösen lángolt.
-Egy kis vonzalom?- nevetett fel Mel hangosan és nagyon is vidáman. - Ahogy az arcodat elnézem, ez a részedről nem csak kis vonzalom.
-Melanie!- csattantam fel, hogy utána én is nevessek. - El sem tudod képzelni, mennyire vonzó.
-És Seb? Mit mondott?- kíváncsiskodott tovább.
-Nem... nem tudja- mondtam ki nagy nehezen.
-De miért?- ámult el teljesen. - Tudnia kellene róla, mert ha később tudja meg, ki fog borulni.
-Tudom- sóhajtottam és nem tudtam, hogy is lenne jó kihúzni a bajból a bátyámat. Nem mondhatjuk el még több embernek a bajt, mert akkor végképp összezuhan. Főleg, ha azt veszem, hogy anya és Mel is annyira szeretnek aggodalmaskodni, hogy ez a betegség biztos, teljesen negatív hangulatot hozna náluk. - Még csak ez a vonzás van. Nem beszéltük meg, hogy mi lesz velünk. Semmi kapcsolat nincs közöttünk.
-Kár- szólt csalódottan. - Már kezdtem remélni, hogy lesz végre valami jó nálad is, a te életedben.
-Hidd el, van, ami jó- mosolyogtam és újra ittam a csokimból.
***
Hétfőn a lábamat lógattam a repülőtéren. Melanie nem akart magamra hagyni egy másodpercig sem, de volt kerek 3 perc az ő gépének felszállása és a bátyámék gépének leszállása között. Nagy nehezen sikerült rábeszélnem, hogy hagyjon egyedül annyi időre, míg a többiek hozzám érnek. Persze, előtte legalább milliószor megígértette nekem, hogy nem mozdulok a helyemről, amíg nem érnek mellém a többiek.
A kezemben egy, a vakok számára készített könyvet hoztam magammal, hogy szórakozhassak is egy kicsit. Szerettem a romantikus regényeket, sokat olvastam belőlük, habár sajnos nem volt elég sok belőlük. Egy ideje már két nyelven vásárolták nekem ugyanazokat a könyveket, hogy valami szórakozásom is lehessen. Most is egy angol kötettel a kezemben vártam, hogy mellettem legyenek, akik már annyira hiányoztak.
-Érdekesebb egy kötet, mint a hazaérkező utazók?- suttogott a fülembe egy halk és mély hang.
-Nálad biztos nem érdekesebb- csuktam be gondolkodás nélkül a könyvet.
-Ennek nagyon is örülök, szépségem!- simogatta meg az arcom és a vállam.
-Óvatosan! Seb bármikor itt lehet- próbáltam kicsit arrébb tolni, de nem mozdult.
-Nem jön- csilingelt Hanna kissé bánatos hangja. - Most ment Angliába, hogy megtudja az eredményeket és azt, hogy milyen beavatkozás szükséges.
-Miért nem szóltatok?- nyújtottam a kezem a bal oldalon ülő férfi felé. Kérdés nélkül fogta meg a kezem. - Tudni akartam, mellette akartam lenni végig.
-Mi is- lehelte barátnőm. - De menjünk haza! Szüksége lesz a nyugodt, békés, megszokott környezetére, ha hazaér.
Először is szánom,bánom bűneimet, hogy eddig hallgattam, de tudod annyira nem volt stabil ott a messze távolban az internet. :/ De ne örülj, nem menekülsz, pótolni fogom az elmaradt kisregényeimet. :P
VálaszTörlésNa, de térjünk át a részre. El kell mondjam két kérdés foglalkoztat nagyon jelenleg a dolgok alakulásával kapcsolatban. Először is, hogyan mondják el Sebnek Nikkiék, hogy alakulgat valami Kimivel, másodszor pedig Seb hogyan reagál minderre. Igazából vannak mindkettőre elképzeléseim.
A másik dolog, ami pedig motoszkál bennem az Nikki karakterének az értelmezése. Kicsit jelenleg olyan kettős nekem. Nem tudom eldönteni, hogy olyan kis visszahúzódó, mint ahogy először tűnt vagy igazából ilyen nyitott csak eddig a körülmények nem engedték látszani. Nem tudom, hogy félénk vagy bevállalós csajszi. De ami a legjobban piszkál az a Sebbel való kapcsolata. Mindenről tudni akar, mindenben segíteni akar, a támasza akar lenni. Mindemellett nem akar beszámolni Kimiről, hogy védje. Amit értek, hogy lehet, hogy sok lenne neki, viszont, ha én lennék Seb én azt szeretném, hogy őszinték legyenek velem. Mert ha én lennék ő, és mondjuk olyan szintre jutna a betegségem vagy nem is tudom, hogy már úgy érzik, most már terhelhető vagyok az infóval, akkor még nagyobb valószínűséggel kiakadnék rájuk. Mert most még csak annyi a helyzet, hogy esetleg féltené Kimitől egy kicsit Nikkit, de idővel, ha látná, hogy minden rendben, megenyhülne. De ha most titkolóznak előle, akkor amikor kitálalnak, alapból egy úgymond eljátszott bizalommal indulnak. Legalábbis én így érezném. Aztán ki tudja. Mindenki máshogy éli meg az ilyet. De kíváncsi vagyok, te hogyan kanyarítod a dolgokat. ;)
Pusszancs.:*