Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki az ajtómon dörömböl. Ránéztem az órára, ami hajnali 5-öt mutatott. Remélve, hogy csak álmodtam az egészet, visszacsuktam a szemeim. Sajnos nem volt szerencsém, mert valaki újra kopogott, ezúttal kevésbé durván. Morgolódva másztam ki az ágyamból és csoszogtam az ajtóhoz. A látogatóm egy igazán éber Kimi volt.
- Te meg merre jártál?- néztem végig rajta.
- Futni voltam- rántotta meg a vállát.
- Arról nem hallottál még, hogy ilyenkor az emberek aludni szoktak?- érdeklődtem elnyomva egy ásítást.
- De, általában én is aludni szoktam- felelte csevegő hangnemben.
- Akkor most miért nem alszol? És miért engem zavarsz kora reggel?
- Nem tudok aludni- lépett még közelebb. – Minden pillanatban csak arra tudok gondolni, ami délután történt.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz- tagadtam le egyből a dolgot.
- Csak erről- ölelte át a derekam és újra megcsókolt.
Ismételten sikerült teljesen hülyét csinálnom magamból. Hogy tagadhatnám azt, hogy szeretem, ha minden alkalommal, mikor megcsókol, visszacsókolok? Mert most is ez történt. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy behúzzam a szobámba és becsukjam az ajtót magunk mögött. (Megjegyzem, nem hinném, hogy épeszű ember hajnali 5-kor a szálloda folyosóján kóricál.)
- Ezt nekünk nem szabad- toltam el magamtól percek múlva.
- Mondj egy jó okot, hogy miért- lépett hátrébb.
- Feleség- mondtam neki a legnagyobb okot maró gúnnyal a hangomban.
- Arra a nőre akarsz hivatkozni, aki fűvel-fával megcsal engem?- nevetett fel keserűen.
- Lehet, hogy ezt teszi. De nem én leszek az a nő, akivel ezt visszaadhatod neki- válaszoltam komolyan. – Bár, ha nem változtál, akkor találsz magadnak valakit órákon belül.
- Mire akarsz ezzel célozni?- ráncolta össze a szemöldökét.
- Vörös, ugyanolyan magas, mint te és Hanna a neve- emlékeztettem a lányra. – 2 nappal a rejtélyes eltűnésed és a ki nem mondott szakításunk után vele enyelegtél.
- Az teljesen más helyzet volt. Nem csaltalak meg- rázta a fejét.
- Tévedsz- feleltem halkan. – Akkor még reménykedtem abban, hogy visszajössz hozzám. És csak a képek megjelenését követő napon küldtél egy sms-t, amiben csak annyi szerepelt, vége.
Még egy percig engem bámult, majd se szó, se beszéd, távozott.
Hanna:
Halihóóó :)
VálaszTörlésHúúúh, hát Zoé sem mindig tudja, hogy mit szeretne pontosan...
Kimit csókját viszonozza, majd azt ajánlja keressen helyette mást. Persze megértem Zoét, hogy nem szeretne válóok lenni, de kíváncsi lennék a reakciójára, ha Kimit más lánnyal látná. Mondjuk az emlegetett Hannával... (Köszönet a képért, már szinte el is felejtkeztem Hannáról. Nem most volt. :) )
Tetszett a rész és örülök, hogy nem kell sokat várnom a folytatásra :)
Ui. és kis off: A múlt hét végén, iszonyú mérges voltam a német TV adókra, mert nem igazán voltak közlékenyek a német Rallys hírekkel kapcsolatban... Aztán hétfőn reggel, miközben fizetésre vártunk a szupermarketben, belenéztem az újságba és elképedtem. Jobban mondva felkiáltottam örömömben. :) Szakaszgyőzelem :) Egy szó, mint száz... Elképesztő pasi, a kedvencünk. :D