zsanc (formula1-fan.gportal.hu-n Jane): Nagyon köszönöm, hogy te is írtál, nekem sokat jelentett. A történet... imádtam. Tetszett a főszereplőd és az is, ahogy Kimit ábrázoltad. A fogadás témája pedig igazi belevaló pasikról árulkodik, és akkor nem beszéltem a végkimenetelről... Próbálok keresni valami negatívat is, mert rám lesz fogva, hogy elfogult vagyok, de nincs mit mondanom. Nekem tetszett, remélem, hogy azért elgondolkozol te is a rendszeres iráson, ha mást nem, akkor novellák szintjén. :) (P.s.: Köszönöm a fejlécet! (L))
A nagy fogadás
Gyűlölöm Kimi Räikkönent. Azt mondják a gyűlöletet és a szeretetet csak egy vékony határ választja el egymástól. Hát én ügyelni fogok rá, hogy ezen az oldalon maradjak… Ami nem lesz nehéz, ugyanis meg tudnám ölni egy légycsapóval. – Nem, nem kell hülyének nézni, ez saját fejlesztés. Nem olyan snassz, mint a kanál vizes változat… - És ezt még ma meg is fogom tenni!
Az egész úgy kezdődött, hogy összehívta már megint az egész bagázst, az összes bunkó paraszt haverjával, akik biztos nagyon viccesek, csak nekem nem jönnek be annyira, mikor engem szekálnak. De persze Kimi mindig meghív csak azért is, én meg nem mondhatok nemet, mert kitörne a családi botrány… A lényeg, hogy kitalálták, hogy ma este bulizni megyünk. Persze megint jöttek a szokásos piszkálások, de már szinte elmentek a fülem mellett.
Nem sokára hazamentem, és egy kis pihenés után elkezdtem készülődni. Tusolás helyett egy forró fürdő mellet döntöttem, ami sikeresen ellazított, talán kicsit jobban is a kelleténél. Már csak háromnegyed órám volt a találkozóig, mikor még fehérneműben, vizes hajjal álltam a szekrényem előtt és próbáltam eldönteni, hogy mit vegyek fel. A fiúk kikötötték, hogy milyen dögösnek kell lennem (okés, talán túlzásba is estek, de már ez is megszokott volt), én pedig már csak dacból is ki akartam tenni magamért. Végül megtaláltam egy eléggé rövid, de kényelmes ruhát, amit vagy fél éve vettem, de félre is dobtam, mondván ’ez nem az én stílusom’. Most kiderült, hogy még is. Miután ezt eldöntöttem, mentem megcsinálni a hajamat, de semmi időm nem volt már rá, ezért csak megszárítottam és hagytam a maga hullámosságában. Gyors sminkeltem, majd újabb probléma akadt: keresnem kellett egy cipőt, ami megy a ruhámhoz. Miután ezzel újabb 5 percet elvesztegettem, elvégeztem magamon az utolsó simításokat, búcsúzóul szokásosan vágtam egy grimaszt a tükörbe, és pontosan 22.30-kor kiléptem az ajtómon. A taxit még csak akkor hívtam, de szétfagyva, pontosan 12 perc késéssel sikerült megérkeznem a klubhoz.
- Na de Noori, nem illik ennyit váratni a férfiakat.
- Höhh. Max. fiúkákat – hörrentem fel Atte beszólására. Nem volt túl népszerű a megszólalásom.
- Na jó, cserébe kapunk valamit. – Toni úgy kiáltott fel, mint akinek a feje felett felkapcsolták a lámpát.
- Álmodozz csak! – vágtam rá egyből.
- Nem, nem… ez jó! – röhögött büszkén Atte is.
- Fogadjunk! – kiáltott fel Jakob is. Ki más. Fogadáson vesztette el a KTM-jét is. – És mivel te késtél – mutatott felém – köteles vagy elfogadni.
- Nem!!! – ellenkeztem hevesen.
- Na jó, tudtuk, hogy úgysem fogod bevállalni – sóhajtott fel lemondóan Toni.
- Utállak – toppantottam egyet, egyenesen bele egy nagy pocsolyába, amiért persze rendesen ki is lettem röhögve. Nagy áldozatra kényszerültem, hogy a nem létező méltóságom megtartsam. Nem volt mit tenni:
- Na jó, mit akartok?
- Nekem van egy ötletem – szólalt meg Kimi gonoszan vigyorogva.
- Halljuk!! – kiáltottak fel a többiek.
- Fogadjunk, hogy ágyba viszlek ma este – mondta végig a szemembe nézve.
- És ebbe nekünk mi a jó? – kérdezte meg Jakob, még mielőtt bármit is mondhattam volna.
- Én fizetek, úgyhogy te csak fogd be – vágott vissza egyből.
- Hát, szép vállalkozás, haver – veregette meg a vállát Toni.
- Pár pohár után nem lesz nehéz dolgom – jelentette ki öntelten Kimi. Héé, ez övön aluli volt. Mindenki tudja, hogy csak szeretem a piát, de nem bírom… Csak vágtam egy grimaszos vigyornak szánt valamit, és inkább elindultam befelé.
Pár lépés után a szőke már ott is volt mellettem, átkarolta a vállam, és rám nehezedve mentünk tovább.
- Annyira tudtam, hogy nem kéne eljönnöm, ha már így is ennyire késésben voltam – sóhajtottam nagyot panaszosan.
- Csini vagy.
- Kösz. Te meg olyan együtt érző.
A klubot amúgy imádtam, ahogy beértünk az összes idegesítő pasi ellenére, akik mögöttem lépkedtek, elfogott a szokásos hangulat, és már nem érdekelt mi lesz ma este, vagy holnap mit fognak a képembe vágni, csak bulizni akartam egy jót.
Ennek legjobb módja volt, hogy egyből ott hagytam őket, és már mentem is a bárpulthoz. Odaértem, és elgondolkoztam, de mikor már szólásra nyitottam a szám, az ismerős hang megszólalt mellettem:
- 2 vodkát! – szólt a pultoshoz, majd felém fordult. – Minden más csak ezután.
Ahogy megkaptuk egy apró kocc után már le is hajtottuk az egészet. A szokásos fintor után már túl is voltam rajta.
- Még egy kör? – kiabálta felém Kimi kissé közelebb hajolva, hogy meghalljam a zenétől.
- Nem hagyom, hogy ilyen könnyű dolgod legyen.
- Akkor valami mást.
Csak bámult rám, én meg végül rábólintottam. Magyarázott valamit a pultosnak, aki elment, és 2 perc múlva valami kotyvalékkal tért vissza. Esélyem sem volt, hogy meglessem, mit öntött bele.
- Nem tudom, mi ez, de nem keverem.
- Gyerünk már, nincs benne semmi extra. Adtam én már neked olyan piát, ami nem volt jó? Imádni fogod.
Kis gondolkodás után lehajtottam. Rossznak nem volt rossz, de eléggé ütős.
- Mi a franc volt ebben? – kérdeztem továbbra is kiabálva, Kimi meg csak röhögött rajtam.
- Gyere táncolni! – fogta meg a kezem, és már ott sem voltunk.
Kimster kifejezetten nem volt rossz táncos, ezt már párszor tapasztaltam, mikor nem éppen pár bögyös szőkét fűzött, de most talán még többet beleadott. Szorosan egymáshoz simultunk, testünk egyszerre mozgott a zene ütemére, az illata pedig bódítóan hatott rám. Hogy nem tűnt fel ez eddig?
Ahogy egyre jobban haladtunk az estével, egyre többet ittunk, a testünk egyre közelebb volt egymáshoz, minden milliméter eltűnt közülünk, én pedig egyre kevesebb dologra emlékszem.
Reggel a szokásos fejfájással és rosszulléttel keltem, de már kezdek hozzászokni, nem is panaszkodom miatta. Akárhogy próbáltam emlékezni, nem tudtam előkaparni egy normális, 2 másodpercnél tovább tartó emlékképet a fejemből, arra sem emlékeztem, hogy kerültem… hova is? Megemeltem a fejem és körbenéztem… KIMIHEZ? Pont Kimihez??? Éppen felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mennyi ruha van rajtam, és mi is történhetett, mikor kivágódott az ajtó, és belépett rajta a házigazda.
- Pálinkás jó reggelt!
- Ha lehet halkabban! Amúgy ja… szép reggelt.
- Hogy vagy? – vágódott le mellém az ágyra.
- Szerinted? – néztem rá egy ’ezt most komolyan kérdezted?’ nézéssel.
- Jól van na – tette fel a kezeit védekezőn. De a jókedv lemoshatatlan volt róla.
- És mitől vagy ilyen boldog?
- Úgy érzem, nyertem – vigyorgott rám diadalittasan. Egyből bepánikoltam. Nem, olyan nincs, hogy egy ilyen fontos dolog kiessen.
- Rohadt szemét – szűrtem a fogaim közt, miközben próbáltam menekülni, valamint nem elbőgni magam előtte.
- Most mi van? – kérdezte, és ledöntött az ágyra. Két kezével megtámaszkodott mellettem, és nem hagyott menekülési útvonalat. – Áucs!!! – kiáltott fel, mikor ütni kezdtem a mellkasát. – Állj már le! – emelte meg a hangját, én pedig abbahagytam. – Azt mondtam, ágyba viszlek. Hát tessék, itt vagy. De nem történt semmi az este. Sajnos.
Szólásra nyitottam a számat, de nem tudtam mit mondani. Kimi csak sóhajtott egy nagyot, és halkan folytatta.
- Jó lenne, ha arra emlékeznél. Meg talán egy ilyen ici-picit – magyarázás közben mutatta, hogy milyen piciről is van szó – akarnád is… Így minden eddigi után lehet érdekesen hangzik, de… azt hiszem, szeretlek… - suttogta a végét már szinte az ajkaimra, majd egy lágy csókot lehelt rájuk.
Hát így történt, hogy átestem a bizonyos határ másik oldalára.
A nagy fogadás
Gyűlölöm Kimi Räikkönent. Azt mondják a gyűlöletet és a szeretetet csak egy vékony határ választja el egymástól. Hát én ügyelni fogok rá, hogy ezen az oldalon maradjak… Ami nem lesz nehéz, ugyanis meg tudnám ölni egy légycsapóval. – Nem, nem kell hülyének nézni, ez saját fejlesztés. Nem olyan snassz, mint a kanál vizes változat… - És ezt még ma meg is fogom tenni!
Az egész úgy kezdődött, hogy összehívta már megint az egész bagázst, az összes bunkó paraszt haverjával, akik biztos nagyon viccesek, csak nekem nem jönnek be annyira, mikor engem szekálnak. De persze Kimi mindig meghív csak azért is, én meg nem mondhatok nemet, mert kitörne a családi botrány… A lényeg, hogy kitalálták, hogy ma este bulizni megyünk. Persze megint jöttek a szokásos piszkálások, de már szinte elmentek a fülem mellett.
Nem sokára hazamentem, és egy kis pihenés után elkezdtem készülődni. Tusolás helyett egy forró fürdő mellet döntöttem, ami sikeresen ellazított, talán kicsit jobban is a kelleténél. Már csak háromnegyed órám volt a találkozóig, mikor még fehérneműben, vizes hajjal álltam a szekrényem előtt és próbáltam eldönteni, hogy mit vegyek fel. A fiúk kikötötték, hogy milyen dögösnek kell lennem (okés, talán túlzásba is estek, de már ez is megszokott volt), én pedig már csak dacból is ki akartam tenni magamért. Végül megtaláltam egy eléggé rövid, de kényelmes ruhát, amit vagy fél éve vettem, de félre is dobtam, mondván ’ez nem az én stílusom’. Most kiderült, hogy még is. Miután ezt eldöntöttem, mentem megcsinálni a hajamat, de semmi időm nem volt már rá, ezért csak megszárítottam és hagytam a maga hullámosságában. Gyors sminkeltem, majd újabb probléma akadt: keresnem kellett egy cipőt, ami megy a ruhámhoz. Miután ezzel újabb 5 percet elvesztegettem, elvégeztem magamon az utolsó simításokat, búcsúzóul szokásosan vágtam egy grimaszt a tükörbe, és pontosan 22.30-kor kiléptem az ajtómon. A taxit még csak akkor hívtam, de szétfagyva, pontosan 12 perc késéssel sikerült megérkeznem a klubhoz.
- Na de Noori, nem illik ennyit váratni a férfiakat.
- Höhh. Max. fiúkákat – hörrentem fel Atte beszólására. Nem volt túl népszerű a megszólalásom.
- Na jó, cserébe kapunk valamit. – Toni úgy kiáltott fel, mint akinek a feje felett felkapcsolták a lámpát.
- Álmodozz csak! – vágtam rá egyből.
- Nem, nem… ez jó! – röhögött büszkén Atte is.
- Fogadjunk! – kiáltott fel Jakob is. Ki más. Fogadáson vesztette el a KTM-jét is. – És mivel te késtél – mutatott felém – köteles vagy elfogadni.
- Nem!!! – ellenkeztem hevesen.
- Na jó, tudtuk, hogy úgysem fogod bevállalni – sóhajtott fel lemondóan Toni.
- Utállak – toppantottam egyet, egyenesen bele egy nagy pocsolyába, amiért persze rendesen ki is lettem röhögve. Nagy áldozatra kényszerültem, hogy a nem létező méltóságom megtartsam. Nem volt mit tenni:
- Na jó, mit akartok?
- Nekem van egy ötletem – szólalt meg Kimi gonoszan vigyorogva.
- Halljuk!! – kiáltottak fel a többiek.
- Fogadjunk, hogy ágyba viszlek ma este – mondta végig a szemembe nézve.
- És ebbe nekünk mi a jó? – kérdezte meg Jakob, még mielőtt bármit is mondhattam volna.
- Én fizetek, úgyhogy te csak fogd be – vágott vissza egyből.
- Hát, szép vállalkozás, haver – veregette meg a vállát Toni.
- Pár pohár után nem lesz nehéz dolgom – jelentette ki öntelten Kimi. Héé, ez övön aluli volt. Mindenki tudja, hogy csak szeretem a piát, de nem bírom… Csak vágtam egy grimaszos vigyornak szánt valamit, és inkább elindultam befelé.
Pár lépés után a szőke már ott is volt mellettem, átkarolta a vállam, és rám nehezedve mentünk tovább.
- Annyira tudtam, hogy nem kéne eljönnöm, ha már így is ennyire késésben voltam – sóhajtottam nagyot panaszosan.
- Csini vagy.
- Kösz. Te meg olyan együtt érző.
A klubot amúgy imádtam, ahogy beértünk az összes idegesítő pasi ellenére, akik mögöttem lépkedtek, elfogott a szokásos hangulat, és már nem érdekelt mi lesz ma este, vagy holnap mit fognak a képembe vágni, csak bulizni akartam egy jót.
Ennek legjobb módja volt, hogy egyből ott hagytam őket, és már mentem is a bárpulthoz. Odaértem, és elgondolkoztam, de mikor már szólásra nyitottam a szám, az ismerős hang megszólalt mellettem:
- 2 vodkát! – szólt a pultoshoz, majd felém fordult. – Minden más csak ezután.
Ahogy megkaptuk egy apró kocc után már le is hajtottuk az egészet. A szokásos fintor után már túl is voltam rajta.
- Még egy kör? – kiabálta felém Kimi kissé közelebb hajolva, hogy meghalljam a zenétől.
- Nem hagyom, hogy ilyen könnyű dolgod legyen.
- Akkor valami mást.
Csak bámult rám, én meg végül rábólintottam. Magyarázott valamit a pultosnak, aki elment, és 2 perc múlva valami kotyvalékkal tért vissza. Esélyem sem volt, hogy meglessem, mit öntött bele.
- Nem tudom, mi ez, de nem keverem.
- Gyerünk már, nincs benne semmi extra. Adtam én már neked olyan piát, ami nem volt jó? Imádni fogod.
Kis gondolkodás után lehajtottam. Rossznak nem volt rossz, de eléggé ütős.
- Mi a franc volt ebben? – kérdeztem továbbra is kiabálva, Kimi meg csak röhögött rajtam.
- Gyere táncolni! – fogta meg a kezem, és már ott sem voltunk.
Kimster kifejezetten nem volt rossz táncos, ezt már párszor tapasztaltam, mikor nem éppen pár bögyös szőkét fűzött, de most talán még többet beleadott. Szorosan egymáshoz simultunk, testünk egyszerre mozgott a zene ütemére, az illata pedig bódítóan hatott rám. Hogy nem tűnt fel ez eddig?
Ahogy egyre jobban haladtunk az estével, egyre többet ittunk, a testünk egyre közelebb volt egymáshoz, minden milliméter eltűnt közülünk, én pedig egyre kevesebb dologra emlékszem.
Reggel a szokásos fejfájással és rosszulléttel keltem, de már kezdek hozzászokni, nem is panaszkodom miatta. Akárhogy próbáltam emlékezni, nem tudtam előkaparni egy normális, 2 másodpercnél tovább tartó emlékképet a fejemből, arra sem emlékeztem, hogy kerültem… hova is? Megemeltem a fejem és körbenéztem… KIMIHEZ? Pont Kimihez??? Éppen felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mennyi ruha van rajtam, és mi is történhetett, mikor kivágódott az ajtó, és belépett rajta a házigazda.
- Pálinkás jó reggelt!
- Ha lehet halkabban! Amúgy ja… szép reggelt.
- Hogy vagy? – vágódott le mellém az ágyra.
- Szerinted? – néztem rá egy ’ezt most komolyan kérdezted?’ nézéssel.
- Jól van na – tette fel a kezeit védekezőn. De a jókedv lemoshatatlan volt róla.
- És mitől vagy ilyen boldog?
- Úgy érzem, nyertem – vigyorgott rám diadalittasan. Egyből bepánikoltam. Nem, olyan nincs, hogy egy ilyen fontos dolog kiessen.
- Rohadt szemét – szűrtem a fogaim közt, miközben próbáltam menekülni, valamint nem elbőgni magam előtte.
- Most mi van? – kérdezte, és ledöntött az ágyra. Két kezével megtámaszkodott mellettem, és nem hagyott menekülési útvonalat. – Áucs!!! – kiáltott fel, mikor ütni kezdtem a mellkasát. – Állj már le! – emelte meg a hangját, én pedig abbahagytam. – Azt mondtam, ágyba viszlek. Hát tessék, itt vagy. De nem történt semmi az este. Sajnos.
Szólásra nyitottam a számat, de nem tudtam mit mondani. Kimi csak sóhajtott egy nagyot, és halkan folytatta.
- Jó lenne, ha arra emlékeznél. Meg talán egy ilyen ici-picit – magyarázás közben mutatta, hogy milyen piciről is van szó – akarnád is… Így minden eddigi után lehet érdekesen hangzik, de… azt hiszem, szeretlek… - suttogta a végét már szinte az ajkaimra, majd egy lágy csókot lehelt rájuk.
Hát így történt, hogy átestem a bizonyos határ másik oldalára.
Szia Zsanc! :)
VálaszTörlésKimondottan voltak kedvenc részeim a novelládban. Az egyik rögtön az elején: ˝Ami nem lesz nehéz, ugyanis meg tudnám ölni egy légycsapóval. – Nem, nem kell hülyének nézni, ez saját fejlesztés. Nem olyan snassz, mint a kanál vizes változat… ˝ -és tudom, hogy itt még az elején, ez egy komoly gondolat volt, de nagyon jót mosolyogtam rajta. :) Aztán ott volt az a hasonlat Toni -val kapcsolatban, mikor felkiáltott. Ja és meg ne feledkezzem a ˝pocsolyába toppantásról˝. Szóval többször mosolyra húztam számat.
Azon már meg sem lepődtem, hogy Kimi a vodka után ˝különlegességet˝ készíttetett. :)
És ügyes húzás volt az ˝ágyadba viszlek˝ másik irányból való megközelítése is. :)
Szóval nekem nagyon-nagyon tetszett!
Puszi,
Réka