Love from the past

Sziasztok! Bocsánat, hogy nem jeleztem, nyaralni voltam a héten és bármennyire szerettem volna, nem volt internetkapcsolatunk. Most azonban egy extrán hosszú résszel jelentkezem, ami 18+-os részt is tartalmaz. :)) A lustábbak kedvéért a fejezet végén vannak új "gombok", amikkel azért jelezhetitek, ha tetszett (tegyük hozzá, a komment jobban kifejezi, mit is éreztek/gondoltok). Igyekszem a folytatásokkal, de közben még tanulok is, úgyhogy ahogy időm engedi. ;) Jó szórakozást!

20. rész

A tévé előtt ültünk mindannyian és alig vártuk, hogy vége legyen a futamnak. Bele sem mertem gondolni, hogy Kiminek milyen őrült gondolatai lehetnek Marko miatt. Mégis, a megszokott higgadtsága a versenyzéshez megvolt és biztonságosan versenyzett a dobogós helyen. A húgom még mindig velünk volt, nem mertem elengedni a történtek után. Faggatni akartam, de nem nagyon mondott nekem semmit. Csak abban lehettünk biztosak, hogy már többször kereste őt az a vadállat és nem retten vissza attól sem, hogy erőszakot használjon.

Egy kis mosolyt azért megengedtem magamnak a leintéskor. Sebastian és Kimi a dobogón, és még a harmadig is Romain, ami csapatszempontból tökéletes a Lotusnak. Mikor Kimster levette a sisakját, muszáj volt felnevetnem. Hetek óta kértem, hogy vágassa le a haját, de soha nem adta be a derekát. Úgy tűnik, végül mégiscsak én nyertem, hiszen a szőke tincsek hossza sokat csökkent. Legalább egy kicsi pozitívumot találtam a napunkban. És tudtam, hogy a következő az lesz, amikor az éjszaka kellős közepén megjelenik majd Ő, bebújik mellém az ágyba és megígéri, hogy minden rendben lesz velünk.

Próbáltam elterelni a gondolataimat a munkával és a testvérem ápolásával, de sokszor jutott eszembe, hogy miért most és miért így. Rengeteg gondolatom volt vele kapcsolatban és hiába nem tudtam az utolsó néhány évéről, abban biztos voltam, hogy nem felejtett el minket. Reméltem, hogy lesz valamiféle lehetőségünk arra, hogy ha mást nem is, de Kaisát megmenthessük és még csak a közelébe se kerülhessen az a senki.

Az, hogy álmos voltam, nem számított, mert nem tudtam elaludni. Idegesen járkáltam lenn, a nappaliban, míg a többiek már aludtak. Szükségem volt Kimi közelségére, az ölelésére, a nyugtató szavaira ahhoz, hogy pihenhessek. Tudtam, hogy már megszervezte szinte teljesen a biztonságunkat, de nekem nem számított senki és semmi más, csak ő. Közös teher volt ez, egy közös démon miatt.

Felpattantam, amikor a kis előszobát fény árasztotta el egy pillanatra. Egy autó reflektorai voltak azok. Nem törődve azzal, hogy eléggé lengén vagyok öltözve, sem azzal, hogy egy idegen is jöhetett, felpattantam a kanapéról és kifelé rohantam. Alig nyitottam ki az ajtót, éreztem, hogy az áprilisi éjszaka még mindig nagyon hideg, de nem érdekelt. Ekkor már láttam az ismerős fekete Audit, ezért is siettem annyira. Mikor lecsukta a csomagtartó tetejét, én már a kiskaput nyitottam ki, de a kezem remegett közben.

-Fordulj vissza!- hallottam meg a hangját. - Gyerünk, tűnés befelé!- szólított fel szikrázó tekintettel. Nem tudtam mit tenni, megfordultam és visszasomfordáltam a házba. Az előszobában toporogva vártam. - Hogy gondoltad, hogy szinte semmiben kirohansz az utcára az éjszaka...

-De jó, hogy hazaértél!- borultam a nyakába nem törődve azzal, hogy éppen engem akart leszidni.

-Mila!- súgta a nevem a fülembe és szorosan átölelt.

-Olyan szép verseny volt- mondtam neki. - És örültem neki, de bárcsak még jobban örülhettem volna.

-Igen, ebben egyetértünk- sóhajtott fel. - De mióta este jött az üzenet, ugye nem...?

-Semmi nem volt- ráztam meg a fejem.

-Szerencsére!- simogatta meg az arcom, majd megcsókolt. - Menjünk aludni, jó?

-Rendben- fordultam el tőle. Bezártam az ajtót, majd követtem a szobájába. Megvártam, hogy lezuhanyozzon, majd együtt bebújtunk az ágyba. - Aggódom miattuk.

-Én meg miattad- cirógatta meg az arcom. - Ha minket is akar, csak azért, hogy neked fájdalmat okozzon.

-Az a baj, hogy ebben igaza van- sóhajtottam szomorúan. - Igaza van, ha nektek bajotok esik, bármit megtennék neki.

-Nem hagynám- ölelt át. - Nem engedlek a közelébe, erre megesküszöm!

-Tudom, hogy nincs itt az ideje, de a baba-dolog...- vetettem fel a témát, ami szintén szöget ütött a fejemben.

-Nem szeretnéd?- lazult az ölelése.

-De, nagyon- bólogattam. - De csak akkor, ha már biztonságos. Nem akarom a terhességemet aggódással tölteni, és nem akarom, hogy emiatt a babánknak bármi baja legyen. Én csak...

-Azt hiszem, hogy ez elég racionálisnak hangzik- nyomott egy csókot a homlokomra. - Rendben, ez így lesz. De most aludjunk, holnap pedig mindent kitalálunk és megbeszélünk, jó?

-Igen- suttogtam és becsuktam a szemem. Habár aggódtam, mellette el tudtam aludni egészen könnyen.

***

Az egész hetünk arra ment el, hogy megtervezzük, kit hogyan is tudunk megvédeni. A családunk minden tagjánál ellenőriztettük a biztonsági rendszereket, valamint a mi házunknál fel lett szerelve néhány kamera, amit az ország legjobb biztonsági cége ellenőrzött. Tudták, hogy kit kell keresni, mert mint kiderült, Marko néhány éve körözés alatt áll kábítószer terjesztése miatt. Persze, ez nekünk megint nem volt jó hír, mert tudtuk, így végképp megtehet akármit velünk.

A húgomat nem engedtük egyedül hazamenni, mivel Tobias Angliában volt. Magunkhoz költöztettük, hogy ne kelljen aggódnunk miatta és ne féljen egyedül. Együtt vittük és hoztuk őket edzésről Kaisával, valamint az uszodában dolgozó biztonságiaknak is szóltunk, hogy kiemelt figyelemmel kezeljék őket.

A történtek óta Hanna-Maria elmondta, hogy azon a délutánon, amikor olyan mélyen megbántotta Kaisát, azért tette, mert előtte beszélt Markoval, aki olyasmit említett, hogy baja lehet a kicsi lánynak. Úgy érezte, hogy csak akkor mentheti meg a bajtól, ha az egész család haragszik rá és távol van tőle. Hálás voltam neki, hogy képes volt annyira kifordulni magából, ahogy akkor tette csak azért, hogy megvédje őt.

Utána jött volna a teszt Kiminek, amire végül elintézte, hogy ne kelljen elmennie. Eric Boullier nem örült neki, de amikor megtudta, hogy mi is a baj, engedett nekünk. Ő nyugodt volt, hogy ott van velünk. Én hiába mondtam neki, hogy ne hanyagolja a munkáját, nem foglalkozott a dologgal. Velünk volt, hogy vigyázzon ránk. Máskor talán frusztráló lett volna, de jó volt tudni, hogy el sem kell mozdulnom a közeléből.

Május 4-én Kaisát és a húgomat kivittük a repülőtérre. Két hetes edzőtábor Miami-ban, majd felnőtt Európa-bajnokság a magyaroknál. Úgy volt, hogy mindketten részt vesznek rajta, de utána kiderült, hogy egyszerre lesz a nagydíjjal Monacóban, ezért Kaisa azt választotta, hogy nem jelenik meg. Mi rá akartuk beszélni, de kijelentette, hogy életében először fog eljutni a hercegségbe, nem fogja kihagyni.

-Ketten maradtunk- engedett be az ajtón Kimi, mikor hazaértünk a reptérről.

-Csak mi ketten- torpantam meg.

-Most mi a baj?- kérdezte nevetve és átölelte a derekam.

-Végigfutott az agyamon, hogy mi mindenre van lehetőségünk- dőltem a mellkasának.

-Hmmm- futtatta végig az orrát a nyakamon. - Kis csábító démonom.

-Van kedved egy lazító fürdőzéshez?- engedtem el őt és az emeletre indultam.

-Veled?- követett vigyorogva. - Kérhetsz akármit.

-Ezt a kijelentést egyszer még megbánod- kacsintottam rá kacéran, majd eltűntem a hálószoba ajtaja mögött.

-Majd meglátjuk- nevetett tovább.

***

„1997. március 21., péntek este

Még mindig nem tudom elhinni. Terhes vagyok. Gyereket várok Kimitől. Hogy történhetett meg ez velünk? Kicsit sem vagyunk elég idősek ahhoz, hogy szülők legyünk. És arról ne is beszéljünk, hogy nem is régóta vagyunk egy pár. Kész katasztrófa az életem!

-Angyalom, ne sírj, kérlek!- ült le mellém Siirka. Ő volt az egyetlen, aki örömmel tudta ezt fogadni.

Mikor a nőgyógyász ezt tényként megállapította, anya elájult. Utána hazáig üvöltözött velem, hogy milyen egy felelőtlen fruska vagyok. Otthon apa folytatta ugyanezt, míg Hanna-Maria csak nagy szemekkel nézett engem. Majd át lettem küldve Kimiékhez. Szívbajt hoztam rájuk, mikor megjelentem vörös szemekkel, de csend lett, mikor kiderült, hogy miért is. A szülők komolyan megmosták a fejünket, de Kimi fél úton megunta és a nagymamájához vitt.

-Nagyi, nem vagyunk erre készen- fordult felénk Kimster.

-Gyerekek, van még elég időtök belerázódni ebbe- húzta le mellénk az unokáját. - De most meg kell nyugodnod, Mila! Ártasz a babának, ha kiborulsz.

-Engem nem engednek haza- töröltem le a könnyeim, de újak jöttek a helyére. - Megmondták.

-Akkor jössz hozzám- szólt Kimi. - Nem hagyom, hogy kidobjanak.

-De nem akarom, hogy...

-Semmi baj- kelt fel a nagyija mellől és elém guggolt. - Mindketten hibáztunk. Mindketten kellettünk ahhoz, hogy ez a kisbaba megfoganjon. És nem foglak magadra hagyni azért, mert ez megtörtént. Itt leszek veled... mindig.

-Kisfiam! Menj szépen és szedj össze néhány napra elegendő ruhát magatoknak, jó?- kezdte Siirka. - Amíg a szüleitek megnyugszanak, jó lesz nektek itt, velem.

-Most az életünket mented meg, Nagyi!- ölelte át őt Kimpaa.

Miután ketten maradtunk, itatott velem egy kis teát, ami valamilyen gyógynövényből készült, majd bevezetett a szobába, ami a miénk lesz. Pillanatok alatt elszenderedtem. Mikor újra felébredtem, a hátizsákom és egy kis utazótáska a dolgaimmal ott volt a fal mellett. Kimentem, megvacsoráztunk, majd egyesével lezuhanyoztunk és lefeküdtünk aludni. Az oldalamra fordultam Kiminek háttal, mert még mindig rosszul éreztem magam a történtek miatt.

-Megoldjuk, rendben?- bújt hozzám. - Mert anyukád hiába mondta, hogy talán nem kellene megtartanunk, ő a mi kisbabánk.

-De ha megtartom, nem engednek haza soha többé- suttogtam.

-Velem fogsz lakni- simult hozzám teljesen. - Együtt fogunk élni és igazi család leszünk. Te, én és a pöttöm- súhta, majd a keze óvatosan a pólóm alá furakodott és megsimogatta a hasam.

-Félek- motyogtam néhány perc hallgatás után.

-Én is- válaszolta. - De szeretlek és ez a lényeg!”

***

(Kimi szemszög)

Attól a pillanattól kezdve, hogy Mila már nem volt a barátnőm, elég szabadon éltem. Persze, Jenni mellett megpróbáltam hűségesnek maradni, de valahogy mégsem sikerült. A kísértés túl nagy volt és a nyitott házasság egy jó megoldásnak tűnt. A válásunk sokat dobott a dolgokon, utána volt néhány nő az életemben (és az ágyamban is), de rádöbbentem, hogy egyikük sem kell nekem.

Kölyökként megcsalni Milát nem tűnt akkora dolognak. Ma már tudom, hgy akkor elrontottam a dolgokat, mert ha azzal a lánnyal nem fekszem le, akkor ma a feleségem és van még legalább 2 gyerekünk. Akkor elszúrtam, de most itt az ideje javítani. Már benőtt a fejem lágya, tufok felnőttként gondolkozni és eleget éltem ahhoz, hogy felelősséget vállaljak azokért, akiket szeretek. Ezért éreztem azt, hogy igen, most képes leszek a hűségre.

-Mondtam már, hogy még mindig te vagy a legjobb?- bújt közelebb Mila a takaró alatt. A lazító fürdőzésből nem lett semmi.

-Jó tudni, hogy a teljesítményem nem romlott- nevettem fel és átöleltem.

-Volt tapasztalatom, hogy nem minden a kinézet- fintorodott el.

-Csak nem hoppon maradtál...?- próbáltam rejtegetni a nevetésemet.

-Olyan volt, mint egy kölyök- panaszolta. - Életem legrosszabb menete.

-Hidd el, hogy nekem is voltak rosszabb pillanataim nőkkel- simogattam meg a hátát. - De már nem kell ezen gondolkoznunk, hiszen itt vagyunk egymásnak.

-Honnan tudod, hogy nem rólad beszélek?- bújt ki a karjaim közül és pattant ki az ágyból.

-Milana!- kiabáltam a nevét felháborodottan és semmivel nem törődve rohantam utána.

Ha valaki lát minket, biztosan őrültnek néz, hogy meztelenül kergetőzünk 30 felett egy házban. De nem érdekelt, meg akartam kaparintani a törékeny női testet és újra érezni őt minden porcikámmal. Nem tudtam betelni vele, pedig alig fél órája vetettünk véget az első aktusunknak. Végül a konyhában értem utol. Elkaptam a derekát és felpakoltam a pultra.

-Nem csináltam semmit- pislogott rám nagy, ártatlan szemekkel.

-Igen, ismerlek ennyire- súgtam az ajkaira. Kihúztam a pult szélére, a lábai közé álltam és megcsókoltam őt.

-Kérleeek!- suttogta, de közben az ujjai már a legnemesebbnek mondott testrészemen kalandoztak.

-Szépségem, rosszul próbálod elkerülni a büntetést- mordultam fel az élvezettől.

-Ha tudnád, még mennyi ötletem van- kacérkodott tovább.

-Később talán kipróbáljuk őket- fektettem végig, majd a lábait még egy kicsit széjjelebb toltam. - De itt és most én diktálok- néztem rá, majd birtokba vettem a testét.

Elmerülni benne olyan volt, mintha hazaérkeztem volna. Tökéletesen összeillettünk és a kémia is működött, mert nőt életemben soha nem kívántam annyira, mint őt. Mozogni kezdtünk és nem kellett sokat várnom a sóhajaira. Hogy az élvezeteit fokozzam, fölé hajoltam és a melleit kényeztettem a számmal és a kezemmel is. Beletúrt a hajamba és a nyögései is hangosabbak lettek.

A hüvelyének az összehúzódásaiból tudtam, hogy mikor került az orgazmus határára. Ekkor az egyik kezemmel simogatni kezdtem odalenn, ő pedig sikítva élvezett el. Vigyorogva néztem őt, hiszen nekem köszönhette, hogy ekkora élvezetekben van része. Legyezgette a hiúságomat és növelte az egómat is az, ami történt. Néhány keményebb és gyorsabb lökés után engem is elért az orgazmus. Felnyögtem és elélveztem, mialatt szorosan a csípőjét markoltam.

-Ah- sóhajtott fel és felült, így vészesen közel kerültek hozzám a gyönyörű keblei.

-Azt hiszem, ez az élvezeted kifejezése volt- csúsztam ki belőle és leemeltem a pultról.

-Most úgy érzem magam, mint anno, mikor szinte minden nap szeretkeztünk- ölelte át a nyakam.

-Szívesen folytatom veled ezt- csókoltam meg a nyakát. - Én élveztem, érezhetted.

-Ahogy te is- nevetett vidáman. - Zuhanyozunk együtt?

-Kérdezned sem kell- cirógattam a meztelen testét. - De legyen az a kényeztető fürdő, jó?

-Tökéletes- ragadott kézen és felhúzott a hálóba.

Amíg ő a fürdőben pakolt, addig összeszedtem a szétdobált ruháinkat. Nem szerette a rendetlenséget és a kedvéért hajlandó voltam pakolni. Elrendeztem az ágyat is, amit sikerült széttúrnunk teljesen, majd csatlakoztam hozzá. Én merültem el először a habokban, majd ő is csatlakozott hozzám. Átöleltem a hasánál és élveztem a vele töltött pillanatokat.

-Kaisa mennyire örülne nekünk- sóhajtott fel Mila.

-Szerintem bármikor közöljük vele, ki fog ugrani a bőréből- jegyeztem meg.

-Igen, ez biztos. De addig, ha itthon van, csendesnek kell lennünk- vigyorodott el.

-Ne nekem mond, szívem- simítottam a kezem a lábára. - Te voltál a hangos.

-Köszönhetően neked- fordította hátra a fejét, hogy mézédes csókokat váltva pihenhessünk.