Levegőt is elfelejtettem venni, annyira megijedtem. A szívem őrült tempóban zakatolt egyrészt a történtek, másrészt Seb megjelenése miatt. Továbbá éreztem, hogy Kimi legalább olyan izgatott, mint én. A köztünk beálló csendben a levegővételeink is túl hangosan hatottak.
- Ha bármire rájön, neked véged- súgtam szinte a szájába.
- Tudom-motyogta, majd ellökte magát a testemtől. – Feküdj le!
- Felejtsd el!- vágtam rá azonnal.
- Nem azért- rázta meg a fejét. – Azt mondjuk neki, hogy rosszul lettél, ezért behoztalak.
Vitatkozhattam volna, de abban a pillanatban nem volt jobb ötletem. Gyorsan lerúgtam a cipőm, majd befeküdtem az ágyba, amit átjárt Kimi isteni parfümjének az illata. Ennek köszönhetően sikerült teljesen bódult állapotba kerülnöm. A finn még egyszer rám nézett, majd odalépett az ajtóhoz és elfordította benne a kulcsot. Sebastian azonnal benyitott.
- Mit csináltál vele?- szegezte a kérdést Sebi a Jégembernek.
- Nem csináltam semmit – emelte fel a kezeit a szőkébbik. – Találkoztam vele odakinn, beszéltünk néhány szót, majd hirtelen elsápadt és majdnem elájult.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- kérdeztem nagyon halkan, de úgy, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
- Robert mondta, hogy szólt neki Nick, aki beszélt Fernandoval, akinek mondta Felipe, hogy Cris Dyer látta, ahogy Kimi behoz ide téged- sorolta a dolgokat.
- Biztos, hogy jól vagy?- lépett közelebb Kimster, mikor felültem az ágyon. – Engem nem zavartok.
- Inkább visszamennék a szállodába – nyújtottam a kezem az unokaöcsém felé, aki azonnal segített.
- Valakivel azért megüzened, hogy jól vagy?- nézett rám kérlelően azokkal a meghatározhatatlan színű szemeivel.
- Szerintem- léptem szorosan elé, így jelenleg ő tartott meg Sebi helyett – jobban jársz, ha nem faggatózol utánam, mert véletlenül elmesélem Sebastiannak, hogy ismerlek. És azt is, hogy miért- súgtam.
- Nem tennéd- rázta meg a fejét.
- Biztos vagy benne? – léptem el tőle.
Válaszolni nem válaszolt, de hitetlenkedve nézett rám. Valóban, már nem az a gyerek voltam, akit ő megismert. Farkasszemet néztünk egymással és végül ő kapta el a pillantását rólam. Még elmotyogtam neki egy köszönömöt, majd távoztunk. Ahogy beültem a parkolóban álló autóba, kezdtem megnyugodni.
- Teljesen biztos vagy abban, hogy nem kellett volna még pihenned egy kicsit? – fordult felém a vezetőülésről Seb.
- Akkor lennék rosszul, ha összezárnál vele további órákra – vágtam rá.
- Mi bajod van vele? Csinált valamit?- kapott egyből a témán.
- Nem csinált semmit- ráztam a fejem.
- Komolyan mondom, hogy nem értelek – sóhajtott mélyet. – Kimi jó fej, csak meg kellene ismerned őt.
- Nem tudom Seb… Talán nem akarom megismerni őt- kapcsoltam be a biztonsági övet, ő pedig indított.
- Megtudhatom, hogy miért? – érdeklődött.
- Elég jól ismerem ahhoz, hogy ne akarjak a közelében lenni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése